Új Szó, 1978. január (31. évfolyam, 2-31. szám)

1978-01-03 / 3. szám, kedd

A szocialista kultúra és művelődés fejlődéséhez vezető út Csehszlovákiában

Josef Havlín efvtársnak, a CSKP KB titkárának a Győzelmes Február 30. évfordulója alkalmából rendezett országos szemináriumon elhangzott beszéde

1948 dicső februári napjai- toztatásának kezdetéhez, a

ban hazánk munkásosztálya Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével kivívta a politikai hatalmat, és megnyitotta a szocializmus építéséhez vezető utat országunkban. E történelmi jelentőségű győzelem az alapfeltételt jelentette társadalmunk gyökeres megváltársadalmunk, valamennyi terű létére kiható forradalmi változások fokozatos megvalósulásához. Páratlan távlatokat nyitott a csehszlovákiai társadalom politikai^ gazdasági, szociális és kulturális fejlődéséhez.

A szocialista kulturális forradalom

Ä szocializmus, amelynek kivívásáért az előző nemzedékek oly sokat harcoltak, Csehszlovákiában valósággá vált. A termelőerők eddig soha nem tapasztalt méretű fejlődésével, az emberek közötti kapcsolatok szocialista átalakulásával, továbbá a szocialista állam funkciójának — mint a munkásosztály hatalma eszközének — megszilárdulásával, társadalmunk osztály- és szociális szerkezeiének mély- x'eható átalakulásaival, valamint a munkásság alkotó energiájának szüntelen fokozódásával együtt dolgozó népünk tudatában és kulturális életében is olyan alapvető átalakulások következtek be, amire addig nem akadt példa történelmünkben. 1948 februárja, társadalmunk életének történelmi határköve, kiindulópontul szolgált a dolgozó népünk életének valamennyi területén végbemenő szocialista átalakulásokhoz, többek között a szocialista kulturális forradalom megvalósításához az iparilag lejlett Csehszlovákiában. Pártunk a Februári Győzelmet követően szocialista társadalmunk építésének kezdeti szakaszában azokra a jelentős forradalmi eredményekre támaszkodott, amelyeket hazánkban felszabadulásunk óta már elértünk.

A kultúra szakaszán megvalósított forradalmi intézkedésekkel — a filmgyártás, a hanglemezipar és a rádió államosítása, a magánkézben levő színházak megszüntetése és a nemzeti bizottságok jogkörének kibővítése a művelődési és népművelési intézményekre — nagymértékben meggyöngí- lettük a burzsoázia gazdasági és ideológiai pozícióit. Akkor azonban a politikai hatalom kérdése még nem dőlt el egyértelműen és végérvényesen a munkásosztály javára, s ezért ezeket a forradalmi eredményeket nem lehetett teljes mértékben felhasználni a kulturális fejlődés új áljáért, orientációjáért vívott küzdelemben.

Csak a munkásosztály és dolgozó népünk februári győzelme hozott döntő változásokat. Pártunknak a kultúra szocialista jellegéért folytatott sokéves harca 1948 februárjában hozta meg a teljes sikert. Ekkor határozták meg a kultúra küldetését szocialista társadalmunkban. Az 1948 áprilisában lezajlott emlékezetes kongresszuson — amikor haladó értelmiségünk egy emberként üdvözölte munkásosztályunk februári győzelmét, és magáénak vallotta Február eszméit —, Klement Gottwald elvtárs megszabta a szocialista kulturális forradalom legfőbb céljait hazánkban. A kongresz- szus szónoki emelvényéről valóban történelmi jelentőségű szavak hangzottak el: „Ma

nagy jelentőségű, átgondolt munkához látunk, népünknek nemcsak gazdasági, hanem kulturális felemelkedéséért is. Ez a célunk történelmi szempontból új és felelősségteljes. Dolgozóink szellemi és erkölcsi életét is szüntelenül gazdagítani akarjuk, ezért közkinccsé tesszük számukra a múlt nagy kulturális értékeit, szélesre tárjuk előtte a művelődés, a szépség és a megismerés kapuját. Azonban nemcsak az a feladatunk, hogy a már eddig megalkotott kulturális értékeket ismertessük meg velük. Népünknek olyan mai kulturális értékekre is szüksége van, amely a mával él és a mának segít. Olyan kultúrára — tudományra, irodalomra, színházra, filmre és zeneművészetre — van szükségünk, amelyet áthat országunk boldog jövőjébe vetett hitünk, megacéloz bennünket munkánkban és a jövőnkért vívott harcunkban.“

A CSKP IX. kongresszusán a kulturális forradalom és a kulturális politika általánosan érvényes elve, amelyet Lenin fogalmazott meg, és a Szovjetunióban a szocialista kultúra fejlesztésének gyakorlata igazolt — a szocializmus építése fő irányvonalának szerves része lett Csehszlovákiában is. E fő irányvonal keretében pártunk IX. kongresszusa a csehszlovákiai szocialista kultúra fejlődése érdekében a következő legfontosabb feladatokat szabta meg: kiharcolni a művelődés és a kultúra új eszmei alapját a marxista—leninista elvek alapján, és megteremteni a kellő feltételeket ahhoz., hogy valamennyi dolgozó művelődhessen, s magáénak vallhassa kulturális értékeinket;

A CSKP IX. kongresszusának kultúrpolitikai irányvonala a cseh és a szlovák nemzet kultúrájának haladó hagyományaiból merített, s ezt az örökséget fejlesztette tovább szocialista szellemben. Ez az irányvonal tekintettel volt arra is, hogy iparilag fejlett országunkban létszámában is erős, politikailag és szakmailag egyaránt jól felkészült munkásosztály dolgozik. Kulturális életünk szocialista átalakításában fontos tényezőként szerepelt az is, hogy alkotó értelmiségünk leghaladóbb személyiségei eszmei hitvallásukkal, tetteikkel egybeforrottak, pártunknak a dolgozók szociális felszabadításáért vívott harcával, s ennek a meggyőződésüknek alkotásaikban - megfelelő hangot, hangsúlyt is adtak. A szocialista kultúra Február utáni formálódása és fejlődése ezekre a haladó, szocialista kulturális és művészeti értékekre épített.

A kultúra demokratizálásának eredményei

1978.

I, 3.

A Győzelmes Február óta elért eredményeink — többek között kultúránk szocialista demokratizálásában is — egyértelműen igazolják, hogy helyes útra léptünk. Szocialista társadalmunk építésének éveiben a kulturális intézmények olyan hálózatát építettük ki, amelynek mennyiségi és minőségi szempontból, továbbá hatékonyságát, s elhelyezését tekintve nincs párja egyetlen kapitalista országban sem.

Csehszlovákiában — a lakosság arányszámát tekintve — van a legtöbb színház az egész világon. Valamennyi nagyobb településen a mozi is a lakosság kulturális igényeit szolgálja. Minden kerület központjában, sőt nagyon sok járási székhelyen képzőművészeti képtárak is vannak.

Népkönyvtár-hálózatunk világviszonylatban is a legsűrűbbek közé tartozik, jelenleg 11000 népkönyvtárunk van, az olvasók száma az elmúlt húsz év alatt megkétszereződött, s egy év alatt átlag 67 millió könyvet kölcsönöznek ki. Világszerte elismerés és csodálat evezi államunknak a kulturális és történelmi emlékek iránti gondoskodását. Létrehoztuk a népművelési Intézmények széles körű hálózatát is. Ezek*

ben az intézményekben egyre sokrétűbb és tartalmasabb munka folyik. A kultúra fejlesztése és demokratizálása nemcsak azt eredményezte, hogy dolgozóink és a fiatalok egyre jobban érdeklődnek a kultúra iránt, hanem e folyamat eredményeként egyre többen vannak olyanok, akik az üzemekben, a szocialista munkabrigádokban, az iskolákban és máshol aktív kulturális munkát akarnak végezni, s így akarják formálni, fejleszteni önmagukat és másokat.

Hogy a hazai és a külföldi kulturális értékeket a legszélesebb rétegek számára tesz- szük közkinccsé, azt legjobban talán a tömegesen látogatott és világszerte elismert kultúrpolitikai rendezvényeink igazolják. Ezek közé tartozik a Prágai Tavasz, a Bratislavai Zenei Ünnepségek, a Dolgozók Filmfesztiválja, az országos népművészeti fesztiválok és egész sor más jelentős rendezvény,

A Csehszlovákiában létrejött legfontosabb változások közé

tartozik a város és a falu, valamint a cseh országrészek és Szlovákia közötti szociális, gazdasági és kulturális különbség felszámolása. Ebben az összefüggésben is teljes Joggal mondhatjuk, hogy Február szilárd alapokat teremtett a cseh- szlovőkiai szocialista művészet fejlődéséhez.

A legfontosabb tapasztalat, amivel Február napjainkban is közvetlenül a mához szól, az, hogy művészeink a magukénak vallották a szocializmus építésének eszméit, alkotó munkájuk egybeforrt a néppel, munkájával és életével. Pártunk kulturális politikájának az érdeme, hogy megfelelő feltételeket teremtett olyan művek megszületéséhez, amelyeknek szerzői elkötelézet- ten szolgálják a forradalom, a szocializmus fölépítésének közös ügyét. E művek közül sok a csehszlovákiai kultúra hervadhatatlan értékei közé tartozik, s egyúttal a szocialista művészet internacionalista jellegét is gazdagította, s világméretben is befolyásolta a művészet fejlődését.

Az oktatásügy fejlődése Február után

Az 1948-as Februári Győzelem oktatásügyünk és az egész oktató-nevelő rendszer fejlődésében is új, szocialista történelmi fejezetet nyitott.

Vizsgáljuk meg közelebbről legalább néhány példávai illusztrálva, mit hagyott ránk a burzsoá köztársaság és mi mindent kellett megoldanunk. Bár a Masaryk-köztársaság Ko- menský hagyományait hirdette, s jóllehet oly nagyon hangsúlyozta- a demokráciát, minden ember művelődéshez való jogát, a humanizmust és az oktatásügy korszerűsítését, mégis az egész oktatási rendszer az elemi iskoláktól kezdve egészen a felsőoktatási intézményekig a burzsoázia érdekeinek volt alárendelve. A művelődést ugyan lehetővé tették, de csak a törvények alapján. A tanulóknak kerek 40 százaléka a tanulást az akkori elemi iskolában befejezte, s csak

6,5 százalékuk jutott be gimnáziumokba és még kevesebben a felsőoktatási intézményekbe.

A humanizmusról és . az agyenlőségről hangoztatott szólamok ellenére a burzsoá köztársaság nem csinált ügyet abból, hogy a dolgozók többségének gyermekei a művelődés alacsony szintjén maradnak, nem fejlődik személyiségük, nem fordított gondot az iskoláskor előtti nevelésre, vagy a gyógypedagógiai beiskolázásra szoruló gyermekekre.

Ellenségeink a Februári Győzelem után azzal vádoltak bennünket, hogy a munkásosztály hatalomra jutása a műveltség csökkenését, a kultúra stagnálását fogja jelenteni, vagy pedig robotembereket nevel a primitív kommunista gazdálkodás számára és a társadalom szellemi életének teljes visszaesését eredményezi. Ám mi az igazság? Míg a Ma- saryk-féle első köztársaság humanizmussal és az emberek felemeléséről való gondoskodással kérkedett, s megelégedett azzal, hogy az oktatásügyet az 1869-es osztrák-magyar oktatási törvény alapján szervezze meg, addig a kommunista párt a Februári' Győ^ zelem után rögvest hozzálátott oktatásügyünk forradalmi átalakításához. Nem egész két hónappal a Februári Győzelem után oktatási törvény látott napvilágot, mely lehetővé tette mindannak a valóra váltását, amit már a Košicei Kormány- program is követelt — vagyis „magának a nevelési rendszernek a népiesítését“. Ennek megvalósítására a reakciós erők ellenállása miatt azonban Február előtt nem kerülhetett sor.

Oktatásügyünk történetében ez volt az egységes állami oktatási rendszer első jogi módosítása, mely egyidejűleg körvonalazta — a marxizmus-- leninizmus alapján — valamennyi fiatal nevelésének és oktatásának elveit. A kilencéves kötelező iskolalátogatás törvényesítésével minden gyermek számára lehetővé vált a továbbtanulás. Lehetővé tették a munkás- és paraszlszárma- zású gyermekek számára is a középiskolákban és a felsőoktatási intézményekben való továbbtanulást.

Csehszlovákia Kommunista Pártja oktatáspolitikájának egyik legnagyobb vívmánya a munkásosztály új derékhadának a neveléséről való gondoskodás — az iparitanulóiskolákban és a szakmunkás- képző intézetekben, melyeket a nemzeti bizottságok az egyes vállalatokkal közösen irányítanak. Az ifjú munkások döntő

többsége ezáltal felelősségteljesen felkészült szakmájára és a társadalomban való érvényesülésére.

Csehszlovákia Kommunista Pártja és a szocialista állam nevelésről és művelődésről való rendszeres és céltudatos gondoskodásának eredményeit számos konkrét ténnyel igazolhatnánk.

Az utóbbi 30 évben az óvodások száma csaknem a négyszeresére növekedett. 1977. április 30-ig a 3—6 éves gyermekek közül több mint 550 000 járt óvodába.

Sokoldalúan fejlődtek az alapiskolák. Ebben a tanévben 1 882 971 tanuló neveléséről és oktatásáról gondoskodnak ebben az Iskolatípusban. A gyermekek és a fiatalok szabad idejének helyes kihasználása érdekében napközi otthonokat és ifjúsági klubokat létesítettünk, melyeket az 1975/1976-os tanévben 31G 000 tanuló látogatta.

Oktatásügyünk humánus jellegéről tanúskodik az is, hogy gondoskodik a testileg és szellemileg fogyatékos gyermekekről és fiatalokról. Ma már minden Ilyen gyermek kisegítő iskolába jár. Ezáltal lehetővé vált számukra, hogy bekapcsolódjanak a társadalmilag hasznos munkába.

Az ipari tanulók száma az 1945—1946-os tanévhez képest csaknem a háromszorosár ** emelkedett. Az alapiskolák vég zős növendékeinek több mint 34 százaléka jelenleg gimnáziumokban és szakközépiskolákban folytatja tanulmónyait.

Pártunk és szocialista államunk gondoskodásúnak jóvoltából lényegesen javult az oktatási intézmények anyagi-műszaki ellátottsága. 1948 óta például több mint 12 000 új tanterem nyílt az alapiskolákban.

A nevelés és az oktatás magas színvonalának elérésében jelentős szerepük van az alap- és a középiskolák pedagógusainak, valamint a szaktanintézetek mestereinek és nevelőinek.

A felsőoktatási intézmények fellendülése

A dolgozó nép februári győzelme óla eltelt 30 év hallatlan fellendülést eredményezett a felsőoktatási intézményekben is. A felsőoktatási intézményeket anyagilag és szakkáderekkel olyannyira elláttuk, hogy ma már csupán a nappali tagozaton az első köztársaságban tanulók számának csaknem a hatszorosa tanul.

A felsőoktatási intézmények elhelyezése is megfelelt a burzsoázia érdekeinek, és közömbös volt a szlovákiai felsőokta- tásiigy fejlesztése iránt is, ezért 1937-ben Szlovákiában a főiskolákat és az egyetemeket csupán 2079 hallgató látogatta, azaz, az akkori csehszlovák köztársaság főiskolai hallgatóinak csupán a tizenkelted része. Ma a szlovákiai főiskolákon több az oktató, mint 1937-ben a diákok száma volt.

A felsőoktatási intézmények, melyek jellegét elsősorban az oktatók, de a hallgatók szociális összetétele is meghatározta, javarészt a burzsoá ideológia szellemében neveltek. A természettudományok, az orvos- és a műszaki tudományok oktatása szoros kapcsolatban volt a burzsoá filozófiai-módszertani koncepciókkal, s legjobb esetben is túlsúlyban volt az apo- litikus nevelés, mely elvont humanizmust, individualizmust és a dolgozókkal szembeni felsőbbrendűséget hirdetett.

Bár kommunista pártunk a nemzeti felszabadításért folytatott becsületes harcával és építési törekvéseivel 1945 után megnyerte ügyének a tisztességes értelmiségiek jelentős részét, tehát a felsőoktatási intézmények oktatóit és hallgatóit is, mégis közvetlenül a Februári Győzelem után jelentős szerep hárult rá — új értelmiség nevelése, mely elsősorban munkássz'.rmazású lett volna. És így 1948 óta külön előkészítő tanfolyamokat szerveztek a dolgozók főiskolai továbbtanulására; a tanfolyamok befejezése után a munkások százai ültek bt évről évre a felsőoktatási intézmények padjaiba.

Ennek az intézkedésnek a sikere nemcsak abban rejlett, hogy a párthoz és a szocializmushoz hű szakképzett dolgozók ezrei készültek fel az életre. Az, hogy bekerültek a főiskolákra és egyetemekre, hozzájárult a felsőoktatási intézmények légkörének megváltozásához, elősegítette a párt- és ifjúsági szervezetek megerősítését, valamint a párt ideológiai harcát a felsőoktatási intézményekben. Egyébként eredményes felsőoktatási tanulmányaik — némely főiskolai oktató eleve szkeptikus nézete ellenére — elősegítette a burzsoá ideológia kiagyalt nézeteinek a megcáfolását, miszerint a munkás- és parasztcsaládok gyermekeinek kisebbek a szellemi feltételeik a főiskolai és egyetemi tanulmányokhoz.

A demokratizálás elmélyítésére és a felsőoktatási intézmények szocialista jellegének megerősítésére irányuló minden lépést a kényelmesség és megrögzőttség ellen folytatott kitartó harc kísért, s ez egyben harcot jelentett az opportunista és revizionista erők ellen is. Nemcsak az oly kimondottan forradalmi lépés, mint a marxizmus—leninizmus oktatasá- nak a bevezetése, hanem az olyan intézkedések is, mint a felsőoktatási intézmények hálózatának a bővítése, s újak létesítése a hagyományos központokon kívül, esti és levelező tagozatok nyitása és szélesítése,

{Folytatás a 6. oldalonf