Új Szó, 1978. január (31. évfolyam, 2-31. szám)
1978-01-11 / 11. szám, szerda
A KOMMUNISTA NEVELES Öl FORMAI KOMPLEXITÁS ÉS KOORDINÄLTSÄG A kommunista nevelésben a hatékonyság fokozása olyan követelmény, amely logikusan következik a szocializmus és a kommunizmus építésének egyre összetettebb, egyre bővülő feladataiból. Mindinkább természetes igénnyé válik a marxista—leninista világnézet elsajátítása, s ezzel egyidejűleg a fiataloknál erősödik a morális tényezők szerepe is. Jelen világunkban teljes mértékben érvényes: a tudatlanság bomlaszt, dezorganizál, a tudás mozgósít. Talán ezzel a néhány mondattal érzékeltethető annak a moszkvai találkozónak a témája, hangulata, amelyen Bulgária, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK, Románia és hazánk ifjúsági szervezetének küldöttei, a lenini Komszomol képviselőivel közösen, nemrégiben megtárgyalták az ifjúság körében végzett ideológiai munka problémáit. Nincs rá mód, hogy részletezzük a tanácskozáson elhangzottakat, csupán néhány időszerű gondolat tolmácsolására vállalkozhatunk. Mindenekelőtt leszögezhető, a felszólalók kivétel nélkiiľ egyetértettek abban, hogy a kommunista nevelés csak komplex módon és koordináltan valósítható meg. B. N. Pasztuhov, a Komszomol Központi Bizottságának első titkára ezt még konkrétabban fogalmazta meg: „A komplexitás a kommunista nevelés problémáinak megoldásakor a párt koncentrált politikáját jelenti a nevelésben jelen feltételeink között, s ez a fiatalok körében végzett munka további javulásához is távlatokat nyit.“ Nemcsak bonyolult, hanem döntő fontosságú feladat napjainkban az ideológiai-politikai nevelés. Ez tulajdonképpen egyenlő a kommunista és a bur- zsoá ideológia közötti állandó harccal, harccal az opportunizmus, a revizionizmus és a nacionalizmus, a múlt káros örökségei és jelenünk hibái ellen. Nem véletlenül tartották tehát szem előtt a moszkvai találkozón azt, hogy a fiatalság körében végzett munka aktív, operatív és meggyőző legyen. Az információk megválogatása sem hanyagolható el. A felszólalók közül többen figyelmeztettek arra, hogy a különböző információs források szaporodásával gyakoribb a dezin- formálódás a fiatalok körében. Ez egyrészt hazánkat, az NDK-t és Magyarországot érinti, ahol a televíziós technika fejlődése ezt a káros folyamatot is magával hozta. A burzsoá propaganda, tömegkommunikációs eszközeinek hatásától nincsenek védve azonban a többi szocialista ország fiataljai sem. Ezért például a KISZ képviselője hangsúlyozta, hogy az eszmei nevelés fő pontjának az antiszovjetizmus elleni harcot kell tekinteni. E harc jellemzője elsősorban az, hogy offenzív, s ezért szüntelen új munkamódszereket kell keresni és alkalmazni. Hiszen célunk csak az ideológiai munka új, vonzó formáival érhető el. A kommunista párt támogatásával A politikai nevelésnek döntő szerepe van abban, hogy a marxizmus—leninizmus eszméje a fiatalokban meggyőződéssé, életük törvényévé váljon. Az oktatásban a mennyiségi növekedés mellett mindenekelőtt a hatékonyságot kell előtérbe helyezni, ami azt jelenti, hogy az általános dolgok hangoztatása helyett a konkrétumokra kell támaszkodni, konkrétnak kell lennie minden gondolatnak, minden szónak. Ez viszont sokrétűen, kellő alapossággal felkészült embereket kíván. Mivel ifjúsági szervezeteinkben még nincs mindenütt ilyen vezető, segítségre van tehát szükség. Elsősorban a kommunista párt segítségére, amely a legjobb propagandistáit küldi a fiatalok közé. A megbeszélésen kiemelték az ifjúsági sajtó szerepét a kommunista nevelésben. Szükséges a tömegkommunikációs eszközök ez irányú befolyásának elmélyítése és információ- tárának gazdagítása. A forradalmi hagyományok szellemében Különböző alkalmakkor, s gyakran hangsúlyozzuk például, hogy a fiatalságot a forradalmi hagyományok szellemében neveljük. Viszont a szervezetekben gyakorta megelégszenek csupán néhány „történelmi“ előadás