Új Szó, 1978. január (31. évfolyam, 2-31. szám)
1978-01-14 / 14. szám, szombat
Egy szövetkezeti elnök tapasztalatai PÁRBESZÉD A VEZETÉSRŐL ÉS A TERMELÉSRŐL Engedje meg, hogy beszélgetésünket egy történettel indítsam: Volt egy szövetkezeti elnök a vidéken, aki az évzáró taggyűlések beszámolóját mindig optimistán fejezte be, így: „Jók az eredményeink, de vannak még hibák: Ezeket most kijavítjuk, és akkor még jobbak lesznek az eredményeink.“ — Ez a szövetkezeti elnök képtelen volt kijavítani a hibákat — vág szavaimba Kiskendi Ferenc, a perényi (Perín-Chym) Győzelmes Űt Efsz elnöke, majd így folytatja: — Akad még olyan gazdaságvezető, aki nem veszi észre, hogy az ilyen szemlélet felett már elszállt az idő. Az ilyenek sajnos azt hiszik, hogy a mezőgazdaság ma is olyan, mint a virágkartészet. Nem kell mást csinálni, mint öntözni és ápolni a virágot, meg irtani a gyomot. Ez hiba, Nekünk ugyanis látnunk kell, hogy ma már a mezőgazdasági termelés sokkal bonyolultabb, állandó küzdelem a nagyobb hozamokért. — Az Önök szövetkezete a Kassa-vidéki ( Kosice-vidiek ) járásban hét évvel ezelőtt az elsők között alakult nagygazdasággá. Akkor célul tűzték ki, hogy szakosítani fogják a növénytermesztést, az állattenyésztést és a lehetőségekhez mérten a kooperációs kapcsolatok kiépítésével is élni fognak. Mit sikerült ebből megvalósítaniuk? — A növénytermesztésben mindenekelőtt a földmunkákra, árkok, gátak, gödrök, rossz mezei utak és egyéb akadályok „eltüntetésére“, egyszóval 50— Í00 hektáros parcellák kialakítására fordítottuk a legnagyobb gondot. Kis parcellákon a csoportos és hatékony kihasználásról nem is beszélhetnénk. Sajnos a növénytermesztésben még nem sikerült megvalósítanunk a szakosítást. — Ez nem csupán helyi probléma. Mi a véleménye erről a kérdésről? — Véleményem szerint a növénytermesztés szakosításában azért nem haladtunk olyan gyorsan, mint ahogy azt elképzeltük, mert a tudomány nem oldotta még meg néhány fontos növény gépesített termesztését. Ehhez a kérdéshez talán még egy gondolatot: járásunkban néhány évvel ezelőtt a gazdaságvezetők ugyanúgy idegenkedtek az olajrepcétől, mint manapság a szója termesztésétől. Mikor aztán megoldódott a repce gépesített termesztése, minden gazdaságban szeretlek volna repcét vetni. — Szóljon, kérem, az állattenyésztésükről is. — Ebben az ágazatban sokkal jobbak az eredményeink. Fejősteheneink száma 450 darabból 950-re, sertéseink száma 2000 darabról 4000-re, csirkéink szama pedig 5000 darabról 30 000 darabra nőtt. Itt azt is meg kell jegyeznem, hogy mindezt jelentősebb anyagi beruházások nélkül valósítottuk meg. A szakosított állattenyésztést régebbi, de korszerűsített Kiskendi Ferenc, a perényi Győzelmes Üt földművesszö- vetkezet elnöke. (A szerző felvétele) istállókban kezdtük el. Ez alól csak az a tehénfarmunk képez kivételt, mely már a legkorszerűbb igények szerint épült fel. Állattenyésztésünkben egyébként sikeresen alkalmazzuk az ágazati irányítást. Néhány éve már a kétműszakos munkavégzésre is" áttértünk. Állattenyésztésünkben sokat köszönhetünk annak a munka- csoportnak is, melynek tagja egy-egy villany-, vízvezeték- és gépszerelő, valamint hegesztő. Az ő érdemük, hogy istállóinkban minden berendezés hibátlanul működik. — A mezőgazdasági munka irányítása tudást, széles látókört, jó emberismeretet, megfontoltságot igénylő hivatás. Az eddig elmondottakon kívül vajon milyen tapasztalatokról tudna még számot adni? — Hét évvel ezelőtt úgy véltük, az lesz a legjobb, ha a növénytermesztésben is ágazati irányítást fogunk alkalmazni. A növénytermesztésen belül öt szakágazatot különböztettünk meg. A gabonafélék, a takarmányfélék, a technikai növények, a zöldség, a gyümölcs termesztéséért egy-egy agronó- mus volt felelős. Egy év eltelte után azonban azt kellett megállapítanunk, hogy körülményeink között az effajta vezetésnek sok hibája van. A termesztett növények koncentrálása nem érhette el a kívánt színvonalat, mert az ezért felelős agronómusok munkaterhelése különböző volt. Ésszerűtien- ség volt az is, hogy öt agronómusunknak munkavégzése során gazdaságunk területét szinte naponta be kellett járnia. Fogyatékosságok mutatkoztak a talajművelésben is. Mivel az agronómusok ismerték a vetésforgót, tudták, hogy azon a földterületen, amelyen az idén ők termeltek, jövőre már mások fognak, s ezért az olyan alapvető agrotechnikai műveletekre, mint a tartlóhán- tás, a vegetáció utáni talajjavítások, vagy akár a mélyszántás — már nem fordítottak kellő figyelmet. Ezek és egyéb okok szükségessé tették, hogy növénytermesztésünkben eltérjünk az ágazati irányítástól. A tapasztalatokból okulva az úgynevezett kombinált irányítással próbálkoztunk meg. Ez a közvetett és az ágazati irányítás ötvözetét jelenti. Ennek a lényege az, hogy a növénytermesztésért, mint ágazatért a főagro- nómus felelős. Legfontosabb feladatai közé tartozik a vetésforgó meghatározása, az idénymunkák politikai-szervezési tervének kidolgozása. Ö végzi a szükséges nyilvántartást, ő értékeli ki a tavaszi, nyári, őszi munkavégzéseket is. Növénytermesztésünkben még két szakember dolgozik. Az egyik az úgynevezett agrotechnikus és növényvédő. A másik pedig a takarmánynövények termesztéséért és a termesztett növényeink tápanyagszükségletének megadásáért felelős. Az elmondottakhoz még megjegyzem: mi mindig arra törekedtünk, hogy ne csak beszéljünk, vitatkozzunk, hanem ésszerű, megfontolt lépéseket is tegyünk. Most, amikor nálunk mindenki pontosan tudja, mogy mit miért kell tennie, úgy érzem, jó úton haladunk. Hetvenhétben búzából már sikerült 43,2 mázsás, árpából pedig 38 mázsás átlagos hektárhozamot elérnünk, ami a mi feltételeink mellett szép eredmény. Azt várjuk, hogy az idén még jobbak lesznek az eredményeink. Befejezésképpen nincs szükség arra, hogy magyarázatot fűzzek Kiskendi Ferenc szavaihoz:. Annyit azonban fenntartás nélkül elmondhatok, hogy Pe- rényben a szövetkezet vezetői és a dolgozók megértették, hogy nem elég a párthatározatról csak beszélni, hanem fel kell tárni azokat a lehetőségeket, amelyek az előrehaladást segítik, és eltávolítani azokat az akadályokat, amelyek az előrelépést gátolják. SZÁSZAK GYÖRGY Egy földművesszövetkezet irodaházában vagyok. A zootechni- kus éppen prémiumosztásra indul. Magával hív engemet is. Szívesen megyek. Útközben elmondja, hogy az állatgondozók minden hónapban jutalompénzt kapnak. Az összeg száztól négyszáz koronáig terjedhet. Ezzel is ösztönözni kívánják őket a jobb etetésre, de főleg a tehenek tisztítására. A legtisztább tehenek gondozói kapják mindig a legtöbb pénzt. Persze, aki nem kap, az úgy viselkedik, mint egy durcás kisgyerek. Sőt, a haragost is megjátssza. Az istállóban meleg, párás a levegő. A tehenek csendesen ké- ródznek. A gondozók éppen etetéshez készülnek. Itt négy gondozó közül kettő kap jutalompénzt. A másik kettő hevesen tiltakozik ez ellen. Váltig hajtogatják, hogy az Ő jószáguk is tiszta, csak ma éppen nem volt elég idejük megpucolni őket. — Ugyan, ne mondjatok ilyet — szól a zoo- technikus ezek a tehenek napok óta nem láttak kaparót. Gyertek, nézzétek meg Jóska és Pista állatait. — Minek, látjuk mi azokat is eleget. Nekik különben is köny- nyebb, az ő részlegük szárazabb, jobban lefolyik a szennyvíz, mint itt. nem egyenlőség, ha