Új Szó, 1978. január (31. évfolyam, 2-31. szám)

1978-01-07 / 7. szám, szombat

A közös út eredményei és távlatai HUSZONKILENC ÉVE ALAPÍTOTTÁK A KÖLCSÖNÖS GAZDASÁGI SEGÍTSÉG TANÁCSÁT Ä második világháborút kö­vető időszakban, a tetemes anyagi károk felszámolása és a termelés felújítása után a Szov­jetunió, valamint a szocialista irányban fejlődő közép-európai államok között kibontakozó gazdasági, műszaki és kereske­delmi együttműködés szüksé­gessé tette egy olyan nemzet­közi gazdasági szervezet létre­hozását, amely az egyes tagál­lamokban elősegíti a szocializ­mus anyagi-műszaki alapjának felépítését, s ez ezzel összefüg­gő gazdaságpolitikai kérdések megoldását. Ilyen értelemben kerül sor 29 évvel ezelőtt, 1949. január 8-án a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsának meg­alapítására. A KGST kezdettől fogva új je­lenség volt a nemzetközi gaz­dasági kapcsolatok rendszeré­ben. Sajátos rendeltetéséből adódott, hogy tevékenységében nem a piaci mechanizmus vi­lágszerte érvényesülő hagyomá­nyaiból indult ki, amely a tő­kés világgazdaságban tovább mélyíti és szélesíti az iparilag fejlett és a nyersanyagokat szállító, elmaradott országok ■közötti szakadékot. Éppen el­lenkezőleg, a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsának a szocialista országok fejlődésé­nek első szakaszában uz volt « fő feladata, hogy elősegítse a gazdasági fejlettség különb­ségeinek gyors ütemét csök­kentését az egyes tagországok Között, egészen a gazdasági in­tegrációhoz szükséges teljes kiegyenlítésig. Az egyes tagországok gazda­sági szerkezetének átalakítása természetesen nem valósítható meg máról holnapra, különö­sen az olyan államok esetében, mint például Bulgária, Romá­nia, sőt még Lengyelország is, amelyek a felszabadulás előtti időszakban agrár, vagy agrár­ipari államok voltak. A KGST alapítása óta eltelt csaknem három évtized alapve­tő változásokat eredményezett a tagországok gazdasági és társadalmi életében. A szocia­lizmus gazdasági-műszaki alap­ja lehetővé teszi az életszínvo­nal állandó és tervszerű emelé­sét, s bár a gazdasági kiegyen­lítődés folyamata még nem fejeződött be, ma már a régi agrárállantoknak is fejlett ipa­ruk van, s egyes szakágaza­tokban egyenrangú partnerek­ként vesznek részt a nemzet­közi munkamegosztásban. Mindezt a tagországok kölcsö­nös kereskedelmi forgalmának fejlődése is meggyőzően bizo­nyítja. Változósok a kölcsönös áruforgalomban A KGST-országok kölcsönös árucsere-forgalmának évi volu­mene 1950-től 1975-ig körülbe­lül 15,7-szeresére nőtt. Az át­lagosnál gyorsabb ütemű volt ez a növekedés a KGST alapí­tását követő első ötéves idő­szakban, 1950-től 1955-ig, ugyanis évi átlagban 13,8 szá­zalékot ért el, majd pedig az 1971—1975-ös években, amikor az átlagos évi növekedés 14,4 százalékos volt. Az utóbbi idő­szakra már érezhető hatást fej­tett ki a nemzetközi szakosítás és a termelés kooperáció elmé­lyülése. Érdemes ajt is meg­említeni, hogy amíg az ötvenes évek első felében 1 százalék növekedés értéke 45 millió ru­belnek felelt meg, ugyanakkor a hetvenes évek első felében 1 százalék növekedés már 373 millió rubel értéket képviselt. Az említett 25 éves időszak­ban lényeges mértékben meg­változott a tagországok árucse­re-forgalmának belső szerkeze­te. Amíg például a nyersanya' gok, a tüzelő- és az alapanya­gok részaránya 49 százalékról 38 százalékra, az