meghallgatásával, esetleg egy-egy film vagy múzeum megtekintésével. Ezek inkább passzív munka- módszerek, bár igaz, segítenek a tájékozódásban, de az élő példák — melyeket a sajtó nyújtani tud — hatását nem pótolhatják. A koordinált munka ezt a problémát is megoldhatja. Ezt például a szovjet fiatalok tapasztalatai igazolják. Rendszeresen ellátogatnak a hősi harcok színhelyére, honvédelmi és sportversenyeket rendeznek. A munkára való nevelés Ez úgyszintén a legfontosabb területek egyike. Hiba lenne, ha a fiatalok csak saját ügyükként kezelnék, itt van talán a legnagyobb szükség az idősebbek, a tapasztaltabbak tanácsaira, segítségükre. Bizonyítja ezt a Szovjetunióban széles körben elterjedt a „nasztavnyikok“ mozgalma a lenini Komszomol- ban, amelynek kezdeményezői éppen az idősebb, kiváló munkások voltak. A munkához való kommunista hozzáállást nem lehet könyvből megtanulni, hosszú folyamat ez, s az idősebb munkás ki tudja fejleszteni a fiatalban a munkaszeretet mellett az egészséges szakmai büszkeséget is. Áz ifjúság kommunista nevelésének új formái, s főleg a koordináltság és komplexitás elve az anyagi-műszaki alap és a szervezés biztosításával szemben is fokozott igényeket támasztanak. p p Kommentáljuk JARHATŐ ÚT Már sok éves hagyománya van annak, hogy a Szocialista Ifjúsági Szövetség a fiatalok aktivitásának, munkakezdemé- nyezésének fellendítése érdekében országos tematikus feladatokat hirdet. E feladatok mindig összhangban vannak a társadalom gazdasági terveivel, érzékenyen reagálnak a gazdasági életben felmerülő problémákra. Ez a törekvés az 1977-es esztendőben még hatványozottabban kifejezésre jutott: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója és a SZISZ II. kongresszusa tiszteletére olyan nagyarányú munkaverseny bontakozott ki az ifjúság körében, melynek eredményessége jóval túlszárnyalta a meReliíző évekét. Tekintsünk most el az ifjúsági kollektívák, szocialista munkabrigádok, fiatal újítók, ifjúsági alapszervezetek vállalásainak, s túlteljesítésüknek összegezésétől, az igy létre hozott anyagi javak, a milliók felsorolásától. Nézzünk egy konkrétabb példát, a negyedik országos tematikus feladatot. A versenybe 645 benevezés érkezett, s ez alkalommal is az Ifjúsági Fényszóró őrjáratai, az ifjúsági szocialista munkabrigádok, valamint a komplex racionalizációs bri gádok bizonyultak a legaktívabbaknak. A felsorolás kiegészítéséhez még további néhány számadat: az üzemek és a vállalatok fiataljai 26 millió korona értékű energiát és tüzelőanyagot, 63 millió korona értékű fémet és más anyagot takarítottak meg. A munkaerő megtakarításával és a munkaráfordítás csökkentésével 22 millió korona érték- kel gyarapították a népgazdaságot, a további takarékos- sági intézkedések, akciók pedig közel 50 millió koronát eredményeztek. Látjuk tehát, hogy ez az országos feladat is azokra a fő problémákra irányult, melyeknek megoldását a gazdasági vezetés is állandó feladatának tartja. Érdekes azonban közelebbről megvizsgálni a területi megoszlást is. A versenybe leginkább a nagy ipari központokban dolgozó és élő fiatalok kapcsolódtak be: Bra- tislavából, Brno és Ostrava környékóről. Tehát azok a viliékek járnak az élen, ahol az iparnak már jelentős múltja van. A miértre most nemigen lehet feleletet adni, egy azonban bizonyos: üdvös lenne, ha a többi vidék fiataljai is komolyabban vennék egy-egy ilyen országos feladat sikerét. Ügyszintén figyelmet érdemel az ágazatonkénti megoszlás is. Leegyszerűsítve úgy is lehet megfogalmazni, hogy a legnagyobb aktivitás azokban az ágazatokban tapasztalható, amelyekben elég jól mennek a dolgok, s elég renyhe az érdeklődés azokon a területeken, amelyekről a CSKP KB legutóbbi ülésén, az idei gazdasági feladatokkal kapcsolatban is szó esett. Sokkal több alkotó kezdemé nyezésre lenne szükség a közlekedésben, az építőiparban, a szolgáltatásokban dolgozó fiatalok részéről, s végül ugyanezt lehet