Új Szó, 1978. január (31. évfolyam, 2-31. szám)

1978-01-13 / 13. szám, péntek

A Sete IcgltMstHi téweziüe Viktor Kulikov marsall beszámolója (ČSTK) — Moszkvában vé­get ért a „Hatvan év a szocia­lizmus vívmányainak vártáján“ címmel megrendezett össz-szö- vetségi szeminárium. A főbeszá­molót Viktor Kulikov marsall, a Szovjetunió nemzetvédelmi miniszterének első helyettese, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka tartotta. Hangsúlyozta, hogy a Varsói Szerződés a szocialista álla­mok egyenjogú együttműködé­sének fejlődésében minőségileg új időszakot jelent. A testvéri országok erejüket és egységü­ket az imperialista erők ellen sorakoztatták fel. Az emberi­ség története eddig nem ismert olyan harci szövetséget, mely­nek a nemzetek sorsára gya­korolt hatása olyan jelentős, céljai olyan hasznosak lenné­nek, mint amilyen a Varsói Szerződés tagállamainak és fegyveres erőinek közössége. A Varsói Szerződésnek az ag­resszív NATO-blokktól és más katonai csoportoktól eltérően nincs más célja, mint védel­A Görög KP a súlyos gazdasági válság megoldásáért (CSTK) — A görög kommu­nisták Rizoszpasztisz című na­pilapja a X. pártkongresszus előkészületeivel kapcsolatban közölte Harilaosz Florakisznak, a Görög Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak a cikkét, amelyben a fő­titkár Görögország aktív rész­vételét szorgalmazza a nemzet­közi békeharcban és a feszült­ség enyhüléséért vívott küzde­lemben. A belpolitika legfontosabb problémájának tartja a súlyos gazdasági válságot, a munka- nélküliséget és az Inflációt, a ciprusi kérdés rendezését és az Egyesült Államoknak Görögor­szágban kifejtett hatását. Ha­rilaosz Florakisz megállapítot­ta, hogy a Görög Kommunista Párt kongresszusi téziseiben le­szögezett fenti feladatokat csakis az ország valamennyi demokratikus erőinek közös törekvésével oldhatják meg, amelyek a politikai és gazda­sági átalakulásokat követelik. mezni tagországainak szocialis­ta vívmányait. Ez valóban hon­védelmi szervezet. Tagországai senkit sem fenyegetnek, senkit sem akarnak megtámadni, és nem tartanak igényt idegen te­rületekre. A Varsói Szerződés az imperialista államok kato­nai-politikai tömbjeitől nem csupán céljaiban, hanem elvei­ben is különbözik, egész tevé­kenységében ezekhez az elvek­hez tartja-magát. Ilyenek első­sorban az internacionalista szo­lidaritás, melynek alapjait az országok dolgozói az imperia­lizmus elleni harcban, a nem­zetek szocialista vívmányainak védelmezésekor közösen rakták le. A Varsói Szerződés ma a bé­ke legjelentősebb tényezője, nem csupán a szocializmust szolgálja Európában, hanem az egész haladó emberiséget. A Varsói Szerződés tagországai­nak fegyveres erői a harci fel- készültségben magas fokot ér­tek el, megbízhatóan védelme­zik nemzeteik békés munkáját és biztonságát — mondotta be­fejezőben Viktor Kulikov mar­sall. GUS HALL, az Egyesült Ál­lamok Kommunista Pártjának főtitkára és Henry Winston, a párt országos főtitkára levél­ben üdvözölték az Argentin Kommunista Pártot, megalaku­lásának 60. évfordulója alkal­mából. HOLLANDIÁBAN teljes ütem­ben folynak az előkészületek a Holland KP XXVI. kongresz- szusára, melynek megtartására január 20—22-én kerül sor Am­szterdamban. Az egész ország­ban megtartották a párt körzeti konferenciáit, ahol megválasz­tották a kongresszusi küldötte­ket. JAMES SCHLESINGER, az Egyesült Államok energetikai minisztere szerdán Marokkó­ból Dzsiddába érkezett, ahol Szaúd-arábiai vezetőkkel továb­bi olajimportról tárgyal. WILLIAM PERRY amerikai hadügyminiszter-helyettes csü­törtökön kétnapos látogatásra Rómába érkezett, ahol Ruffini olasz hadügyminiszterrel a NA- TO-tagországok felszerelésének egységesítéséről tárgyalt. Az országban egyre terjedő nyugtalansággal kapcsolatban a bo­líviai kormány készültségbe helyezte a hadsereget. Ez