Új Szó, 1978. január (31. évfolyam, 2-31. szám)

1978-01-19 / 19. szám, csütörtök

Nemcsak sport, hanem kötelesség is

A felnövekvő ifjúság politikai és honvédelmi nevelése felelősségteljes társadalmi feladat. Tudják ezt Gútán (Kolárovo) is mindazok, akik az ifjúság nevelésével foglalkoznak. Főleg a Honvédelmi Szövetség helyi szervezetének vezetői. Munkájuk eredményességét azonban kedvezőtlenül befolyásolta az a körülmény, hogy nem rendelkeztek igényeiknek megfelelő önálló helyiséggel.

A helyzet azonban megváltozott, mert a városi nemzeti bizottság vezetői, Ábelovszky Pál alelnök, a honvédelmi szakbizottság tagjai mindig keresték annak a lehetőségét, hogy jó előfeltételeket teremtsenek a nevelő munkához. Találtak is. A város szélén a volt iskola- épület és az udvara alkalmasnak mutatkozott arra, hogy ott állandó jellegű .honvédelmi kiképzőközpontot létesítsenek. Átépítéssel, módosítással megvalósították elképzelésüket, és

Az ifjúság politikai és honvédelmi neveléséről

korszerűbben fogják berendezni, felszerelni.

Szavaiban senki sem kételkedett, hiszen az udvaron frissen felállított, 16 000 korona értékű, hordozható akadálypálya az ígéret megvalósításának kezdetét bizonyította. Nagy János, a kiképzőközpont vezetője pedig elmondta, hogy jelenleg 29 sorköteles fiatal kiképzése jelenti egyik legfőbb feladatukat, de februárban további 60 sorköteles honvédelmi előképzését kezdik meg.

Az átadási ünnepség után hosszan beszélgettünk a jövő feladatairól Bartunusz Attila politikai előadóval. jelezte, hogy növelni kell a honvédelmi szakelőadók számát. Véleménye szerint a tartalékos tisztek sokat segíthetnek, de meg kell szervezni tevékenységüket, oda kell hatni, hogy az eddiginél nagyobb mértékben kapcsolódjanak be a nevelő munkába. Figyelemre méltó

Máté Ilona verseny közben

átadták rendeltetésének a kiképzőközpontot.

A megnyitó ünnepségen Szépe Ernő őrnagy, a komáromi (Komárno) katonai parancsnokság dolgozója részletesen szólt a honvédelmi kiképzés jelentőségéről, feladatairól. Szabó István elvtárs, a Honvédelmi Szövetség járási bizottságának dolgozója az anyagi feltételek biztosításáról, a felszerelés bővítéséről beszélt. Arról, hogy a kiképzőközpontot a legrövidebb időn belül az igényeknek megfelelően a leg(A szerző felvétele)

megállapítása: „Szeretnek spor- tolni a fiatalok. Kedvelik a honvédelmi sportokat is. Nekünk, politikai előadóknak kell rávezetni őket arra, hogy megértsék, nemcsak sport, kötelesség is, amit cselekednek." Nem kétséges, hogy a tartalékos tisztek nagyobb mértékű bekapcsolódásával ez hamarosan köznapi tény lesz.

Mire alapozhatnak? Beszélgetésünk során kitűnt: van mire alapozni. Elsősorban a sportlövészek voltak sikeresek. Ján Rajtár, a sportklub vezetője és

edzője pontosan számon tartja az elért eredményeket. A kisöbű sportpuska lövészeinek járási versenyében évek óta a legjobbak között szerepelnek. 1976-ban lövészcsapatuk járási elsőként a nyugat-szlovákiai kerület déli csoportjában is első lett. Tavaly erős mezőnyben, nagy bravúrral megnyerték a kerületi bajnokságot. Ez a teljesítmény utat nyitott a szlovákiai II. ligába. A két év alatt szerzett három bajnokság fölötti csodálkozásomat, elismerésemet látva, az előadó ha- miskás mosollyal jegyzi meg: „A ligában Is elsők lehetnek a mieink, ha jól Jelkészülnek.“

Egyébként a szlovák nemzeti bajnokságról egy második és két harmadik díjat hoztak. A nők versenyében Máté Ilona a fekvő helyzetű 60 lövéses versenyszámban kerületi első és szlovákiai második helyezést ért el. így került be abba a szlovákiai 3 tagú csapatba, mely az országos versenyen, megelőzve a csehországi A csapatot, a második helyen végzett. Egyéni teljesítménye alapján az országos rangsorolásban a tizedik helyre került.

