Új Szó, 1978. január (31. évfolyam, 2-31. szám)

1978-01-03 / 3. szám, kedd

EMLEKEK, LEVELEK 4. LÖRINCZ GYULA j- MHLMEK FESZTIVÄLELÔZETES- Laci, Laci! Ezt, és így, ezen az öblös hangon, csak egy ember: Pro- hászka Pista tudta kiabálni. Megállók a kerékpárral, vissza­fordulok, hát persze, hogy ő: Prohi. A hosszúra nyúlt, ala­csony, félig a földbe süllyedt cselédház ablakán kihajolva, ragyogóan vidám arccal integet felém. — Gyere Laci, itt a Lőrincz tíyuszi! Azzal Prohi gátlástalanul ki­bújik az ablakon, felém indul, majd visszafordul az ablak fe­lé. — Gyula, ne marháskodj, nemcsak az ajtón lehet kimen­ni, hanem az ablakon is. így Ismerkedtem meg Lörincz Gyulával. Hogy ez mikor lehe­tett, azt nem tudom pontosan megmondani, de ha jól emlék­szem, már 1936 után, a Magyar Üíap megjelenését követően kel­lett történnie. Gyula éppen szü­leinél tartózkodott Dunaszerda- helyen, az apja az ottani gőz­malomban volt gépész. Ezért takott ebben a cselédházban. Ahogy aztán megtudtam, apja mint gépész addig már elég sok uradalmat végigjárt, főleg majorokat, s ez a cselédsors, a pusztába vesző majorok, istál­lók, cselédházak, szeszgyárak ilyen vagy olyan elgondolásban mind a mai napig megtalálha­tók Lörincz Gyula művészeté­ben. Mondom, itt és így ismerked­tünk meg, ám nevünk nem volt ismeretlen egymás előtt. Lő- rincz Gyula nevével és egyik szerintem legszebb képével, a Gyermekkori emlékkel Az út 1934. évi 10. számában találkoz tam. Az út ezzel a megjegyzés­sel mutatta be a képet: „Lő­rincz Gyula hóborúelleiies olaj- festménye." Most, hogy újra nézem a képet: halott férfi, mellén katonasapkája s az egé­szet két megdöbbent fiatal fiú nézi, most értem meg valójá­ban, mi is volt az az életre szó­ló élmény, mely Lörincz hábo­rúellenességét egész művészi pályájára determinálta. Aztán elkerültük egymást, nem találkoztunk, én a nevével a Magyar Napban igen, s jött 1938, Tornóc. Nálunk is a falu­ban a házak falán itt-ott lát­ható volt Lörincz plakátja. Ré­gen, ennek már kis híján 40 éve, mégis emlékszem erre a plakátra, illetve annak figurá­jára: rohanó női alak, lobogó hajjal, kezében vörös kendő, azt lobogtatja. Olyan ez a ro­hanó nfl a lobogó vörös kendő­vel — Ilyen az összehasonlí­tás —ahogy a történelemből tanultam: a véres kard, mely csatába hívjít a népet, mert ve- ftzélybwi £ haza. Veszélyben a haza! Mert 1938 tavaszán-nya- rán már veszélyben volt a ha­za, a Csehszlovák Köztársaság, egyik oldalról a fehér terror, a Horthy fasizmus, másikról Hit­ler rémuralma, a barna vesze­delem. fenyeget. S Lörincz pla­kátja, a rohanó vöröskendős nő erre a veszélyre figyelmeztet, sikolt Fábryval együtt: Anyák, védjétek gyermekeiteket!, és hívja a népet, hogy megvédje a hazát. Most már öregedő fejjel, elég sok tapasztalattal összehasonlí­tást tudok tenni, párhuzamot vonni. Egy másik plakát buk­kan fel az emlékezetből, a Fegyverbe! alakja, Berény Ró­bert 1919-es plakátja. Fegyver­be! veszélyben a néphatalom, veszélyben a haza! Az asszociá­ció törvényszerű! Akkor, 1919- ben veszélyben volt a néphata­lom, 1938-ban a haza. jött Tornóc. Nein célom is­mételni a már eléggé közismert eseményeket, csupán azt sze­retném megjegyezni, hogy ek­kor ismerkedtem meg Poszpis Józseffel, akivel a korkülönb­ség ellenére is a Józsikám! Laci­kám! barátság azóta is töret­len. Igaz, hogy néha — mint most is — évekig nem látjuk egymást, de mit számít ez azoknál, akik 1938-ban Tornó- con ismerkedtek meg. Lörincz Gyula olyan jó tíz évvel ezelőtt május 1-re készí­tett egy plakátot. Kis formátu­mú plakát volt, egy fiatal fér­fi, apa vblt rajta, nyakában a kisfiát vitte, aki kezében zász­lócskát lobogtatott. Mi az, ami annyira megragadott ezen a kis plakáton, hogy nemcsak a mai napig nem tudom feledni, ha­nem Lörincz egyik legjobb for­radalmi grafikájának tartom? A mozdulat, ahogy a férfi lép! így csak tömegben lehet lépni, mozdulni! így csak olyan tö­megben léhet mozdulni, lépni, amely tudatosan, elszántan, üte­mesen lép. S ez, a férfi mozdu­latában, lépésében megelevene­dő tömeg hallatlan nagy erőt jelent. Óhatatlanul is: Föl, föl, ti rabjai a föld­nek! ... S aztán Petőfi: Azért a oíz az úr... Aztán a hetvenes évek elején Lörincz Gyula a Dózsa katonái­val és a Kosúti sortűzzel szin­te berobban a művészeti élet­be. Nemcsak oda! A köztudat­ba! S nemcsak itthon, hatá­rainkon túl is. Ezt, a Dózsa ka­tonáit és a Kosúti sortüzet csak az a művész, esak az az ember alkothatta meg, akit n gyer­mekkor determinált a cseléd­sors {jobbágysors) soha el nem feledésére, a háborúellenes olajfestményre, « aki Marseil­ie-ben irányította a spanyol köztársasági seregbe jelentkező önkénteseket. » » * Ügy tűnik, ezzel be is fejez­hetném ezt az írást. Mert a mű­vészről, amit akartam, lénye­gében elmondtam. És hogy is­merik még Lörincz Gyulát? Mint az Új Szó alapító főszer­kesztőjét, a CSEMADOK elnö­két, a Központi Bizottság tag­ját, képviselőt stb. Ismét befejezhetném. Ám úgy érzem, nekem mégis el kell mondanom valamit Lörincz Gyuláról, az emberről is: Még főiskolás volt, s a nyári szünidőt otthon töltötte szülei­nél. Hogy-hogy nem, arra már nem emlékszem, de összejött az idősebbik Üstritz Amadé gróffal, aki a nyári két hóna­pot az itteni birtokán töltötte. Gyulát az a hallatlan nagy sze­rencse érte — valami neve már volt akkor —, hogy az öreg gróf megrendelte a portréját nála. 1500 koronában egyeztek meg (nagy pénz volt akkor). Mikor ezt megtudta Bohuss Re­zső plébános úr — aki közelebb volt a néphez, mint az egyház­hoz — a szokásos stílusán le­rohanta: — Mukikám, te tiszta hülye vagy! Csak 1500 koronát kérni attól a vén pénzeszsáktól? Mit lehetett tenni, az egyez­ség már meg volt kötve, a portré is elkészült, nézi a gróf is, meg a plébános úr is. A gróf meg volt elégedve, nem úgy a pap. Azt mondja: — Méltóságos uram, ez a kép egy mestermunka, csak egy hibája van. — ? — A méltóságos gróf úr ko­pasz rajta. Ez valóban így volt, mert az öreg Amadé kopasz volt. — Mondja mester, lehetne ezen segíteni? — Hát meg lehet próbálni, csak ez sok munka! Nem baj, és mennyibe kerül­ne, hogy a fej kopaszsága el­tűnjön? Gyula nagy nehezen ki- nyögi a számára bűvös számot: 500 korona. Rendben van. Egy hét pepecselés, és a kopasz fej­re szép süveg kerül. (A kép ára idáig 2000 korona.) Az öreg Amadé elégedett, de nem úgy a pap (Lőrincznek is jól jönne újabb 500-as). Most a kifogás: nincs rajta a képen, hogy Öméltósága császári és ki­rályi kamarás. Ez sajnos igaz, és mondja mester, lehetne se­gíteni ezen?, lehel, de ez újabb munka, és ami a legfontosabb (legalábbis Gyula számára) újabb 500-as. Nem sorolom to­vább. elég az hozzá, hogy Bu- huss Rezső a kép árát felverte 3000 koronáig. Neki kellett ezt tenni, mert Gyula gyámoltalan volt. De milyen gyámoltalan: történetesen éppen a kastély­ban unatkozott egy szép, fiatal grófnő. Veszettül szerelmes lett LÖrinczbe, ám az nem mert kö­zeledni. mivel attól tartott, hogy ezt levonják a kép árából. Meseszerűnek tűnhet a törté­net, ám ilyen az élet. Lörincz Gyuláé is. BÄTKY LÁSZLÓ kulturális hírek □ Sembéne Ousmane senegal író, az afrikai filmművészet egyik neves úttörője legújabb sajtónyilatkozatában arról be­szélt, hogy a film rendkívüli szerepet játszik az afrikai kul­túrák kibontakozásában, hiszen nagyrészt olyan nézőknek ké­szül, akik se írni, se olvasni nem tudnak még. □ A budapesti Vígszínházban Jurij Ljubiinov, a moszkvai Ta- ganka Színház főrendezője ál­lítja színpadra Dosztojevszkij Bűn és bűnhődését. A rendező által készíteti színpadi változat címe: Raszkolnyikov. A címsze­repben Kern András; Szonja: Kútvölgyi Erzsébet. A darab premierjét január második felé­ben tartják. ■ Ahogyan a hercegnők fel­ébrednek — ez a címe a Vác­lav Vorlíček rendező által for­gatott új mesefilmnek. A film, melynek forgatókönyvét Bohu­mila Zelenková Irta, tulajdon­képpen a Csipkerózsika modern változata. A főszerepet Marie Horáková gimnazista lány játsz- sza. Január második felében a szokásosnál is színesebb és vál­tozatosabb műsor várja a