az intéz­kedés az ország demokratizálását követelő mozgalom tagjai ellen irányul. A képen: kutyás rendőrjárőr La Paz utcáin (Képtávírón érkezett (ČSTK — AP) 1878 I. 13. rés alkalmazása eredményezett. S most Manuel Azcarate azt ja­vasolja a munkásosztálynak, hogy forduljon vissza, és mondjon le a marxizmus—le­ninizmus forradalmi eszméiről. Mind a múlt, mind a jelen ta­pasztalatai azt bizonyítják, hogy minden eltérés a marxiz­mus—leninizmus alapvető téte­leitől, amelyek kiállták az osz­tályharc és a szocialista for­radalom próbáját, csak a mun­kásosztály vereségére és ku­darcára vezet, a szoclálrefor- mizmus útjára taszítja, vagyis a burzsoázia politikájának és ér­dekelnek rendeli alá a mun­kásosztályt. Természetesen vannak olyan erők, amelyek azt szeretnék, ha a kommunisták lemondaná­nak a marxizmus—leninizmus- ról. Ezt nyíltan is kifejezik. Így a monopoltőke, a szociálde­mokrácia jobbszárnyának kép­viselői, s ha Spanyolországról van sző, akkor mindenekelőtt a francólsták és örököseik. Va­jon ha valaki ezeknek az erők­nek a tanácsait követi, akár csak egy jottányit is, közelebb kerül a szocializmushoz? Manuel Azcarate kijelenti: „Az eurokommunizmus jelleg­zetes vonása, hogy elutasítja a szovjet modellt“, s „ha a nyu­gat-európai kommunisták ki akarják dolgozni saját koncep­ciójukat, akkor nyíltan bírál­niuk kell a szovjet társadalmi modellt“. Helyénvaló itt emlékeztetni arra, hogy a Szovjetunió soha senkire sem erőszakolta rá sem az úgynevezett „szovjet mo­dellt“, sem saját gazdag tapasz­talatának, sem a reális szocia­lizmus nemzetközi tapasztala­tának tanulságait. Minden kom­munista párt maga dönt arról, hogy tanulmányozza-e a többi testvérpárt tapasztalatait, vagy sem, felhasználja-e őket, vagy sem. Ami a mi pártunkat illeti, a marxizmus—leninizmus forra­dalmi tanításait követve, s azt a szocializmusért, a kommuniz­musért vívott harc gyakorlatá­ban alkalmazva, olyan hatal­mas eredményekhez és győzel­mekre vezette el országunkat, amelyeket senki sem vonhat kétségbe. Mindazonáltal pár­tunk nagy figyelemmel tanul­mányozza a többi szocialista ország tapasztalatait, valamint a nem szocialista országokban működő pártok politikáját és elméleti munkásságát is. A szovjet nép és a többi testvéri ország, népeinek erőfe­szítése nyomán megvalósult szocializmus a nemzetközi munkásosztály támaszává, a béke, a függetlenségért vívott harc és a társadalmi haladás hatalmas bástyájává vált. A reális szocializmus léte és meg­erősödése nagy lehetőségeket nyújt más országok társadalmi rendszerének átalakítására is. Reméljük, hogy ez sok esetben már könnyebb úton valósul meg, mint amilyent a Szovjet­unió és a többi szocialista or­szág népeinek kellett végigjár­niuk. Az elmélet és a gyakorlat vi­szonyát elemezve L. I. Brezs­nyev, az SZKP KB főtitkára a következőket mondotta az eu­rópai kommunista és munkás­pártok berlini tanácskozásán: „Amikor nagy figyelmet fordí­tunk elvtársaink alkotó tevé­kenységére kommunista csalá­dunkban, abból indulunk ki, hogy valamely tétel helyességé­nek, vagy ellenkezőleg, hibás voltának próbája csakis a gya­korlati tapasztalat lehet. Addig azonban, amíg a gyakorlat ki­mondja végleges ítéletét, lehet­séges és szükséges is ezeknek a tételeknek felülvizsgálata elvtársi vitában, a különböző pártok álláspontjának és ta­pasztalatainak széles körű egy­bevetése útján.