Új Szó, 1978. február (31. évfolyam, 32-59. szám)

1978-02-04 / 35. szám, szombat

„Nulláról indultunk“ BESZÉLGETÉS EGY IGAZGATÓVAL Kiss László elvtárs, a párká­nyi (Štúrovo) Kenyérgyár Igaz­gatója, érdekesen beszélt a körzet 84 000 lakosának ke­nyérrel való ellátásáról, vagyis munkájukról, a jólét megterem­tésének egyik fontos tényezője. — Érthető — mondja —, hogy a vásárló velünk szem­ben nem érez különösebb tisz- letet, de a legcsekélyebb hibá­ra is felszisszen. Az elismerés, a megbecsülés jele az, ha nincs panasz. — Már dicséretet ts hallot­tam ... Tűnődve néz maga elé. — Mind a százhúszan örven­dünk ennek, de különben a csöndes, szó nélküli elismerést is nagyra becsüljük. Ezt még ifjúmunkás koromban megta­nultam, amikor csak álmodoz­tunk arról, hogy ezrek és ea- rek számára kell jólétet isrem- teni. Köbölkúton (Gbelce), egy fa­lusi kispékségben volt ipari ta­nuló, azaz: akkor pékinas. Bátyja volt a mester. Hárman dolgoztak a műhelyben. A Győ­zelmes Február évében, 1948- ban lett segéd és pártunk tag- ja. Nem dicsekszik, inkább csak megállapítja: — Családi hagyomány, örök­ség a szakma szeretete, mun­kásmozgalmi célok vállalása. Az utóbbi értelmében bízták rá, hogy a járás kispékségei- uek tevékenységét szövetkezeti alapon megszervezze. Két évig, — 1948-tól 1950-ig — tartott ez a munka. Azután rábízták a JEDNOTA fogyasztási szövetke­zet pékségein«fc irányítását. Tíz évig foglalkozott ezzel. 1960-ban új feladatot kapott, az érsekújvári (Nové Zámky) járás sütőipari üzemeinek irá­nyítását. — Már akkor megmutatko­zott, hogy másképpen, korsze­rűbben kell a munkát megszer­vezni ebben a szakmában is — magyarázza. — Soha nem volt könnyű a pékek munkája, megértettük, hogy gépesítéssel könnyíteni kell. Az igények is megváltoztak. Főleg mennyisé­gi téren. Később a minőségi követelmény is egyre inkább megmutatkozott. Engem egyéb­ként mindig érdekelt az új. Rábízták tehát a járás első kenyérgyárának beindítását. 1973-ban, már az építés meg­kezdésekor kinevezték igazga­tónak. — Nulláról indultunk — mondja. Minden „nulláról“ indul. Ez nem tréfa, nem valami hatásos szólam, hanem a munka szer­vezési elve. A vezető számára a „nulla“ kézhea kapott tech­Kiss László igazgató (A szerző felvétele) nológiai és tervutasítást jelent. Persze az építők nem mindig pontosak, a határidők módosul­nak. Ebből mindenféle össze­visszaság támadhat. Néha terv­módosítások válnak szükséges­sé. így volt ez a technológiai eljárások megszervezésekor is, hiszen a gyárat magyarországi szabadalom szerint építették, de a csehszlovák normáknak megfelelően kell üzemeltetni, és azok a normák mások. A vezetőtől, az igazgatótól azon­ban csak a jelentést várták: kész. — És hol tartanak ma? Sorolja: — Háromféle kenyeret, hat­féle tejes süteményt, húszféle finom süteményt, kétszersülte- ket, prézlit gyártunk. Az évi teljesítmény 5,2 millió korona érték. Három műszakban száz­húszan dolgozunk. Az árut ki­lenc teherautó hordja szét. A gyárnak még nincs mér­nöke, technikusa. Az utóbbi tisztségét Vitek Ferenc nyug­díjba készülő, gazdag tapasz­talatokat szerzett pék tölti be. Az irányítás tehát nem könnyű. — Felesleges túlméretezni a hivatali munkát — magyaráz­za. — Hat hivatali munkaerő dolgozik nálunk. Közülük ket- ten a szállítást irányítják. Ez elegendő. A termelésből élünk. Az elsődleges. — Mikor tanult meg így gondolkodni? — Munkásból lettem igazga­tó. Arra a kérdésemre, hogy harminc évvel ezelőtt, amikor hárman dolgoztak a pékségben, és a jövőre gondolt, vajon ilyennek képzelte-e el az életet, a munkát, percekig nem vála­szol. — Lényegében ilyennek. Ügy nagyjából, hiszen a párt taní­tott bennünket. Mindig arról volt szó, hogy milyen lesz a jövő. Persze a részletek eltérő­ek, mert az adott körülmények módosítják őket. Lényegében azonban ilyennek képzeltem. Igen, ilyennek. — A jövőre is szokott gon­dolni? — Ha nem tenném, megérde­melném, hogy utat mutassa­nak nekem. Erről jut eszembe, hogy mutatok valamit... Néhány perc múlva három­féle süteményt tesz elém az asztalra. — Termékfelújítási progra­munk ez idei újdonságai. Megízleljük mindegyiket. A lekváros leveles tészta, melyet 3,90 koronáért fognak árusíta­ni, valóban ízletes. A túrós ka­lács, melynek ára 4,70 korona lesz, szintén ízlik. Egyébként is szeretem a kalácsot. Finom a rétes is, melynek párja 6,60 korona lesz. — És a távoli jövő? — kér­dem. Nem beszél „mellé“. Szava­in, a hangsúlyozáson érezni, hogy már többször is foglal­kozott ezzel a kérdéssel. — Ha Vitek bácsi nyugdíjba megy, feltétlenül mérnököt ké­rek helyette, akit be lehet ta­nítani, s aki megfelelő tapasz­talatok után egyszer majd a helyemre kerül. HAJDÜ ANDRÁS Rendőrségi krónika A mai naptól kezdve olva­sóink minden szombati lapszá­munkban megtalálják ezt a ro­vatot. Az a célunk, hogy az elmúlt Időszakban előfordult bűntettekről, tragédiákról szó­ló átfogó tájékoztatással na­gyobb elővigyázatosságra, kö­rültekintésre ösztönözzünk, vagyis a megelőzés érdekében hassunk. Egyszersmind közöljük, hogy mától kezdve a „Rendőrségi hírek“ című napi rovatunkat megszüntetjük. Rablótámadások tettesei a rács mögött A bűntettek jelentős részét a rablótámadások teszik ki. Az effajta bűntettek elkövetői rendszerint a munkakerülők közül kerülnek ki. Az elmúlt napokban a rendőrség több rablótámadás tetteseit kerítette kézre. Zselízen (Želiezovce) rövid­del 21 óra után egy ittas férfi haladt az utcán. Csatlakozott hozzá Eugen K. 24 éves helybe­li lakos, és felajánlotta neki, hogy segít tolni a kerékpár­ját. Amikor senki sem volt a közelben, Eugen K. leütötte az ittas embert, és elvette 470 koronáját. A tettest a közbiz­tonsági szervek dolgozói őri­zetbe vették, és lefülelték a társtetteseket is: Vojtech Cz. 22 éves és Adam B. 25 éves zselízl lakosokat. A foglalko­zás nélkü-li Vojtech Cz.-t őri­zetbe vették Michalovcében és környékén súlyos bűntetteket követett el Emil C. 26 éves humennéi la­kos. A foglalkozás nélküli fia­talember csupán tavaly decem­berben 4 nőt támadott meg és elrabolta a pénzüket. Ezenkí­vül alaposan gyanúsítható az­zal is, hogy az utóbbi hetek­ben öt esetben többnyire idő­sebb nők bevásárlótáskáját és holmiját ragadta el. Az eddigi kivizsgálás szerint a bűntettekkel mintegy 16 500 korona kárt okozott. Emil C.-t a járási ügyész utasítására őri­zetbe vették. Megsebesítette a robbanóanyag A nitrai járási Lapáš község­ben szülei házának . udvarán Dalibor Š. 12 éves fiú alumí­niumport kevert össze ismeret­len összetételű vegyianyaggal. A keverék felrobbant és a fiút az arcán és a szemén súlyosan megsebesítette. Tragédiák az utakon Raslavice községben (barde- jovi járás) szokatlan baleset történt. Bartalomej K. 43 éves ličartovcei sofőr a Benzina vállalat pótkocsis tartályautóját vezette. Menet közben levált a jármű első kereke, és mintegy 320 méteres gurulás után el­ütött két helybeli nőt. Olga G. 54 éves asszony a helyszínen meghalt, Anna S. 70 éves asz- szony könnyebb sérülést szen­vedett. A tragédia körülmé­nyeit vizsgálják. A Banská Bystrica-i járásban a Vlkanová — Badín közti útke­reszteződésnél Jozef K., a ČSAD gépkocsivezetője autó­busszal egy másik motoros jár­művet előzött akkor, amikor szembe jött vele egy másik au­tóbusz, amelyet Štefan V. ve­zetett. Az összeütközéskor 4 személy súlyosan megsérült, Štefan V. gépkocsivezető és to­vábbi 8 utas könnyebb sérü­lést szenvedett. A járművekben mintegy 90 000 korona kár ke­letkezett. Jozef K. hajtási jogo­sítványát bevonták. 