Új Szó, 1978. február (31. évfolyam, 32-59. szám)

1978-02-14 / 45. szám, kedd

EMLÉKEK, LEVELEK

8. RICHTER MIHÁLY

Egy esős októberi napon — 1936-ban történt ez — már sötétedett, beállított hozzánk Richter Mihály. Kerékpáron jött, amelyet odatámasztott a kapuhoz, félcipőben, valami ócska, ütött-kopott kabátban volt, bőrig átázva. A faluban csak engem ismert, még Komáromból, a Munkásotthonból, ahova Nagy Marci vitt el, így került most hozzánk. Ruháit anyám odavitte a tűzhelyhez száradni, enni adott neki, Miska tartózkodón, de mégis mohón evett, aztán mondtuk neki, hogy aludjon nálunk. Igaz, hogy szűkében vagyunk a helynek, de velem alhat egy ágyban Miska megette, amit eléje tettek, felvette megszáradt ruháit, megköszönt mindent, és azt mondta, tovább nem maradhat, neki dolga van, .mennie kell. Gyűlést, megbeszélést kell tartania a kommunistákkal, hiszen ezért jött a faluba. Anyám látta betegesen sápadt, sovány arcát, meghívta másnap reggelire, meg ebédre, amit Miska igen hüzódozva fogadott csak el (szég^llte szegénységét), és már menni készült, amikor hazajött apám a munkából.

Így hát Miska maradt még egy ideig, beszélgettek apámmal: a hallatlanul alacsony

napszámról, a napi 5—6 koronáról, de az is jó volna, mondta apám, csak hát nincs most semmilyen munka az uraságnál. Csak a szeszgyár megy, de ott is elég 10—12 ember. Ő tudja, mondja az apám, hogy a napszámosok közül sokan járnak este cukorrépát lopni, azt eszik sütve, azt mondják, hogy meg lehet enni. Aztán a spanyol eseményekről beszéltek. Blum- ot, a francia miniszterelnököt emlegették, hogy mit akar a semlegességével, hát lehet semlegesnek lenni, amikor a nép a szabadságért harcol? [A spanyol polgárháborút Franco robbantotta ki, hátba támadta á Spanyol Köztársaságot, Hitler és Mussolini jelentős segítséget nyújtott neki — számukra ez volt a második világháború főpróbája. A Szovjetunió látta ezt, segítséget akart nyújtani a Spanyol Köztársaságnak, mire az angol meg a francia kormány meghirdette a be nem avatkozás politikáját, a semlegességet. így hát valójában ők is Francót támogatták. 1 Devalváció, meg ilyesmi Ss szóba került, csak bámultam, hogy apám, az urasági kovács mindezt tudja. Hogy Miska tudja, ez csak természetes, hiszen Miska a kommunista párt területi titkára volt Komáromban f Komárno), hát neki ilyesmit tudnia kell, különben hogyan lehetne kommunista párttikár.

Aztán Miska felállt az asztaltól. kezet fogott apámmal meg anyámmal, akinek vonakodva megígérte, hogy másnap eljön reggelire meg ebédre, én pedig a szakadó esőben elkísértem Fenes Bandiékhoz. akiről tudtam. hogy kommunista. Oda nemsokára sokan összejöttek, csupa napszámos ember, ismertem mind őket, hiszen az uraságnál dolgoztak és nyáron csépléskor. mikor uzsonnát f uborkasalátát és kenyeret 1 meg vacsorát vittem apámnak, ott dolgoztak a cséplőeépnél. a kazlat rakták meg a zsákokat hordták. fMa. ha kerékpáron véuiifmegvek a falun és köszönök az idős embereknek, akiket ismerek, de a nevükre már nem emlékszem, és ha visszaköszönnek úgy, hogv: lónapot

Lacika! akkor tudom, hogv meu kell állnom beszélnem kell az illetővel, mert valami részesarató lehetett azelőtt, nekik vagvok ma is Lacika másoknak nem És ez nagyon jólesik nekem, ennél nagvobb megbecsülést nem kaphatnék az egvkort cselédtől 1 Sokáig tartott a meebeszé’és Miska et?v napszámoshoz ment aludni. Ree?el érte mentem, eüött hoz-" zánk. anyáin reggelit adott neki amit szabadkozva foeadott csak el. aztán beszélgettünk, megmutatta)!) neki könvveimet, meg egv elBeszélésemet. amit elolvasott és megdicsért, de azt is megmondta. hol döcöe a mondanivaló Én igen büszke voltam (és vagyok ma is) a véleményére, mert ezt egy kommunista párttitkár mondta nekem.

