Új Szó, 1978. január (31. évfolyam, 2-31. szám)

1978-01-03 / 3. szám, kedd

A szocialista kultúra és művelődés fejlődéséhez vezető út Csehszlovákiában Josef Havlín efvtársnak, a CSKP KB titkárának a Győzelmes Február 30. évfordulója alkalmából rendezett országos szemi­náriumon elhangzott beszéde 1948 dicső februári napjai- toztatásának kezdetéhez, a ban hazánk munkásosztálya Csehszlovákia Kommunista Párt­ja vezetésével kivívta a poli­tikai hatalmat, és megnyitotta a szocializmus építéséhez ve­zető utat országunkban. E tör­ténelmi jelentőségű győzelem az alapfeltételt jelentette tár­sadalmunk gyökeres megvál­társadalmunk, valamennyi terű létére kiható forradalmi vál­tozások fokozatos megvalósu­lásához. Páratlan távlatokat nyitott a csehszlovákiai társa­dalom politikai^ gazdasági, szo­ciális és kulturális fejlődésé­hez. A szocialista kulturális forradalom Ä szocializmus, amelynek kivívásáért az előző nemzedé­kek oly sokat harcoltak, Csehszlovákiában valósággá vált. A termelőerők eddig so­ha nem tapasztalt méretű fej­lődésével, az emberek közötti kapcsolatok szocialista átala­kulásával, továbbá a szocialis­ta állam funkciójának — mint a munkásosztály hatalma esz­közének — megszilárdulásá­val, társadalmunk osztály- és szociális szerkezeiének mély- x'eható átalakulásaival, vala­mint a munkásság alkotó ener­giájának szüntelen fokozódá­sával együtt dolgozó népünk tudatában és kulturális életé­ben is olyan alapvető átalaku­lások következtek be, amire addig nem akadt példa törté­nelmünkben. 1948 februárja, társadalmunk életének törté­nelmi határköve, kiindulópon­tul szolgált a dolgozó népünk életének valamennyi területén végbemenő szocialista átalaku­lásokhoz, többek között a szo­cialista kulturális forradalom megvalósításához az iparilag lejlett Csehszlovákiában. Pár­tunk a Februári Győzelmet kö­vetően szocialista társadal­munk építésének kezdeti sza­kaszában azokra a jelentős for­radalmi eredményekre támasz­kodott, amelyeket hazánkban felszabadulásunk óta már el­értünk. A kultúra szakaszán megva­lósított forradalmi intézkedé­sekkel — a filmgyártás, a hanglemezipar és a rádió ál­lamosítása, a magánkézben le­vő színházak megszüntetése és a nemzeti bizottságok jogköré­nek kibővítése a művelődési és népművelési intézményekre — nagymértékben meggyöngí- lettük a burzsoázia gazdasági és ideológiai pozícióit. Akkor azonban a politikai hatalom kérdése még nem dőlt el egy­értelműen és végérvényesen a munkásosztály javára, s ezért ezeket a forradalmi eredmé­nyeket nem lehetett teljes mértékben felhasználni a kul­turális fejlődés új áljáért, orientációjáért vívott küzde­lemben. Csak a munkásosztály és dolgozó népünk februári győ­zelme hozott döntő változáso­kat. Pártunknak a kultúra szo­cialista jellegéért folytatott sokéves harca 1948 februárjá­ban hozta meg a teljes sikert. Ekkor határozták meg a kul­túra küldetését szocialista társadalmunkban. Az 1948 áp­rilisában lezajlott emlékezetes kongresszuson — amikor ha­ladó értelmiségünk egy ember­ként üdvözölte munkásosztá­lyunk februári győzelmét, és magáénak vallotta Február eszméit —, Klement Gottwald elvtárs megszabta a szocialista kulturális forradalom legfőbb céljait hazánkban. A kongresz- szus szónoki emelvényéről va­lóban történelmi jelentőségű szavak hangzottak el: „Ma nagy jelentőségű, átgondolt