Új Szó, 1978. február (31. évfolyam, 32-59. szám)

1978-02-22 / 53. szám, szerda

1948 FEBRUÁRJA A MA TÜKRÉBEN Beszélgetés közben mindjob­ban feloldódott köztünk a kez­deti tartózkodás légköre. Bát­ran megkérdeztem: lakatos­szakmájánál fogva, hogyan merte vállalni a nagy felada­tokkal járó megbízatásokat? Logikus válaszában sokat beszélt a nem várt kérdésről, majd kijelentette, hogy a párt katonája, aki a marxizmus—le­ninizmus elvéhez igazodik, az igényesebb feladatok teljesíLé­séből sem vonhatja ki magát. S a pártalapszabályzat értel­mében állandóan bővítette poli­tikai és szakmai ismereteit, fej­lesztette képességét. Az elmé­leti ismereteik és a gyakorla­ti tapasztalatok általánosítása révén azt is megtanulta, hogy a gazdaságpolitika nem az óhajok, szándékok összessége, hanem a munkáshatalom tudo­mánya és gyakorlata, amelyet a szocializmus építésének min­den területén érvényesíteni kell. Hogy ezek az elvek munká­jában, a vállalat fejlesztését célzó döntéseiben tudományos megalapozottsággal érvényesül­jenek, őszülő fejjel beiratkozott a prágai Közgazdaságtudomá­nyi Főiskolára, ahol szívós ki­tartással a levelező tagozaton egyetemi képesítést szerzett. A munkásigazgató a Győzelmes Februárnak ezt a hagyatékát is pártos következetességgel telje­sítette. Tíz évvel ezelőtt, amikor az ellenforradalmat szító jobbol­dali opportunista elemek két­ségbe vontáik a szocializmus vívmányait, nyíltan támadták a proletárdiktatúra alapjait, Lan- ger Gézát sem hagyták ki a számításból. De ő a legnehe­zebb napokban is kitartott, bátran vallotta: „továbbra is szilárd meggyőződésem, hogy a társadalom szükségszerű és kí­vánatos jövője a szocializmus, a kommunizmus, a köztulajdo­non épülő nagyüzem, amelynek sikeres fejlődését csak a pro­letárdiktatúra biztosíthatja.“ Ezt a meggyőződését hirdeti most is nemcsak eredeti, de társadalmilag vállalt egyéb po­litikai funkciójában. Ez idén tölti be hatvanadik életévét. De még most is nagy ügybuzgalommal végzi munká­ját, noha egészségét kikezdték a gyakori megpróbáltatások, gon­dok. Ennek ellenére a pihenés gondolatától távol tartja magát, mert munkatársaival egyetem­ben még sokat kell tennie a kerámiai ipar korszerű fejlesz­téséért. A járási pártszervek a Vág- parti járási székhelyen az Alojz Melotta cég nemzeti gondnok­ságával bízták meg, ahol a tár­sadalom érdekében nagyszerű­en kamatoztatta gazdag mun­kásmozgalmi és szakmai ta­pasztalatait. Ezeket az erénye­ket érvényesítette az építőipar államosítása után a ružombe- roki Csehszlovák Állami Építő­ipari Vállalatban is, amelynek ő volt az első munkásigazgató­ja. Tizennégy tagú szegény csa­ládból származik. Erdőmunkás —pékmester édesapjának csak annyira tellett, hogy gyermekei számára szűkösen biztosítsa a mindennapi betevő falatot. Tanítója — az elemi iskolá­ban — azonban felfedezte ben­ne a tehetséget, és kérte szü­leit, fiukat adják tovább tanul­ni a középiskolába. A serdülő Lanyer Géza a gimnázium pad­jaiban is beváltotta a hozzá fűzött reményeket. De a ne­gyedik osztály elvégzése után abba kellett hagynia tanulmá­nyait, mert betegeskedő édes­apját a halál kiragadta a csa­ládi körből. Az apa elvesztése végképp meghatározta további életsoísa alakulását. így került Ármin Márk