Új Szó, 1978. január (31. évfolyam, 2-31. szám)

1978-01-14 / 14. szám, szombat

Ä Közel-Keleten igazságos és tartós rendezést kell elérni Az algériai elnök szovjet vezetőkkel tanácskozik (ČSTK) — Amint már közöl­tük, csütörtökön Moszkvába ér­kezett Huart Dumedien, az Al­gériai Demokratikus és Népi Köztársaság államfője. A hiva­talos közlés szerint Bumedien baráti látogatásra, egyben meg­beszélésre utazott Moszkvába. Moszkvában Alekszej Koszi­gin, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnöke, Mihail Szusz- lov, az SZKP KB titkára, And­rej Gromiko, a Szovjetunió kül­ügyminisztere, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának tagjai tár­gyalást folytattak Bumedien el­nökkel. A kiadott hivatalos közlés szerint a tárgyalások baráti jellegűek voltak, a bizalom és a kölcsönös megértés légköré­ben zajlottak le. Az időszerű nemzetközi kérdések megvita­tása során a szovjet és az al­gériai vezetők különösen nagy figyelmet szenteltek a közel- keleti helyzetnek, amely az im­perialisták mesterkedései, az egyiptomi és izraeli vezetés arabellenes kiilönmegállapodá- sai következtében kiéleződött. A felek megállapították, hogy álláspontjuk teljes mértékben egybeesik. Aláhúzták, hogy át­fogó és hatékony rendezést kell elérni a közel-keleti vál­ságban, minden érdekelt fél, köztük a Palesztinái Felszaba- dítási Szervezet részvételével. Az SZKP Központi Bizottsá­ga, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa csütörtökön vacsorát adott Hua- ri Bumedien tiszteletére. Alek­szej Koszigin pohárköszöntőjé­ben hangsúlyozta: — Magától értetődő, hogy az arab országok népei, az olyan államok, mint Algéria, Líbia, Szíria, Irak, a demokratikus Jemen, valamint a Palesztinái Felszabadítási Szervezet nem érthettek egyet Szádat elnök kapitulációs irányvonalával és állásfoglalásaikban határozot­tan elítélték azt. Ami a Szov­jetuniót illeti, a közel-keleti rendezés kérdéseivel kapcsola­tos elvi álláspontunkat nemrég erősítette meg ismét Leonyid Brezsnyev. Ez az álláspont ab­ból indul ki, hogy a Közel-Ke­leten a tartós és átfogó rende­zést csak valamennyi érdekelt fél, köztük a PFSZ részvételé­vel lehet elérni. — Ezt a célt nem lehet kü- lönmegállapodásokkal elérni. A Szovjetunió éppen ezért híve 1978 I. 14. továbbra is a genfi konferen­cia megtartásának, de csupán olyan körülmények között, amelyek lehetetlenné teszik, hogy ezt a konferenciát az arab népek létérdekeit sértő, a Kö­zel-Kelet tartós békéje fenn­tartásának érdekeit sértő külön- megállapodások álcázására használják fel. Huari Bumeiden válaszában rámutatott: — Olyan időpontban tárgya­lunk önökkel, amikor az arab világ és az afrikai kontinens különösen bonyolult körülmé­nyek között él. Az arab világ­ban jelenleg új helyzet állott elő, amelyet az egyiptomi el­nöknek az arabok érdekei el­len irányuló szeparatista akciói váltottak ki. Ügy véljük, hogy e politika nem szolgálja az arab érdekeket, az arab világ nemzeti függetlenségének érde­keit. Ez a politika arra irányul, hogy térségünkben a közeli és a távoli jövőben egyaránt ide­gen érdekek diadalmaskodja­nak. Ezzel kapcsolatban szeret­ném hangsúlyozni, hogy a Szovjetunió — és ezt minden­kinek elmondjuk — sokat tett az arabokért. Mi, akik egy arab nemzet fiai vagyunk, sohasem felejtjük el a Szovjetunió ma­gatartását. Az egyiptomi csa­patok szovjet fegyverekkel kel­tek át a Szuezi-csatornán, más arab országok is szovjet fegy­verekkel vívták harcukat. A Közel-Keletet és Afrikát ért va­lamennyi katasztrófát pedig nyugati fegyverekkel zúdítot­ták ránk. — Szeretném megerősíteni, hogy az algériaiak megítélése szerint a Szovjetunió mindig az arabok barátja volt és marad. A Szovjetunió jelenléte a tér­ségben nem valamiféle önző célokat szolgál, hanem az erő- egyensúly céljait, ami pedig a mi érdekünk, az arabok érdeke