A légpuskás sportlövészek pedig már 1976-ban bekerültek a szlovák nemzeti ligába.

Ilyen eredményekre lehet alapozni. És az utánpótlás? Erre ilyen választ kapok: „Tavaly B csapatunk egy járási első és egy második helyezést ért el."

Kora tavasztól késő őszig sok versenyt rendeznek. Hagyományos u város felszabadításának emlékére alapított, a Csallóköz Kupa megnyeréséért kiírt verseny, melyet márciusban szoktak megrendezni. Gúta város nagydíjáért októberben rendeznek versenyt. Tekintélyük van ezeknek a versenyeknek, amit olyan élvonalbeli versenyző, mint Jaroslav Mráz, az 1975-ös Európa-bajnok rendszeres részvétele is bizonyít. Az átadott kiképzőközpont és az eddig elért eredmények a záloga annak, hogy az ifjúság politikai és honvédelmi nevelése a jövőben még hatékonyabb lesz. A jó előfeltételek megteremtése nyomán joggal számíthatnak erre a gútaiak. Reméljük, hallani fognak sikereikről.

KICSIND1 KAROLY

Egy o leiszónk: o béke

Kuba készül a Világifjúsági Találkozóra

Aki Kubába látogat, lépten- nyomon tapasztalhatja: Kuba

népe felkészülten várja a Világifjúsági Találkozó résztvevőit. Az utcák, az épületek legszebb dísze a fesztiválvirág. A hagyományos havannai karneválon is ez volt a dísze a legtöbb allegorikus kocsinak. Az autóbuszokba perselyszerű ládíkákat helyeztek, az utasok oda dobják be azt a pénzt, melyet a találkozó megrendezése költségeinek fedezésére szánnak. Érdekes, hangulatos dísz az ostornyeles neonégők- ro szerelt fesztivál virág. Nappal fel sem tűnnek, de ha ki- gyúl a fény, színesen pompáznak.

Este érkeztünk meg a szálláshelyünkre, az egyik pionírtáborba. Megleptek bennünket a méretek. Kísérőnktől megtud- luk: 1200 gyermek üdül ebben a pionírtáborban. Zöld nadrágot, illetve szoknyát, vörös sapkát, fehér inget, kék-fehér színű nyakkendőt viselnek a kubai pionírok. Ezekből a színekből állították össze a tábor hatalmas jelvényét is. Közülünk senki sem tudott spanyolul, de erre nem is volt különösebb szükség a megérkezéskor. Kézfogás, egy pillantás, az ajándék átadása, újabb kézfogás. Ennyi elég volt. A barátok szó nélkül is megértik egymást. Csak később volt szükségünk tolmácsra.

Megismerkedtünk a többi küldöttel is. Négy kontinens 32 országából érkeztek küldöt- lek a megbeszélésre. A pionírtábor sorakozőterén álló zászlórudakra nnindegyik küldöttség nemzeti zászlaja felkerült. Bizony, egy sem volt közöttünk olyan ügyes, hogy megmondta volna mindegyik zászlóról, melyik küldöttség érkezését jelzi. Később kaptunk egy kis zsebnaptárhoz hasonló könyvecskét, abban megtaláltuk a zászlókkal kapcsolatos tudnivalókat.

Kik jöttek el a megbeszélésre? Sokan. A demokratikus Guinea küldöttei, a bolgárok, svédek, mongolok, portugálok. Találkoztunk arabokkal és az észak-amerikaiak haladó szellemű ifjúsági szervezetének, a Los Venceremitos küldötteivel is. Ha a világatlaszt képzeljük magunk elé, csak akkor tudjuk meghatározni, hogy melyik küldöttség honnan jött. Röviden: egész Földünk ifjúsága képviselteti magát már ezen a megbeszélésen is.

