Új Szó, 1978. január (31. évfolyam, 2-31. szám)
1978-01-19 / 19. szám, csütörtök
MIVEL GAZDÁLKODHATUNK ? A hazai nyersanyagok intenzívebb kihasználása külgazdasági kapcsolataink tükrében Az új esztendő gazdasági és termelési terűének kidolgozása előtt minden vállalatban leltárt készítettek, felmérték az új feladatok teljesítéséhez rendelkezésre álló eszközük értékét, mennyiségét. A leltárban szereplő készletek és termelőeszközök természetesen csak az újrakezdés pillanatnyi anyagi feltételeit képezik, hiszen ezek rendszeres pótlásáról az egész év folyamán a szállítói-megrendelői kapcsolatok realizálása keretében kell majd gondoskodni. Hasonló a helyzet az egész népgazdaságban. Az évi végrehajtási terv jóváhagyása előtt az illetékes gazdasági szervek szintén elkészítették a források és a szükségletek: mérlegét, s a kiil kereskedelmi szerződésekkel igyekeztek ezt a le hető legjobb egyensúlyba hozni. 1978 I. 19. Az egyensúly követelményei Fejlett és sokoldalú feldolgozó iparunk nyersanyag-ellátásáról részben hazai készleteinkből, részben pedig külföldről, behozatal útján gondoskodunk. Ma már minden újságolvasó csehszlovák állampolgár tudja, hogy a szükséges nyersanyagok döntő hányadát külföldről vásároljuk, s az is közismert, hogy a jelenlegi világ- gazdasági helyzetben az energiahordozók és a különböző nyersanyagok beszerzése egyre drágább és körülményesebb. Ebben a helyzetben nagy előny számunkra, hogy a behozott tüzelő- és nyersanyagok abszolút többségét a Szovjetunióból és a többi szocialista országokból fedezzük. A szállítási szerződések garantálják az előirányzott mennyisegeket, ám azt is számításba kell venni, hogy a KGST-országok közötti elszámolási árak alapjában véve — a konjunkturális kilengése két Ideszámítva — a világpiaci árakhoz igazodnak. Érthető tehát, hogy napjainkban fokozottabb gondol kell fordítani a hazai nyersanyagok intenzívebb kihasználására, valamint a behozott anyagokkal való takarékosabb ^gazdálkodásra. Részben ezzel akarjuk elérni, hogy külkereskedelmi mérlegünk egyensúlyban maradjon, s hogy ez a törekvésünk minél kisebb részt vonjon el a nemzeti jövedelemből. Ellenkező esetben csökkenteni kellene a gazdasági növekedés ütemét, lassítani az életszínvonal előirányzott emelését. Azéri mondottuk, hogy „részben“, mert a külkereskedelmi aktívum növelésének más lehetőségei, tartalékai is vannak, például a termékek mi nőségi - műszaki színvonalának emelése, a kedvezőbb árszint elérése, « versenyképesség fokozása stb. A hazai nyersanyagok intenzívebb kihasználásában azonban elég sok tartalék rejlik, ideje tehát alaposabban körülnézni házunk táján, hogy merre találhatók még kiaknázatlan természeti kincsek, s pontos felmérést készíteni arról, hogy a legközelebbi évtizedekben milyen hazai nyersanyagokra támaszkodhatunk. Ingatag külgazdasági viszonyok A cseh és a szlovák geológusok az utóbbi években szorgalmasan folytatták természeti"* kincseink „leltározását“, s jelentéseik alapján megállapíthatjuk, hogy az „őstermészet“ nem is bánt olyan nagyon mostohán hazánk területével. Számos földrajzi elnevezés, mint például a Szepes—Göinöri Érchegység neve arra utal, hogy valamikor ércekben gazdag területnek számítottunk, s a bányászati hagyományok is ezt bizonyítják mind Csehországban, mind Szlovákjában. Talán inkább mi bántunk egy kissé mostohán ezekkel a javakkal, amikor a hatvanas évek folyamán a világpiaci konjunktúrához igazodtunk, a nyersanyagok alacsony világpiaci ára következtében hátiérbe szorult a hazai geológiai kutatás, s a bányászat műszuki feltételeit sem fejlesztettük tovább. Sajnos, rai sem vettük idejében észre, hogy csupán átmeneti időszakról van szó, hogy a nemzetközi monopóliumok és az iparilag fejlett tőkésországok által diktált világpiaci árak a nemzetközi politikai helyzet függvényeként előbb vagy utóbb felborulnak. A tőkésállamok tudatosan alacsony szinten tartották a fejlődő államokban termelt nyersanyagok árát, hogy a gazdasági függőségben sínylődő volt gyarmati népek terhére növelhessék saját nemzeti Jövedelmüket. A legutóbbi évek fejlődése azonban bebizonyította, hogy az iparilag fejlett tőkésországok „jóléti társadalmának“ légvárait nem lehet más népek rovására tartó9 jelleggel építeni. Nagyon ingatag építmény volt ez, amely már az első megrázkódtatások után — a kőolaj árának emelése következtében — kártyavárként összeomlott. A fejlődő államok helyzetét lényeges mértékben megváltoztatták a világméretekben ható új politikai és gazdasági erőviszonyok, elsősorban a szocialista közösség országainak megnövekedett gazdasági ereje és politikai tekintélye. Ilyen tehát a világgazdaság képe 1978 januárjában, 6. öl- éves tervidőszakunk harmadik évének kezdetén. Mindebből a mi népgazdaságunk számára is le kell vonni a szükséges következtetéseket. Arról van szó, hogy mi is szerves részét képezzük az egész világgazdaságnak, ezért nem zárkózhatunk el attól, ami országhatárainkon kívül történik. Nagy előnyeink származnak abból, hogy külgazdasági problémáink megoldásában a szocialista országok közösségére támaszkodhatunk, amely napjaink vajúdó, ingatag világgazdaságának egyetlen szilárd pontját képezi. Ezek az előnyök azonban nem mentesítenek sem minket, sem a velünk együttműködő szocialista országokat az adott világ piaci viszonyokhoz való alkalmazkodás szükségesssége alól. Forrásaink mérlegen Mint már említettük, ebben a helyzetben az egyik legcélravezetőbb út a hazai nyersanyagok és egyéb potenciális források minél hatékonyabb kihasználása. De vajon milyen forrásokra támaszkodhat Csehszlovákia népgazdasága? Kezdjük talán a mezőgazdasággal. Éghajlati feltételeink és talaj- viszonyaink nem a legrosszabbak, de sűrűn lakott az ország, kevés az egy lakosra jutó mezőgazdasági földterület, s figyelembe véve a fogyasztás állandó növekedését megállapíthatjuk, hogy hagyományos kiviteli termékeinkkel, malátával, komlóval és cukorral csak korlátozott mértékben tudjuk külkereskedelmi mérlegünket javítani. Az 5. ötéves tervidőszakban például a komló és a maláta kivitele stagnál, a cukoré pedig jelentősen visszaesett. Persze, itt is vannak még mozgósítható tartalékaink, bár a mezőgazdaságban az jelentené a leghatékonyabb intézkedést, ha minél előbb teljes önellátásra rendezkednénk be szemes terményekből. Erdeink komplexebb hasznosítása, faiparunk fejlesztése már többet nyomhatna a latban, de ez is csak kiegészítő forrásként jöhet számításba. Ezen a területen sokkal biztatóbb volt a fejlődés az utóbbi években, a különböző faanyagok kivitele például 1970-től 1975-ig 2,1 millió ni3-ről 3 millió m3-re nőtt. És az ásványi kincsek? Mint tudjuk, hazánk geológiai alapja eléggé sokoldalú, a bányászatnak gazdag hagyományai van« nak. Régen aranyat és ezüstöt is bányásztak, pénzverdéket létesítettek, ez alapozta meg a középkori uralkodók nem csekély nemzetközi méltóságát és rangját. Az aranybányák azonban kimerültek, s a hűtött bányafolyosókon ma élelmiszereket raktároznak. A vasérc, a magnézium és egyes szihesfé-, mek bányászata még virágzik, a hazai bányászat azonban a magnéziumot kivéve csak töredékét fedezi a szükségleteknek. 1975-ben például 14,8 millió tonna vasércet hoztunk be, ebből 12,2 millió tonnát a Szovjetunióból, míg saját bányáinkból csak 1,7 millió Ionnál jö- vesztettünk. Az említett évben magnezitből 398 ezer tonnát exportál* tünk. Ez azonban nem nagy mennyiség, ha meggondoljuk, hogy ugyanabban az évben 456 ezer tonna mangánércet, 451 ezer tonna bauxitot, 178 ezer tonna krómércet, 58 ezer tonna rezet, 74 ezer tonna cinket, 35 ezer tonna ólmot, továbbá jelentős mennyiségű alumíniumot, nikkelt, cint és egyéb színesfémet hoztunk be külföldről. A színesfémek közül hazai forrásainkból főleg a cin, az antimón, az ólom, a higany, a wolfram é9 természetesen a magnézium fokozottabb mértékű kitermelése jöhet számításba. Erre a kimutatott új lelőhelyek feltárása után főleg a 7. és a 8. ötéves tervidőszakban kerülhet sor. Érchegységeink elég gazdagok több elemet tartalmazó összetett ércekben (vas, réz, bárium, higany), ami azt jelenti, hogy a jövőben a feldolgozás műszaki problémáit is meg kell oldani. Szén, röldgáz, kőolaj A geológusok felmérései és kimutatásai szerint elég jól állunk szilárd tüzelőanyagok dolgában. 1975-ben 114,4 millió tonna szilárd tüzelőanyagot jö- vesztettünk, s a becslések szerint 1980 után az évi jövesz- tés egy ideig 140 millió tonnás szinten állandósulhat. Ebben a kategóriában különösen nagy jelentőségűek az újabban kimutatott kőszéntelepek, éspedig Frenstál környékén 400 millió tonna, Slaný közelében pedig L50 millió tonna mennyiségben. Ezek a kokázgyártásra alkalmas kőszénrétegek kiváló minőségűek, de a kladnói kőszénnél mélyebb rétegekben fekszenek. Az aknák építése már a jövő évben elkezdődik mind kéi körzetben: A Morva folyó széles környékén és a kelet—szlovákjai síkságon kőolaj-, illetve földgázkitermelés is folyik, aminek főleg a téli csúcsfogyasztás fedezése szempontjából van jelentősége. A geológusok ezeket a készleteket összesen 100 millió tonna kőolajnak megfelelő mennyiségre becsülik, ami körülbelül ötszörös a kőolaj és a földgáz jelenlegi évi behozatalának. Feltételezhető, hogy a tervezett mélyfúrásokkal további készleteket sikerül majd feltárni, ám ezek sem jelentenek majd változást tüzelőanyag- mérlegünkben. Nem mellékes szempont az sem, hogy a hazai földgázkészletek fokozatos kitermelésével fontos gáztároló kapacitásokat helyezhetünk majd üzembe. Legfontosabb tényező az ember Természeti kincseink leltárában különösen fontos helyet foglalnak el a nem fémes ásványi anyagok, a cementgyártáshoz használt mészkő, az építőipari kavics és kőtörmelék, az. üvegipari kvarchomok, a sokoldalúan hasznosítható kaolin, a perlit, sőt még drágakövek is akadnak az országban, mint például a nevezetes cseh gránát és a DéhCsehország- ban található vltavin. Ha nem is vagyunk lehűl gazdagok