Új Szó, 1978. február (31. évfolyam, 32-59. szám)
1978-02-23 / 54. szám, csütörtök
REINK FŐ KEZDEMÉNYEZŐJE ÉS SZERVEZŐJE! áz oktatás nokratizálásának nyitánya üielmi visszapillantások tu- pen mindig a jelenről be- Izt egyetlen visszaemlékezés Iheti el, hiszen egy ország, életében az emlékek hídja a /el a mába. lári események évfordulója i és szükségessé is teszi, ^járjuk az emlékek hídját, rsadalmi emlékeink többsé- lyanok, amelyek nélkül ma ihetne szocialista Csehszlo- rszakindító esemény a Győ- ebruár, hiszen harminc év- tt olyan forradalmi folya- dődött, amely gyökeresen :tatta népünk politikai, gaz- i kulturális életét, nnyolc februárja új fejezetet csehszlovák oktatásügyben azonban nem volt elég, mosítsák az iskolákat, s a st felszabadítsák ,,a nemzet sának“ jelzője és annak va- Ima alól. Szükséges felté- 9nnek az Is, hogy végre biz- i dolgozó osztályok gyerme- meges tanítását, bevezessék los tankötelezettséget, tehát zálják a művelődést és u eket szocialista alapokra jnlő oktatási feltételek meg* re 1948 április 21-e után ke- ekkor fogadták el az egysé- ási rendszerről szóló tör- íly nemcsak gazdasági érte- íanem tartalmában is alap- negváltoztatta az oktatási addigi struktúráját és új, i alapokra helyezte azt. A áváhagyása történelmi jelen- gyakorlatilag azt jelentette, 31d, a gyárak és a bankok nintézetek is a nép tulajdo- rtiltek. Oktatási intézmé- ígre a szocialista iskolává ra léphettek. 1 azonban nemcsak formáli- irálta a művelődéshez való íem sokoldalú gondoskodá- gteremtette annak minden is. Az ifjúságról való gon- mutatja, hogy egy fiatal is- iára — az óvodától a felső- lmányok befejezéséig — ál- 25 000 koronát fordít, ösz- ľormájában ezenkívül évente » koronát fizet a közép- és diákoknak. Ennek az anya- äkodásnak köszönhető, hogy a középiskolai tanulóknak 68, az egyetemi és főiskolai hallgatóknak pedig 65 százaléka munkás- és paraszt származású. Kétségtelen, csakis a művelődéshez való jog biztosítása tette lehetővé, hogy hazánkban jelenleg háromszor annyi fiatal szerez középfokú és ötször annyi felsőfokú képesítést, mint a burzsoá Csehszlovákiában. A polgári köztársaság — osztályjellegének megfelelően — nagyon mostohán és szűkmarkúan bánt a dolgozókkal. Például 1934-ben a gyermekeknek 54 százaléka csak elemi iskolát, 38 százaléka polgárit és csupán 8 százaléka végzett gimnáziumot. A tankötelezettség 5 elemi osztály volt, tehát 11 éves korig tartott. A gimnáziumi tanulók közül 10 ezer lakosra hivatalnokcsaládból 128, munkás-pa- rasztcsaládból viszont csak 4 érettségiző jutott. (A társadalom osztály tagozódásának megfelelően a helyes arány 113 munkás-paraszt és 19 hiva- talnokcsaládből származó tanuló lett volna.) Mi, csehszlovákiai magyarok különösen sokat köszönhetünk a jégtörő Februárnak, hiszen a nemzetiségi iskolák csak a munkásosztály győzelme után nyílhattak meg. A semmiből kellett újraindulni, s létrehozni a magyar oktatásügy szerteágazó hálózatát, amely szavatolhatta a szocialista tartalommal telített anyanyelvi képzést és nevelést. Az 1950-es év volt az újjászületés esztendeje; ekkor a magyar tanítási nyelvű iskolák 154 osztályában 5400 tanuló tanult, az idei tanévben az alapiskolák 2395 osztályában pedig már 55 805 gyermek sajátítja el az alapismereteket. A magyar óvodák növendékeinek száma 13 604. Ebben a tanévben a magyar tanítási nyelvű középiskolák első osztályaiba 2896 fiatalt, a felső- oktatási intézmények első évfolyamaiba pedig 553 magyar nemzetiségű érettségizettet vettek