“ Azcaraténak azonban nincs lehetősége arra, hogy a Szov­jetunió és más szocialista or­szágok élő, gyakorlati tapasz­talatával szembeállítsa saiát eszméi megvalósulásának élő gyakorlati tapasztalatát. Elvont, az élet által nem igazolt sé­mákra támaszkodva megfelleb­bezhetetlenül elveti az SZKP tapasztalatait, anélkül, hogy kellően ismerné őket. Az SZKP küldöttségével 1974 októberé­ben folytatott tárgyalásokon a Spanyol KP küldöttsége, amely­nek ő Is tagja volt, a közle­ményben még kifejezte „mély­séges elégedettségét a Szovjet­unió sikerei fölött“, és elítél­te a szovjetellenességet, mint olyan jelenséget, amely „el­lentmond a munkásosztály ér­dekeinek és az imperializmus ellen folytatott harcnak“. A reális szocializmus ócsárló- jának szerepét magára vállal­va, Manuel Azcarate kárt okoz magának a Spanyol Kommunis­ta Pártnak is. A történelem már nemegyszer bebizonyította, hogy a szovjetellenesség elvá­laszthatatlan a kommunizmus- ellenességtől. Nincs és nem le­het olyan szovjetellenes vagy a többi szocialista ország ellen irányuló kampány, amely ne okozna kárt az egész kommu­nista mozgalomnak. A szovjet­ellenesség elkerülhetetlenül a kapitalista országok kommunis­ta pártjai befolyásának és te­kintélyének aláásására, a mun­kásosztállyal, a többi demokra­tikus társadalmi és politikai erővel való kapcsolataiknak gyengítésére irányul, és csak a kommunistaellenes erőket ösztönzi. Nem harcolhat senki sem hatékonyan saját országá­nak, így Spanyolországnak a szabadságáért és demokráciá­jáért sem, ha le akarja járatni a már létező szocializmust. Tanácskozott a LEMP II. országos értekezlete Mérlegvonás Warsóban a Kultúra és * Tudomány Palotájának kongresszusi termében a hét elején két napig tanácskoztuk a lengyel kommunisták, összeült a Lengyel Egyesült Munkás­párt II. országos értekezlete. A LEMP VII. és VIII. kong­resszusa közötti tanácskozás lényegében megerősítette a VII. pártkongresszus irányvonalá­nak helyességét, kritikusan és tárgyilagosan felmérte az eltelt időszak eredményeit és ennek •alapján meghatározta a követ­kező három év legfontosabb tennivalóit. A hetvenes évek eredménye­ként nemcsak a lengyel társa­dalom, de az ország gazdasága, s főleg ipara olyan nagyarányú fejlődést mutattak fel, melyet méltán irigyelhetnek még a fejlett iparral rendelkező álla­mok is. Megkétszereződött az ipar potenciálja, mert az Ed­ward Gierek vezette munkás­párt megvetette a megkezdett új gazdasági szerkezetátállító manőver szilárd anyagi és er­kölcsi alapját. Az eltelt hét év alatt 54 százalékkal növekedett a nemzeti jövedelem. Az ország gazdasági fejlődésének üteme kiérdemelte a világ elismeré­sét, s még a nyugati lapok is kénytelenek tisztelettel nyilat­kozni a lengyel sikerekről. A magas beruházási össze­gekre és a lengyel nép szor­galmas munkájára támaszkodó gazdaság hatalmas arányú fej­lődése az életszínvonal emel­kedését vonta maga után. Az utóbbi két év alatt a fogyasz­tás aránya a nemzeti jövedelem 65,4 százalékáról 67,2 százalék­ra nőtt, a lakosság pénzjöve­delme 26 százalékkal, a társa­dalmi juttatások 36 százalékkal emelkedtek. 550 ezer család költözött új otthonba. Az ipa­ri termelés 20 százalékkal nőtt, azonban a mezőgazdasági ter­melés 3,5 százalékkal csökkent. Az elmúlt évek legnagyobb beruházásaiként az országban felépült 35 házgyár, és további 55-nek az építése folyamatban van. Gazdagodott a lengyel nép négy bútorgyárral, más ipari létesítményekkel, a köz­lekedés, a szállítás korszerűsí­tésével, szociális és kommuná­lis intézményekkel. Kiaknázat­lan lehetőség azonban még maradt az iparban, s az elért eredmények ellenére a lakos­ság igényeit sem sikerült min­den tekintetben kielégíteni. Emelkedtek a bérek és a la* kosság jövedelme, de nem bő­vült ke.llően a piaci áruválasz­ték, a lakások építésével nem tartott lépést a közművesítés, s ez akadályozta a lakások át­adási határidejének megtartá­sát. A LEMP VIII. kongresszusá­ig, 1980-ig a lengyel dolgozók a szocialista országokkal együttműködve gazdasági fel­adataik megoldásában látvá­nyos eredményeket érhetnek el. Az országos értekezleten elfo­gadott határozatok hangsúlyoz­zák, hogy az elkövetkező idő­szakban a bérek emelését szo­rosan össze kell kapcsolni a munka minőségének javításá­val. Továbbá, az alapvető