is. — Ami Algériát illeti, min­dig azoknak a haladó erőknek barátja marad, akik önállósá­gukért harcolnak az arab vi­lágban, az afrikai kontinensen és a világ más részén. Az algériai rádió a tárgyalá­sokat kommentálva megállapí­totta, hogy az algériai elnök látogatása a Szovjetunióban hozzájárul a közel-keleti konf­liktus Igazságos rendezéséhez és a béke megszilárdításához ebben a körzetben. ÉRTEKEZTEK AZ SZKP K8 VEZETŐ DOLGOZÓI fiz ENSZ főtitkárának feilií'vása Pinochetíiz (ČSTK) — Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára New York­ban nyilatkozatot tett közzé, amelyben újra felszólította Pi­nochetet: engedje meg az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága munkacsoportjának a Chilébe való beutazást. A csoport azt a megbízást kapta, hogy vizs­gálja ki a chilei katonai junta bűncselekményeit. Az ENSZ főtitkárának köve­telménye válasz a chilei úgyne­vezett „népszavazásra“, ame­lyet január elején a katonai junta azzal a céllal rendezett meg, hogy megtévessze a világ közvéleményét, s eltitkolja a Chilében uralkodó önkényural­mat és törvénytelenséget. Az ENSZ teljesen elítéli a Pino­chet által megrendezett válasz­tási komédiát. New York-i meg­figyelők ezzel kapcsolatban megemlítik, hogy az ENSZ mintegy 100 tagállama támo­gatta a Közgyűlés határozatát, amely határozottan elítéli Pi­nochet rendszerének a chilei nép ellen elkövetett bűncselek­ményeit. Tallózás Vannak dolgok, melyeknek mindenki tudósa. Ilyen pél­dául a fogfájás gyógyítása, a labdarúgás vagy akár a női egyenjogúság. Ugyan melyik férfitársam nem foglalt még e kérdésben állást pro vagy kontra? S van, aki tagadja, hogy ez ma már aktuális kér­dés lenne, mondván, a nő­probléma megszűnt, kár be­szélni róla. De mégis beszé­lünk, hiszen a nő örök téma. Probléma-e még az egyenjo­gúság? Attól függ, hol. Örök téma a nő, s ezt tud­ják a nyugati lapok is, hiszen szépen profitálnak a női bá­jakból. Lapozom a Quick nyu­gatnémet képeslapot, s fi­gyelmet keltő képsorra talá­lok. Lányok a ringben, mez­telen felsőtesttel, kezükön boxkeszlyű. Az első képen: egy szőke szépség szépen ki­vitelezett jobbegyenest visz be ellenfelének. A másikon: barna lány hever elbambult arccal a kötelek között, — igazolandó, hoay az ütés va­lódi volt. S most lássuk a kulisszát, is. Egy vállalkozó szellemű úr, Roland Bock, n menedzser rájött, hogy a férUbox — ha nem űzik vilá a színvonal on — már nem Üzlet Tehát szer­ződtetett hat fiatal hölgyet, akik csekély havi öt-nyolc­ezer márkáért vállalták a női ökölvívás úttörőinek szerepét. A pénzt csak akkor kapják kézhez, ha verekszenek, te­Mit szól mindehhez a köz­vélemény? Nyugat-Berlinben még csak röplapokkal, plaká­tokkal tiltakoztak a felhábo­rodott nők a szeméremsértés, az egyenjogúság lábbal tiprá- sa ellen. Mindez reménytelen maradt. Később tüntetésre ke­rült sor, meg akarták akadá­lyozni a „meccset“. Megjelent a közrend és a közerkölcsök őre, a rendőrség is. Mit nem tesz a pénz hatalma! — ők viszont a tüntető nők ellen vonultak ki. S itt említem a harmadik képet: az egyik ol­dalon gumibotos rendőrök, a másikon a tüntető nők. Bent a teremben már javában folyt a párharc, amikor kint meg­kezdődött az egyenlőtlen küz­delem. A gumibot erősebbnek bizonyult a női ökölnél — a tüntető asszonyokat szétver­ték. A nyugati cikkíró a nők vi­selkedését tartja érthetetlen­nek. Még érvel is: Miként akarnak egyenjogúak lenni, ha az ökölvívást csak férfi­sportnak tartják? — Mintha sportnak lehetne nevezni a meztelen hölgyek produkció­ját. Hát igen, a sokat emlege­tett emberi jogokhoz értünk. Milyen jog lehet ott, ahol azért is küzdeni kell a nő­nek, hogy nő maradhasson, nem pedig profitot hozó áru­cikk. A nőnek, az anyának mindenütt kijár a tisztelet az általános emberi, erkölcsi törvények szerint is. Miért kell ennek gumibotok ellené-' ben érvényt szerezni? Sok kérdés merül még fel az emberben. Milyen férfiak lesznek azok a fiúk, milyen lesz az érzelemviláguk, ho­gyan tudnak majd őszintén szeretni, feloldódni az életet megszépítő apró, mindennapi romantikában, ha már ifjú­korban olyan élvezetekkel traktálják őket, amilyet a meztelen nők verekedése nyújt. Végezetül az elején feltett kérdésre válaszolnék: Még van női probléma, egyenjogú­ságért folyó harc. Akkor is beszélni kell róla, ha nem a mi társadalmunkról van szó, mindaddig, amíg valahol ilyen dolgok megtörténhet­nek. Erkölcsi kötelességünk ez, erre köteleznek kommu­nista alapelveink. MALINAK ISTVÁN szédével kapcsolatos tézisek és határozatok végrehajtására tett gyakorlati intézkedések. Az értekezlet résztvevői főleg a beruházások további hatékony­ságával és azoknak a felada­toknak a teljesítésével foglal­koztak, amelyeket az idei évre terveztek a termelési kapacitá­sok, a lakásegységek, a kultu­rális és közhasznú épületek átadásával kapcsolatban.* Az ér­tekezleten beszédet mondott Andrej Kirilenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. Csehszlovák—burmai szerződés (ČSTK) — Csehszlovákia és Burma Rangunban gazdasági együttműködésről szóló szerző­dést kötött. A csehszlovák fél részéről a szerződést Andrej Barčák külkereskedelmi minisz­ter Irta alá, aki kedd óta tar­tózkodik Burmában. Az egyezmény alapján Cseh­szlovákia traktorgyári berende­zéseket szállít Burmának. öiiiispi megemlékezés Moszkvában (ČSTK) — Moszkvában csü­törtökön ünnepi gyűlést tartot­tak Gamal Abdel Nasszer szü­letésének 60. évfordulója alkal­mából. Moszkva 'lakosságának képviselőin kívül a gyűlésen részt vett több a Szovjetunió- ■ ban akkreditált, arab ország diplomáciai képviseleti hivata­lának vezetője. Mirza Ibragimov, az afro­ázsiai szolidaritás szovjet bi­zottságának elnöke, beszédében kegyelettel megemlékezett Ga­mal Abdel Nasszer emlékéről, munkásságáról. Varuk Silbaji, Egyiptom moszkvai nagykövetségének ügyvivője beszédében megálla­pította, -hogy az egyiptomi nép tiszteli a Szovjetunió baráti ér­zelmeit, amelyeket Gamal Ab­del Nasszer emléke iránt táp­lál. Nasszer elnök most lenne 60 éves HAGYATÉKA AZ EGYIPTOMI FORRADALOMBAN ÉL (ČSTK) — Gamal Abdel Nasszer, akinek nevéhez az 50- es évek elején indult egyipto­mi forradalom fűződik 1918 ja­nuár 15-én- született Banimurr- ban (Aszjut kormányzóság) postai hivatalnok családjában. 1935-ben befejezte középiskolai tanulmányait, és elhatározta, hogy katonai - pályára lép. Be­iratkozott a Kairói Katonai Tan­intézetbe, ahol 1938-ban had­naggyá avatták. Három évig különböző egyiptomi és szudán katonai alakulatokban szolgált (abban az időben közös brit- egyiptomi igazgatás alatt). 1942-ben képességei alapján a Kairói Vezérkari Akadémiára küldték. Amikor kiváló ered­ménnyel befejezte tanulmánya­it, előadóként az akadémián maradt (a katonai taktika szakértőjeként). 1948-tól 1949-ig Gamal Abdel Nasszer századosi rangban részt vett a palesztin háborúban. A falludzsi harcokban megsérült. 1950-ben újra visszatért az aka­démiára, ahol 1952-ig előadó­ként tevékenykedett. Nasszer az első izraeli—arab háborúban, amelyben az arabok vereséget szenvedtek,saját sze­mével meggyőződött a félfeudá­lis arab rendszer korrupt, fel­készületlen és korhadó voltá­ról, népellenes jellegéről. Ezek a tapasztalatok csak megerősí­tették abbani elhatározásában, hogy harcoljon az új, népi Egyiptomért. A „Szabad tisz­tek“ titkos szervezet élére állt, amelyet kezdeményezésére lé­tesítettek „A szabad tisztek“ 1952. jú­lius 23-án államfordulatot haj­tottak végre, Egyiptom ezzel megkezdte antiimperialista és antifeudális forradalmát. Meg- döntöték a monarchiát, és 1953. június 18-án kikiáltották a köz­társaságot. Nasszer a köztársa­sági kormányban, melynek élé­re Nagíb tábornokot állították, előbb belügyminiszteri tisztsé­get töltött be (1953 júniusától októberéig) és a kormány al­elnöki tisztségét (1953 júniusá­tól 1954 februárjáig). Egyben a forradalmi tanács elnökhelyet­tese volt. 1954 februárjában lett először miniszterelnök, (1954 márciusáig). Ez abban az idő­szakban volt, amikor az új egyiptomi vezetőségben kiéle­ződtek az ellentétek Nagíb és Nasszer között. A hatalomért vívott küzde­lem a nacionalista, forradalmi irányzat győzelmével ért véget, amelyet a bel- és külpolitiká­ban egyaránt érvényre jutta­tott Nasszer. 1954. április 17- én Gamnl Abdel Nasszer minisz­terelnök és a forradalmi ta­nács elnöke lett. 1956 júniusá­ban azután össznépi szavazás­sal megválasztották a köztár­saság elnökévé. Az egyiptomi állam élén állt egészen 1970- ig, haláláig (néhány éven ke­resztül az elnöki tisztség mel­lett még a miniszterelnöki tisztséget is betöltötte). 1963 júliusától az Arab Szocialista Szövetségben a legfelsőbb párt­tisztségeket töltötte be. 1968 júliusáig az Arab Szocialista Szövetség Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának elnö­ke volt, 1967 júniusától 1968 januárjáig a szövetség főtitká­ra, majd 1968 júliusától a szö- • vétség elnöke volt. Egyiptom Nasszer vezetésé­vel számos jelentős sikert ért el, amelyek megszilárdították politikai és gazdasági függet­lenségét. Egyiptom az antiim­perialista és anticionista front szilárd alkotórészévé vált. Nasz- szer kezdeményezésére lénye­ges szociális intézkedéseket foganatosítottak a széles nép­tömegek érdekében, ezek kiha­tással voltak a politikai életre is. Egyiptom a szocialista or­szágokkal, főleg a Szovjetunió­val kötött sokoldalú együtt­működéssel kivonta magát a külföldi tőke gyámkodása alól. A Szuezi-csatorna államosítása után, 1956 októberében vissza­verte az Izraeli—brit—francia fegyveres agressziót és kilábalt az 1967 júniusában szenvedett vereségből, amikor alattomos izraeli támadás áldozata lett. Az izraeli agresszió következ­ményei felszámolására tett in­tézkedések programját Nasz- szer kezdemnéyezésére és az ő vezetésével dolgozták ki. Nasszernek az egyiptomi nép és az egész arab világ jólété­ért végzett fáradhatatlan mun­kásságát idő előtt szakította meg a halál: Nasszer 1970. szeptember 28-án Kairóban szív- infartusban elhunyt. Halála után üzenetének és hagyatékának megtartása — a következetes antiimperialista politika, a szociaJista orszá­gokkal való barátság és a nép érdekében tett szociális, gaz­dasági átalakulások — az or­szág további fejlődésének kulcs- fontosságú problémájává vált. Egyiptom mostani vezetősége megtagadta ezt az üzenetet, s gyakorlatilag bel- és külpoliti­kájában egyaránt eltávolodik tőle. Az utóbbi hetek eseményei világosan bizonyítják, hogy Szadat egyiptomi elnök nem­csak eltávolodott a nasszeri irányvonaltól — egyoldalúan megszakította kapcsolatait a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal, fokozatosan felszámolja a szocialista forra­dalom vívmányait és népellenes politikát folytat —, hanem el­árulja az arab ügyet is. (ko) Bumedien algériai elnök szovjet vezetőkkel tárgyal Moszkvában (Telefoto: ČSTK — TASZSZ) GYÖNGE ÖKLÖK, KEMÉNY POFONOK hát érdekeltek az üzletben. Az ínyenc közönség megelé­gedésére a mérkőzéseket vá­logatott szópárbaj előzi meg — a ring királya, Muhammad Ali, a nagyszájú is csak piru­ló leányka lehetne mellettük. A trágárságokból jócskán vagdosnak a közönség fejé­hez is. (ČSTK) — A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságában megtartották a minisztériumok és központi hi­vatalok vezető dolgozóinak ér­tekezletét. Az értekezlet napi­rendjén szerepeltek az SZKP KB 1977. évi decemberi plená­ris ülésén hozott határozatok, valamint Leonyid Brezsnyev- nek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnöksége elnökének be-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents