Új Szó, 1978. február (31. évfolyam, 32-59. szám)
1978-02-14 / 45. szám, kedd
MIÉRT KÉSIK ? Nehéz kezdet után a Túróci Cellulóz- és Papírgyár új részlegének építésén A martini Túróci Cellulóz- és Papírgyár dolgozóinak különösen fontos időszak kezdetét hozta az 1975. év. A régi gyárépületek közvetlen szomszédságában akkor kezdték el építeni a korszerűnek tervezett tágas csarnokokat, amelyekben az eredeti számítások szerint a mostaninál már a jövő évben összehasonlíthatatlanul jobb feltételek között kellett volna termelni. A munkakezdésre az új csarnokokban azonban csak nagyobb késéssel kerülhet sor. A szükségesnél ugyanis sokkal lassúbb az építkezés üteme. Ott, ahol az elmúlt év októberében már szerelni kellett volna a gépeket és a berendezéseket, most még csak a külső acél- szerkezet szerelésénél, hegesztésénél tartanak. — Miért van ez így? — kérdeztem ottjártamkor Alojz Čierny építésvezetőt, a žilinai VÄ- HOSTAV nemzeti vállalat dolgozóját. — Az új gyáregység építésén összesen mintegy ötvenmillió korona értékű munka elvégzésére kötöttünk szerződést a megrendelőkkel, illetve a beruházókkal — kezdte magyarázni. — A meghatározott időben el is kezdtük az építést. Munka közben azonban olyan komoly fogyatékosságokra bukkantunk a tervrajzokban, amelyek miatt egymás után kétszer huzamosabb időre le kellett állítani az építkezést. A rossz tervek miatt tavalyelőtt és tavaly csak nagyon keveset dolgozhattunk itt. — Kinek a rovására írható az építkezés félbeszakítása? — A tervrajzok elkészítését a bratislavai POTRAVINOPRO- JEKT, a CHEMPIX és a ružom- beroki CELPAP vállalattól rendelték meg a beruházók. A tervezők azonban nagyon felelőtlen munkát végeztek. Ä hibásnak talált részek átdolgozásáig nekünk mindenképpen várni kellett az építés folytatásával. A második újrakezdés csak az elmúlt év végén történhetett meg. '4 m — Milyen károk keletkeztek addig? — Az építés, félbeszakítását követően máshol dolgoztunk. Az elmúlt év végén, amikor újra vissza költözhettünk ide, komoly nehézségekkel járt a munkaerők összpontosítása erre az építkezésre, nehéz volt az anyagbeszerzés, a szállítások megszervezése és a munka újrakezdése is. Ebből eredően újabb lemaradás keletkezett a különböző áruk csomagolásához szükséges, réteges hullámkartonpapír gyártására tervezett gyárcsarnok építésén. A felsorolt nehézségek még most is nehezítik a folyamatos munkavégzést. A legnagyobb problémát a munkaerőhiány okozza. Az eddig már több ízben módosított határidők megtartása érdekében mostantól legalább ötven kőművessel, áccsal és betono- zóval többnek kellene dolgoznia az építkezésen. A martini járásban azonban már nincs lehetőség az újabb munkaerőtoborzásra. Sok az ipari üzem, amelyek többségében ugyancsak gondot okoz a munkaerőhiány. A öadcai, a Dolný Ku- bín-í és Liptovský Mikuláš-i járásban már szintén kimerültek a munkaerőtartalékok. Ezért választották azt a megoldást, hogy lengyelországi vendégmunkásokat hívnak az építkezésre. — Két hónapig dolgoztak itt a lengyel munkások — folytatta Alojz Čierny —■ Ez aránylag rövid idő. Itt azonban sokat jelentett. Jelentősen meggyorsult a munkák üteme. Az új gyáregység, a villanytelep és a szociális létesítmények építése már a befejezéshez közeledik. Sajnos, kedvezőtlenebb az, hogy jelenleg naponta csak mintegy húszan-harmincan dolgozunk az egész építkezésen. A lengyelországi vendégmunkások szerződése csak két hónapra szólt. Bérüket dollárban kellett fizetni. Annak ellenére, hogy most csak ilyen kevesen serénykednek az új gyáregység építésén, Alojz Čierny építésvezető: — Most már egyre gyorsabb lesz a munka üteme. az elmúlt hetekben jelentősen előbbre jutottak az egyes csarnokok acélkonstrukciójának szerelésével is. Ennek egyik fontos feltétele volt, hogy a daruk karbantartására és javítására szükséges állásidőt átgondoltabb szervezéssel minimálisra csökkentették a dolgozók. Milan lidek, Blažej Do- manický és Ján Sláviček kislét- számú munkacsoportja különösen jó eredményeket ért el. E három munkacsoport tagjai voltak a Februári Győzelem 30. évfordulójának tiszteletére indult újabb versenymozgalom legszorgalmasabb kezdeményezői. Az évforduló köszöntésére tett kötelezettségvállalások teljesítésével lehetőség nyílik némi lemaradás-behozásra, ami sokat jelent az új gyáregység építésén. — Úgy hiszem, most már egyre gyorsabb lesz a munka üteme — mondta az építésvezető. — A beruházókkal jó az együttműködésünk. Segítségünkre vannak a munkaerő- hiány okozta gondok megoldásában is. Ezért bízunk abban, hogy áprilisban az első csarnokban minden elvégezhetünk ahhoz, hogy megkezdődhessen a gépsorok szerelése. De a munka nagyobb része még csak most következik, hiszen a tervezett ötvenmillióból még csak húszmillió korona az eddig megvalósított érték. A már többször módosított, de most már végsőnek elfogadott átadási határidő megtartása mindenképpen nagyon igényes és komoly feladatot jelent az építőknek. Ennek teljesítése viszont nemcsak a fokozott szorgalmukon múlik. — Véleményem szerint csak hasznos lehetne, ha a tervrajzok elkészítésével és az egyes hibás részek átdolgozásával megbízott szakemberek közül valaki rendszeresen eljárna az építkezésre is — mondta búcsúzóul az építésvezető. — Abban az esetben ugyanis, ha ismét felmerül egy-egy komolyabb probléma, közös erővel jóval -könnyebb, de főleg sokkal gyorsabb lesz megoldást találni. Két év múlva már feltétlenül termelni kell az új gyáregységben. Ezt pedig nemcsak a népgazdasági érdek diktálja így, hanem a tervezők és az építkezésen dolgozók becsülete is. Az építkezésen még rengeteg a tennivaló (A szerző felvételei) LALO KÁROLY ÖRVENDETES VÁLTOZÁSOK Az », évfordulók számvetésre, a megtett út értékelésére késztetnek. Most — amikor a Februári Győ★ zelem 30. évfor1948 clulóiónalk a FPRPIIÄR megünneplé- rtBKUAK sére készülünk — három évtized mérlegét készíthetjük el. Ez a mérleg a Kassa-vidéki járásban (Kosice-vidiek) milyen lesz vajon? Az itt lakóknak mit hozott a dolgozó nép februári győzelme? Ez alatt az aránylag ertég rövid idő alatt milyen változások történtek, és az emberek milyen fejlődésen mentek keresztül? Tudjuk, hogy három évtizeddel ezelőtt a Kassa-vidéki járás főleg mezőgazdasági jellegű volt. Gyárai, nagyobb ipari létesítményei nem voltak. Ipari termelés csak a hegyvidéken: Stószon és a Mecenzéf (Me- dzev) körüli kisebb üzemekben folyt. A második világháború befejezése után egy évvel ebben a járásban az ipari termelés értéke alig közelítette meg az ötvenmillió koronát. A felszabadulás után azonban hazánknak ezen a részén az iparosításról sem feledkeztek meg. Harminc év alatt a Kassa- vidéki járásban huszonhárom gyár, illetve ipari üzem épült fel, melyek össztermelése tavaly már meghaladta a 738 millió koronát. Tornán (Turnianske Podhradie) a Kelet-szlovákiai Cementgyár, Szepsiben [Moldava nad Bodvou) a Tesla Fénv- csőgyár például szlovákiai méretben is jelentős ipari létesítménynek számít. Keresettek a stószi Sandrik gyár, a Kelet- szlovákiai Gépgyár mecenzéfi és szepsi üzemeinek termékei. Igen fontos ipari létesítmény a hutníkyi gázmű, a 5afiai Vasúti Építőipari Vállalat, a ja- sovi téglagyár. Ma a Kassa- vidéki járásiján csaknem harmincezer ember ipari üzemekben dolgozik. Az ipartelepítés mellett ebben a járásban is nagy gondot fordítottak a mezőgazdaság továbbfejlesztésére. A mezőgazdasági termelésben gyökeres változásokra 1949-ben került sor, amikor Szinán (Seiía), Kenyhecen (Kehnec), Miglécen (Milhosť), Jánokon (Janik), Somodiban | Drienovec), Csécs- ben (Čečejovce), Komárócban (Komárovce), Perénybn (Perín) megalakították a járás első egységes földművesszövetkezeteit. A mezőgazdaság, a falu szocializálása nem ment végbe egyik napról a másikra. A parasztok közül kezdetben sokan nem értették meg a szövetkezetesítés fontosságát. Féltek az újtól, és ezért a szocialista gazdálkodás célszerűségének megmagyarázásában nagy feladatok hárultak a kommunistákra. Elsősorban az ő odaadó munkájuknak köszönhető, hogy 1378 II. 14. A válasz lehet egyszerű és bonyolult. Aki üzletben vásárol, vagy közlekedési kihágást követ el, nyilvánvaló, hogy ő fizet. De ha egy üzem nem teljesíti határidőre a feladatait, vagy selejtes árut gyárt, a megrendelő az üzemet kötelezi kártérítésre. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a csehszlovák szabványoknak meg nem felelő szűrőberendezést üzemeltet és szennyezi a levegőt, vagy a vizet. A büntetést ekkor is az üzem címére küldik. Az üzem pedig — mint jogi személy — nem hibás, mert a gépek, berendezések nem gyártanak önmaguktól selejtet, az üzem nem lazsálhat, nem lehet gondatlan és felelőtlen. A hibákat kizárólag az emberek követik el, akik szuverén urai a „szófogadó“ berendezéseknek. Más kérdés, hogyan sáfárkodnak a termelőeszközökkel, a munkaidővel, mennyire tekintik szívügyüknek a rájuk bízott feladatok elvégzését. Mégis az üzemet büntetik, ha nem készül el a szállítói—megrendelői kapcsolatokban közösen elfogadott határidőre és minőségben a mozdony, autóbusz, gyári berendezés vagy más termék. Tehet róla az üzem? Aligha. Annál többet tehetnek a nagy jogkörrel felruházott gazdasági vezetők, akik az irányítás szerves részeként kötelesek rendszeresen ellenőrizni a feladatok teljesítését. Sokat tehetnek a művezetők, mesterek, de a csoportvezetők is, akik a termelésben dolgoznak, és pontosan tudják: milyen és mennyi munkát kell elvégezniük naponta a hatáskörükbe tartozó dolgozóknak. Ki fizet tehát, ha a szervezetlenség, nemtörődömség, esetleg munkaidőben történő fiftizás miatt nem teljesíti az üzem a tervet? Megbírságolják talán a gyár szerves részeként elkönyvelt esztergapadot, a portáldarukat, a nagyolvasztókat, a hideg- vagy meleghengerde gépsorait, esetleg a munkacsarnokok .falait, poros, füstös ablakait? KI FIZET? Mivel ilyen joggyakorlat nincs, minden esetben meg kell keresni a tényleges bűnösöket! Ha hibás szemlélet folytán az üzem vezetői esetleg a dolgozók üdültetésére, a kulturális munka további javítására, az elavult berendezések felújítására, vagy más közhasznú célra tervezett évi összeg egy részéből, vagy annak egészéből akarnák gavallérosan kifizetni az egyébként „bánatpénznek“ is nevezett kártérítést, súlyos vétséget követnének el. Egyrészt az anyagi eszközök hűtlen kezeié sével, másrészt mert az ilyen intézkedés sel cseppet sem javítanák a mulasztások ért felelős dolgozók munkaerkölcsét. Akik nem teljesítették feladataikat, arra gon dolnának: lóghatok máskor is, mert eddig a hajamszála sem görbült meg! És végső soron kik fizetnek rá? Azok a becsületes dolgozók, akik nem vehetnének részt az őket jogosan megillető nyári vagv téli üdültetésben, azok a kulturális munkát szerető műkedvelők, akik az idén sem kapnák meg az oly régen ígért színházi kellékeket, nem gyarapodna az üzem könyvtára, és így tovább. Az üzemekre kirótt bírságok a rossz ellenőrzés következtében létrejövő fejetlenségbe egyes vezetők munkáját megköny- nyítő spekulációkba torkolhatnak. Előfordulhatnak esetek, hogy a szennyvízderítőberendezések beszerzése és felszereltetése helyett valamilyen elfogadható, de egyébként fiktív feladat megjelölésével olyan összeget terveznek be, amelyről eleve tudják, hogy a környezetszennyezésért kirótt büntetést fizetik majd belőle! Mivel ilyen és hasonló mesterkedéseknek nincs helye szocialista társadalmunkban, és mert a terv törvény, amelyet teljesíteni kell, jó munkaszervezéssel, hatékony ellenőrzéssel elejét kell venni a tényleges vétkesek védettségét szorgalmazó spekulációk kialakulásának. Ezek után meg is válaszolhatjuk a címben feltett kérdést: ki fizet? Fizessenek a vétkesek! A vállalati ellenőrzési osztály dolgozói jól ismerik a nyílt terepet és a labirintusokat is, a nagykapuk mellett levő kiskapukat, éppen ezért az arra illetékes szervek bevonásával keressék meg: kik a felelősek a feladatok nem teljesítéséért kirótt és a gyár címére szóló mulasztásokéért, és őket kötelezzék kártérítésre! Ezzel nemcsak a munkájukat' becsületesen teljesítő dolgozók jogtalan megrövidítésének lehetőségét zárják ki, hanem kellő komolyságot, súlyt is adnak az üzemet sújtó büntetésnek, melynek nem a formális megtorlás a célja, hanem a javulás szorgalmazása. KOMLÖSI LAJOS ebben a járásban 1959-ben befejezhették a szövetkezetek alakítását. Ezt követően egy évtizedig strukturális változások nem történtek a mezőgazdaságban. A termelés növelésén túl a szövetkezetekben és az állami gazdaságokban a munkafolyamatok gépesítésére fordították a legnagyobb figyelmet. A gyors fejlődés eredményeképpen 1971—1973-ban viszont már szükségessé vált a nagyobb mezőgazdasági üzemek kialakítása. Míg 1970-ben a Kassa-vidéki járás 87 egységes földművesszövetkezetében átlagosan 693 hektár földterületen gazdálkodtak, 1973- ban már csak 43 efsz volt, s egy gazdaság átlagterülete 1344 hektárra nőtt. Az egyesített szövetkezetekben emelkedett a vetés színvonala, és hozzáláttak a növénytermesztés, valamint az állattenyésztés szakosításához is. Az egységes földművesszö- vetikezetek 62 902 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodnak, melyből 46 465 hektárnyi a szántó. Itt kell még megjegyeznünk, hogy a mezőgazda- sági termelés növelését, a gazdaságosságot szem előtt tartva — a szakosításnak megfelelően — négy kooperációs társulást is létrehoztak. Egy- egy ilyen társulásba 4—5 efsz, illetve állami gazdaság tartozik. Feltehetné valaki a kérdést, szükség volt-e, és megérte-e ennyi változást eszközölni a mezőgazdaságban? Nos, erre csak igennel válaszolhatunk. Az „igen“-t pedig tények, pontos számadatok igazolják. Ezek közül kiemelünk kettőt: míg 1960-ban a Kassa-vidéki járásban búzából csak 15,9 mázsás átlagos hektárhozamot értek el, 1976-ban már 37 mázsát értek el átlagosan hefktáronként. Míg 1960-ban csak 15,1 millió liter tejet adtak el, 1976-ban már 39,8 millió litert. A Kassa-vidéki járás mező- gazdaságában jelenleg mintegy 1500 nagy teljesítményű traktor, több mint 300 kombájn és számos más gép könnyíti meg a földművelők munkáját. Ma már minden fenntartás nélkül elmondhatjuk, hogy ebben a járásban is iparszerű mezőgazdasági termelést folytatnakA munkahelyeken elért jó eredmények nagy hatással vannak a dolgozók életszínvonalának alakulására. 1948-tól napjainkig a Kassa-vidéki járás városainak és falvainak arculata is teljesen megváltozott. Harminc év alatt 12 914 úi lakásegység épült. Míg három évtizeddel ezelőtt a járás lakosságának csak a 3,3 százaléka használhatott központi vízvezetéket, 1977-ben már az összlakosság 39 százalékát központi vízvezetékből látták el ivóvízzel. 1948-tól napjainkig 23 községben, illetve városban építették ki a központi vízvezeték-hálózatot. Fontos adat még, hogy 1948-ban ebben a járásban egy városban és egy faluban sem volt csatornázás! Azóta a szennyvízlevezetőcsa- torna-hálózatot Szepsiben, Arányidén (Zlatá Idka) Kysak- ban és Hyl'ovban építették ki. Mindehhez további örvendetes tények járulnak: a Kassa-vidéki járásban minden második család új és jól berendezett lakásban lakik, és nagy részüknek személykocsijuk is van. SZÁSZAK GYÖRGY \ "f" A Prágai inai művészeti Főiskola hallgatói kiállítást rendeznek a Februári Győzelem 30. évfordulója tiszteletére az évforduló alkalmiból alkotott műveikből. A képan: Eugen Weid!i"h tanár és a hallgatók a plakátokat válopatpk. (Felvétel: Z. Humpálová — ČSTK)