Miska aztán mindezt, ezt az egy napot, megírta a Magyar Napba, mert a Magyar Napnak akkor Egy nap életemből címmel volt egy rovata, s abba munkások meg részesaratók, kulák kapcája meg kommunisták írták meg életük egy napjának történetét. Megrendítően szép írások jelentek meg itt, olyan valósághű képet adtak az életről, amilyet csak Móricz Zsigmond tudott adni a Betyárban. Itt jelent meg Miska írása is lDiószegi Mihály néven) a lap 1936. november 7-i számában. Az persze nem volt véletlen, hogy Kálmán Miklós (Mos- kó Kálmán) meg Ferencz Laci erre a napra időzítette Miska írását. A Magyar Nap vezércikkben emlékezett meg az évfordulóról, Miska írása pedig úgy robbant a faluban, mint valami bomba. A szegény nép örült, végre valaki megírta, milyen az élet a Schreiber uraságnál, meg hogyan él (élne) a kétholdas kisparaszt, a kulá- kok pedig dühösek voltak, a Mester-féle vendéglőben szidták Varga Jánost, Fenes Bandit, meg a többi kommunistát. A kispolgár tanítók pedig prüszköltek, mert Miska azt írta, hogy a faluban nincs kulturális élet, csak a Falu rosszát, meg Ka tóka őrmester t játsszák a színjátszók néha, a könyvtárban Curts-Mahler és más hasonló ponyva, Móricz Zsigmond még csak véletlenül sem. Azért voltak dühösek, mert ez volt a valóság!

1938 nyarán én, mint a Tátra Könyvkiadó ügynöke kerékpárral Dél-Szlovákiát jártam, Miska pedig szabadságon volt, és Etával, a rozsnyói varrólánnyal — aki tehetséges költő volt, de pénze nem volt arra, hogy verseit saját költségén kiadja — együtt utazgattak ide-oda. Léván együtt voltunk 8—10 napot, Miskával egy szobában laktunk. így ismerkedtem meg Csernák Gyula szabómesterrel, a város kommunista polgár- mesterével, aki Miskának — elvtársi alapon — egy használt, de még nagyon szép csíkos drapp öltönyt ajándékozott. Miska nagyon örült a jó ruhának, ilyen öltönye még sose volt. Kicsit bő volt, de Csernák megigazította és úgy állt Miskán, mintha ráőntötték volna. Itt ismerkedtem meg Sas János proletár költővel — ha jól emlékszem kőfaragósegéd volt — aki megajándékozott saját kiadású verskötetével. Miska hozott össze Háber Zoltán szabósegéddel, a proletárszínpadok megszállottjával is. (Háber Zoltán: „Játsszunk több jelenetet is egymás után. Olyat, ami elsősorban a helyi munkásságot és parasztságot érdekli, és olyat, ami időszerű. Egészítsük ki a műsort proletárdalokkal, szávaiatokkal, ké sőbb szavalókórussal, és kész a proletárszínpad kísformája.“) Aztán többé nem találkoz tünk. Mikor az Oj Szóhoz kerül lem, akkor tudtam meg Lőrincz Gyulától, hogy Miska 1938 után Londonba emigrált, és 1945-ben az a repülőgép, amellyel haza jött, lezuhant. Aztán még ké sőbb, már az ötvenes évek vé gén, a hatvanas évek elején miután Moskó kiszabadult í börtönből, meg a száműzetés bői, nyári időben sokszor ta lálkoztunk, ő beszélt nekem sokat Miskáról. Londonban együtt voltak, Miska egy hajó gyárban dolgozott. Mindvégig hitt a Szovjetunió győzelmé ben és hazánkban a szocializ mus megteremtésében. Moskó mondta, hogy sokat voltak együtt Károlyi Mihállyal, aki rendszeresen eljárt a csehszlo vák kommunisták közé. Károlyi vitatkozott, de tiszteletben tar totta, becsülte a kommunisták álláspontját. Én akkor megbe széltem Mosköval, hogy írja ezt meg nekünk, hiszen esz egy .érdekes mozzanata a CSKP történetének, ő ezt vállalta is volna, de mikor ezt megmond tam az illetékesnek, az mere ven elzárkózott azzal, hogy Moskó szlovák nacionalizmu sért be volt csukva, és semmi féle írását nem lehet közölni Hát az igaz, hogy Moskó be volt csukva, de Husák és No vomeský is be volt vele együtt csukva, de aztán kiszabadultak, mert a nacionalizmus vádját tovább nem lehetett tartani. Ám Moskót a Tátra alá valamelyik faluba száműzték, Husák egy raktárban volt me lós, s nem tudom, Novomeský miből élt. (Mikor tavaly szeptember első felében két hétig Bősön voltam és esténként a Füstösben tanyáztam, ahova