A világhírű üdülőhely, Vartt- déro közelében, a félsziget nyúlványán terült el a pionír- tábor, megbeszélésünk színhelye. Ha felmentünk az épület tetejére, vagy kiálltunk as? erkélyre, pompás látvány tárult elénk: az óceán kék hullámai és a napfényes fövény. Később azt is megállapítottuk, hogy ilyen pompás tengerparti fövényt még soha életünkben nem láttunk.

Névjegyek, jelvények cseréje által ismerkedtünk a többi küldöttség tagjaival. Este, amikor a tábortűznél találkoztunk, azonban csak találgattunk, ki hova, melyik küldöttséghez tartozik, mert a napközbeni találkozásoktól egészen elütő jellegű volt az esti. Ekkor dallal, táncok és jelenetek bemutatásával szóltunk egymáshoz. Micsoda pompás kavalkád volt!

És a végén felhangzott a dal: Egy a jelszónk: a béke... Megértettük. Kéz a kézben, mindenki a saját nyelvén, de egy szív, egy lélek zengte a dalt.

Megértettük a megbeszélésen elhangzott felszólalásokból, a tapasztaltakból, és ebből a dalból is: a szocialista Kuba jól felkészült a XI. Világifjúsági Találkozó küldötteinek fogadására. Méltó otthona lesz a találkozónak.

BOHUSLAV NEJEZCHLEB

Kommentáljuk

Elsőrendű érdekünk

Ha a holnapról, a mában alakuló, formálódó holnapról, terveinkről, tennivalóinkról szólunk, nagyon is természetes, hogy mindjárt az ifjúság jut eszünkbe. Összhangban a XV. kongresszus határozatával, amely leszögezi: „Az ifjúság egészséges fejlődéséről, neveléséről történő gondoskodás a párt és az egész társadalom elsőrendű érdeke.“ Természetes, hiszen mindannyian azt akarjuk, hogy az ifjúság méltó örököse legyen mindannak, amit eddig elértünk. És remélve, még nagyobb tettekre lesznek képesek, mint elődeik.

Elsőrendű érdekünk tehát, hogy ne csak a párt-, az állami és a gazdasági szervek, a neveléssel foglalkozó intézmények, hanem minden társadalmi szervezet munkája mindennapos részének tekintse az ifjúság nevelését, rendszeresen foglalkozzon az ifjúsággal.

A nevelés szüntelen folyamat, s jellemzője, hogy aki tevőlegesen részt vesz benne, úgy épít a holnap számára, hogy közben maga is épül. Okul a hibákból, a melléfogásokból. Erőt nyer a sikerekből. Az utóbbi években rendkívül szép számban gyarapodtak a nevelőmunka formái. A legjellemzőbb példák is adósak maradnak a teljesség bemutatásával, de azért hasznos, ha néhány példát megemlítünk.

Az ipolysági I Sahy) fiatalok rendszeresen beszélgetéseket szerveznek a párt veteránjaival, a népi milícia tagjaival, és ez a politikai nevelés szerves része. A vágsellyei (Šaľa) DUSLO vállalat fiataljai barátságklubot szerveztek, melynek jelentős küldetése van a testvérbaráti kapcsolatok ápolásában. Szovjet fiatalokkal, a Német Demokratikus Köztársaság fiataljaival tartanak baráti kapcsa- latokat. Levelezést, tapasztalatcserét, kölcsönös látogatásukat szervez a klub. Párkányban (Štúrovo), a Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyárban a szocialista munkabrigád-moz- galom keretében törődnek azzal, hogy a szakma kiváló mesterei legyenek majd az ipari tanulók.

A felsorolt, a találomra kiragadott példákból is kitűnik: az ifjúság nevelésének tevékeny részesei a kommunisták, az idősebbek, a fiatalok előtt járó nemzedék tagjai. Az elért sikerek annak köszönhetők — a példák is ezt bizonyítják —, hogy politikai tekintélyük van azoknak, akik a fiatalokkal foglalkoznak. És ennek a tekintélynek egyszerű a „titka“. Csak annyi, hogy nem általánosságban „valamivel“ foglalkoztatják a fiatalokat, azzal, ami hirtelen eszükbe jut, hanem a fiatalok érdeklődésének, tehetségének megfelelő problémákkal. Okosan, céltudatosan és pártosan.