élelmiszer- ipari nyersanyagok és az élei miszerek részaránya 19 száza­lékról 10 százalékra csökkent, ugyanakkor a gépek és beren­dezések aránya 24 százalékról 40 százalékra, az ipari fogyasz* tási cikké 8 százalékról 12 szá­zalékra nőtt. Ezek az eltolódások még ki­fejezőbbek is lehetnének. Tudjuk azonban, hegy az egyes tagor­szágok különböző mértékben rendelkeznek saját nyersanyag­és 1 energiaforrásokkal, ezért ilyen irányú szükségleteiket a kölcsönös kereskedelem útján, főleg a Szovjetunióból fedezik. A legutóbbi ötéves tervidőszak­ban például a Szovjetunió 5^6 millió tonna egyeztetett tüze­lőanyagot szállított a KGST-or- szágokba. Az élelmiszer-szállítások ará­nyának jelentős csökkenése az­zal is magyarázható, hogy az egyes államok — a világban tapasztalható általános fejlő­déssel összhangban —- igyekez­nek önellátására benredezked- ni, bár a fő ok abban rejlik, hogy a régebben csaknem ki­zárólag mezőgazdasági termé­keket és nyersanyagokat expor­táló országok kivitelében jelen­tősen megnövekedett a gépek és berendezések részaránya. Az utóbbi például Lengyelország esetében az 1950-es 13,6 szá­zalékról 1975-ben 51,4 száza- . lékra, Románia esetében 4,7 százalékról 35,4 százalékra nőtt. Hasonló irányzatú volt a fejlődés a többi országban is, Csehszlovákia például az 1950- es 36,1 százalékról 1975-ig 57,1 százalékra emelté kivitelében a gépek és berendezések részará­nyát. Az integráció útján Mint már említettük, a KGST sajátos feladatokat teljesít a szocialista közösség és az egyes tagországok gazdasági- műszaki fejlesztésében, tevé­kenységének eredményességét tehát nem mérhetjük kizárólag olyan mutatókkal, mint például a tagországok kölcsönös áru­csere-forgalmának növekedése. Az utóbbi nem célja, hanem törvényszerű következménye az együttműködés elmélyítésére irányuló programok megvalósí­tásának, de mint ilyen, az elemzések egyik fontos terüle­tét képezheti. Megállapíthatjuk például, hogy a KGST-országok külkereskedelmi forgalmának növekedési üteme az eltelt 29 év alatt állandóan megelőzte a nemzeti jövedelem képzésének, továbbá az ipari termelés nőve* lésének az ütemét. A tagállamok a külkereske­delmi forgalom 60—62 százalé­kát egymás között bonyolítot­ták le. Ez az arány az egyes országoknál eltérő, Csehszlová­kia esetében például 66 száza­lékos, Bulgáriánál 74,2, Len­gyelországnál 49,7, Kubánál 55,3, Magyarországnál 66,1, a Szovjetuniónál 51,8, Mongóliá­nál viszont 96,1 százalékos. A KGST-tagországok egymás kö­zött lebonyolított kereskedelme tehát a népgazdaság dinamikus fejlődésének fő forrását képe­zi, emellett állandóan növek­szik az iparilag fejlett tőkés­országokkal és a fejlődő orszá­gokkal megvalósított árucsere­forgalom értéke is. Jelenleg a KGST-országok gazdaságpolitikája a hatékony­ság növelésére, a termelés mű­szaki színvonlának emelésére, gazdaságosságának fokozására, a termékek minőségének állan­dó javítására irányul. A mosta­ni ötéves tervidőszakban kitű­zött célok eléréséhez szinte ki­meríthetetlen forrásokat bizto­sít a szocialista gazdasági in­tegráció. Az együttműködés területei állandóan szélesednek, a tudo­mányos kutatások közös szer­vezésétől kezdve a közös válla­latokon és beruházásokon, a tervezési együttműködésen át egészen az egyes szakágazatok­ban megvalósított termelési kooperációig és a gyártássza­kosításig. Mindez az új feladatok özö­nét jelenti a