Új Szó, 1978. február (31. évfolyam, 32-59. szám)
1978-02-13 / 44. szám, hétfő
ĽÄfóisiosi a ievízaórfolyam A töikés valutaválság új jelenségei $ A dollár, a márka és a jen viszonya ^ Derűlátó előrejelzés — kiábrándító valóság @ Miért emelkedik a dollár árfolyama? 1978. II. 13. A harmícas évek kezdete óta nem sújtotta a tőkés világot olyan mély válság, mint az 1973—1974-es Időszakban. Igaz, a mélypontot 1975-ben némi fellendülés követte, és 1976- ban jelentősebben is élénkült a konjunktúra. De az ennek alapján kidolgozott derűlátó előrejelzések nem váltak be. A kormányprogramok a gazdasági növekedés folytatódását, a munkanélküliség csökkenését és az infláció mérséklődését ígérték, de ma, a múlt évi statisztika ismeretében már megállapíthatjuk, hogy az ígéretek ígéretek maradtak. A tőkés világban az 1977-es gazdasági növekedés 1 százalékkal alacsonyabb volt, mint 1976-ban. Nyugat-Európában az utóbbi negyedszázad folyamán még sohasem volt annyi munkanélküli, mint 1977-ben. Az infláció mértéke is növekedett, ős átlagosan elérte a 7 százalékot. Különböző tőkés országokban nagyon különbözően alakult a fizetést mérleg, így fokozódott a legfontosabb kapitalista országok gazdasági helyzetének a differenciálódása. Nyilvánvaló, hogy mindez a legfontosabb kapitalista pénznemek pozícióját Is megváltoztatta. A már említett folyamat a devizaárfolyamok mozgásához vezetett. Lavinaszerűen zuhant a dollár árfolyama, a nyugatnémet márka és a japán jen értéke pedig tovább növekedett. Az utóbbi két évben a dollárnak a márkához viszonyított árfolyama 20 százalékkal csökkent. Ez a folyamat még nem fejeződött be, és bekövetkezhet az a helyzet, hogy a pénzpiacon 1 dollárért 2 nyugatnémet márkánál is kevesebbet számolnak el. A dollár jenhez viszonyított árfolyama két év alatt 21,4 százalékkal csökkent. Miért romlik a dollár? A dollárnak egészen a közelmúltig még monopolhelyzete volt a kapitalista pénzpiacon. Romlását két döntő tényező okozta. Elsősorban az, hogy 1971 óta állandóan deficites az USA kereskedelmi mérlege. 1971-ben a XX. században először — mérleghiánnyal zárta Amerika az esztendőt, 1972-ben pedig már 6,4 milliárd dollárt tett ki a deficit. Rövid időre ugyan sikerült némileg javítani a helyzeten, de 1973-ban és 1975-ben már újból megállíthatatlanul növekedni kezdett a deficit. Az USA múlt évi külkereskedelmi mérleghiányát már 25 milliárd dollárra becsülik. A helyzet döntő mértékben a kőolajimporttal függ össze. A másik fontos tényező a belső infláció. Az ország költségvetéséből hatalmas összegeket fordítanak a munkanélküliség finanszírozására és a fegyverkezésre. A csökkent gazdasási aktivitás következtében ugyanakkor csökkennek a bevételek. Carter elnök ez év január 23-i beszédében bejelentette hogy a Jövő évben az állami költségvetés deficitje meghaladja a 60 milliárd dollárt. Az ország történelmében még soha nem készítettek ilyen hatalmas összegű mérleghiánnyal számoló állami költségvetést. Elsősorban ezek a politikai-gazdasági tényezők okozták a dollár romlását A dollár összeomlása meggyorsítja a kapitalista világ pénzrendszerének bomlását. Nemcsak a megbízható árösszehasonlítási alapot veszítette el általa a külkereskedelem, hanem a stabil vásárlóerőhöz oly szükséges tartalékeszközt Is. Megrendült az eddig világpénzként szereplő dollár Iránti bizalom, és a tőkés országok önálló. összehangolatlan és csak saját érdekeket szem Plőtt tartó akciókra hatá^orták el magukat Az újonnan kialakult helyzetre főleg az lellemző. miként próbálják az USA partnerei védeni saját gazdaságukat a dollár elértéktelenedésének következményeitől. Egyrészt salát pénznemük árfolyama növekedésének megakadályozására törekednek, ho^v ezzel salát exportjuk árfolyamdrágulását is megakadályozzák. A központi bankok hagyományosan beavatkoztak a devizapiaci helyzetbe, és saját pénzükért dollárt vásároltak fel, hogy így mind a dollár, mind pedig a saját pénznemük árfolyamának szintjét megtartsák. Az ilyen árfolyampolitika rendkívül jövedelmező intézkedés az értékesítési nehézségek leküzdésére, ameny- nyiben olyan országról van szó, amelyben a termelés folyamatát nagy mértékben befolyásolja az export (NSZK, Svájc, Japán). Ilyen árfolyampolitika azonban csak ideig-óráig, a saját devizatartalékok adta lehetőségek határáig alkalmazható. Az inflációs dollárok felvásárlása ugyanis csak akkor fizető- dik ki, ha remény van az ilyen pénz későbbi előnyös felhasználására. Kedvezőtlenül hat a világkereskedelemre Az elértéktelenedett dollár beáramlását ezért adminisztratív intézkedésekkel, a dollár iránti érdeklődés csökkentésével igyekeznek meggátolni. Szigorúbbá teszik a devizagazdálkodás szabályzását. Nyilvánvaló, hogy az ilyen intézkedések védik az egyes tőkés országok nemzetgazdaságát, de összességükben kedvezőtlenül hatnak a világkereskedelem fejlődésére. A devlzaprotekcionizmus ugyanis a kétoldalú gazdasági kapcsolatok támogatásához vezet, és csökkenti az egyes országokban jelentkező válság megoldásának lehetőségeit. Paradox helyzet alakult ki a tőkés világ pénzrendszerében. Az USA partnereinek árfo- lyampolitika irnáti érdeklődését és a devizapiac megnyugtatására irányuló törekvéseit egészen a közelmúltig „ölbe tett kézzel“ szemlélte. Carter — hosszas unszolásra — csak ez év elején ígérte meg, hogy a devizapiacokon végrehajtott intervenciókba az USA is bekapcsolódik, hogy így az Egyesült Államok is hozzájáruljon a pénzrendszer stabilizálásához. Olyan megdöbbentő érdektelenség ez, hogy akaratlanul is arra kell gondolniuk a pénzügyi szakembereknek, a dollár árfolyamát az amerikaiak tudatosan csökkentik, és hogy mindez, ami ezzel összefügg, egy hosszabb távra szóló stratégia része. A dollár árfolyamának csökkentése ugyanis pozitívan hat az amerikai exportra .lehetővé teszi az amerikai gazdaságnak — idegen központi bankoknál való eladósodás révén — a finanszírozását. Az adósságot — elértéktelenedett dollárral — majd könnyűszerrel visszafizeti az USA. Másrészt azonban azt is figyelembe kell venni, hogy az USA bruttó társadalmi termékének mindössze 14 százaléka kerül kapcsolatba a külkereskedelemmel, így Amerika más országoknál kisebb mértékben törekszik a nemzetközi fizetőeszközként szereplő dollár árfolyamának stabilizálására. Mi a helyzet az aranypiacon? Á devizaárfolyamok körül kialakult helyzet a szabadpiaci aranyárakat is befolyásolta. Egy uncia aranyért egy évvel ezelőtt még 130 dollárt fizettek. A múlt év végén az arany ára emelkedni kezdett, és ma már eléri az unciánkénti 170 dollárt. Ez nem meglepő, hiszen a dollár elértéktelenedése következtében az arany vált az értékfelhalmozás egyik legmegbízhatóbb eszközévé. Az Ipar Is egyre nagyobb mennyiségű aranyat dolgoz fel, ez a körülmény Is befolyásolta az iránta megmutatkozó kereslet növekedését. A dollár árfolyamának csökkenése az arany árának növekedésében tükröződik, amennyiben az arany árát dollárban vagy a dollár árfolyamával összefüggő más pénznemben fejezik ki. Amennyiben az USA fizetési mérlege tartósan deficites lesz, a dollár árfolyamára is törvényszerűen nyomás nehezedik. Ez a tendencia törvényszerűen az arany dollárban kifejezett árának növekedéséhez vezet. Gyorsan változik az egyes pénznemek árfolyama, és ezzel a vezető tőkés országok fizetési mérlege is differenciáltan alakul. A nyersanyagok — főleg a kőolaj — árának növekedése új helyzetet teremtett a pénzpiacon. Az 1971—1973-as időszakban a tőkés országok fizetési mérlegében 26 milliárd többletet tartottak nyilván, a kőolajtermelő fejlődő országok pedig 10 milliárd többlettel rendelkeztek. Az 1974—1976-os időszakban alapvetően megváltozott a helyzet. A fejlett tőkés országok fizetési mérlege ekkor már 76 milliárd dolláros hiányt mutatott ki, a kőolajtermelő fejlődő országoknak pedig 145 milliárd dolláros mérleg- többletük volt. Oj hitelviszonyok alakultak ki. Igaz, a múlt év decemberében a kőolajtermelő országok megegyeztek, hogy a legközelebbi hónapokban nem emelik a kőolaj árát, és a fontos terméket barelen- ként [1 bareli 158,9 liter) 12,7 dollárért árusítják, de a nyersanyagok árának további növekedésével azért számolni kell. Az ármozgás továbbra is befolyásolja a fizetési mérleget, és ezzel az árfolyamokat is. A tőkés pénzrendszerben bekövetkezett árfolyamováltozá- sokból is látható, hogy milyen ellentmondásos napjainkban a kapitalista gazdaság fejlődése. DR. ĽUDOVÍT VAŠKOVIČ mérnök, a Csehszlovák Állami Bank elnökhelyettese A plzeüi Skoda Művek hengerdéjében dolgozó, Jaroslav Matéjček vozette szocialista munkabrigád tagjai a napokban fejezték be a törökországi Iszkenderunban levő hen- gerde számára készített hűtőberendezés prototípusának összeszerelését. A berendezés, amelyet a hengerde szállítógépeket gyártó üzemegységének konstruktőrei fejlesztettek ki, eléri a világszínvonalat. A képen: Jaroslav Matšjček brigádvezető (elöl jobboldalt / és Jaroslav Hnát lakatos a prototípus tervrajzát tanulmányozza (Felvétel: J.. Vlach — ČTK) A jubiláló Doprastav eredményei és új feladatai A Bratislavai Doprastav nemzeti vállalat dolgozói február elején ünnepi szakszervezeti konferencián emlékezhettek meg a vállalat fennállásának 25. évfordulújáról. Az ismert építőipari vállalat a Munkaérdemrend és számos egyéb kitüntetés tulajdonosa. A negyed évszázad folyamán több mint 12 milliárd korona értékű építőipari munkát végzett el. Az elmúlt ötéves tervidőszakban 4 milliárd 486,7 millió korona volt a vállalat dolgozói által elvégzett munka értéke, s jelentősen túlszárnyalták az állami tervben előirányzott feladatokat is. A kitűzött feladatok megvalósításában az 1976—1980-as években sem akarnak lemaradni. A hatodik ötéves tervidőszak első évében — a CSKP XV. kongresszusa tiszteletére kibontakozott széles körű szocialista munkaverseny segítségével — tervezett feladataikat 100,2 százalékra teljesítették, s a terven felüli többletmunka értéke meghaladta a 2,7 millió koronát. Az 1976-os évben sem summuM A KGST-tagországok múlt évi sikerei A KGST-tagországok fejlődésében a múlt évben jelentős volt az előrehaladás. Ezekben az államokban a nemzeti jövedelem növekedése a jelenlegi ötéves tervidőszak első két évében 11 százalékos volt. A legdinamikusabban fejlődő nép- gazdasági ágazat — a KGST- tagországok keretében — az Ipar. 1977-ben az ipari termelés Bulgáriában 7,3 százalékkal, Magyarországon 7 százalékkal és a Szovjetunióban 5,8 százalékkal növekedett. A múlt év első kilenc hónapjának eredményei alapján a bruttó Ipari termelés az NDK-ban 5,5 százalékkal, Csehszlovákiában 5 9 százalékkal, Mongóliában körülbelül 4 százalékkal, Lengyelországban 9 százalékkal és Romániában 11 százalékkal növekedett. Az ipari termelés növekedését minden egyes tagországban elsősorban a munkatermelékenység növelésével érték el. A Szovjetunióban például a társadalmi munka termelékenysége az 1976—1977-es években 7,4 százalékkal növekedett. Magyarország alumíniumipara A magyar alumíniumipar fejlesztési tervében fontos helyet kapott az exportfeladatok növelése, a termelés szerkezetének Javítása és a termelés növelésére irányuló beruházások megvalósítása. Az Idén Magyarországon csak mérsékelten növelik a bauxit Jövesztését. A terv szerint 3 millió tonnát bányásznak ebből az értékes nyers-* anyagból, alumínlumoxldból pedig 798 000 tonnát termelnek, 422 000 t alumíniumoxidot a szocialista országokba szállítanak. A szocialista országokba Irányuló export értéke több mint 80 millió rubel, a kapitalista országokba pedig 125 millió dollár értékű alumíniumoxidot szállítanak. A Szovjetunióba Magyarország 300 000 tonna alumíniumoxidot szállít, ahonnan a feldolgozás után 150 000 tonnát kap vissza. A múlt évhez viszonyítva az ágazat termelése megközelítőleg 5,6 százalékkal növekedik. Az alumíniumipari beruházások értéke 2,5 milliárd forint. A Székesfehérvári Könnyűfémkohászati Kombinátban a félkész áruk termelésének fejlesztésére helyezik a hangsúlyt. Szovjet—román atomerőművi kooperáció A Szovjetunió és Románia Moszkvában megállapodást írt alá atomerőművi berendezések gyártási együttműködéséről. A szerződés szerint a szovjetek átadják a bonyolult megmunkálási folyamatokat tartalmazó dokumentációkat, s vállalkoztak a szükséges nyers és alapanyagok szállítására is. A termelés magszervezésére és a műszaki problémák megoldására szovjet szakemberek utaznak majd a román gépipari üzemekbe. A Szovjetuniónak most már valamennyi európai KGST-tag- országgal kétoldalú megállapodása van atomerőművi berendezések kooperációs gyártásáról. Ez^Vnek a szerződéseknek meg iolőn már megkezdődött a szovjet atomerőművi berendezések exportja az érdekelt országokba. „lazítottak“. Az előző évhez viszonyítva nagyobbak voltak a feladataik, ennek ellenére túlteljesítették őket. A Doprastav dolgozói az 1978- ra megszabott feladataik maradéktalan teljesítésére is felkészültek. pedig az elmúlt évinél lényegesen több munka elvégzése vár rájuk. Az építőipari alaptermelés értéke például 8,8 százalékkal növekedett. Lényegesen több feladatot kell elvégezniük a két főváros — Prága és Bratislava — nagy beruházásain, valamint az autópálya építésén. A kiemelt beruházásokon a tavalyinál csaknem kétszeres munkát kell elvégezniük. A befejező munkálatok terén is lényegesen megnövekedtek a feladataik. Hasonló Q helyzet a hidak és az autópályák építése terén is. A munkatermelékenységet 8,7 százalékkal növelik, s ez lényegesen elősegíti a vállalatot a tervfeladatok teljesítésében. A fentiekben felsorolt néhány adat is hűen tükrözi, hogy a vállalat ez Idei feladatai igényesek. Teljesítésüket segítik elő azok a vállalások Is, melyeket a dolgozók — a CSKP 6. plénuma és az SZLKP KB 1976. évi márciusi plénuma szellemében — a Győzelmes Február 30. évfordulójának tiszteletére tettek. Mire kötelezték magukat a Doprastav dolgozói? Többek között arra, hogy a beruházásokon 1 százalékkal túlteljesítik a tervfeladatokat, hogy a prágai és a bratislavai építkezéseken egymillió korona értékkel több munkát végeznek el a tervezettnél, hogy 4 hónappal határidő előtt átadják rendeltetésének a Kúty —Malacky közötti autópályát «tb. Párhuzamosan ez idei feladataik maraléktalan teljesítésével növekednek a munkájuk hatékonyságával és minőségével szemben támasztott követelmények Is. Több energiát, építő- és üzemanyagot szeretnének megtakarítani. A vállalások teljesítése és egyéb Intézkedések révén született első félévi eredményekről már az építők napián számot akarnak adni. Ezért az egyes építkezéseken az rv kezdete óta állandóan növelik a munkaütemet, és szorgoskodnak, hogv ez Idei tervfeladatai- kat lehetőleg túlteljesítsék. Ugyanakkor nem szeretnék, ha munkájuk minőségére panasz érkezne. —mťš—*