néző­ket a mozikban: január 20-a és február 5-e napjaiban ugyanis országszerte megrendezik a dol­gozók filmfesztiválját. Szlová­kia csaknem harminc városá­ban estéről estére egy-egy új film kerül a nézők elé. A tömegméreteket öltő kul­túrpolitikai rendezvény jelentős jubileum, a Februári Győzelem 30. évfordulója jegyében zajlik le. A rendező bizottság a se­regszemle műsorának összeál­lítása során arra törekedett, hogy az érdeklődők megismer­hessék hazai filmgyártásunk legújabb termékeit és ízelítőt kapjanak a szocialista és ka­pitalista országok legjelentő­sebb alkotásaiból. A gondos vá­logatás eredményeként tehát átfogó képet alkothatnak a vi­lág filmművészetéről, egy-egy ország művészi törekvéseiről és párhuzamot vonhatnak a nagy rendezőegyéniségek munkái kö­zött. A téli szemlén 18 ország 22 filmje szerepel, lényegesen több alkotás, mint a korábbi fesztiválok bármelyikén. A seregszemle valóban szín­vonalasnak ígérkezik, hiszen a AZ ELÍTÉLT Figyelemre méltó film, izgal­mas, emberi, emberhez méltó alkotás Az elítélt. Érdekes kér­dést vet fel, olyat, .amely kó púnkban egyre gyakrabban ke- fül előtérbe, s művészi téma­ként mindenkor morális és fi­lozófiai kérdések egész sorába ágyazódva jelentkezik. Ez a probléma pedig az euthanasia. Ennek egyik jelentése: a ha­láltusa szenvedésének enyhíté­se gyógyszerekkel, kábítósze­rekkel, a másik a közismertebb jelentése: a gyógyíthatatlan be­teg halálának tudatos sietteté­se. A végső fájdalom csillapí­tása mindenképpen kívánatos tett, e fájdalom megrövidítése viszont már nem feltétlenül az. Talán vannak országok, ahol az irgalmas halálhozót ma sem marasztalják el, feltéve, ha az a beteg vagy a hozzátartozó, esetleg mindkettő kívánságára cselekedett. Lengyelországban törvény tiltja az euthanasiát. Az elítélt — a lengyel film hő­se ezt a törvényt szegte meg műsorra tűzött filmek java ré­sze valamely nemzetközi film* fesztivál díjnyertes alkotása. Hazánk a dolgozók filmfeszti* válján négy új művel mutatko­zik be: a Penelopé című szlo­vák, A morvaföldről, az Bgg csendes amerikai Prágában, va­lamint az Egy szerelem törté­nete című cseh filmekkel. A szocialista országok alko­tásai közül megtekinthetjük a Felemelkedés és a Gépzongora (szovjet), a Herkulesfürdöi em­lék (magyar), az Árnyékvonal (lengyel), Az államvédelmi tör vény módosítása (bolgár), az Osztályrész (román), A látnok asszony (kubai), a Csillagpor­ban (ŇDK-beli) és a Napfo­gyatkozás (mongol) filmeket. A nyugati produkciók közül az alábbiak szerepelnek: Harry és Tonto (amerikai), A feléledt kövek (japán), az Erős kezű Ferdinand (nyugatnémet), Egy öreg ház Madrid központjában (spanyol), Csak egy asszony, (francia), Tisztes honpolgárok (olasz), Vadászrepülők, rajt> (angol), Alom és valóság (bel­ga) és a Menyasszony (török). (A filmeket az Üj Szó január 22-i vasárnapi számában részle- tosen ismertetjük.) akkor, amikor nem hívott or­vost az öngyilkoshoz, a rák elől, az embertelen kínoktól és a sorvadástól menekülő bátyjá­hoz. A törvény és az erkölcs ké­nyes kapcsolatáról, a törvény­hozók felelősségéről szól Ai elítélt, egy különös példával és különös módon. Látszatra bűnügyi történetként pergeli le az eseményeket, sokáig ta* karékoskodik a tényekkel, el* titkolja az indítékokat, halo­gatja az ítélkezést Andrzej Trzos-Rastawiecki nyugtalan, hangulatgazdag, hatásos film* je. Főhőse eleinte szinte ellen­szenvesnek, önfejűnek és önző­nek, szöfukarnak és szeszélyes­nek mutatkozik, csak lassan bontakozik ki egyénisége, « hallgatagságból a gondolat, a kiálhatatlanságból a szenve­dély — Wojciech Pszoniak ár­nyalatos és átélt alakításában. —ym— kőrincz Gyula: MÁJUSI LÁNGOK, (A kép a harmincas évek kö­zepén készült./ „Egy szerelem története“ a címe a szemlén látható egyik cseh filmnek. A képen jelenet Otakar Vávra alkotásából; jobbra Boíi~ dara Turzonovová, a női főszereplő ­(lengyel) Zdislaw Közien alakítja a lengyel filmben a beteg férfi szerepét

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents