Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-07-24 / 30. szám
NEHÉZ, DE SZÉP SZOLGALAT Szelíd haj latú, lankás tájon kanyarog az országút Kisölved (Maié Ludince) felé. Az út két oldalán festői látványt nyújtanak a füzesek, cserjések, a hullámzó gabona- és kukoricatáblák. Gépjárművel alig találkozunk, öt-hat kilométerenként falvak tűnnek elé. Utcáikon jellegzetes fekete viseletbe öltözött asszonyok. Kisölveden is ez a csend és nyugalom fogad bennünket. A falu utcái néptelenek. A főutcát szegélyező tujafák magányosan álldogálnak az izzó nyári melegben. Egy-egy kerékpáros hajt végig az úton, de ez sem zavarja meg a falu csendjét. A lévai (Levice) járás egyik félreeső községében járunk. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy megállt felette az idő. Az elmúlt harminc év alatt ez a község Is előrelépett a fejlődés útján. De a legszembetűnőbb változáson az utóbbi tizenöt évben ment keresztül a falu. Ez az időszak egybeesik Ka- pusta Erzsébet szolgálati idejével. — Hogyan került ebbe a faluba? — ez volt az első kérdésünk, amikor leültünk vele szemben a nemzeti bizottság irodájában. — Igv hozták a körülmények — válaszolta mosolyogva. — Talán messzire került az elképzeléseitől? — Azt nem mondhatnám, de azt, hogy hnb-elnök leszek, sohasem gondoltam. A komáromi (Komárno) járásban, Bátorkeszin (Voj- nice) született. Tmavában a Mezőgazdasági Szak- középiskolában érettségizett, s ezt követően a Zse- lizi (Zeliezovce) Jnb mezőgazdasági szakosztályára került. Később, miután itt megszűnt a járási nemzeti bizottság, áthelyezték a Kisölvedi Hnb-re aktivistának. Az 1964-es választások idején mindösz- sze huszonöt éves volt, de a fiatal kora ellenére őt jelölték a hnb elnöki tisztségére. A falu rászavazott. Elfogadták. De vajon befogadták-e? Aki ismeri a Garam mente szoros közösséget alkotó falvainak belső életét, az tudja, milyen nehezen fogadnak be idegent maguk közé. Évek munkájával és odaadó szolgálattal kell bizonyítania, hogy értük él, az ő érdekükben fáradozik. Talán ő is megértett valamit ebből a légkörből, de nem ért rá töprengeni rajta, hiszen annyi volt a dolga, hogy másra alig jutott ideje. Nem is egy, hanem mindjárt két falu gondja szakadt a nyakába, Kisölved mellett a közigazgatásilag idetartozó Zalabáé is. Ez annyiban nehezítette a helyzetét, hogy két különböző jellegű faluról volt szó, tehát kétféleképpen kellett hozzáállni a munkához. Volt azonban egy közös jellemzőjük, mindkettő eléggé rendezetlen volt, tehát első és legfontosabb feladatául az utcák portalanítását tűzte ki. Most, tizenöt év után olyan a két falu, mint a virágoskert. Sokat fáradozott eleinte, hogy előteremtse a szükséges anyagiakat. Hol a jnb-től, hol a knb-től sikerült erre a célra pénzt szereznie. A falurendezés ügyét eleinte az is nehezítette, hogy az egyébként oly dolgos ölvediek viszolyogtak a közösségi munkától. (Zalabán ezen a téren kedvezőbb volt a helyzet.) Az ölvedieket mintha nem zavarta volna a sár. Féltett nyugalmukat borította fel a hnb elnöke, amikor járdát építeni, kapálni, virágot ültetni hívta őket. De amikor az eredmények már kezdtek kirajzolódni, ők maguk is fellelkesültek. Ez azonban csak egy töredéke volt a munkájának, sokkal nagyobb részt jelentett a falu kulturális és szociális ügyeinek intézése, a tömegszervezeték irányítása, a képviselők munkájának megszervezése, ugyanakkor