Új Szó, 1978. február (31. évfolyam, 32-59. szám)

1978-02-22 / 53. szám, szerda

Február - történelmi határkő újkori történelmünkben Irta: Mikuláš Uher, a Népi Milícia Szlovákiai Törzskarának parancsnoka A ban az időszakban emléke­zünk meg a dolgozók feb­ruári győzelméről, amikor pár­tunk és társadalmunk minden erejét a CSKP XV. kongresz- szusa határozatainak követke­zetes megvalósítására, a fej­lett szocialista társadalom épí­tésére összpontosítja. 1948 feb­ruárjára emlékezve értékeljük az akkori győzelmeket, az el­ért sikereket és rámutatunk, milyen akadályokat s nehézsé­geket kellett leküzdeni. Levon­juk a tanulságot a történelem­ből, hogy jobban megértsük mai feladatainkat, valamint az előttünk álló távlatokat. A munkásosztály — a CSKP vezetésével, a többi dolgozó­val szoros szövetségben — 1948 februárjában sikeresen befejezte küzdelmét a politi­kai hatalomért. E győzelem alapján Csehszlovákiában -meg­valósíthattuk a szocialista for­radalmat, a proletárok és a haladó erők régi álmát. Ezért jogosan nevezzük a februári győzelmet történelmi határkő­nek, mivel elválasztja a politi­kai hatalomért folytatott har­cok korszakát az új társada­lom építésének korszakától. 1948 februárja bebizonyította a párt eszmei-politikai és szerve­zeti felkészültségét, azt, hogy be tudja tölteni a munkásosz­tály élcsapatának és vezetőjé­nek szerepét. A politikai hatalom kérdése, amely minden forradalom alapkérdését jelenti, a dolgo­zók javára oldódott meg. Tisz­telettel, elismeréssel és állan­dó tanulság forrásaként emlé­kezünk meg a párt gottwal- di vezetőségéről, amely alko- tóan érvényesíteni tudta a marxizmus—leninizmus elmé­letét a csehszlovákiai feltéte­lek között. A szocialista forra­dalomba való átmenetet békés úton oldotta meg, valamennyi alkotmányos, parlamentáris és demokratikus alapelv megtar­tásával. 1948 februárjában a forra­dalmi tömegek háttérbe szorí­tották a csehszlovák reakciót, amely veszélyes játékra — el­lenforradalmi puccsra készült. A pártvezetőség ebben a hely­zetben úgy döntött, h,ogy fel- fegyverzi a munkásosztály egy részét és meggyorsítja a poli­tikai válság megoldását. Ez az intézkedés a párt ma­gas fokú akcióképességét bizo­nyította — nagyon rövid idő alatt mozgósította, megszer­vezte s felfegyverezte a mun­kásosztály egy részét a forra­dalmi vívmányok védelmére. A pártnak a népi milícia meg­alakítására vonatkozó döntését nem értékelhetjük kizárólag hatalmi intézkedésként. Ez a lépés kifejezte a haladó mun­kásosztály történelmi jogát, hogy minden eszközzel bizto­sítsa a proletárforradalom vé­delmét. 1948 Győzelmes Feb­ruárjával összefonódik tehát a népi milícia megszületése is. A milícia legnagyobb és leg­erősebb egységei Prágában alakultak. Már február 22-én a Nemzetbiztonsági Testület parancsnokságának épületében tízezer puskát és kétezer gép­pisztolyt raktároztak el szá­mukra. A népi milícia egysé­geinek teljes felfegyverzéséről a CSKP Központi Bizottsága február 24-ről 25-re virradó éjjel döntött. Ez a döntés sza­vatolta a párt fő taktikai cél­jának megvalósítását — a for­radalmi események békés le­zajlását és a reakció fegyve­res provokációinak megaka­dályozását. Az SZLKP Központi Bizott­ságának Elnöksége 1948 feb­ruár 24-én úgy döntött, hogy felfegyverzik a partizánokat és megszervezik a népi milíciát. A Szlovák Partizánszövetség Központi Titkárságán megala­kult a törzskar és a kerület­ben is törzskarok jöttek létre. 