fel. Szembeötlő a mennyiségi növekedés, de a számok csak puszta statisztikai adatok maradnának, ha nem látnánk mögöttük a minőségi változást. Azt, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolák az eltelt években teljes mértékben felzárkóztak az ország többi iskolájához, tehát ugyanolyan eredményeket érnek el, mint a cseh* és a szlovák iskolák. Ezt igazolja nemcsak a néhány évvel ezelőtt végzett országos tudásszint-felmérés, hanem a legutóbbi kormányjelentés egyik kitétele is, mely egyértelműen megállapítja: a magyar tanítási nyelvű iskolák tanulóinak előmenetele azonos a szlovákiai átlaggal. S ez kétségkívül a csehszlovákiai magyar oktatásügy életképességét és pártunk helyes nemzetiségi politikáját bizonyítja. A CSKP nemzetiségi politikája értelmében lehetővé válik nemcsak az, hogy mindenki az anyanyelvén tanulhasson és szerezzen alapműveltséget, hanem mód van arra is, hogy hazánk minden polgára, apraja-nagy- ja egyenértékű műveltségi szintet érjen el, s a párt politikája biztosítja az azonos továbbtanulási és érvényesülési lehetőségeket is. Nyilvánvaló tehát, hogy 1948 Februárja az oktatásügy demokratizálásában mérföldkő volt. Tudatában vagyun annak, hogy a három évtized nem volt mentes a hibáktól, s ma is vannak gondjaink. Elért eredményeink alapján azonban elbizakodottság nélkül állíthatjuk, hogy a műveltségi szint tekintetében hazánk a világ legfejlettebb országai közé tartozik. TÖLGYESSY MÁRIA i Front l formája ráállását a "CSKP irnyvonalához, ja fejezett ki, igazolták azok az ényegében a kormányprogram tel- mt éppen 1945 végén, 1946 elején ti Frontban. Ezt a burzsoá pártok mnista pártok közvetítésével növe- íogy bejussanak a Nemzeti Frontba nokratikus rendszert azzal a vég- a juttassák a burzsoáziát. A reak- burzsoázia Beneš-féle szárnyának iséget viselték Münchenért, a re- soázia képviselőivel Szlovákiában, agrárpártiak szövetsége a Hlinka- és aláásta a Nemzeti Front eredeti csoportos szervezkedése éles elázzál a szárnyával, amely a Nem- ipozta a nép demokratikus egysé- ndszer megvalósítására irányult, éti demokratikus forradalom vív- ;t. Ezért kellett hatást gyakorolnia ík is, amely kifejezésre juttatta yharc feladatait. A Nemzeti Front parasztok, kisiparosok, a dolgozó nkcióját. stes irányvonala 'itikai erők együttműködésében be- íárgyalásoknak a folyamán, éleződ- milliós hasznok megadóztatásának nyújtandó kártérítés kérdésében, envedett az 1947-es katasztrofális i párt szembehelyezkedett a CSKP A Nemzeti Frontban mutatkozott ithidalnl, amikor a népömegek a siettek. A konfliktusokat azonban isában sohasem sikerült leküzdeni. kérdésben mutatkoztak meg, ho- íegfelelő törvények és rendeletek s középpontjában az új alkotmány valamint az új nemzetgyűlési váti Frontban kialakult politikai vállatok után 1947 novemberében úgy Szia törekvése ellenére, mely teljesen lehetetlenné akarta tenni a Nemzeti Front munkájának rendszerét —, hogy a Nemzeti Front politikája továbbra is helyes és szükséges. Ez a politikai irányvonal azt célozta, hogy a nemzeti demokratikus forradalom békésen nőjön át szocialista forradalomba. A kommunisták továbbra is követelték a kormányprogram teljesítését és ragaszkodtak az új alkotmány kidolgozásához. Ez az irányvonal megfelelt a politikai hatalomért folyó harc végcéljának, amely a munkásosztály hatalomátvétele volt. A CSKP KB 1947 novemberi ülése nyíltan rámutatott a reakció tevékenységére a Nemzeti Frontban. Arra a kérdésre, mi a további eljárás. Klement Gottwald a KB