KGST illetékes szervei számára. Elsősorban arról van szó, hogy megfelelő szintre kell emelni a gazdasági integráció valutáris-pénzügyi, szervezési, nemzetközi jogi és egyéb feltételeit. E feladatok megoldását a szocialista gazda­sági integráció fejlesztésének Komplex Programja főleg az 1976-tól 1979-ig terjedő idő­szakra irányozza elő. A KGST Valutáris-Pénzügyi Állandó Bi­zottsága például behatóan ta­nulmányozza a nemzeti valu­ták egységes árfolyamának be­vezetéséhez szükséges feltéte­lek megteremtésének a lehető­ségeit. Ennek előfeltételeként azonban fokozatosan egységesí­teni, vagy legalábbis közelíte­ni kell a nagykereskedelmi és a kiskereskedelmi árak rend­szerét, az adórendszert, a gaz­dasági és a szociálpolitikát, az egyes országok árutermelési szerkezetét stb. Első lépésként tehát el kell érni a tagállamok egész gazdasági struktúrájának maximálisan lehetséges egyesí­tését, mert csak így alakítha­tók ki a feltételek a magasabb szintű együttműködés különbö­ző formáinak fejlesztéséhez, például a nemzetközi önálló el­számolási rendszer bevezetésé­hez a közös gazdasági szerve­zetekben és vállalatokban. A tapasztalatok továbbfejlesztésével Nem fér hozzá kétség, hogy a legközelebbi időszakban a KGST szerveiben igen bonyolult feladatokat kell megoldani, s nagyon sok múlik majd az egyes tagállamok hozzáállásán, kezdeményező magatartásán. Az említett gazdasági-szervezé­si feltételek egységesítése ugyanis az egyes tagállamok belső ügye is, s mint minden más közös feladatot, ezt is de­mokratikusan, saját belátásuk és elhatározásuk szerint ren­dezik. A kölcsönös kapcsolatok fej­lődésében kialakult helyzetet úgy jellemezhetjük, hogy mi­közben az elért jelentős ered­mények ellenére az egyes tag­országok gazdasági és szociá­lis színvonalának kiegyenlítő­dése még nem fejeződött be, és ez határozottan fékezően hat a gazdasági mechanizmus nemzetközi egységesítésére, ugyanakkor az együttműködés egyes területein már olyan haladást sikerült elérni — pél­dául a közös szervezetek és vállalatok létesítésében, a kö­zös beruházásokban és a közös tudományos-műszaki kutatás­ban — melynek további haté­kony feljesztése nem nélkülöz­heti a valutáris-pénzügyi, jogi, szervezési és egyéb feltételek optimális rendezéséi. Ezt a bo­nyolult, minden szempontból igényes, átmeneti helyzetet csak körültekintő, megfontolt intézkedésekkel lehet áthidal­ni. A KGST egyes szervei te­hát a jelenlegi időszakban, az alapítás 30. évfordulójának a küszöbén rendkívül fontos feladatokat teljesítenek annak érdekében, hogy az adott lehe­tőségekhez viszonyítva optimá­lis feltételek alakuljanak ki a szocialista gazdasági integráció további elmélyítéséhez. Az említett .kérdések megol­dásában a KGST egyes szervei és bizottságai az eddigi fejlő­dés tapasztalataiból indulhat­nak ki. Az utóbbi években je­lentősen megnövekedett pél­dául a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank, vala­mint a Nemzetközi Beruházási Bank szerepe a tagországok pénzügyi kapcsolatainak ren­dezésében. A sokoldalú elszá­molásokat a tagállamok transz­ferábilis rubelben bonyolítják le, s az említett pénzügyi in­tézmények széles körű tevé­kenységet folytatnak a tagál­lamok gazdasági ügyleteinek finanszírozásában, hitelek fo­lyósításában, a tartalékok fel­halmozásában stb. Kialakuló­ban van tehát a KGST-orszá­gok szilárd pénzügyi rendsze­re, amely mentes