munkához látunk, népünknek nemcsak gazdasági, hanem kulturális felemelkedéséért is. Ez a célunk történelmi szem­pontból új és felelősségteljes. Dolgozóink szellemi és erköl­csi életét is szüntelenül gaz­dagítani akarjuk, ezért köz­kinccsé tesszük számukra a múlt nagy kulturális értékeit, szélesre tárjuk előtte a műve­lődés, a szépség és a megis­merés kapuját. Azonban nem­csak az a feladatunk, hogy a már eddig megalkotott kultu­rális értékeket ismertessük meg velük. Népünknek olyan mai kulturális értékekre is szüksége van, amely a mával él és a mának segít. Olyan kultúrára — tudományra, iro­dalomra, színházra, filmre és zeneművészetre — van szüksé­günk, amelyet áthat országunk boldog jövőjébe vetett hitünk, megacéloz bennünket mun­kánkban és a jövőnkért ví­vott harcunkban.“ A CSKP IX. kongresszusán a kulturális forradalom és a kul­turális politika általánosan érvényes elve, amelyet Lenin fogalmazott meg, és a Szov­jetunióban a szocialista kultú­ra fejlesztésének gyakorlata igazolt — a szocializmus épí­tése fő irányvonalának szerves része lett Csehszlovákiában is. E fő irányvonal keretében pár­tunk IX. kongresszusa a cseh­szlovákiai szocialista kultúra fejlődése érdekében a követ­kező legfontosabb feladatokat szabta meg: kiharcolni a mű­velődés és a kultúra új eszmei alapját a marxista—leninista elvek alapján, és megteremteni a kellő feltételeket ahhoz., hogy valamennyi dolgozó mű­velődhessen, s magáénak vall­hassa kulturális értékeinket; A CSKP IX. kongresszusá­nak kultúrpolitikai irányvona­la a cseh és a szlovák nemzet kultúrájának haladó hagyomá­nyaiból merített, s ezt az örök­séget fejlesztette tovább szo­cialista szellemben. Ez az irányvonal tekintettel volt ar­ra is, hogy iparilag fejlett or­szágunkban létszámában is erős, politikailag és szakmailag egyaránt jól felkészült mun­kásosztály dolgozik. Kulturális életünk szocialista átalakításá­ban fontos tényezőként szere­pelt az is, hogy alkotó értel­miségünk leghaladóbb szemé­lyiségei eszmei hitvallásukkal, tetteikkel egybeforrottak, pár­tunknak a dolgozók szociális felszabadításáért vívott harcá­val, s ennek a meggyőződésük­nek alkotásaikban - megfelelő hangot, hangsúlyt is adtak. A szocialista kultúra Február utáni formálódása és fejlődése ezekre a haladó, szocialista kulturális és művészeti érté­kekre épített. A kultúra demokratizálásának eredményei 1978. I, 3. A Győzelmes Február óta el­ért eredményeink — többek között kultúránk szocialista demokratizálásában is — egy­értelműen igazolják, hogy he­lyes útra léptünk. Szocialista társadalmunk építésének évei­ben a kulturális intézmények olyan hálózatát építettük ki, amelynek mennyiségi és minő­ségi szempontból, továbbá ha­tékonyságát, s elhelyezését te­kintve nincs párja egyetlen kapitalista országban sem. Csehszlovákiában — a lakos­ság arányszámát tekintve — van a legtöbb színház az egész világon. Valamennyi nagyobb településen a mozi is a lakos­ság kulturális igényeit szol­gálja. Minden kerület központ­jában, sőt nagyon sok járási székhelyen képzőművészeti képtárak is vannak. Népkönyvtár-hálózatunk vi­lágviszonylatban is a legsűrűb­bek közé tartozik, jelenleg 11000 népkönyvtárunk van, az olvasók száma az elmúlt húsz év alatt megkétszereződött, s egy év alatt átlag 67 millió könyvet kölcsönöznek ki. Vi­lágszerte elismerés