ülésén ezeket mondotta: „Nemzeti Front — százszor igen! A Nemzeti Front, mint a munkások, parasztok, kisiparosok és értelmiségiek szövetsége, mint a városok és falvak dolgozó népének szövetsége. De ebbe a szövetségbe biztosan nem tartoznak a feketézők védelmezői, Kramár és Bvelila bámulói és végül a Stríbný-féle szélhámoskodás utánzói Egy antikommunista blokk kialakítása a burzsoá politikai pártok részéről a Nemzeti Fronton belül azt eredményezte, hogy kialakult a néptömegek széles tömegfrontja, a CSKP-val az élen. A végső összecsapásban, amely a politikai hatalom kérdésében 1948 februárjában robbant ki, így következetesen érvényesült a Nemzeti Front politikája, amelyet a CSKP a kormányválság megoldásának idején tovább folytatott, természetesen kizárva a Nemzeti Frontból a népellenes, haladásellenes erőket. 1948 februárjában a Nemzeti Front újjászületett. Ezen az alapon alakult meg azután a Klement Gottwald vezette új kormány. Az újjászületett Nemzeti Front politikájának elveit követve alakult meg Szlovákiában az új Megbízottak Testülete, Gustáv Húsokkal az élen. A Nemzeti Front politikája helyességének és jogosságának igazolása volt közvetlenül a Februári Győzelem után a nemzetgyűlési választások kiírása; ezek voltak az első olyan választások, amelyeken a Nemzeti Front közös listával állított jelölteket. A dolgozók osztólyszövetsége A CSKP IX. kongresszusa feladatként tűzte ki a Nemzeti Front szerepének megerősítését azzal a céllal, hogy „lehetetlenné tegye a reakciónak a kapitalizmushoz való visszatérésre irányuló bármiféle próbálkozását és népi demokratikus rendszerünket a szocializmushoz vezesse Napjainkban a Nemzeti Front a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság, a szocialista értelmiség, a dolgozók többi rétegei és szervezetei, a kommunisták, más pártok tagjai és a pártonkívüliek szövetsége, a csehek és a szlovákok és a Csehszlovákia területén élő más nemzetiségek szövetsége. Ezeken az elveken határozta meg a Nemzeti Front feladatait a CSKP XV. kongresszusa is, hangsúlyozva, hogy a Nemzeti Front mint az összes dolgozók osztályszövetségének politikai kifejezője és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetei és nemzetiségei internacionalista közösségének politikai kifejezője, a jövőben is, — a fejlett szocialista társadalom építésének idején — a politikai rendszer bevált formája marad. MARTA VARTÍKOVA RITKÁN VAN EGYEDÜL A partizánból milicista lett Miloš Bellák elvtárs, a vrút- kyi Vasúti Gépesítőüzem személyzeti osztályának 52 éves dolgozója kevés beszédű ember. Nemhibába mondják, hogy szinte fogóval kell húzogatni belőle a szót. — Nem szívesen beszélek magamról — szabadkozik már kézszorítás közben. — Korábbi munkahelyemen, ahol huszonkilenc évig voltam hegesztő, aztán pedig esztergályos, úgy szoktam meg, hogy mindig az a fontosabb, ami készen kerül ki a kezem alól. Különben sem csináltam én semmi olyan rendkívülit, amiért érdemes lenne szót szaporítani. Munkatársai és mindazok, akik régebben ismerik, máskép- peji vélekednek erről. Jól tudják, hogy még a tizennyolcadik életévét sem töltötte be, amikor meggyőződésből vállalta a partizánok ezer veszéllyel teli sorsát. Előbb futárszolgálatot teljesített a környéken harcoló partizánegységeknek, aztán maga is fegyvert fogott a fasiszták ellen. — Sohasem felejtem el azt a napot, amelynek reggelén először láttam német katonát — mondja később, amint a többiek nógatására mégis belefog az események felidézésébe. — Bizony nem a legjobban