1948. február 25-én Szlovákiá­ban mintegy ötezer partizán volt harci készültségben. To­vábbi partizánok készen áll­tak, hogy szükség esetén köz­belépjenek. K észültségbe helyezték az üzemi őrségeket, ame­lyek még a nemzeti és a de­mokratikus forradalmak kez­detén alakultak meg azzal a feladattal, hogy megvédjék az üzemeket és környéküket a szabotőrökkel és az elemi csa­pásokkal szemben. A februári napokban ezek az üzemi őrsé­gek lettek a népi milíciák alapjai. Az SZLKP Bratislavai Terüle­ti Bizottsága február 22-én döntött a népi milícia meg­szervezéséről, február 23-án már kb. hétszáz fegyveres mi- licista volt Bratislavában. Az egységek szervezésében hatha­tós segítséget nyújtott a Szlo­vák Partizánszövetség. A többi városokban is meg­alakultak az egységek. Febru­ár 22-én Kassán (Košice) a milicistákból két századot szerveztek ugyanúgy a volt partizánokból is. Négyszáztagú csapat alakult a vrútkyi vasú­ti műhelyekben. Dubnica nad Váhomban 320-tagú, Považská Bystricában 200-tagú, Zvolen- ben, Partizánskében, Trnavá- ban, Žilinában, Podbrezovában, Komáromban (Komárno) és Svitben is erős egységek ala­kultak. Sok szlovákiai faluban a helyi pártszervezetek kisebb fegyveres csoportokat alakí­tottak a kommunistákból és a volt partizánokból, akik a he­lyi akcióbizottságokkal együtt átvették a politikai hatalmat. További ..munkások jelent­keztek a népi milíciákba. A helyzet azonban nem követel­te meg, hogy mindenütt nagy fegyveres egységek alakulja­nak. A reakció — látva a nép­tömegek forradalmi fellépését — nem szervezett ellenállást. A nyugalom és a közrend fenntartására kisebb fegyveres csoportok is elegendők voltak. A politikai válság megoldása után a népi milícia egységeit nem oszlatták fel. A CSKP KB Elnöksége február 26-án hatá­rozatot hozott a népi milícia kiépítéséről az ország egész te­rületén. Fokozatosan megfele­lő fegyvereket kaptak és az ország védelmi rendszerének szerves részei lettek. A proletárdiktatúra megszi­lárdítása során —, amikor a reakció minden eszközt meg­ragadott, hogy fékezze a hely­zet rendezését —■ a népi milí­cia tagjai a Nemzetbiztonsági Testület oldalán különböző ak­ciókban vettek részt a rend fenntartása és az ország biz­tonsága szavatolása érdeké­ben. A népi milícia tagjai a szo­cialista társadalom építésének három évtizede alatt mindig példát mutattak a gazdasági feladatok teljesítésében, a munkakezdeményezésben. Jó eredményeket értek el a haza védelmére való felkészítésben. Ezeket az eredményeket azért érhették el, mert egységeiben fejlett párttagok sorakoznak. Szlovákia egyes területein a milícia egységeiben a nemzeti­ségek tagjai is tevékenyked­nek. A népi milícia megszüle­tésétől, vagyis 1948 februárjá­tól a szlovák nemzetiségű mi­licisták egy fronton harcoltak a cseh, magyar és ukrán nem­zetiségű elvtársakkal. Kollek­tíváikban mindig természetes volt az együvé tartozás, a for­radalmi egység, a hazafiasság és a proletár internacionaliz­mus eszméinek érvényesítése. C sehszlovákia Kommunista Pártja nemzetiségi hova­tartozásra való tekintet nélkül mindig a harci erők szilárd egységét képviselte. Soraiban a cseh és a szlovák kommunis­ták mellett a többi nemzetiség legjobb képviselőit egyesítet­te, hogy a proletár internacio­nalizmus szellemében eredmé­nyes harcot folytathasson a burzsoá köztársaság éveiben a fasizmus elleni harc idejében, valamint a szocializmus építé­se során. Annak ellenére, hogy a jobboldali opportunisták 1968- ban és 1969-ben kísérletet tet­tek dolgozóink körében a na­cionalizmus terjesztésére, nem sikerült behatolniuk a népi mi­lícia egységeibe. Büszkék vagyunk azokra az eredményekre, amelyeket a felkészülésben a galántai és a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) egységek, a komáromi hajó­gyár, a Bajcsi Állami Gazda­ság, az őrsekűjvárl (Nové Zám­ky) Elektrosvit egységei, a rozsnyói (Rožňava), losonci (Lučenec), rimaszombati (Ri­mavská Sobota), a gömörhor- kai (Gemerská Hôrka), a bod- rogszerdahelyi (Streda nad Bodrogom), az ágcsernyői (Čierna nad Tisou) és más egységek értek el. Marx 130 évvel ezelőtt a Kommunista Kiáltványt ezzel a jelszóval fejezte be: Világ pro­letárjai egyesüljetek! Pártunk ennek a jelszónak, a mar­xista—leninista politika szelle­mében egyesítette forradalmi erőinket a tőke ellen és a szo­cializmusért folytatott harc­ban. Helyes politikájával 1948 februárjában békés úton győ­zelmet ért el. Felépítettük a szocialista társadalom szilárd alapjait és megoldottuk a fel­adatokat a nemzetiségi kérdés­ben is. A proletár internacio­nalizmus elveit nemcsak, más országok haladó forradalmi erőivel való kapcsolatunkban, hanem a mi társadalmunkban, nemzeteink és nemzetiségeink között is érvényesítjük. A népi milícia három évtize­des fennállása bebizonyította: helyes volt a párt vezetősé­gének az a döntése, hogy 1948-ban felfegyverezte a munkásokat a szocializmus vé­delmére.' A mai pártvezetőség, élén Gustáv Husák elvtárssal, tudatosítva a népi milícia ed­digi fontos szerepét, nagyra értékeli tevékenységét. Az eddigi sikerekre alapozva A Vágsellyei (Šaľa) DUSLO Vegyiművek dolgozói a Győzel­mes Február jubileumának tisz­teletére értékes vállalást tet­tek, melyet az előző évben el­ért sikerekre alapoznak. A vál­lalat 189 szocialista munkabri­gádja járul hozzá a nyers­anyagtakarékossághoz, mely- nak értéke négymillió korona. Saját műhelyeikben 13 millió korona értékű pótalkatrészt gyártanak. 2500 tonna üzem­anyagot takarítanak meg. 450 újítási javaslatot dolgoznak ki, melyek alkalmazásával 10 000 koronát takarítanak meg. MILAN AĽAKŠA Kommentáljak felesre vizsgáztunk A tél még erősen tartja magát, de reméljük, nem sokáig, hiszen egy hónap múlva hivatalosan is tavaszt mutat a naptár. A tél folyamán nem- panaszkodhattunk az energe­tikai dolgozókra, mert tartós áramszünet vagy fűtészavar nem keserítette az életünket. Az energetikai dolgozók de­rekasan helytálltak és a fogyasztókat is dicséret illeti, mert ahol csak lehetett, takarékoskodtak a villamos áram­mal és a tüzelőanyagokkal. Mindez azonban együtt sem vezetett volna sikevhez, ha harminc évvel ezelőtt, a dolgozó nép Februári Győzelme nem hozott volna olyan nagyszerű változásokat az energe­tikai iparban is, melyek eredményeként az említett ága­zat a mai igényes követelményeknek is eleget tud tenni. 1945 tői 1954-ig 1350 energiatermelő vagy az energiaelőállí- tással közvetett kapcsolatban álló vállalatot államosítottak. Ezek gyors ütemben fejlődtek. Államunk nagy gondot, fordí­tott — és fordít — az energiatermelő vállalatok korszerű­sítésére és bővítésére. Sikerült kiépíteni hazánkban az egy­séges energetikai rendszert. 1354-ig nemcsak a második világháború okozta károkat számoltuk fel, hanem korsze­rű gépek és berendezések beépítésével megteremtettük egy állandóan felújítható energetikai bázis alapjait. A Februári Győzelem óta eltelt 30 év folyamán olyan ne­veket ismertünk meg mint Vojany, Détmarovice, Tŕebovice, Mélník és Jaslovské Bohunice. Az energetikai vállalatok nagy családjából ez persze csak néhány kiragadott név, mert a skála jóval nagyobb. Jaslovské Bohnnicáben — mint ismeretes — atomerőmű épül, melynek V-l-es jelzésű első blokkja 440 megawatt teljesítményű lesz. Az építőmunkák fő kivitelezője a bratislavai Hydrostav, melynek dolgozói tudatában vannak annak, hogy a dolgozó nép harminc év­vel ezelőtt aratott győzelme nélkül ez a világszínvonalú lé­tesítmény sem épülhetne fel a Szlovák Szocialista Köztár­saság területén. Az építkezésen dolgozó 84 szocialista mun­kabrigád tagjai a fiatalok és az újítók hatékony hozzájá­rulásával a Februári Győzelem 30. évfordulójának tiszteleté­re közel 11 millió korona értékű megtakarítást értek el. Elismerést érdemelnek az Ostrava—Karvinái Erőmű dolgo­zói is, akik az idei év januárjában 1,8 százalékkal túltelje­sítették az energiatermelési tervet. Az energetikai dolgozók — csakúgy, mint népgazdasá­gunk más ágazataiban — főleg a munkatermelékenység növelésével érik el a legértékesebb termelési eredménye­ket. A Szlovák Energetikai Konszern dolgozói ez év január­jában ezt a mutatót 100,4 százalékra teljesítették. A vál­lalatok és üzemek 730 munkacsoportja kapcsolódott be a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért folytatott ver­senybe és kiváló eredményeket ér el a konszern keretében tevékenykedő 50 komplex racionalizációs brigád is. A kedvező energetika! helyzet az elmondottakon kívül annak i$ köszönhető, hogy az erőművek dolgozói lelkiisme­retesen felkészültek a télre. A karbantartási munkákat ha­táridőben és jó minőségben végezték el. Ezen a téren pél­dát mutattak a détmarovicei és a trebovicei dolgozók. Mi­vel korszerű és új típusú berendezéseket üzemeltetnek, a nyár folyamán tökéletesen elsajátították a kezelésükkel kapcsolatos szakmai ismereteket. Energetikusok és fogyasztók együttműködésből eddig je­lesre vizsgáztak. A télnek azonban még nincs vége, ezért a takarékossági intézkedések továbbra is érvényben ma­radnak. Ezek szavatolják, hogy áramkiesésre, fűtési zava­rokra a továbbiakban se kerüljön sor. KOMLÖSI LAJOS ÚJ BÚTORGYÁR A BODROGKÖZBEN Amikor három évvel ezelőtt először röppent szárnyra az a hír, hogy Bodrogközben új bú­torgyár épülr kevesen hitték, hogy ez 1978-ra valóra is vá­lik. Mert ha minden jól megy, a királyhelmeci (Kráľovský Chlmec) Új Otthon Bútorgyár ez év novemberében megkezdi próbaüzemelését. Ahogy elnéztem a beloncsar- nokokat, arra gondoltam, a bú­torgyár felépítésének gondola­ta igen helyes. Miért? Erre a jelenlegi működő kisebb kapa­citású gyár igazgatóhelyettese, Bondár Ferenc adta meg a vá­laszt, aki már húsz éve dolgo­zik itt. — A bútorgyár építése pár­tunk és kormányunk nemzeti­ségi politikájának szerves ré­sze. Köztudott, hogy Bodrog­közben nagyobb ipari központ eddig nem volt. A gépesített és korszerűen gazdálkodó efsz- ek, állami gazdaságok ma már egyre kevesebb munkaerőt igé­nyelnek, ezért itt nagy a mun- kearőtartalék. Egy új gyár lé­tesítésénél ez döntő fontossá­gú tényező. A másik, ami ugyancsak lényeges: a gyártott áru eladása. Vagyis megbízha­tó. jó vásárlópartner biztosítá­sa, ez pedig nem más, mint a Szovjetunió, mely eddig is a legnagyobb vásárlónk volt. — Mit jelent ez a gyakorlat* ban? — Azt, hogy a Szovjetunióba exportáljuk majd bútorkészít­ményeink 90 százalékát. Erre már előzetes szerződést kötöt­tünk. Évi bruttó termelésünk ér­téke most csak 16 millió ko­rona, az új gyárban ez megha­ladja majd a 1200 millió koro­nát. A szovjet elvtársak elége­dettek gyártmányainkkal. Jó minőségű árut csak a szakmáját szerető és értő szak­ember állíthat elő. Ilyen szak­emberekből a helmeci bútor­gyárban eddig se volt hiány. A régi gyár csak 190 dolgozót alkalmaz, az új bútorgyárban már induláskor 500, később 800 szakmunkás dolgozik majd. Ho­gyan biztosítja ezt a nagyszá­mú szakmunkásgárdát a gyár vezetősége? Ezt kérdeztem má­sik beszélgető partneremtől, Pandi Lajostól, a gyár káder- és személyzeti osztályának ve­zetőjétől. — Üzemünk vezetői — élü­kön Jakab Sándor igazgatóval — erre is felkészültek. Jelen­leg 175 fiatal tanul különböző bútorgy á r i s za kmunkáské pző iskolákban. Ez év szeptemberé­ben újabb 70 fiatalt küldünk iskolába és a régi szakmunká­sok is részt vesznek egy rövi- debb átképző tanfolyamon. Ezenkívül eddig már több, mint 300 fiatal adta a jelentkezését munkafelvételre. így a szak­munkáskérdés. reméljük megol­dódik. Az új bútorgyárat a legkor­szerűbb hazai, nyugatnémet és olasz gyártmányú gépekkel szerelik fel. Helmecen tehát eu­rópai színvonalú bútorgyár épül, melyben az egész gyár­tási technológia a legigénye­sebb tenne!ési követelmények­hez igazodik. A gyár jövőjét meghatározza az is, hogy a dol­gozók 50 százaléka huszonkét éven aluli lesz. Ez több szociá­lis intézkedést is igényel? — Igen, erre is felkészül­tünk. A gyár építésével párhu­zamosan épül egy 60 férőhe­lyes óvoda. Királyhelmecen épí­tünk egy új lakótelepet, ahol már készen áll 30 család ré­szére egy szövetkezeti, negy­venére pedig egy üzemi lakó­ház. A többi építése folyik. Cé­lunk, hogy minden dolgozónk új lakást kapjon. A lakások három-négyszobásak. A szövet­kezeti lakásokra az igénylők 15 000 korona térítésmentes kölcsönt kapnak. A kölcsönt azoknak adjuk, akik kötelezik magukat, hogy 10 évig üze­münkben maradnak. — Mennyit kell befizetni egy szövetkezeti lakásra? — négyszobásra, 33, a há­romszobásra 26 ezer koronát. — S a kereseti lehetőség? . — Jelenleg a férfi szakmun­kások átlages havi keresete 2350 korona. A nőknél ez 1600 ko­ronától 2100-ig terjed. Termé­szetesen az új gyárban a kor­szerű termelési és technológiai feltételek közepette ez maga­sabb lesz. — Hány műszakban dolgoz­nak majd? — Az első években két-, majd fokozatosan rátérünk a háromváltásos műszakra. — A Bodrogközben nagy gon­dot okoz a nők állandó fog­lalkoztatása. Hány nő számára biztosít az új gyár munkale­hetőséget? — Gyárunk dolgozóinak 55— 60 százaléka lesz nő. A királyhelmeci új bútorgyár­ból már ez év végén kikerül­nek a minden igényt kielégítő bútortípusok, ülőgarnitúrák. Er­re a gyár vezetői ígéretet tet­tek a felsőbb párt- és állami szerveknek. Hisszük, hogy az év végén arról adhatunk majd hírt, hogy megtartották szavu­kat. TOROK ELEMÉR 1978. II. 22.

Next

/
Thumbnails
Contents