egynek adnak, adjanak a másiknak is. — De ön azt a munkát sem végezte el hibátlanul, amiért fizetést, kap. Jutalompénz pedig csak annak jár, aki a kötelező munkájához még egy kis pluszt is hozzáad. Nem gondolja, PREMIUMOSZTAS — Ezt komolyan gondoljátok? — Komolyan. De azért elindulnak. Itt már nincs szavuk. A villanyélre támaszkodva nézik a teheneket, és csak nagyokat hümmögnek... A következő istállóban már csak egy gondozó nem kapott jutalompénzt. Ott most én kérdezek: — Igazságosnak tartja, hogy ön nem kap semmit? — Nem egészen. — Miért? — Mert én is úgy dolgozom, mint ők. — De az ő teheneik tiszták is. — Azt megengedem, de mégis amellett vagyok, hogy ez hogy ez az igazságosabb? Fejét lehajtja, nem szól semmit. Tovább megyünk. Ebben az istálóban mindenki kap pénzt. Itt valóban szép, tiszta minden tehén, alattuk friss, száraz alom. Megtudom, hogy ez az egyik szocialista munkabrigád. — Mennyit kaptak? — Háromszázat. — Elégedettek? — Ha többet kaptunk volna, se adjuk vissza — mondják mosolyogva. — Kaptak már többet is? — Volt úgy, hogy négyszázat is adtak. — Megtörtént-e, hogy nem kapták semmit? — Az még nem, mert a munkánkat mindig igyekszünk jól elvégezni. — S miért, mert szocialista munkabrigádban dolgoznak? ■ — Nem — mondják nagyon hutározoltan. — Á pénzért meg kell dolgozni. A mi munkánk az etetés és az állatok gondozása, ezért kapjuk a fizetést. A prémiumot, gondolom azért kapjuk, mert az állataink mindig tiszták, egyszóval törődünk velük, mint hajdan a magunkéval... — Van, aki nem így gondolkodik. — Az már az ó baja. De akkor a markát se nyújtsa prémiumért. Búcsúzunk. Kint már sötét van. Szél zúg át a telepen. Havat söpör az arcunkba. A friss levegő úgy tódul a torkunkba, mintha oxigénes palackból szívnánk. Nekem Petőfi A puszta télen című verse jut eszembe. Két sora itt cseng a fülemben: „Üres most a halászkunyhó és a csőszház; Csendesek a tanyák, a jószág bent szénáz ...“ TŐRÜK ELEMÉR Fogalom és szó Amikor közös nyelvünk egységének megőrzéséről szólunk, joggal vetődik fel a kérdés: vajon minden közéleti fogalmunk azonosítható-e egymáséval. Mert igaz, hogy életünk, fejlődésünk alapvonalaiban azonos, de intézményeink és életformánk között akadnak árnyalati különbségek. S az állampolgár fogalomvilága, gondolkodása nem mindenben kötődik a nyelvhez, erősen hat rá az ország az együtt élő népek közössége. Nos valóban: lehetnek eltérő fogalmaink, eltérő intézményeink. Ami Magyarországon tanács, Jugoszláviában már néptanács, ideát pedig nemzeti bizottság. S a tanácsokba tagokat választanak, a nemzeti bizottságokba képviselőket. Ez nem nyelvi kérdés, hanem történelmi és államrendi; itt az intézmény más, tehát szükségszerű, hogy más a neve is. Csak arra kell ügyelni, hogy fogalombeli, intézménybeli különbség-e minden, ami annak tűnik. A belemagyarázásig azért nem szabad mennünk. A nemzetiségi polgár, ha a fogalmat idegen nyelven, idegen forrásból ismeri meg, néha fél az azonosításától. Nem közéleti tartalmú, de jó példa erre a vlecska. Aki a szót így tanulta, és összekapcsolja a szlovák vliect igével, az már a magyarban is olyan megfelelőt keresne, amelyik azt fejezi ki, hogy „vontatmány“, azaz valami, amit húznak. Nos, a magyarban a vlecskának pótkocsi a neve. És akkor kezdődik a spekuláció: hogy az autóbusz pótkocsijára ez találó. Ott elöl megy a kocsi, s utána a pótkocsi. De — kérdik — hogyan lehet pdŕkocsi például az, amit vontató húz, hiszen ott „eredeti“ kocsi nincs is! Az igazság az: a magyar gondolkodás számára pórkocsi minden olyan szállítóeszköz, amelyiknek nincs saját motorja. Tehát amit vontatnak, húznak: Azaz. a pótkocsi fogalmilag pontosan ugyanaz, mint a vlecska. A jelentés- tartalmuk egyezik, csak a jelentésszerkezetük nem. De hát azt sem kívánja senki, hogy a magyar huzat mintájára a húz jelentésű igéhez kapcsolódjék a szlovák szó is. Tudomásul vesszük, hogy a huzat szlovákul prievan, és egyiken sem kérjük számon a másiknak a jelentésbeli szerkezetét. Aztán itt van a sustyák. Szemléletes név. De azért aligha kényszerülünk susogó-nak vagy suhogó-nak nevezni, "ha egyszer a magyar neve orkánkábát, vagy rövidülve orkán. Természetes szemléleten alapul mind a kettő, csak másfajtán. Furcsa volna azt keresni: melyik szemlélet a „jobb“. S arra sem törekedhetünk, hogy minden szlovák szót egyetlen magyar szóval adhassunk vissza. Pedig sokan szeretnék ezt a brigád szóval. Azt kérdik: hogy hangzik magyarul a brigád. Hát az attól függ. A munkabrigád, a szocialista brigád valóban brigád. De az ingyen brigád meg a szervezett brigád az már társadalmi munka. A díjazott, fizetett brigád meg alkalmi munka, olykor besegítés, máskor részfoglalkozás. A nyári brigád az építőtábor. S ennek megfelelően a „brigádos“ vagy társadalmi munkás, vagy besegítő, alkalmi munkás; és így tovább. Vagy itt van a materská dovolenka meg a predĺžená materská dovolenka. Az első szülési szabadság, a második meg gyermekgondozási szabadság. Lehet, hogy itt vagy ott rövidebb, esetleg kisebb anyagi juttatással jár; de ez még nem fogalmi különbség. Ezért kár anyaszabadságnak meg anyasági szabadságnak elkeresztelni. Ha nem vigyázunk nyelvünk egységére, odáig juthatunk, hogy ötven év múlva majd öt magyar nyelvre kell lefordítani Fucíkot meg Solohovot: egy nemzetire és négy nemzetiségire; száz év múltán pedig esetleg már Petőfit is fordíthatnánk az eredeti magyarról a tőle időközben elkülönült többire. De azt is meg kellelt kérdeznem mindjárt: kinek volna ez jó? Dr. DEME LÁSZLÓ Apróhirdetés — tanulsággal Nemrégen egy apróhirdetésre figyeltem föl. Szövege ez volt: „Ácssegédet keres kisiparos, aki önállóan tud dolgozni csáládiház-építkezésnél“. Megértettem a hirdetés lényegét — az illető kisiparos olyan ácssegédet keres, aki különösebb irányítás nélkül, önállóan is képes családi házat építeni —, mégis megütköztem a szövegen, nulság kedvéért fel is jegyeztem. Ez a mondat megtévesztő. A következő „tanpéldádból talán miért. A könyvet betettem a táskámba, amelyet tegnap vásároltam. Érthető ez, a közlés? Igen. Azt lehet belőle megtudni, hogy tegnap egy táskát vettem magamnak, s hogy ebbe beletettem a szóban forgó könyvet. Ha azonban azt akartam ezzel a szöveggel kifejezni, hogy magát , az említett könyvet vásároltam tegnap, akkor bizony rosszul szerkesztettem meg mondatomat, mert az aki, amely névmás — habár nem mindig — általában arra a mondatrészre vonatkozik, amelyik közvetlenül előtte áll, feltéve, hogy ez a vonatkoztatás nem szül nyilvánvaló értelmetlenséget. Itt az amely a .táska’ szót követi, tehát a mondat olvasója önkéntelenül is ez utóbbira vonatkoztatja a névmást. Ha ezt el akarom kerülni, vagy más sorrendben kell szednem a mondat tagjait, vagy egy mutató névmással külön fel kell hívnom a figyelmet arra a szóra, amelyikre a vonatkozó névmással utíilok. Tehát pl. így: A táskámba betettem a könyvet, amelyet tegnap vásároltam. Vagy: Azt a könyvet tettem a táskámba, amelyiket tegnap vásároltam. Ezek után vajon még szükséges-e megírnom, miért megtévesztő a fent idézett apróhirdetésbeli szöveg? Aligha. Bízom benne, hogy a hirdetés szövegezője a jövőben nem saját munkaképességét fogja ecsetelni, midőn segédet keres, s remélem, hogy mi, többiek is okulunk az ő esetéből. s a ta- ug ya ni s kiderül, mm 1978. I. 14.