és csodálat evezi államunknak a kulturá­lis és történelmi emlékek irán­ti gondoskodását. Létrehoztuk a népművelési Intézmények széles körű hálózatát is. Ezek* ben az intézményekben egyre sokrétűbb és tartalmasabb munka folyik. A kultúra fej­lesztése és demokratizálása nemcsak azt eredményezte, hogy dolgozóink és a fiatalok egyre jobban érdeklődnek a kultúra iránt, hanem e folya­mat eredményeként egyre töb­ben vannak olyanok, akik az üzemekben, a szocialista mun­kabrigádokban, az iskolákban és máshol aktív kulturális munkát akarnak végezni, s így akarják formálni, fejleszteni önmagukat és másokat. Hogy a hazai és a külföldi kulturális értékeket a legszé­lesebb rétegek számára tesz- szük közkinccsé, azt legjobban talán a tömegesen látogatott és világszerte elismert kultúr­politikai rendezvényeink iga­zolják. Ezek közé tartozik a Prágai Tavasz, a Bratislavai Zenei Ünnepségek, a Dolgozók Filmfesztiválja, az országos népművészeti fesztiválok és egész sor más jelentős rendez­vény, A Csehszlovákiában létrejött legfontosabb változások közé tartozik a város és a falu, va­lamint a cseh országrészek és Szlovákia közötti szociális, gaz­dasági és kulturális különbség felszámolása. Ebben az össze­függésben is teljes Joggal mondhatjuk, hogy Február szi­lárd alapokat teremtett a cseh- szlovőkiai szocialista művészet fejlődéséhez. A legfontosabb tapasztalat, amivel Február napjainkban is közvetlenül a mához szól, az, hogy művészeink a maguké­nak vallották a szocializmus építésének eszméit, alkotó munkájuk egybeforrt a nép­pel, munkájával és életével. Pártunk kulturális politikájá­nak az érdeme, hogy megfe­lelő feltételeket teremtett olyan művek megszületéséhez, amelyeknek szerzői elkötelézet- ten szolgálják a forradalom, a szocializmus fölépítésének kö­zös ügyét. E művek közül sok a csehszlovákiai kultúra her­vadhatatlan értékei közé tar­tozik, s egyúttal a szocialista művészet internacionalista jel­legét is gazdagította, s világ­méretben is befolyásolta a mű­vészet fejlődését. Az oktatásügy fejlődése Február után Az 1948-as Februári Győze­lem oktatásügyünk és az egész oktató-nevelő rendszer fejlődé­sében is új, szocialista törté­nelmi fejezetet nyitott. Vizsgáljuk meg közelebbről legalább néhány példávai il­lusztrálva, mit hagyott ránk a burzsoá köztársaság és mi min­dent kellett megoldanunk. Bár a Masaryk-köztársaság Ko- menský hagyományait hirdette, s jóllehet oly nagyon hangsú­lyozta- a demokráciát, minden ember művelődéshez való jo­gát, a humanizmust és az ok­tatásügy korszerűsítését, még­is az egész oktatási rendszer az elemi iskoláktól kezdve egészen a felsőoktatási intéz­ményekig a burzsoázia érde­keinek volt alárendelve. A mű­velődést ugyan lehetővé tették, de csak a törvények alapján. A tanulóknak kerek 40 száza­léka a tanulást az akkori ele­mi iskolában befejezte, s csak 6,5 százalékuk jutott be gim­náziumokba és még keveseb­ben a felsőoktatási intézmé­nyekbe. A humanizmusról és . az agyenlőségről hangoztatott szó­lamok ellenére a burzsoá köz­társaság nem csinált ügyet abból, hogy a dolgozók több­ségének gyermekei a művelő­dés alacsony szintjén marad­nak, nem fejlődik személyisé­gük, nem fordított gondot az iskoláskor előtti nevelésre, vagy a gyógypedagógiai beis­kolázásra szoruló gyermekekre. Ellenségeink a Februári Győ­zelem után azzal vádoltak bennünket, hogy a munkásosz­tály hatalomra jutása a mű­veltség csökkenését, a kultúra stagnálását fogja jelenteni, vagy pedig robotembereket ne­vel a primitív kommunista gazdálkodás számára és a tár­sadalom szellemi életének tel­jes visszaesését eredményezi. Ám mi az igazság? Míg a Ma- saryk-féle első köztársaság humanizmussal és az emberek felemeléséről való gondosko­dással kérkedett, s megelége­dett azzal, hogy az oktatás­ügyet az 1869-es osztrák-ma­gyar oktatási törvény alapján szervezze meg, addig a kom­munista párt a Februári' Győ^ zelem után rögvest hozzálátott oktatásügyünk forradalmi át­alakításához. Nem egész két hónappal a Februári Győzelem után oktatási törvény látott napvilágot, mely lehetővé tette mindannak a valóra váltását, amit már a Košicei Kormány- program is követelt — vagyis „magának a nevelési rendszer­nek a népiesítését“. Ennek megvalósítására a reakciós erők ellenállása miatt azonban Február előtt nem kerülhetett sor. Oktatásügyünk történetében ez volt az egységes állami ok­tatási rendszer első jogi mó­dosítása, mely egyidejűleg körvonalazta — a marxizmus-- leninizmus alapján — vala­mennyi fiatal nevelésének és oktatásának elveit. A kilenc­éves kötelező iskolalátogatás törvényesítésével minden gyer­mek számára lehetővé vált a továbbtanulás. Lehetővé tették a munkás- és paraszlszárma- zású gyermekek számára is a középiskolákban és a felsőok­tatási intézményekben való to­vábbtanulást. Csehszlovákia Kommunista Pártja oktatáspolitikájának egyik legnagyobb vívmánya a munkásosztály új derékhadá­nak a neveléséről való gon­doskodás — az iparitanuló­iskolákban és a szakmunkás- képző intézetekben, melyeket a nemzeti bizottságok az egyes vállalatokkal közösen irányíta­nak. Az ifjú munkások döntő többsége ezáltal felelősségtel­jesen felkészült szakmájára és a társadalomban való érvénye­sülésére. Csehszlovákia Kommunista Pártja és a szocialista állam nevelésről és művelődésről való rendszeres és céltudatos gon­doskodásának eredményeit szá­mos konkrét ténnyel igazolhat­nánk. Az utóbbi 30 évben az óvodá­sok száma csaknem a négysze­resére növekedett. 1977. április 30-ig a 3—6 éves gyermekek közül több mint 550 000 járt óvodába. Sokoldalúan fejlődtek az alapiskolák. Ebben a tanévben 1 882 971 tanuló neveléséről és oktatásáról gondoskodnak eb­ben az Iskolatípusban. A gyer­mekek és a fiatalok szabad idejének helyes kihasználása érdekében napközi otthonokat és ifjúsági klubokat létesítet­tünk, melyeket az 1975/1976-os tanévben 31G 000 tanuló láto­gatta. Oktatásügyünk humánus jel­legéről tanúskodik az is, hogy gondoskodik a testileg és szel­lemileg fogyatékos gyermekek­ről és fiatalokról. Ma már min­den Ilyen gyermek kisegítő is­kolába jár. Ezáltal lehetővé vált számukra, hogy bekap­csolódjanak a társadalmilag hasznos munkába. Az ipari tanulók száma az 1945—1946-os tanévhez képest csaknem a háromszorosár ** emelkedett. Az alapiskolák vég zős növendékeinek több mint 34 százaléka jelenleg gimnáziu­mokban és szakközépiskolákban folytatja tanulmónyait. Pártunk és szocialista álla­munk gondoskodásúnak jóvol­tából lényegesen javult az ok­tatási intézmények anyagi-mű­szaki ellátottsága. 1948 óta pél­dául több mint 12 000 új tante­rem nyílt az alapiskolákban. A nevelés és az oktatás ma­gas színvonalának elérésében jelentős szerepük van az alap- és a középiskolák pedagógusai­nak, valamint a szaktanintéze­tek mestereinek és nevelőinek. A felsőoktatási intézmények fellendülése A dolgozó nép februári győ­zelme óla eltelt 30 év hallat­lan fellendülést eredményezett a felsőoktatási intézményekben is. A felsőoktatási intézménye­ket anyagilag és szakkáderek­kel olyannyira elláttuk, hogy ma már csupán a nappali ta­gozaton az első köztársaságban tanulók számának csaknem a hatszorosa tanul. A felsőoktatási intézmények elhelyezése is megfelelt a bur­zsoázia érdekeinek, és közöm­bös volt a szlovákiai felsőokta- tásiigy fejlesztése iránt is, ezért 1937-ben Szlovákiában a főis­kolákat és az egyetemeket csu­pán 2079 hallgató látogatta, az­az, az akkori csehszlovák köz­társaság főiskolai hallgatóinak csupán a tizenkelted része. Ma a szlovákiai főiskolákon több az oktató, mint 1937-ben a diá­kok száma volt. A felsőoktatási intézmények, melyek jellegét elsősorban az oktatók, de a hallgatók szociá­lis összetétele is meghatározta, javarészt a burzsoá ideológia szellemében neveltek. A termé­szettudományok, az orvos- és a műszaki tudományok oktatá­sa szoros kapcsolatban volt a burzsoá filozófiai-módszertani koncepciókkal, s legjobb eset­ben is túlsúlyban volt az apo- litikus nevelés, mely elvont hu­manizmust, individualizmust és a dolgozókkal szembeni fel­sőbbrendűséget hirdetett. Bár kommunista pártunk a nemzeti felszabadításért folyta­tott becsületes harcával és épí­tési törekvéseivel 1945 után megnyerte ügyének a tisztessé­ges értelmiségiek jelentős ré­szét, tehát a felsőoktatási in­tézmények oktatóit és hallga­tóit is, mégis közvetlenül a Februári Győzelem után jelen­tős szerep hárult rá — új ér­telmiség nevelése, mely első­sorban munkássz'.rmazású lett volna. És így 1948 óta külön előkészítő tanfolyamokat szer­veztek a dolgozók főiskolai to­vábbtanulására; a tanfolyamok befejezése után a munkások százai ültek bt évről évre a felsőoktatási intézmények pad­jaiba. Ennek az intézkedésnek a si­kere nemcsak abban rejlett, hogy a párthoz és a szocializ­mushoz hű szakképzett dolgo­zók ezrei készültek fel az élet­re. Az, hogy bekerültek a főis­kolákra és egyetemekre, hozzá­járult a felsőoktatási intézmé­nyek légkörének megváltozásá­hoz, elősegítette a párt- és ifjú­sági szervezetek megerősítését, valamint a párt ideológiai har­cát a felsőoktatási intézmé­nyekben. Egyébként eredmé­nyes felsőoktatási tanulmá­nyaik — némely főiskolai ok­tató eleve szkeptikus nézete el­lenére — elősegítette a burzsoá ideológia kiagyalt nézeteinek a megcáfolását, miszerint a mun­kás- és parasztcsaládok gyer­mekeinek kisebbek a szellemi feltételeik a főiskolai és egye­temi tanulmányokhoz. A demokratizálás elmélyíté­sére és a felsőoktatási intéz­mények szocialista jellegének megerősítésére irányuló min­den lépést a kényelmesség és megrögzőttség ellen folytatott kitartó harc kísért, s ez egyben harcot jelentett az opportunis­ta és revizionista erők ellen is. Nemcsak az oly kimondottan forradalmi lépés, mint a mar­xizmus—leninizmus oktatasá- nak a bevezetése, hanem az olyan intézkedések is, mint a felsőoktatási intézmények háló­zatának a bővítése, s újak léte­sítése a hagyományos közpon­tokon kívül, esti és levelező ta­gozatok nyitása és szélesítése, {Folytatás a 6. oldalonf

Next

/
Thumbnails
Contents