Új Szó, 1978. február (31. évfolyam, 32-59. szám)

1978-02-04 / 35. szám, szombat

Felkelteni az önművelődés iránti érdeklődést EGY KÖZSÉG JELENE ÉS JÖVŐJE Alsólánc INižný Lánec) a Kassa-vidékl járás (Košice-vi- diek) legkisebb falvai közé tar­tozik. Lakosainak száma alig haladja meg a négyszázat. Va­jon egy ilyen kis faluban ho­gyan élnek az emberek? Mi az, ami elsődleges nekik? Milyen változásokon mentek keresztül? Mik a terveik — ezekkel, és még számos kérdéssel kopog­tattam be a helyi alapiskolába, ahol Benyiczki Gábortól, a kommunista párt itteni alap­szervezetének elnökétől vártam választ. — Ismerem az alsólánciakat. Hogy mi rájuk a legjellem­zőbb? A munkaszeretet. A lán- ciakról sokan tudják, hogy so­hasem kellett őket nógatni a dologra. Itt a szövetkezeti ter­melés is mindig jól ment. A munkaszereteten kívül még egy nagyon jó tulajdonságuk van ezeknek az embereknek: a jó­zanság. Egyik nyilvános párt- gyűlésükön a kocsmáros pél­dául felszólalt, hogy be kell zárni a kocsmát, mert nincs, aki látogassa. A kérdéssel a hnb tanácsa is foglalkozott. Nos, szeretnénk a kocsmát presszóvá átalakítani. Úgy gon­doljuk, ha ott süteményt, presz- szókávét fognak árusítani, ta­lán a forgalommal sem lesz baj. — A munkaszeretetnek és a józanságnak — úgy látom —■ mindennél ékesebb bizonyítéka az a sok új ház, amely az utóbbi években épült. Ezek és a tiszta kertek, a rendezett ud­varok, valamint az a megnyug­tató csend, amely itt tapasztal­ható — bizonyára felkelti min­den idevetődő városlakó érdek­lődését. A jólét, a fényes kül­ső persze eltakarhatja a falu belső arculatát. Mennyire ér­deklődnek az itteni emberek a közösségi ügyek iránt? — Volt időszak, amikor a kommunista párt taggyűlésein napirendre kellett tűzni ezt a kérdést. Mindnyájan természe­tesnek tartottuk, hogy a köz­ség lakosai azért igyekeznek odaadóan dolgozni, hogy ma jobban élhessenek, mint teg­nap. Világosan láttuk, hogy a lakosságot ezért a magatartá­sért nem marasztalhatjuk el. Nekünk arra kellett töreked­nünk, hogy megtanítsuk őket szocialista módon élni. Ehhez pedig arra volt szükség, hogy a tömegszervezetek ne csak formálisan működjenek. Ráter­mett, jó szervezőiképességű em­bereket kerestünk a szerveze­tek élére, s arra serkentettük őket, hogy átgondolt munka- terv alapján dolgozzanak. A közösségi élet fellendítésében vitathatatlanul a CSEMADOK helyi szervezete tett a legtöb­bet. Mikor Gazdag József és néhány fiatal társa megrendez­te a „Daloló Alsólánc“ nevű első folklórnapot, erre a köz­ség lakosain kívül a környék falvaiből is sokan eljöttek. Ez a rendezvényünk később hagyo­A népi milícia Handlovüi Bányában Iprievidzai járás) működő egysége a Vörös Csillag Érdemrend tulajdonosa. Harminc évvel ezelőtt, a februári események idején az egység tagjai Bratisla- vában megszállták a demokrata párt székházát, és járőrszolgá­latot tartottak a szlovák fővárosban. Az egységnek jelenleg a legnagyobb handlovai üzemek dolgozói a tagjai. (Felvétel: J. Lofaj — fíSTK) Csallóközara- nyos (Zlatnána Ostrove) köz­ségben a Hon- ívédelmi Szövet­ség helyi szer­vezete tavaly szép kitüntetést ,1/ kapott, elnyer- bsT te a „Példás 1948 szervezetu cí- FEBRUÁR met. Megérde­melt kitüntetés ez, hiszen a szervezet tagjai példásan te­vékenykednek. Rendszeresen részt vesznek a járási verse­nyeken, 2450 órás társadalmi munkával rendbe tették azt a helyiséget, melyben a szövet­ség tagjai találkozhatnak. A honvédelmi, a sportlövész- és a modellező szakkör, valamint a fajkutyákkal foglalkozó ki- nológusok klubja is szorgalma­sun dolgozik. Mindegyik jól és hasznosan szolgálja az ön­művelés ügyét, a szabad idő okos, célszerű kihasználását. A szervezet elnöke Szenest József, aki egyébként a hnb elnöke is, arra törekszik, hogy a szervezeti élet egyre hatéko­nyabb legyen. Főleg a politi­kai nevelés és a honvédelmi felkészültség szempontjából. Véleménye: — Célunk az idősebbek ta­pasztalatát, életismeretét ösz- szeötvözni a fiatalok lelkese­désével. Ogy szervezzük a te­vékenységet, hogy összeforrjon ez a két tulajdonság. A Februári Győzelem 30. év­fordulójának tiszteletére beje­lentett, 11 pontból álló vállalás hűen visszatükrözi ezt a törek­vést. Érdemes néhány pontját alaposabban megismerni. Vál­lalják, hogy megtartják a „Példás szervezet“ címet. Nem könnyű feladat ez, de felmér­ték a lehetőségeket, megbeszél­ték a tennivalókat. A legfonto­sabb, hogy még egy helyisé­get biztosítsanak, mert ez szükséges a tevékenység bőví­tése szempontjából. Társadalmi munkában valósítják meg ezt a célkitűzést. Bekapcsolódnak a „Példás határmenti község" címért indított versenybe is. A lövölde rendebehozásakor 300 órát dolgoznak le, a faluszépi- tési akcióban 350 órát. Az idén bővíteni fogják a tevékenységi formák sorát is. Autósok-motorosok klubját szer­szerveznek. Persze úgy, hogy a klubnak műhelye is legyen, ahol a gépkocsivezetők maguk javítják majd a járműveket. Megszervezik a tanácsadást. A járási bizottság előadóinak közreműködésével, segítségével különféle tanfolyamokat szer­veznek. Probléma persze akad. Sze- nesi elvtárs nem becsüli le ezek jelentőségét, de nem is túloz. A legfontosabb — mondja —, hogy nyilvánvaló az Idő­sebbek és a fiatalok egysége. Szerencsés ötvözet ez, mely ki­bírja a megterhelést, a problé­mák okozta feszültséget. Egyik problémájuk, hogy a modellező körben nincs képzett szakember, aki megismertetné a repiilőgépmodelleket készítő fiatalokat a repülés techni­kájával. Nincs probléma a gé­pek szerkesztésével, összesze­relésével, de amikor repítésre kerül sor, csak próbálkoznak a fiatalok, nem ért hozzá egyik sem. Az összefogással azonban a jövőben ezt a problémát is megoldiák. MICHELBERGER NATÁLIA mányossá vált. Tulajdonképpen a Daloló Alsólánc sikerének köszönhetjük, hogy egy ének­kart és egy népitánc-csoportot is sikerült alakítanunk. Kultu­rális téren figyelemreméltó kezdeményezésekre került sor. Mikor aztán a választásokkor egy fiatal ember — Szitás Ber­talan — került a hnb tanácsá­nak élére, a nemzeti bizottság munkája is jobb lett. Üj asz­faltszőnyeget borítottak a köz­ség utcáira, betonjárdákat épí­tettek, kicserélték az elörege­dett községi hangszórót, s ami­re a legbüszkébbek vagyunk: mi építettük fel a járás első szabadtéri kőszínpadát emelt nézőtérrel... Alsóláncon 107 cigányszármazású polgár él. Pártszervezetünk valamennyi kommunistája azt is feladatá­nak tartotta, hogy esetleges problémáik megoldásában se­gítsen. A cigányszármazásúak is részt vesznek a kulturális életben. Tavaly a Ki mit tud? című vetélkedőn például Hor­váth Margit bizonyult a leg­jobbnak. Azt is sikerült elér­nünk — s ebben kétségtelenül nagy szerepe van Horkai Árpád (kiváló szervezőképességének —, hogy már saját kezdemé­nyezésekkel is előhozakodnak. Legutóbb például egy cigány tüzoltócsapatot alakítottak. Az idén nálunk rendezzük meg a körzeti tűzoltóversenyt. — A pártszervezet elnöke milyennek látja a község jövő­jét? — A fejlődésnek nagy lehe­tőségei vannak. Az állami gaz­daságot átvette az efsz, s a község közepén fekvő gazdasá­gi udvart a hnb rendelkezé­sére bocsátották. Tavaly itt már el is kezdtünk építeni egy sportpályát, s az idén egy óvo­da építéséhez is hozzálátunk. A régi, rossz gazdasági épüle­teket — a jó állapotban levő magtáron kívül — lebontjuk. A magtárat szeretnénk torna­teremmé átalakítani. Egy szép parkot is létre lehetne itt hoz­ni, melyben a világháborúban elesetteknek emlékművet állít­hatnánk. A közelmúltban több családot meglátogattam, de bi­zony sajnálattal kellett megál­lapítanom, hogy a szép házak­ból hiányzik a könyv, s így magától értetődően az önműve­lődés iránti igény is. — Hogyan lehetne ezen vál­toztatni? — Mindenekelőtt az a leg­fontosabb, hogy a tanulás, az önművelődés iránt felkeltsük az érdeklődést. A kiképzés egyik jelenete (A szerző felvétele) Szavatolják a sikert A népi milícia és az jól tudják a vágsellyel (Ša­ľa) DUSLO nemzeti vállalat üzemeiben dolgozó kommunis­ták, hogy a XV. pártkongresz- szus határozata értelmében: „állandó figyelmet kell szen­telnünk a népi milícia sokolda­lú felkészítésének, tagjai kez­deményezése és aktivitása fej­lesztésének a munkafeladatok, valamint a kiképzési feladatok teljesítésében“. Ennek egyik je­le, hqgy az üzemi alakulat pa­rancsnoka Michal Suchy elv­társ, az üzemi pártbizottság al- elnüke. Másik jele: egyre több ifjú kommunista kapja pártfel­adatként, hogy az üzemi ala­kulat tagja legyen, o kiképzés­ben ne csak részt vegyen, ha­nem példás sikert érjen el. Erre egyébként nem kell kü­lönösebben biztatni az alakulat tagjait. Mindegyikük meggyőző­dése: példát kell mutatni mind a munkahelyen, mind a gyakor­lótéren, és a magánéletben is. Szavakkal, tettekkel egyaránt. Kiképzés? Az ulakulat mind­egyik tagja teljesítette az ezzel kapcsolatos feladatokat, bár nem volt könnyű, hiszen leg­utóbb új, eddig ismeretlen, még szokatlan előírások kerül­tek a kiképzés anyagába. És nem könnyű a harci felkészült­ség bizonyítása sem. Lövészet? Az alakulat tevé­kenységének szerves része, hogy a tagok rendszeresen részt vesznek a járási, kerüle­ti lövészversenyeken. És az is természetes, hogy ezekről a ifjú kommunisták versenyekről sohasem térnek haza „üres“ kézzel, dicsérő vagy elismerő oklevelet mindig hoznak magukkal. Ján Cekan, Kovácsik István, Jozef štang- lovič, František Krížik, Pavol Rausa mérnök nevét mindig a legsikeresebb lövészek névsorá­ban találjuk. Az eszmei-politikai, az erköl­csi és a munkára nevelés egy­sége jegyében baráti kapcsola­tot létesítettek a Kelet-csehor­szági Vegyiművek pardubicei üzemének alakulatával. Tartal­mas ez a baráti kapcsolat, mert nem formális. A két ala­kulat vezetői közösen próbál­nak új kiképzési formákat, módszereket kialakítani, köl­csönösen kicserélik, megvitat­ják tapasztalataikat. Sőt, a leg­jobb parancsnokokat is kicse­rélik alkalmanként, közös gya­korlatokat is rendeznek. A ba­ráti kapcsolatok ezzel sem ér­nek véget, hiszen már hagyo­mányos, hogy a pardubicei alakulat tagjaival közösen töl­tik a jól megérdemelt szabad­ság napjait az egyik, vagy má­sik vállalat üdülőjében. Három évvel ezelőtt célul tűzték ki: megszerzik a „Pél­dás alakulat“ címet. Tetteik szavatolják a sikert. A múlt évi kiképzési feladatok érté­kelésekor Emil Oslanc elvtárs, a járási törzskar parancsnoka megállapította, hogy példásan teljesíették a feladatokat. MILAN AĽAKŠÁ SZASZÁK GYÖRGY Bíznak benne A tagjelölt A rimajánosi (Rimavské Janovce) Czikora Erzsébet négy évvel ezelőtt az alap­iskola kilencedik osztályos tanulója volt, és óvónő sze­retett volna lenni. Felvételi vizsgára azonban nem ke­rült sor, mert az iskola pá­lyaválasztási tanácsadója mást javasolt számára: szakmát tanulni. így került a Járási Ipari Vállalat női szabóságába, ipari tanuló lett. Nem keseredett el, ép­pen ellenkezőleg. Arra tö­rekedett, hogy a szakmát minél tökéletesebben elsa­játítsa. Nagy akarattal kez­dett hozzá. Az iparitanuló­iskola első osztályában ki­tüntették, és a műhelyben is a legjobbnak bizonyult. Egyébként az iparitanuló-is- kolában mindvégig kitünte­téssel tanult. A segédvizsga is kitűnőre sikerült. Meg­kapta „A vállalat legjobb ipari tanulója“ címet. Rég­óta honos vállalatukban a szocialista versenymozga­lom, műhelyük dolgozói minden év elején benevez­nek . a munkaversenybe, ér­tékeléskor pedig kollek­tívájuk rendszerint a leg­jobbak sorában szokott sze­repelni. Hagyományos a dolgozók egyéni munka­Czikora Erzsébet (A szerző felvétele) teljesítményének értékelése is. Ö mindig a legjobbak között szerepelt. A múlt tanévben első lett. A meg­tisztelő címet tehát nem vé­letlenül kapta, hanem be­csületes, példamutató tanu­lásáért, kiváló munkájáért. Kiváló eredményt ért el azon az országos versenyen is, melyet a Belügyminisz­térium hirdetett meg a he­lyi gazdálkodás üzemeiben dolgozó ipari tanulók szá­mára. Az első helyen vég­zett, felülmúlva a zvoleni Mária Kikingerová és a ko­máromi (Komárno) Lauri- necz Éva egyébként nagy­szerű teljesítményét. Rend­kívül tevékeny társadalmi téren Is ez a csöndes ter­mészetű, mindig megíontolt magatartást tanúsító, fiatal munkásnő, A SZISZ üzemi szervezetének vezetőségi tagja, a falujában pedig az ifjúsági klub vezetője. A CSEMADOK helyi szerveze­tének tánccsoportjában az egyik legügyesebb táncos. Nem feledkezett el róla, hogy néhány évvel ezelőtt vonzalmat érzett a pedagó­gusi pálya iránt, tisztséget vállalt a pionírcsapatban, s rajvezetőként is példíisan tevékeny. Érthető, hogy bíznak ben­ne pártunk tagjai, akik tagjelöltségre javasolták. Je­lenleg a tagjelöltek számá­ra szervezett tanfolyamon bővíti politikai tudását. Arra törekszik, hogy olyan ala­pos ismereteket szerezzen, melyek később, amikor majd komolyabb politikai felada­tokat bíznak rá, hasznára lengyenek. Jól tudja, hogy tettekkel, még kiválóbb tet­tekkel kell bizonyítania: ér­demes a bizalomra. Érdemes arra, hogy munkásosztá­lyunk élcsanatrtmik tagja le­gyen. ZSfi' YI ZOLTÁN Szerencsés ötvözet A fiatalok és az idősebbek összefogása

Next

/
Thumbnails
Contents