természeti kincsekben, ásványi anyagokban, azért szegények sem vagyunk, joggal beszélhetünk tehát a hazai nyers- és alapanyagok hatékonyabb. fokozottabb kihasználásának szükségességéről. Emellett azzal is számolnunk kell. hogy legfőbb kincsünk és gazdasági forrásunk maga az ember, a csehszlovák Ipar dolgozóinak világszerte elismert szakértelme, rátermettsége és gazdag tapasztalata, amely a legfontosabb és kimeríthetetlen tényező gazdaságunk további dinamikus fejlődésében, a külgazdasági viszonyokból adódó nehézségek tervszerű és eredményes leküzdésében. MAKRAf MIKLÓS Szem előtt tartják az alapelveket Állattenyésztés a téli kampány irányelveivel összhangban Tizenkét gépelt oldal tartalmazza mindazt, amit a farkasdi (Vlčany) Haladás Egységes FüldművessZovetkezetben a téli politikai kampány keretében, az 1978-as termelési és eladási tervek hiánytalan teljesítésének érdekében lesznek. Tizenkét gépelt oldal, amiből talán féloldalnyit sem tesz ki az általános, mindenkihez szóló rész. A többi pontokba foglalt határozatok sokasága arról, hogy melyik részlegen, kinek és mit kell tennie a jobb eredmények érdekében. A tömören megfogalmazott pontok mellett azt is feltüntették, hogy az egyes feladatokat meddig kell teljesíteni. Tanulni a múlt hibáiból — Szövetkezetünk kedvezőtlen mérleggel zárta az elmúlt évet, s mi tagadás benne, ebbe bizony az állattenyésztés is jócskán „besegített“. Valamivel túlteljesítettük tejeladási tervünket, adósak maradtunk viszont a húsleadási tervek teljesítésével. Különösen sertéshúsban, hiszen a tervezett 216 vagon helyett csak 177 vagon húst adtunk el ■— kezdte Ondrej Uňatinský mérnök, a szövetkezet főzootechnikusa. Egy pillanatra megleptek szavai, hiszen ritkán találkozik olyannal az ember, hogy valaki ennyire őszintén bevallja az általa irányított részleg si.- kertelenségét. Következő mondatai viszont már elárulták, hogy mindenekelőtt az önbizalom adja a bátorságot a múlt hibáinak beismerésére, az a ludat, hogy van lehetőség és elég erő ahhoz, hogy kihasználják a tartalékokat és pótolják az idei kiesést. Megemlítette, hogy voltak hibák az irányításban, 1976- ban két olyan szövetkezet egyesült egy 6000 hektáros nagygazdasággá, amelyek közül egyik sem mondhatott magáénak fejlett állattenyésztést. 1961 és 1976 közöli például 10 zootechnikus adta át egymásnak a stafétabotot, így nem csoda, hogy az állattenyésztési feltételek nem tartoztak a legjobbak közé. Ennek „eredménye“ most is látszik, például a nagyhízlaldán kívül nincs tele piik, sem istállójuk, ahol a mai igényeknek megfelelő, korszerű és gépesített állattartást mondhatnának magukénak. — Mindez persze nem jelenti azt, hogy milliós tartozásokkal kelljen zárnunk az évet. Az alapos mérlegelés megmu tattá, hogy jelenlegi viszonyaink között is vannak hasznosítható tartalékok, amelyek segítségével pozitívra billenthetjük évi termelési mérlegünket. Tallózva a feladatok sorában Az elmondottak után szinte törvényszerű, hogy a téli feladatok többsége az állattenyésztést érinti. Az ide vonatkozó rész valamennyi pontját nem lehet felsorolni, de a kiválasztott feladatok is tükrözik, hogy kellő odafigyeléssel a nehéz feltételek közölt is lehet javítani az eredményeken, illetve kisebb és gyorsan meg valósítható beruházásokkal javíthatók a végső