élel­miszerek árát fokozatosan felül kell vizsgálni, és a szükséges gazdasági-termelési feltételek megteremtésével párhuzamosan kell megoldani. Az életszínvo­nal emelése érdekében az ér­tekezlet javasolta a kormány­nak a nyugdíjemelés folytatá­sát, azt, hogy a szülőanyák kapjanak hároméves gyermek- gondozási szabadságuk idején bizonyos anyagi támogatást, és dolgozzon ki a kormány hosszú távú tervet a munkaidő továb­bi csökkentésére. Az ország mezőgazdasági helyzetének elemzése után ki­tűzték a fejlesztés feladatait: a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok továbbfejlesztése közben támogatni kell a sza­kosított egyéni gazdaságokat, és növelni kell a termelési koo­perációt az állami gazdaságok és a szövetkezetek, valamint az egyéni gazdaságok között. Az elkövetkező három évben 575 ezer lakást kell átadni. Harcolni kell a beruházások költségeinek növelése ellen, előtérbe kell helyezni a korsze­rűsítő jellegű beruházásokat és az új technológiák bevezetését.. Gierek elvtárs az értekezle­ten elhangzott beszédében hangsúlyozta, hogy a lengyel kommunisták fő célja az ország felvirágoztatása, a lengyel nép életszínvonalának emelése. An­nak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a nyersanyag­ban és munkaerőben arányL g gazdag, korszerű iparú Lengyel- ország továbbra is aktív része­se lehet a szocialista közösség­nek és a KGST-országok gaz­dasága felvirágoztatásának. KODAY BERTA OLASZ KORMÁNYALAKÍTÁSI KÍSÉRLET KOMMUNISTÁK RÉSZVÉTELÉVEL Carter elnök aggódik (ČSTK) — Az olasz szocialis­ták szerdán bejelentették, hogy megkísérlik kialakítani a nép­front kormányát kommunista részvétellel, ha Andreotti ke­reszténydemokrata kisebbségi kormánya, amelyet Washington támogat, elutasítja a baloldal képviseletét a koalíciós kabi­netben. Az UPI amerikai hír- ügynökség ehhez megjegyzi, hogy az Olasz Szociáldemokra­ta Pártnak a népfrontkormány kialakítására tett kísérlete hoz­zájárul Andreotti keresztényde­mokrata pártjának felbomlasz- tásához. A kereszténydemokra­ta pártban lévők túlnyomó többsége ellenzi, hogy az Olasz Kommunista Pártnak bármilyen engedményeket tegyenek. A szocialista párt sajtószerve, az Avanti, tegnapi vezércikkében írja, hogy ha a keresztényde­mokraták elutasítják az úgyne­vezett szükségkormány kiala­kítását, a baloldal megkísérli saját kormányának kialakítá­Finnországban január 15-én választják meg a 300 tagú elektortestnletet, amely majd hatéves Időtartamra megvá­lasztja a köztársaság elnökét. Finnország hat politikai párt­ja — közöttük a Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt és a Centrum Párt — ismét a jelenlegi elnököt, Urho Kék- konent jelöli az államfői tiszt­ségre. A jelölőlistán további sát, és arra törekszik majd, hogy háttérbe szorítsa az ural­mon levő kereszténydemokrata pártot. Richard Gardner, Amerika ró­mai nagykövete a Fehér Ház­ban szerdán tájékoztatta fa­mes Carter amerikai elnököt az olaszországi politikai helyzet legutóbbi alakulásáról. Carter elnök sajtótitkára bejelentette, hogy Gardner ebben az ügy­ben korábban tanácskozott Cy­rus Vance-szel, az amerikai külügyminiszterrel. Washington politikai körei­ben utalnak arra — amint azt megjegyezte az AFP hírügynök­ség —, hogy az Egyesült Álla­mokat egyre inkább aggasztja az a lehetőség, miszerint az Olasz Kommunista Párt képvi­selve lehetne az olasz kor­mányban. Nincs kizárva, hogy az amerikai kormány rövid időn belül nyilatkozatot ad ki az olaszországi helyzetről. négy politikus neve szerepel, a jobboldali pártok képvisele­tében. Aarne Saarinen, a Finn Kom­munista Párt elnöke, választási beszédében felhívta a választó­kat: Urho Kekkonenre adják szavazatukat, hogy ezzel ismé­telten kifejezzék a nép túlnyo­mó többségének érdekelt szol­gáló finn külpolitikai irányvo­nal támogatását.

Next

/
Thumbnails
Contents