3yufa a gyerekek kezében A Berzétei (Brzotín) Állami Gazdaságban (rozsnyói — Rož­ňava — járás) kigyulladt és elégett mintegy 250 mázsa ta­karmányszalma. Az anyagi kár 40 000 korona. A vizsgálat so­rán megállapították, hogy a tü­zet Jozef P. 8 éves és Jozef G. 12 éves helybeli fiú okozta. A kazal tövében cigarettáztak és a gyufával felgyújtották a szalmát. A tüzet a rozsnyói tűzoltók és az állami gazdaság tűzoltói oltották el. Betörök rendőrkézen Január végén szabadult a börtönből Rudolf V. 31 éves ro hožníki (senicai járás) lakos Az eddig már négyszer bünte tett férfi szabadlábra helyezé se napján behatolt a petržalka Matador Vállalat munkásszál lójába. Kilenc alkalmazót pénzét és egyéb tárgyait lopta el 4100 korona értékben. A tettest a rendőrség őrizetbe vette. Tavaly decemberben kifosz­tották a Postai Hírlapszolgálat Nové Mesto nad Váhom-I egyik kioszkját, valamint a Benzinol Moravské Lieskové-i töltőállo­mását. A közbiztonsági szervek őrizetbe vették a betöréssel alaposan gyanúsítható Pavel M. 29 éves és Ivan S. 28 éves piešťanyi lakost. ^ —hr— Szóhasználati eltérések Tudjuk: a nemzetiségi nyelvhasználat egyben-másban el­tér a nemzetitől, a magyarországitól. Gyakran olvasunk ilyeneket az újságban — meg hasz­nálunk beszéd közben is —: „Megkezdődött a régi lakások rekonstrukciója" ; illetőleg:: „Már javában folynak a melio­rációs munkálatok“. Máskor ezekkel találkozunk: „A vá­lasztók bemutatták legitimációs lapjaikat“; meg: „A propa­gandisták és lektorok eredményes munkát végeztek“. Mi a baj ezekkel? Hiszen idegen szó, nemzetközi kife­jezés van a magyarban is, épp elég. Nos, nem az a legfőbb bajuk, hogy idegenek. Még csak az sem, hogy ne lehetne érteni őket. Csak az, hogy való­ságban magyarul, magyar beszédben nemigen használatosak. A propagandista így hangzik a magyarországi használatban Is. De a rekonstrukció, ha lakásokról van szó, inkább fel­újítás. A meliorációs munka: talajjavítási munka. A legiti­mációs lap meg: Igazoló lap. — És van lektor szó is, de az a könyvek kéziratának szakmai bírálóját jelenti. A párt­életben előadókról, pártelőadókról, párt oktat ókról beszé­lünk. Röviden szólva: az ilyen szavak használatával is eltérünk a központi magyar normától. Ám ne higgye senki, hogy csak Idegen szavakkal lehet másképp beszélni, mint ahogy ezt a magyar nyelvszokás rögzíti. A legmagyarabb magyar szó is megtréfálhat ben­nünket. Úgy halljuk és úgy olvassuk: az iskolát végző gyermek hivatást választ; s aztán a szakoktatásból ilyen meg olyan hivatású fiatalok kerülnek ki. Nos: a hivatás szép dolog; de a hivatás szónak nem egészen ez az értelme. Aki la­katosnak vagy akár tanárnak megy, az nem biztos, hogy hivatást választott, de pályát mindenképpen. Azt az intéz­ményt, amelyik ezt segíti, így is nevezzük: pályaválasztási tanácsadó: S ha végzett, nem azt kérdezzük: mi a hivatása, hanem: mi a foglalkozása. Aztán azt olvassuk: „Az értekezletnek az a küldetése, hogy...“ Bizony, nem küldetése, hanem: feladata. Meg hogy „A törvény meghatározásait teljesíteni kell“. Pedig az nem meghatározás, hunéra: előírás. És a kongresszusnak sem következtetései vannak, hanem határozatai. — A ma­gyarországi — de akár a jugoszláviai — magyar nem is tud mire gondolni, amikor azt hallja vagy olvassa: „Az ér­tekezlet fontos intézkedéseket foganatosított." Talán eszébe sem jut, hogy ez azt jelenti: „Az értekezlet fontos határo­zatokat hozott“. Bizony, a közélet szókincse, kifejezéskészlete lassanként eltávolodik a magyarországitól. A szavak ismerősek benne, de az értelem már nem világos. Idegen, nemzetközi szavak, amelyeket talán ismerünk, de nem használunk; magyar szavak, amelyeken mást ért, aki mondja, s mást, aki hallja. Valamikor, a felszabadulásunk utáni időkben, még ért­hető volt az ilyesféle szókülönülés. Államaink viszonya rendezetlen volt, n politikai és kulturális érintkezés eléggé korlátozott. A nemzetiségi csoportok egymástól is, a ma­gyarországitól is függetlenül kényszerültek megalkotni a maguk klfejezéskészletét. — De ezeken a nehézségeken túlestünk már! Miért is fontos a nyelvi egység-azonosság. Éppen a közös szocialista fejlődés érdekében. Azért, hogy nehézség nélkül értsük egymást; megértsük egymás újságját, rádióját; cse­rélhessük szellemi javainkat. Furcsa is volna, ha előbb-utóbb oda jutnánk, hogy azonos társadalmi és politikai törekvésű országainknak azonos nyelvű polgárai egyszer csak nem értenék meg egymást; és a társadalmi élet híreit le kellene fordítani, például nem­zetiségi magyar nyelvhasználatról nemzeti magyarral Dr DEME LÁSZLÓ Közlekedési és nyelvi balesetek Még mindig sok baj van az aki, amely, ami vonatkozó névmással. Különösen a közlekedési balesetekről szóló hír­adásokban olvashatni sokszor olyan afa'vel kezdett aláren­delt mondatokat, amelyek helyére a magyaros mondatszer- kesztésben éssel kapcsolt mellérendelés illenék. íme egy példa: Tegnap a hármas villamosnak nekiment özv. Gzaga Józsefné 84 éves nő, akit a villamos ellökött.“ Nyilvánva­lóan az történt, hogy az idős nő nekiment a villamosnak, és a villamos ellökte. Ám a hírt idézett formájában nyel­vünk törvényei szerint így kellene érteni: „Nekiment a vil­lamosnak ,az nz Idős nő, akit (előzőleg) a villamos ellökött“. Talán a hölgy bosszút akart rajta állni? — kér­dezhetné az olvasó. A nyelvművelők szívós harcának, figyelmeztetéseinek azonban kezd meglenni a foganatjuk: egyre gyakrabban szerepelnek a baleseti hírekben is éssel kapcsolt mondatok. Csakhogy ezekben sincs mindig köszönet, mint következő példáink is mutatják: „Figyelmetlenül ment át az úttesten és elütötte a 41A jelzésű villamos Szőllősi József, 36 éves lakost..Figyelmetlenül ment át az úttesten és elütötte egy motorkerékpár Kardos Irén 22 éves segédmunkást..." stb. Mi a baj ezekkel a mondatokkal? Az, hogy a helytelen szerkesztés következtében úgy lehet érteni őket, mintha a villamos vagy a motorkerékpár ment volna át figyelmet­lenül az úton. A nyelvművelők alanytévesztésnok nevezik az efféle hibát. (Itt az alany, hol az alany ... című cikkünk­ben majd részletesebben szólunk róla.) Kívánjuk, hogy a jövőben minél kevesebb közlekedési szerencsétlenségről kelljen hírt adniuk újságjainknak. De ha mégis sor kerül rájuk, legalább a megfogalmazásukat ne érje baleseti RÄCZ ENDRE KULTURÁLIS HÍREK • La Fontaine címmel élet­rajzi filmet mutatott be n fran­cia televízió a tizenhetedik szá­zad híres francia költője élet- útjáról Gérard Pignol rendezé­sében. • A szarajevói Orientaliszti­kai Intézet kiadásúban megje­lent a mohamedánok szent könyve, a Korán újabb kiadá­sa Besim Karkuta szúutjevói professzor fordításában. • Gelléri Andor Endre válo­gatott novelláit Dal a női szív­ről címmel jelentette meg a bukaresti Krlteiion Könyvki­adó. Bálint Tibor válogatta és írta az utószót. # Spinoza címmel tudomá­nyos filmet készített a nagy holland filozófusról a francia televízió 9 Paola Fioretti húszéves római lány játssza az „Ellopott Gioconda“ című színes olasz té­véfilm Mona Lisáját.

Next

/
Thumbnails
Contents