most is a volt urasági cselédek járnak, egyik este már 7 órakor kiürült a kocsma. Kérdém az egyik volt urasági cselédtől, hova rohantok ilyen korán,

mondja, hogy a budapesti tv-t nézni, ráértek vele, válaszoltam én, de hogy fél nyolcor van a tv-híradó, megnézzük, hogy

Guszti bácsi mit csinál Magyar- országon, ezt meg kell nézni,

tudod, mindig mosolyog, meg integet, nem bámul, mint egy faszent, ő a mi emberünk —, akkor jöttem rá, hogy Gustáv Husákról van szó.)

De Moskó, Husák, Novomeský meg a többiek hiába voltak ártatlanok, meg kommunisták, mivel szlovákok voltak, Novot- ný — enyhén szólva is — nem bírta ezt a nációt. Pedig érdekes lett volna, ha az Oj Szó közli Moskó írását Károlyi Mi- hályról, hiszen a csehszlovák kommunisták londoni emigrációjának ezt a mozzanatát nem ismeri senki sem.

BÁTKY LÁSZLÖ

Az első: sikerült

Régóta dédelgetett terv való sült meg Ipolyságon (Šahy). A CSEMADOK helyi szervezete létrehozta a közművelődési klubot és megrendezte az első értékes és figyelemre méltó előadást a város múltjáról és címeréről.

Az előadást tartalmas vita és beszélgetés követte. A jelenlevők bizonyították, érdekli őket városuk múltja, tisztelik a hagyományokat, igénylik azok még alaposabb megismerését, föltárását. Reméljük. Püspöki Nagy Péter közeljövőben megjelenő könyve, melyben Ipolyság történetét és címerét dolgozta föl. hozzájárul ahhoz, hogy a város lakosai még alaposabban megismerjék saját múltjukat; szeressék lakóhelyüket. közelebb kerüljenek önmagukhoz. Az említett előadást is ilyen céllal rendezte a klub vezetősége.

Az ipolysági klub tagjai keresik a közművelődés, az ismeretszerzés és az emberi közeledés új formáit. A jövőben szeretnének több olyan előadást szervezni, melynek elsősorban nemzetiségi tudatukat, hazafi- ságukat és internacionalizmusukat erősítenék; melyek bővítenék önismeretünket. A klub vezetősége lehetővé teszi, hogy a tagsághoz közelebb kerüljenek a népi, irodalmi és kulturális hagyományok, a világ dolgai. A közeljövőben meghívják az Üj Szó főszerkesztőjét és szerkesztőit, Turczel Lajos irodalomtörténészt, Pintér István csillagászt, Halász Péter néprajzkutatót, a Garam mentéről származó írókat és másokat. Tervezik, hogy a klubban alkotó tevékenységet kifejtő szakcsoportokat is létrehoznak. E csoportok földolgoznák a környék néprajzi, irodalmi, munkásmozgalmi hagyományait; kiállításokat szerveznének a városban stb. Ehhez további kitartó munkára, önbizalomra s összefogásra van szükség.

CSÄKY KÁROLY

Oj filmek

EGY SZERELEM TÖRTÉNETE (cseh)

Otakar Vävra nemzeti művész a történelmi műfaj mestere. Ezt nem egy alkotásával igazolta már, hiszen az ő nevéhez fűződik az Alois Jirásek regénye alapján forgatott film- trilógia (Húsz János, Zižka a nép élén, Mindenki ellen), vagy az utóbbi években készült nagyszabású filmsorozat, Az árulás napjai, a Szokolovo és a Prága felszabadítása. Muntukat, fellángoló, de reménytelen szerelmüket állította érdeklődésének középpontjába. Óljukat a találkozástól a „szakításig“ követi nyomon: egy romantikus nagy szerelemnek a tanúi vagyunk, múlt századbeli szerelmi románc játszódik le előttünk, mely sohasem telítődhetett élettel, mert sem a kor, sem a körülmények s a fojtó légkör nem kedveztek a kapMmtämi -wä

Božidara Turzonovová és Jirí Bartoška a cseh film főszerepében

kásságát mindig is az jellemezte, hogy árnyalt korrajzot nyújtott, a központi hős fejlődését pedig elmélyiílten ábrázolta (Néma barikád, Brych polgár).

Sajnos, ugyanez nem mondható el legújabb alkotásáról, az Egy szerelem történetéről. Filmjének témáját ismét a történelemből merítette, műve mégsem történelmi film, de nem is éietrajzfilm, bár a forgatókönyv Jan Neruda és Karolina Svéllá levelezése alapján készült. A múlt századbeli cseh irodalom és cseh nemzeti történelem két jeles egyénisége a filmben akkor találkozik, amikor még fiatal és kevésbé ismert mind a művészvilágban, mind pedig a közéletben.

A rendező nem arra törekedett, hogy átfogó képet nyújtson életükről, csupán néhány mozzanatot, jellegzetes epizódot ragadott ki pályakezdő éveikből. Elsősorban kapcsolaTISZTES HONPOLGÁROK

csolat teljes kibontakozásának. (Karolina Svétlá asszony ugyanis már férjnél volt, amikor megismerkedett Nerudával, s az akkori idők szigorú szokásai, álerkölcse megakadályozta őt abban, hogy felbontsa házasságát idős férjével.)

Otakar Vávra szakmai hozzáértéssel, sokszínűén ábrázolja s gazdagon bontja ki a két íróegyéniség érzelmi kapcsolatát. Csakhogy adósunk marad a korrajzzal, a társadalmi viszonyok feltárásával. Márpedig ez esetben — a nemzeti irodalom neves személyiségeiről lévén szó — nem mellőzhető a társadalmi összefüggések ábrázolása. Ennek hiányában a film — kortól és időtől független —* szerelmi románccá laposodott. A két főszerepet Božidara Turzonovová és Jirí Bartoška alakítja, a film hangvételének és színvonalának megfelelően.

(olasz)

Az elmaradt, a titokzatos, az érthetetlen Szicíliában játszódik a Tisztes honpolgárok című olasz film cselekménye; itt minden más, mjnl Olaszország és a világ többi részén, mások az emberek, más az erkölcs, más a gondolkodásmód.

A film középpontjában egy északról érkező csinos tanítónő áll, aki fantasztikus eseményeknek válik előbb áldozatává, majd hősévé, aztán ismét áldozatává.

Különös és érthetetlen események történnek ebben a szicíliai kisvárosban. Alighogy megérkezik a tanítónő, gyilkosságot követnek el érte, majd inzultálják. Bántalmazok egy titokzatos erő elteszi az útból. De ki áll a szép tanítónő mellett és ki van ellene? A jóképű tanító, akibe csakhamar beleszeret, vajon megvédi-e? A hatalmát és birtokát elvesztett ügyvéd valóban szíves-e hozzá vagy csak álnokságból? A nagy hatalmú képviselő miért fogadtatja el sürgősen a parlamentben az évek óta halogatott jóléti törvényt, amely látszólag a városka szegényeinek javát szolgálja? És kinek áll érdekében a szép tanítónő hatalmának növelése az egyre szaporodó gyilkosságok segítségével? Végül: a sok átélt rettenet után miért marad mégis a tanítónő a városkában?

Megannyi kérdés, mely a látottak alapján a nézőben felvetődik, hiszen a bonyolult logikai és lélektani „bukfencekkel“, lehetetlenségekkel telitűz- delt filmben nem kapunk mindegyikre választ, vagy legalábbis kielégítőt; hogy ki, mit és miért tesz — ezekre a kérdésekre a néző a krimi szabályai

Franco Nero és Jennifer O’Neill al olasz film főszereplői

szerint kap csak feleletet. A terror, a maffia, a szex s az iz* galomkeltés egyéb kellékei csu* pán arra jók, hogy ébren tartsák az érdeklődést.

S a néző a film végén ta* nácstalanul mereng a történte* ken: vajon mit, miért akart mondani ezzel a filmmel Luigi Zampa, a neorealista alkotások világhírű rendezője? Tény, hogy az egykori úttörő művészből ügyes mesterember lett, aki jól ismeri a filmhatás titkait, érdekesen adja elő a törtéketeket. de mélyreható társadalmi elemzésre már nem vállalkozik.

Sőt. a társadalmi problémákat regényesítve, krimisítve tárja elénk.

Három remek színész próbál- 1978. ja elhitetni velünk a történetet:

Jeniffer O’Neill. Franco Nero n. 14 és lames Mason. Mi a látottakon ugyan izgulunk, csak én- pen nehezen hisszük el. §JL

—ym— ^