eredményeket rontó kedvezőtlen körülmények. Az 1977-es eredményeket lényegesen rosszabbító okok sorában szerepelt, hogy az év folyamán a hízósertés-állomány feltöltésére több mint 7000 malacot kellett vásárolniuk. — Kevesebb is elég lett volna, ha elérjük a tervezett 17 darabos elválasztási átlagot, és nem 12,25 lett volna a valóság. Mivel a rossz eredményt az állattartási feltételek is befolyásolták, megkezdtük a kocaistállók gyors átalakítását. Üt istállóban már kicseréltük a régi, nem megfelelő faketrece- ket, és melegítőlámpákat is beszereltünk, hogy ne fázzanak az állatok. így a kocák negyede már megfelelő feltételek mellett van istállózva, és a munkát tovább folytatjuk. Javították a feltételeket az előhizlaldában is. A nagyhíz- laldába ugyanis nem egyformán fejlett malacok kerültek, aminek keresték és megtalálták az okát. A régi, korszerűtlen előhizlaldában vödrökkel hordták szét a moslékot, és bizony az istálló túlsó végén már kevesebbet kaptak az állatok, mivel messzebbre kellett vinni a vödröket. Az egyik 1200 férőhelyes előhizlaldában már bevezették a csőrendszeren keresztül történő etetést, és a továbbbi két hizlaldában most szerelik. Addig is következetesebben ellenőrzik a munka minőségét. A hizlaldába így jobb alapanyag kerül, és az ottani munka további javításával az idei 242 vagonos sertéshúsle- adási tervet is teljesíteni tudjak. Párhuzamosan a tej- és a marhahústermelés szakasz.! n is jobbak a kilátások. — Tavaly 2946 liter volt a fejési átlagunk, 400 literrel jobb, mint 1976-ban. Egv év kemény munkájának eredménye ez, amelynek a gondos selejtezés és a figyelmes állattartás éppúgy része volt, mint az emberekkel való foglalkozás. A napi, heti és havi értékelések, amikor személyek szerint vettük számba a teljesített és teljesítetlen feladatokat, meghozták a várt eredményt. És a helyzet tovább javul, hiszen jelenleg naponta 600 literrel adunk el több tejet, mint tavaly ilyenkor. Célunk, hogy elérjük a 3300 literes állagot. Tukarmányalapunk elegendő, sajnos, az összetétel már kevésbé kielégítő, mivel kicsi a kukorícasiló részaránya. Ezt préselt takarmányok kai ellensúlyozzuk, amelyekből naponta közel 150 mázsát készítünk. Az idei újdonság, amely minden bizonnyal a további fejlődést szolgálja majd, hogy a répaszeletet mór nemcsak silózással fogjuk tartósítani, hanem annak egy részét megszárítjuk, és a préseit takarmányokban mint összetevőt használjuk fel. Ez több munkát adó, de legalább annyival hasznosabb eljárás. A további tartalékot a borjúelhullás csökkentése jelenti. A lehető leggyorsabb ütemben átalakítják a borjúistái lókai, úgy, hogy minden borjúnak elkülönített helye lesz. így ugyanabban az istállóban a korábbi 80 állat helyett 150 állatot tudnak elhelyezni, és gondosabban tudják azokat etetni. És végül, de nem utolsósorban tartalékot jelent az ösztönző prémiumrendszer bevezetése, valamint az állatgondozók folyamatos iskoláztatása, amelyre ezúttal minden eddiginél nagyobb gondot fordítanak. EGRI FERENC Sikeresen zárta a tavalyi évet a Fezko vállalat. Doigozui a >rv- feladatokat teljesítették, és kedvező kiindulási alapot teremtitek ny. Idei terv feladatainak valóra váltósához. A képen RUžena Gardová a bútoripar számára szintetikus plüsst gyártó gépet kezeli. (Felvétek Z. Rúbeš — ČTK)