mint két gyermek édesanyját a magánélete is eléggé elfoglalta. Hosszú ideig Zselízről utazott naponta munkahelyére. Egy év óta már zalabai lakos, egy megüresedett tanítói lakásban rendezte be otthonát. Ezzel legalább a bejárás terhét levetette a válláról, ennyivel tehát könnyebb a dolga. Az is jó, hogy a két gyermek már serdülőkorú, a kislány tizennégy, a fiú tizenhárom éves s így nincs akadálya annak, hogy elmenjen hazulról, ha a hivatali kötelességei a munkaidőn túl is elszólítják. A kezdeti bizalmatlanság légköre is lassan felengedett körülötte, hiszen odaadó munkával bizony! tóttá, hogy szívén viseli a két falu ügyét. S minél több bizalmat és megbecsülést kap a lakosságtól, annál több lelkesedéssel dolgozik értük, mert nincs nagyobb serkentő erő ennél az ő nehéz és szép hivatásában. KOVÁCS ELVIRA Kapusta Erzsébet hnb-elnök Az egészségügyben különösen fontos annak az elvnek az érvényesítése hogy az ember tekintse munkáját hivatásnak. Elsősorban azok az orvosok, egészségügyi nővérek és más egészség- ügyi dolgozók tudják teljesíteni küldetésüket — tudják visszaadni az emberek egészségét —, akik szeretettel, nagy odaadással végzik munkájukat. Természetesen, a hálás betegek is fokozzák munkakedvüket. Dr. Miloslav Vaskivskyj, az észak-csehországi Bilina gyógyfürdő főorvosa is sok köszönőlevelet kap. Főleg volt „nehéz páciensei“ írnak, akiknél a szokásos gyógymóddal nem érték el a kívánt hatást, a gyomor, a fej vagy más szervek, testrészek fájdalma nem múlt el. Ezeknél a betegeknél egy régi módszert, az akupunktúrát próbálta ki. Elmúlt a migrén Egy dél-csehországi asszony már 20 éve gyakori fejfájásban szenvedett. Nem segítettek a porok, tabletták, a drága külföldi gyógyszerek sem. A kellemetlen fájdalmaktól csak akkor szabadult meg, amikor Vaskivskyj doktor speciális acéltűket szúrt egyes testrészeinek izomzatúba. A bilinai főorvos már több mint 1500 beteget szabadított meg az állandó szenvedéstől az akupunktúrával. Saját statisztikája szerint a kezelt asztmások 99 százalékánál megszűntek a súlyos rohamok. Sokan végleg megszabadultak gyomorfájdalmaiktól. Erről tanúskodik a harachovi D. D. asszony levele, aki többek között ezt írta a főorvosnak: „Gyomorműtétem Után kétszer voltam önnél gyógykezelésen, és nagyon örülök, hogy akupunktúrával kezelt engem. A fürdőből való hazatérésem után 4,20 kilót híztam. Azelőtt csak fogytam, mert az állandó gyomorfájás miatt nem ízlett az étel. Ma már nincsenek fájdalmaim, jó az étvágyam, és határtalanul boldog vagyok, hogy visszakaptam egészségemet." Sok hasonló levelet kapott a főorvos Pardubicéből, Prágából és más városokból. Volt páciensei beszámolnak arról, hogy az akupunktúra alkalmazása óta megszűntek fájdalmaik. Ezek után természetes, hogy dr. Vaskivskyj fürdőorvosi teendői elvégzése után minden másnap felkeresi betegeit, és acéltűivel gyógyítja őket. Véget vet a régi panaszoknak. Az eredményes kezelésnek ő is nagyon örül. Az akupunktúra — amelyet sikerrel alkalmaztak két-három évezreddel ezelőtt a régi Kínában — nem csodaszer mindennemű betegség ellen. Ma már a tudományos-kutató intézmények és az egészségügyi szervek sem tartják boszorkányságnak az akupunktúrát. Hatását anatómiailag és tudományosan is megindokolták. Közismert ugyanis, hogy minden végtag, az emberi test minden szerve kapcsolatban áll az idegközponttal. Az akupunktúra pedig éppen az idegrendszer különböző zavarait gyógyítja. Mi a véleménye erről a kevésbé ismert gyógymódról dr. Václav KajdoS- nak, a neves prágai orvosnak: „Minimális eszközökkel maximális hatás érhető el. Néhány tű segítségével különféle betegségek gyógyíthatók a gyógyszerek és injekciók mellőzésével, vagy legalábbis mennyiségük csökkentésével. Minden gyógyszer vagy inkább többségük az idegrendszeren keresztül hat. Az akupunktúra is az idegrendszert befolyásolja, csakhogy közvetlenül." í>r. KajdoS tapasztalt szakember, alaposan ismeri ezt a régi gyógymódot, és maga is sikerrel alkalmazza. Az első cseh orvos, aki néhány évvel ezelőtt tudományosan megalapozott érdekes ismeretterjesztő könyvet írt róla Tűzzel és vassal címmel. Leírja az akupunktúra alkalmazásának kezdeteit a régi Kínában, ismerteti a franciaországi, angliai és más országokban szerzett pozitív tapasztalatokat. Különösen figyelemre méltó sikereket érnek el a Szovjetunióban. A szovjet orvosok minden járásban speciális akupunktúra-központot létesítettek. Közéleti tevékenység A főorvos gyakran utazik Osti nad Labembe. Már második megbízatási időszakban az Észak-csehországi Kerületi Nemzeti Bizottság képviselője. Mint a kerületi alkoholizmusellenes testület elnöke jól ismeri jólétünk árnyoldalait is. Szomorú statisztikával bizonyítja, hogy a szülők sok esetben milyen elnézőek kiskorú gyermekeikkel szemben, maguk is szeszes itallal kínálják őket. A közelmúltban felkereste egy fiatal alkoholista. Alaposan felöntött a garatra, de még egy pohár italt kért. — Öntöttem neki, de határozottan kijelentettem, ez lesz az utolsó pohár, azonnal gyógykezelésre kell mennie. Abban a pillanatban újabb látogató érkezett, bejelentette, hogy a részeges férfi felesége öngyilkosságot kísérelt meg. Nem tudta már elviselni a sok keserűséget. Szerencsére szomszédai kellő időben észrevették az asszony kétség- beesett lépését, és sikerült őt megmenteni. Ismerősöm ezek után észhez tért. Másnap elvonókezelésre jelentkezett. Teljesen kigyógyulva tért onnan haza, és azóta nem nyúlt italhoz. Egyébként kiváló vegyészmérnök, az üzemben elismert szakember. Az emberek tisztelik. Ha találkozunk, bizalmasan elbeszélgetünk. Azt mondja, boldog, hogy leszokott az italról. Szép gyerekei vannak, és a család boldog. Én is. Arra a kérdésre, hogy tartózkodik-e a szeszes italoktól, így válaszolt: — Egyáltalán nem. Mi nem az alkohol, hanem az alkoholizmus ellen harcolunk. Egy pohár bor vagy konyak nem árt az embernek. De mindig mértékkel kell inni. Véleményem szerint a nemzeti bizottságoknak, a közbiztonsági szerveknek és a bíróságoknak szigorúbban kellene fellépniük a lelkiismeretlen csaposok és pincérek ellen, akik fiatalkorúaknak vagy ittas személyeknek italt adnak. Határozottabb büntetést érdemelnek azok a gépkocsivezetők, akik vezetés közben is isznak. Ha ez így lenne, az alkoholizmusellenes testületeknek sokkal kevesebb munkájuk lenne. Értékes felajánlás A bilinai gyógyfürdő dolgozói még a tavasszal felajánlották, hogy a NOSZF 60. évfordulója tiszteletére 250 járó beteget is kezelésben részesítenek. A környező üzemek bányászairól van szó, akik közül sokan szenvednek légzőszervi betegségekben. Ez természetesen többletmunkát jelent, mivel az intézet alkalmazottainak száma nem változik. A bilinai kitűnő gyógyvízből elegendő 6 Zalabai utcarészlet