bármilyen valutáris megrázkódtatástól, konjunkturális hatásoktól, s mint ilyen, nagy jövő előtt áll a pénzügyi kapcsolatok egész nemzetközi rendszerében. Adva vannak tehát a szükséges for­mák ahhoz is, hogy a KGST- országok „gazdaságilag megala­pozott és kölcsönösen egyez­tetett arányokat állapítsanak meg nemzeti valutáik között, illetve a nemzeti valuták és a transzferábilis rubel között“. E feltételek teljesítése újabb minőségi fejlődést jelent majd a szocialista államok sokoldalú együttműködésében, s ugyan­akkor szélesre tárja a kapukat a nemzetközi gazdasági kap­csolatok kiszélesítéséhez, főleg azokkal a fejlődő országokkal, amelyek napjainkban a szocia­lizmushoz vezető utat választ­ják. MAKRAI MIKLÓS šfš Nyelvrokonság és nyelvhasonlítás A magyar nyelvet az elmúlt századokban a hébertől kezdve a görögön és a latinon át 3 japánig vagy drabi- dáig, sőt a sumérig számos nyelvvel rokonították, de ab­ban a korszakban, amikor a nyelvtudomány valóban tudo­mány lett (a XIX. századtól napjainkig), csak egyetlen elmélet tudott megfelelni a nyelvrokonítás szigorú krité­riumainak, az, amelyik nyelvünket a finnugor nyelvcsalád­ba sorolja. E nyelvcsalád ugor ágához a vogul, osztják és a magyar tartozik, finn ágához a finn, a l^arjalai, az észt, a zűrjén, a votják, a cseremisz, a mordvin, a lapp, vala­mint még néhány kisebb nép nyelve. A délibábos nyelvrokonításnak az a jellemzője, hogy rendszerint csak a szókészlettel törődik. Bizonyítéknak tekint olyan szavakat is, amelyeknek pusztán a hangalak­juk azonos (jelentésük nem), a hangalakjukban eltérőket pedig — az összevetés kedvéért —merészen darabokra szabdalja vagy éppen megcsonkítja. Lássuk most már, melyek azok az eszközök, amelyekkel a nyelvrokonságot nemcsak hangoztatni, hanem bizonyí­tani is lehet. 1. Szókészleti egyezések, ezen belül elsősorban azok a szavak, amelyek a kezdetleges emberi élet fogalomköré­ben is megvoltak. Ilyenek ,a testrészek, természeti jelen­ségek, tulajdonságok, bizonyos állatok és növények, elemi cselekvések nevei, számnevek, rokonságnevek, névmások. Például: fej, kéz, vér; fagy, hó köd; hosszú, agg; méh, szil, fenyő; ad, vesz, visz; három, négy üt; fiú, ük, ős; én te, ö. 2. Nyelvtani egyezségek: képzők, jelek, ragok. Például az -s képző, a középfok -b, ~bb jele, főnévi és igei sze­mélyragjaink. 3. Az előző két csoport azonban csak akkor bizonyíték, ha az egyeztetésekben szabályos hangtani azonosság, ille­tőleg különbség mutatható ki, azaz érvényesíthető a sza­bályos hangtani megfelelés elve. Tehát például a finn ,haľ jelentésű kala és a magyar hal .azért bizonyítéka a rokonságnak, mert a szókezdő k:h szembenállás azonos vagy hasonló jelentésű és mély hangrendű szavak egész sorában megjelenik: hal (ige): finn koulla, had: finn kun- ta, háló: finn kálin, hámoz: finn kamata, három: finn kolme, ház: finn kota stb. A felsorolt szavak egyéb' hang­tani különbségei is szabályosak. A nyelvtudomány tehát megnyugtatóan igazolta nyel­vünk hovatartozását, éppen ezért meglepő, hogy a magyar közműveltségben mennyire nem szilárd a finnugor rokonr ság tudata. Művelt magyar emberek jószerivel elsorolni sem tudják a rokonnyelveket. Ezért természetesen nem ők a felelősek, hanem — a múltban és ma is — általános és középiskolai tanterveink, amelyekben a nyelvrokonaink­ra vonatkozó ismeretek alig kaptak helyet. Márpedig ben­nünket