Jó tehát, ha a nevelőmunka formái különfélék. Az ifjúsági vezetőknek, és mindazoknak, akik a fiatalokat nevelik, akik hatást gyakorolnak rájuk, számolniuk kell a személyiség egyéni jegyeivel is, mert az egyéni képességek kibontakoztatására építve kell tettekre serkenteni a fiatalokat. Egyébként is sürget az élet. Mégpedig további differenciálást. Másként kell megszervezni a ne- velőmunka formáját, ha középiskolás fiatalokkal foglalkozunk, másként, ha nagyüzemben dolgozó fiatalokat akarunk irányítani, vagy földművesszövetkezetben dolgozó ifjakat akarunk megtanítani a szabad idő okos felhasználása által politikai ismeretekre.

Gyakran beszélünk — az ifjúsággal kapcsolatosan is — a szocialista életformáról, a szocialista embertípusról. Tény, hogy ma már megtaláljuk a szocialista ember típusát a fiatalok között is. Az újításon munkálkodó fiatal mérnök, a munkaverseny győztes koinbájnosa, a szakma ifjú mestere, a honvédelmi sportlövészetben kitűnő középiskolás, a legjobb fejőnő cimet kapott falusi lány, és a többiek mind, mind azok. A típus ezernyi változatban él. Ha csak közös ismertetőjegyeiket vázolnánk, elveszne egyéniségük, csak elvont figurák lennének.

Jó, hogy sokfélék. Jó, hogy mernek, akarnak egyéniséggé válni. Törekvéseiket, tudatos helyes törekvésüket feltétlenül támogatnunk kell. Mégpedig a nevelőmunka formáinak további, társadalmi szempontból is szükséges, a fiatalok adottságainak, képességeinek megfelelő differenciálásával.

A kívülről figyelők, a legutóbbi pártkongresszus és a SZISZ II. kongresszusának határozatait csak hallomásból ismerők persze kérdezhetik: Nem hullik-e szét egyénekre a közösség, nem válik-e az együtt munkálkodás egymás melletti munkálkodássá? A kérdésre választ adnak eddigi tapasztalataink: az ifjúsági közösségek csak nyernek, ha a növekvő egyéni teljesítményeket figyelik, számon tartják, ha előzetesen a közös célt, a közös feladatot meghatározták.

Elsőrendű feladatunk az összes nevelő tényező közreműködésével szocializmushoz hű ifjúságot nevelni, mely képes lesz megvalósítani az épülő fejlett szocialista társadalom fejlődésének alapját képező eszméket, terveket, célokat.

Ez feladatunk és érdekünk is. HAJDŰ ANDRÁS

A Februári Győzelem 30. évfordulója alkalmából a jövő hónapban a Drevoindustria vállalat pezinoki üzemében próbaüzembe helyezik a fa- és furnérlemezt gyártó új részleget. Az üzemegységben évente 26 000 köbméter furnérlemezt és 4 millió négyzetméter falemezt fognak gyártani részben a bútoripar, részben az építőipar számára. Jelenleg a brnói Chemont vállalat dolgozói a gépeket szerelik be. A képen: Peter Zubek (baloldalt) és Jaroslav Toma- ga. a brnói Chemont dolgozói hántológép szerelése közben.

(Felvétel! St. Petráš — ČSTK)"

Pionírok a jubileum tiszteletére

(ČSTK) — A michaJovcei já- sás pionírjai, akik tavaly felajánlásukat több mint 100,1 százalékra teljesítették, most újabb kötelezettséget vállaltak a Februári Győzelem 30. évfordulója tiszteletére több mint 3 800 000 korona értékben. A vállalás szerint társadalmi munkában 108 500 órái fognak dolgozni, rendbe hozzák az iskolák környékót, a játszóié Keket és sportpályákat, ezenkívül a mezőgazdaságnak is segíteni fognak, összegyűjtenek 31900 kilogramm papirost, 27 610 kilogramm vashulladékot és 19 370 kilogramm gyógynövényt. A szolidaritási alapba 10 750 koronát adnak. Szintén fontos pontja felajánlásuknak az, hogy új kiállítási tárgyakkal bővítik a forradalmi hagyományok termeinek anyagát, elsősorban Klement Gottwald életéről és munkásságáról szóló dokumentumokkal.

1978.

I. 19