elmondani a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban dolgozó fiatalokról is. Az idei terv rendkívül igényes feladatok elé állítja ezen ágazatok dolgozóit, vezetőit egyaránt. Husák elvtárs is hangsúlyozta záróbeszédében, hogy csak egyetlen járható út létezik, az igényességé. S ezt elsősorban a fiataloktól várhatjuk el leginkább, azoktól, akiknek a legnagyobb a munkabírásuk. Ezt kell tudatosítani minden ifjúsági alapszervezelben, minden fiatal kommunistának erre kell ösztönöznie tarsait. MALINÄK ISTVÁN A kapuk szélesre tárulnak A tudományos-technikai forradalom körvonalai a társadalmi fejlődés tükrében A tudományos-technikai forradalom és a tudományos-technikai haladás napjaink egyre gyakrabban emlegetett fogalmai. A társadalmi fejlődés jelenlegi szakaszára és az emberiség jövőjére vonatkozó tanulmányokban és előadásokban lépten-nyomon találkozunk velük, s újabban már a köznyelvi használatban is otthonosakká váltak. Persze, ha már baráti eszmecseréink, egyes szakterületeket érintő vitáink során érvelünk ezekkel a fogalmakkal, úgy illik, hogy tökéletesen ismerjük a jelentésüket, eredetüket és a távoli jövőbe nyúló társadalmi jelentőségüket. Mint ismeretes, a tudományos-technikai forradalom fogalmát először John Bernal angol marxista természettudós használta. Azóta többen is vállalkoztak e fogalom körülírására, s az újabb kiadású lexikonok már tartalmazzák a meghatározását. A Kossuth Könyvkiadó Filozófiai Kislexi- konában például ezt olvashatjuk: „A tudományos-technikai forradalom a természet megismerésének és a természeti törvények emberi felhasználásának fejlődésében végbemenő minőségi ugrás, amit a tudomány közvetlen társadalmi termelőerővé válása és a termelőerők egész rendszerének ezt követő átalakulása jellemez ... lényegi sajátossága a tudomány és a techni- k a forradalmának olyan egysége, amely a termelőerők egészének minőségi megváltozását eredményezi“ stb., stb. A tudományos-technikai forradalom kérdéseivel a jövőkutató szakkönyvek is behatóan foglalkoznak, s már önálló kiadványok is megjelentek erről a témáról. Forrásmunka tehát akad elég ahhoz, hogy tisztán lássunk a társadalmi fejlődésnek egyik legizgalmasabb témakörében. Ez elsősorban azért fontos, mert a tudományos-technikai forradalom polgári magyarázói különböző útvesztők elé állítják a gondolkozó embert, s zavaros megfogalmazásaikban hol vak sofőr által vezetett, emberekkel megrakott autóbuszhoz hasonlítják, hol pedig a szocialista forradalmat helyettesítő és fölöslegessé tevő társadalmi gyógyírként emlegetik. Haladás vagy forradalom? A fogalom marxista magyarázata igen egyszerű. Mint ismeretes, Marx a társadalom fejlődését a termelőerők fejlődésére vezeti vissza. Ezekhez azok a tényezők és eszközök tartoznak, amelyek az emberi szükségleteket kielégítő anyagi javak termelésére, a természettel folytatott állandó harcra szolgálnak. A fő termelőerő moga az ember, de mellette a technika, u termelési eszközök képezik a termelőerők „forradalmibb“ részét. Az ugrásszerű változások ugyanis először a termelőeszközök szakaszán következnek be, s az ember és az egész emberiség csak ezeket követően igazodik — reformok és társadalmi forradalmak útján — n technikai fejlődésben elért szinthez. A technikai forradalmat tehát rendszerint társadalmi forradalom, mélyreható társadalmi változás követi. Alaposan meg kell azonban fontolni, hogy milyen esetekben beszélhetünk technikai forradalomról. A termelőerők történelmi fejlődését egyaránt elősegítik az apró, szinte jelentéktelen változások, újítások, tökéletesítések, valamint a korszakalkotó nagy találmányok. Milyen sok változáson ment át például az emberiség történelmének legfontosabb termelőeszköze, az eke, amíg elérte a mai, nehéz erőgépekkel vontatott formáját. Ez a fejlődés azonban csak a technikai haladás fogalmát merítheti ki. A tudomány további fejlődése bizonyára hoz majd valamilyen „forradalmi“ változást is a talajművelésben, a növények termesztésében, addig azonban továbbra is róni kell a barázdákat, amint azt őseink tették. A gőzgép esetében már jogosan beszélhetünk technikai forradalomról, hiszen ipari alkalmazása gyökeresen megváltoztatta az ember termelési és életfeltételeit. A gőzgépek helyettesítése korszerűbb robbanó- és villanymotorokkal azonban már csak műszaki haladást jelentett, mert bármennyire is nagy volt a jelentőségük, „ugrásszerű“ változást a megelőző technikához viszonyítva nem eredményeztek. A vasutak dízelesítésére és villamosítására például csak a legutóbbi években került sor, s bár a korom már nem repül a tájban gyönyörködő utas hajába és szemébe, a vonatok azonban éppúgy késnek — talán még Jobban is —, mint azelőtt. Körülbelül tisztában vagyunk azzal’, hogy mikor beszélhetünk a technikában „forradalmi“ változásokról, és mikor kell megelégednünk a haladás fogalmával. Mivel azonban a forradalmi, ugrásszerű változás is haladást jelent, megállapíthatjuk, hogy a haladás egy tágabb fogalmat jelöl, melynek keretében — szűkebb, konkrét vonatkozású fogalomként — forradalmi változások is előfordulnak. Ez a magyarázata annak is, hogy amíg a technikai haladást a szerzők gyakrabban helyettesítik a magyarosabban hangzó műszaki haladással, a forradalmi változások esetében következetesen csak technikai forradalomról beszélnek, ami érthető is, hiszen a technika, a termelőeszközök forradalmáról van szó. A tudomány forradalma A huszadik évszázad második felében a technika fejlődése újból meglepő eredményekhez vezetett, amelyek jogosan nevezhetők forradalmi változásoknak. Ide sorolhatjuk például az atomenergia fel- használását, a félvezetőkre épülő kibernetikát, s ezzel ösz- szefüggésben a termelési folyamatok automatizálását, az űrhajózást és a műholdak gyakorlati hasznosítását (távközlés, a Föld felszínének tanulmányozása, nyersanyag-lelőhelyek felderítése, az időjárás előrejelzése, űrkutatás stb.), a vegyiparban a polimerizálást, a lézertechnika ipari érvényesülését stb., stb. Ezek a nagyszerű, korszak- alkotó vívmányok elsősorban abban különböznek az ipari forradalom korszakának találmányaitól, bogy amíg azokat lelkes mesteremberek, törekvő iparossegédek találták ki ■—< gondoljunk például Edisonra —, a huszadik század vívmányait már intézményes tudományos kutatás előzte meg, ami viszont teljesen új és szinte beláthatatlan következményekkel járó jelenség az emberiség történetében. Azért beláthatatlan, mert miként az ipari forradalom is megszülte a maga Verne Gyuláját, úgy a tudományos-technikai forradalom is tömegesen szüli a sci-fl irodalom művelőit, akiknek a fantáziája valóban nem ismer határt. Maradjunk azonban a tudománynál. Már az eddig elmondottakból is kitűnik, hogy napjaink tudományos-technikai forradalmából nagyon sok következtetést vonhatunk le a társadalom további fejlődését illetően. Még csak a kezdetén vagyunk Az egyik ilyen következtetés az, hogy a tudományos-technikai forradalom napjainkban kirajzolódó lehetőségeinek hatalmas méreteit latolgatva szerényen megállapíthatjuk, hogy az egész folyamatnak nagyon is a kezdeténél vagyunk. Ez egyaránt vonatkozik az iparilag legfejlettebb tőkés- és a fejlett szocialista országokra. Társadalmi vonatkozásban tehát indokolt feltenni a kérdést, hogy melyik rendszer nyújt a Jövőben megfelelő feltételeket a tudományos-technikai forradalom teljes kibontakoztatásához. A kapitalista és a szocialista társadalmi rendszer eszméit, céljait, szervezési felépítését, s mindezek alapján potenciális lehetőségeit összehasonlítva egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a mérleg határozottan és vitathatatlanul a szocializmus javára billen. Az ipari forradalom, amelyben a dolgozó ember az általa kifejlesztett technika valóságos rabjává vált, lényegében, a kapitalista társadalom technikai forradalmát jelentette. Jól ti) sző 1978. I. 11.