épü­let- és géplakatos-céghez laka- tosina*>nak. Á tanulékony, eszes fiú itt sem vallott szé­gyent, s egyhamar megnyerte az idősebb szakik- rokonszen- vét. A fiú nemcsak a vasas­szakmát sajátította el mesteri­en, hanem a pártsejtek kom­munistáinak befolyása révén a forradalmi munkásmozgalom céljaival is megismerkedett. Első alkalommal a pártsajtő terjesztését, majd később for-, radal-mi jelszavakat, követelé­seket hirdető plakátok kifüg­gesztését is rábízták. Miután a feladatokat mindig rendelte­tésszerűen teljesítette, 1935 őszén felvették a kommunista pártba. Az ifjúkommunista lakatosse- géd a mozgalmi munka mellett rendszeresen bővítette ismere­teit, képezte magát. Közis­mert volt nagy olvasottsága, széles körű tájékozottsága, gaz­dag nyelvtudása, amit eredmé­nyesen hasznosított az illega­litás évei alatt is a forradalmi célokért folyó küzdelemben. A hatóságok figyelmét azonban nem sokáig kerülte el a fasiz­mus elleni tevékenysége. Letar­tóztatták, de még mielőtt sor került volna az ítéletre, kom­munista társai kiszabadították. Ekkor jutott tudomására, hogy a fasiszta vérebek édes­anyját és három testvérét a németországi haláltáborokba internálták, ahonnan sohasem tértek vissza. Langer Géza ezután a Jego- rov vezette partizánalakulatban harcolt az igazságosabb társa­dalmi rend megteremtéséért. Itt is kommunista elvszerűséggel, bátor magatartással teljesítette feladatait. Természetesen a felszabadulást követő napokban ismét az elsők között kapcso­lódott be a háborús károk helyrehozásának és az ország újjáépítésének folyamatába. A Februári Győzelem hatása Dél-Szlovákia magyar nemzetiségű dolgozóira 1948. december 15-én jelent meg először Csehszlovákia Kommunista Pártja magyar nyelvű lapja, az Oj Szó. Pár­tunk magyar nyelvű napilapja lényegesen hozzájárult a dél­szlovákiai viszonyok konszoli­dálásához. összeforrasztotta, egy síkba tömörítette Szlovőkia magyar nemzetiségű dolgozóit a pártunk által kitűzött építő jellegű feladatok teljesítésére. 1949. március 5-én megala­kult a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsé­ge, a CSEMADOK. A szövetség azt a legközelebbi célt tűzte ki feladatul, hogy kitölti az 1945 —48-as években a kultúra fej­lődésében támadt réseket. Rö­vid három év alatt a CSEMA­DOK szervezői tevékenysége csúcsteljesítményt ért el. 1952- ben már 450 helyi szervezete volt* és 40 000 tagot számlált. Az ún. munkatoborzási mozga­lom során a cseh országré­szekbe került dél-szlovákiai dolgozók közül 1949. május 1-ig 24 ezren visszaköltöztek szü­lőföldjükre. Egyúttal intézkedé­sek történtek gazdasági helyze­tük biztosítására. Közigazgatási téren is meg­nyilvánult a februári esemé­nyek jótékony hatása. 1948 februárjáig ugyanis magyar nemzetiségű állampolgár nem lehetett tagja a nemzeti bizott­ságnak, 1952-ben az egykor! bratislavai kerület járásainak helyi nemzeti bizottságaiban már 50 százalékban magyar nemzetiségű képviselőket vá­lasztottak. Dél-Szlovákla dolgozói, a ka­pitalizmus idején kizsákmá­nyolt béresek és zsellérek hűen kitartottak forradalmi hagyo­mányuk mellett. 1948-től 1960-ig 20 500-ra emelkedett a párttagok száma, köztük 11 000 mezőgazdasági dolgozó volt. E gyarapodás meggyőzően tanús­kodik Dél-Szlovákia magyar nemzetiségű dolgozóinak párt­hoz való pozitív viszonyáról. A falu szocializálása terén elért kiemelkedő sikerek nem kevésbé bizonyítják a magyar dolgozónak a szocialista rend­szerhez való határozott viszo­nyát, párthűségüket, áldozat- készségüket. Már 1954-ben á magyarlakta járások mezőgaz­dasági földterületének 90 szá­zalékát szövetkezetek, vagy ál­lami gazdaságok művelték meg, amíg országos viszonylatban a földnek csupán 39,1 százalé­kán folyt közös gazdálkodás. Pártunk XV. kongresszusán a mezőgazdaság számára kitű­zött feladatok és elfogadott ha­tározatok hűen és következete­sen tükrözik Február harcos szellemét. Szlovákia, de külö­nösen Dél-Szlovákia egykori , ki­zsákmányolt zsellérei, béresei és gazdasági cselédjei gazdag forradalmi hagyományokat sze­reztek. Élénken él még emléke­zetünkben a mezőgazdasági munkások 1920., 1926., de fő-, képpen az 1929. évi nagy álta­lános sztrájkja, valamint az 1932-ben lezajlott véres pün­kösd Kosúton. É dicső forra­dalmi múlt kötelez, valamint kezességet nyújt arra, hogy Dél-Szlovákia dolgozói Február harcos szellemében hiánytala­nul teljesítik mindazokat az igényes feladatokat, amelyeket pártunk XV. kongresszusa hatá­rozataiból reájuk hárulnak. RÓJÁK DEZSŐ Harminc év­vel ezelőtt, 1-948. február 25-én szocialista tár­sadalmunk épí­tésének új sza­kaszához ér­tünk. Csehszlo­vákia dolgozó népe pártunk vezetésével visz- szaverte a reak­ciónak népi demokratikus rend­szerünk alapjai elleni támadá­sát. E győzelemmel államunk nemzetei történetének legra­gyogóbb lapjait írtuk. A dolgo­zók; egysége, a munkás-pa­raszt szövetség, amely a győ­zelmes februári napokban oly kifejezően megnyilvánult, be­szédesen igazolta népünk gaz­dag forradalmi hagyományait. A dolgozó tömegeknek ezt az egységét pártunk, Csehszlová­kia Kommunista Pártja a kapi­talizmus, majd a fasizmus elle­ni kemény küzdelemben ková­csolta szilárddá. 30 évvel ezelőtt február 25-én százezres tömegek tüntettek Prágában és hazánk többi vá­rosában és falvában azzal az elszánt, harcos elhatározással, hogy megvédik köztársaságun­kat és népünk vérrel szerzett vívmányait az ellenforradalmi puccsistákkal szemben. A reak­ció azt hangoztatta, hogy a Gottwald-kormánynak —, amelyből a reakciós miniszte­rek kiléptek — buknia kell. A kommunisták azt válaszolták, hogy a kormány bukik-e vagy sem, azt a nép elönti el.- És a nép döntött... Mindnyájan, ukik azokban a zimankős februári napokban görcsösen markoltuk fegyve­rünket, akik hidakat, gyárakat, középületeket őriztünk, akik köztársaságunk biztonságára vi­gyáztunk, élénken visszaemlék- szünk az akkori télutóra. Az­óta újabb nemzedék nőtt fel, amely a dicső napokban fiatal volt, nem mérhette fel az ese­mények jelentőségét,. Ezek a ma 35—40 év körüli polgáraink csupán tanítóik vagy szüleik elbeszéléseiből ismerik 1948 februárját, történelmi jelentő­ségét, a reakció ármánykodá­sát, a göröngyös utat, amelyet meg kellett járnunk, hogy biz­tosíthassuk a magunk és a jö­vő nemzedék számára a szocia­lista jövőt. Ezért kell e forra­dalmi dátumhoz minduntalan visszatérnünk. Az 1948 februárját követő években döntő jelentőségű vál­tozás állott be a dél-szlovákiai magyar nemzetiségű dolgozók életében is. A felszabadulást követő első három évben még vitás volt ít politikai hatalom kérdése. ' Az államhatalmat ugyanis a burzsoázia egy része is gyakorolta. A szocialista fej­lődést akadályozó reakciós erők eltávolítása, és a hatalom át­vétele után — harminc évvel ezelőtt — egyidejűleg bekövet­kezett Szlovákig magyar nem­zetiségű dolgozóinak nemzeti megújhodása is. A februári ese­mények felszámolták az 1945— 48-as évek sérelmeit, sőt jóvá- tették a szlovákiai magyarok ellen München előtt elkövetett igazságtalanságokat is. 1948 óta rohamosan gyarapo­dott a magyar tanítási nyelvű iskolák száma Dél-Szlovákiá- ban. 1948-ban egyetlen önálló magyar tanítási nyelvű iskola sem működött, és csak 154 tan­terem állt 5400 magyar tanuló rendelkezésére a szlovák isko­lák keretén belül, 1952-ben vi­szont már 802 iskolát tartottak nyilván 1118 tanteremmel, ahol 65 956 gyermek részesült ma­gyar nyelvű oktatásban. k 1948 FEBRUÁR Langer Géza Felettesei véleményét, önélet- k rajzát és vitalitással telített egyéniségét ismerve bátran ki­jelenthetem: a forradalmárok­nak ahhoz a gárdájához tarto­zik, amely az osztály- és a pártharcok tüzében megedződ­ve vívta meg harcát a szocia­lista forradalom győzelméért, s lett tevékeny részese a szocia­lista építőmunka hétköznapjai­nak. Egész életét a küzdelem, a cselekvő fáradozás gazdag tartalommal tölti ki napjaink­ban is a kassai lKošice) Kerá­miai Iparvállalat élén, amely­nek idestova tizennyolc éve igazgatója. Az emlékezés szárnyán azt is elmondta, hogy Ruzomberokből több állomáson keresztül jutott el jelenlegi megbízatásáig. Egyebek között csélekvően részt vett a Bystrá nad Tep- lou-i Cementgyár, az ágcser- nyői (Čierna nad Tisou) áira- kóállomás és több üzem bein­dításánál. Minden helyen veze­tő állásban dolgozott. Munkás­ságáért megbecsülést és nagy érdemeket szerzett. Szerényen berendezett irodá­jában ereklyeként őrzi az ál­lami és reszortkitüntetéseket, megannyi elismerő oklevelet. A legjobban mégis annak örül, hogy az új nemzedék tagjai közül sok-sok derék embert ne­velt, akik a kelet-szlovákiai ke­rület üzemeiben munkásokként és vezetőkként egyaránt meg­állják helyüket. SZOMBATH AMBRUS A IX. pártkongresszus fő irányvonalának alapvető feladatai a szocialista iparosításban, a falu szocialista átalakításának megvalósításá­ban, a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés alapjainak lerakásában a szocialista kultúrális forx'adalom realizálásában, a nem­zetiségi kérdés megoldásában, a proletár in­ternacionalizmus elveinek államunk külpoliti­kája és a CSKP tevékenysége területén való érvényesítésében rejlettek. E feladatok sikeres teljesítésének alapvető feltétele a munkásosz- tőly és élcsapata — a kommunista párt — ve­zető szerepének megszilárdítása a társadalmi élet valamennyi területén, a szocialista állam mint a proletárdiktatúra eszköze funkciójának teljesítése és nem utolsósorban a Szovjetunió­val és a többi szocialista országgal való szö­vetsége volt. Köztudomású, hogy a szocialista építés Cseh­szlovákiában kezdettől fogva bonyolult nem­zetközi és belpolitikai feltételek közepette va­lósult meg. Hiszen a pártnak, a munkásosztály­nak először el kellett sajátítania a hatalom gyakorlását, az új társadalom felépítésének irá­nyítását. Népünk áldozatos munkájával sike­rült minden akadály, nehézség és hiba elle­nére történelmileg aránylag rövid idő alatt tel­jesíteni a szocializmus építése fő irányvonalá­nak feladatait. Csehszlovákiában győzedelmes­kedtek a szocialista termelési viszonyok, meg­szűnt az embernek ember általi kizsákmányo­lása, kialakult a társadalom új szociális és struktúrájának a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és a dolgozó értelmiség szövetsé­gére épülő szilárd köteléke. EMA PEVNA, a bratislavai Komenský egyetem adjunktusa A dolgozó nép reakció felett 1948 február­jában aratott győzelmének alapvető feltétele az volt, hogy a munkásosztály vezető erővé vált a nemzeti és demokratikus forradalom szo­cialista forradalommá fejlődésének folyamatá­ban. A végső győzelmet mindenekelőtt azért ér­te el, mert a burzsoáziával vívott történelmé­ben Csehszlovákia harcedzett Kommunista Párt­ja vezette, amelyet már népünk nemzeti fel­szabadító harca folyamán sikerült a széles Nem­zeti Frontba tömörítenie. Ez a kötelék kifejezte a munkásosztály, a parasztság, a többi dolgozó réteg szövetségét, s alapja a munkás-paraszt szövetség volt. A CSKP az 1945—1948-as politikai osztály- harcok során forradalmi programja mögé fel­sorakoztatta a nemzet többségét. A párt a forra­dalmi tömegek irányításának lenini stratégiáját és taktikáját teljes mértékben elsajátította. Az ,,Arccal a tömegek felé“ gottwaldi jelszó érvé­nyesítése a párt mindennapi tevékenységében nagymértékben hozzájárult népünk magas fo­kú politikai aktivitásához, valamint a kommu­nista párt tekintélyének további növekedésé­hez egész társadalmunkban. Népünk a párt vezetésével hozzálátott a Győzelmes Február forradalmi hagyatékának tulajdonképpeni betetőzéséhez. A csehszlovák társadalom nagyszabású szocialista építésének kiindulópontja a szocializmus alapjai lerakásá­nak a CSKP 1949. május 25—29-i történelmi je­lentőségű kongresszusán kitűzött fő irányvona­la lett. E program megvalósítása során a CSKP a marxizmus—lehinizmus klasszikusainak elmé­leti örökségére támaszkodhatott, de a párt gyakorlati tapasztalataira is. Ezek a tapasz­talatok megkönnyítették a szocialista építés út­ját. A Stupavai Gyümölcstermesz­tő Állami Gazdaság balogfalai (Blhovce) 06-os üzemének dol­gozói erejükhöz mérten, érté­kes szocialista kötelezettségvál­lalással köszöntik a Februári Győzelem 30. évfordulóját, öt százalékkal emelik az áruter­melést, zöldbabból terven felül 30 mázsát termelnek, spárga­tökből 50 mázsával, céklarépá­ból 150 mázsával többet. Üzem­anyag- és pótalkatrész takaré­kossággal 10 000 koronát nyer­nek, további 10 000 koronával növelik a munka termelékeny­ségét. 800 órát dolgoznak le társadalmi munkában, melynek értéke tízezer korona. A 35 dolgozó és 3 kollektíva vállalá­sának értéke összesen 58 590 korona. CSÉPE PÁL Szocialista kötelezettségválla­lással köszönti a felsőszemeré- di (Horné Semerovce) Május 1 Efsz a Februári Győzelem év­fordulóját. Vállalták, hogy 10 ezer literrel több tejet, 660 má­zsával több gabonát és 100 mázsával több szőlőt adnak népgazdaságunknak. Vállalá­suk értéke meghaladja a 600 ezer koronát. ABEL GÁBOR Szilárd kötelékben TÖBBET ffPMSÍGIINKNAK Erejükhöz mérten A MUNKASIGAZGATO

Next

/
Thumbnails
Contents