éreztem magam, amikor sisakosán, géppisztollyal közeledett felénk egy nagyobb csoportot vezetve. Mi hatan voltunk. Tizenhét-tizennyolc éves fiúk valamennyien. Bár puskáink is voltak, okosabbnak tartottuk, hogy a túlerő elől visz- szahúzódjunk az erdőbe. Később megnőtt a bátorságunk. Fényes nappal szinte a német járőrök orra előtt lovaskocsival hordtuk az erdőben vágott fát a kráľovái repülőtérre, ahol éjszakánként a fegyvert, lőszert és egyéb anyagokat hozó szovjet repülőknek lobogtak a jelző tüzek. A harcok befejeztével, a környék felszabadulása után nem tette le a fegyvert. Megalakulásakor, 1945. április 14-én Vrútkyban tagja lett a városi őrségnek. — A rendfenntartás, a közbiztonság szavatolása volt a feladatunk — emlékszik vissza. — Persze jobbára csak munka után töltöttük be az új tisztséget, mert napközben dolgozni kellett. Akkor Jozef Hotár, Aurel Vicha, František Tomka, Julius Klein és Ladislav Botoš elvtárs volt a társam. Annyira összetartottunk, hogy később egyszerre lettünk a népi milícia tagjai is. 1948 januárjában és februárjában minket a város különböző részeire osztottak be fegyveres járőrszolgálatra. A vasúti javítóműhelyeken, az állomáson és a köz— A hidakra különösen vigyáztunk — emlékszik vissza Miloš Bellák elvtárs (A szerző felvétele) épületeken kívül a hidakat is őriztük. Bellák elvtárs azóta is viseli az acélszürke egyenruhát. Pedig az elmúlt három évtized alatt sohasem volt kevés a szabad idejében elvégzésre váró dolga. Pártalapszervezetében tizenhárom évig töltötte be az elnöki tisztséget. A városi nemzeti bizottság képviselőjeként három választási időszakot dolgozott végig. A népi milícia üzemi egységébein ugyancsak évekig volt a parancsnok politikai helyettese. — Most egyik fiatalabb elvtársunk végzi ezt a munkát. Persze nekem is mindig van mit csinálnom. A közelmúltban a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség üzemi szervezete elnökének választottak meg. Ezenkívül, mint a népi milícia minden egyes tagjának, pontosan teljesítenem kell az ezzel járó kötelességeket is. Ezt pedig nemcsak a rendszeres gyakorlatok, a különféle szolgálatok jelentik, hanem a nem kevés társadalmi munka is. Tavaly például a burgonyaszedés idején húsz napig dolgoztunk a Dubovéi Állami Gazdaság földjein. Tavalyelőtt pedig a vállalati irodaház építésén a többi, mintegy 500 dolgozóval együtt összesen másfél millió korona értékű munkát végeztünk. Az idén óvodát kezdünk majd építeni. — A családra, a szórakozásra mikor marad ideje? — Két gyermekem van. A lányom már dolgozik. A fiam nálunk ipari tanuló. Nagy örömünkre olyan jól állja a helyét, hogy nemrégen párttagjelöltnek ajánlotta az ifjúsági szervezet. A feleségem szintén párttag, így gyakran van dolga műszak után is. Mégsem ritka az olyan este, amikor valamennyien együtt vagyunk otthon. Számomra egyébként a természetjárás jelenti a legjobb kikapcsolódást. Amint van egykét szabad órám, azonnal indulok az erdőbe, a hegyeikbe. Ritkán járja egyedül az erdőt, a hegyek, a völgyek egykori partizánösvényeit. A legtöbbször elkíséri valaki a munkatársai, az ismerősei közül. Pedig tudják róla, hogy kevés beszédű ember ... LALO KÁROLY Űj szocialista vállalásokkal köszöntik a Februári Győzelem 30. évfordulóját a Považská Bystrica-i járás mezőgazdasági dolgozói is. Legértékesebb a bolečovi Győzelmes Február Efsz vállalása, melynek értéke 1260 000 korona. Felvételünkön: Rudolf Burdej és Peter Kvasnica, a szövetkezet gépjavítói. (Felvétel: V. GabCo — CSTK)