nem a tapasztalat vezet el a rokon nyelvek felis­meréséhez, azt kell megtanulnunk, amit róluk a nyelvtu­domány derített ki. A finnugorság szétválása igen régen történt meg, az önálló fejlődésre sok idő jutott — a ma­gyaréra például majd háromezer év , nem meglepő te­hát, hogy a nyelvi különbségek oly nagyok, hogy roko­nainkkal ma már nem értjük meg egymást. A szláv nyel­vek szétválása például későbbi, az eltérések szerényebbek is, egy szláv nyelv ismeretében az egész szláv nyelvterü­leten elboldogulunk. Dr. KAZMER MIKLÓS Összes dolgozója vagy összes dolgozói? A kérdés eldöntése nem olyan egyszerű, mint az első pillanatban látszik, mert az ilyen esetekben nemcsak a grammatikai szempontok érvényesülnek, hanem a nyelv­szokás is sokat nyom a latban. Még a minden után sem áll föltétlenül egyes számban a hozzá tartozó szó, például minden körülmények között, minden idők legnagyobb sza­bású olimpiája, mindenszentek stb. Az összes utáni egyes, illetőleg többes számról ezek után a következőket mond­hatjuk: Ha az összes ’egész, teljes’ értelemben fordul elő, min­denképpen egyes számot kell utána használnunk. Nem mondhatjuk ezt: összes bevételek, összes kiadások, hanem csak így: az összes bevétel, az összes kiadás. Ha azonban (minden, valamennyi) jelentésben alkalmazzuk, akkor álta­lában nem hibáztathatjuk utána sem az egyes, sem a többes számot, legföljebb megjegyezhetjük, hogy újabban az egyes szám használata terjed az ilyen esetekben is. A vállalat összes dolgozói vagy dolgozója? — Mindkettő helyes, de egyre inkább az utóbbi alakot halljuk, mivel a beszélők jó része önkéntelenül a minden ember, vala­mennyi üzem stb. esetekhez „igazítja“ az összes dolgozói, az összes dolgozója féléket is. Ez természesen nem baj, legföljebb azt kifogásolhatjuk, hogy az igen népszerű összes a minden és a valamennyi szót is kezdi kiszorí­tani a használatból. — Ami az összes versei kifejezést iMeti, ez, úgy látszik, hagyományos formaként megmarad a nyelvben, hasonlóan az idézett minden körülmények kö­zött és egyéb példákhoz. GRÉTSY LÁSZLÓ KULTURÁLIS HÍREK 0 Az 1525-ös nagy német parasztháború címmel kiállítás nyílt meg a moszkvai Történel­mi Múzeumban. A tárlaton be­mutatják a berlini Német Tör­ténelmi Múzeumban őrzött eredeti anyagokat. 9 A berlini Komische Oper bemutatta Puccini operáját, a Pillangókisasszonyt, az ősbe­mutató zenei és szövegkönyve szerint, az angol Mark Elder vezényletével. ^ A Cézanne-kiállítást, New Yorkban, a Musem of Modern Art termeiben három hónap alatt mintegy félmillióan ke­resték fel, többen, mint ugyan­ennyi idő alatt Leonardo Mona Lisájának kiállítása idején. 0 Londonban, az angol Nem­zeti Színház Lyttelton-termében felújították Molnár Ferenc víg- játékát, a Testőrt, Peter Wood rendezésében, Richard Johnson és Diana Rigg főszereplésével Ralph Koltai díszleteivel. A Testőr új, angol fordítása, Frank Marcus drámaíró mun­kája, kötetben is megjelent. A kritikusok különféleképpen ér­tékelték az előadást, a Finan­cial Times, a The Thimes, a The Guardian és a Daily Te­legraph dicsérte Molnár művé­szetét. 0 Nemzetközi zenei ünnepi játékokat rendeznek május 20. és június 4. között Drezdában, többek között a Nyugat-berlini Szimfonikusok, Herbert von Karajan, a budapesti Operaház és Filharmonikus Zenekar fel­léptével. ÚJ SZÓ 1978. I. 7.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents