Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-07-24 / 30. szám
ÚJ szú VI I. 24. internacionalizmus életünk egyik legjellegzetesebb vonása. Áthatja a szocialista társadalom egészét, s naponta megnyilatkozik a szovjet emberek életében és tevékenységében. A népek barátsága és testvérisége számunkra törvény. Ha egy szovjet embert megkérdeznénk, milyen a viszonya a különböző nemzetiségű emberekhez, minden valószínűség szerint csodálkozó arccal nézne ránk. Igen, munkahelyén természetesen találkozik oroszokkal és ukránokkal, grúzokkal és tatárokkal. Rádióhallgatás vagy televíziónézés közben gyönyörködik a különféle népek dalaiban és táncaiban. Ám lényegében aligha kell elgondolkodnia azon, milyen legyen a viszonya egyik vagy másik nemzetiséghez, mert ugyanolyan a kapcsolata velük, mint saját nemzetének fiaival. Joggal mondhatjuk: a szovjet emberek testvéri összetartozásának legszemléletesebb megnyilatkozása e kapcsolatok természetes, mindennapos jellege, A különféle nemzetiségű emberek kapcsolataiban az elvtársiasság, a kölcsönös segítség és tisztelet ugyanazon szelleme állandósult, mely a szocialista társadalom egészére jellemző. Egy munkahelyi kollektívában természetesen sok minden előfordul. Időnként vannak viták, véleményeltérések; egyeseket dicsérnek, másokat megrónak. E viták azonban még egy soknemzetiségű kollektívában is mentesek a nemzeti felhangoktól: az embereket érdemük, nem pedig származásuk alapján ítélik meg. Az együvé tartozás nagyszerű érzése A népek közötti kapcsolatokban a szovjet életforma új légkört teremtett. Ehhez hozzátartozik valamennyi nemzet közös büszkesége arra, hogy a Szovjetunióhoz, a testvéri köztársaságok egységes és megbonthatatlan szövetségéhez tartozik, az a törekvése, hogy minden tőle telhetőt megtegyen az ország erejének növeléséért, minden faji és nemzeti előítélet határozott elutasítása, a társadalmi és nemzeti felszabadításért világszerte küzdők iránti szolidaritás. Az új társadalom építése során erősödik a szovjet nép társadalmi egysége és internacionalista összeforrottsága. A Kámai Autógyár, a tyumeni olajtelepek, a szaján-susenszkojei iparvidék és a Bajkál—Amur vasút, a tadzsikisztáni Nureki Vízi Erőmű és a kirgiziai Tok- toguli Vízi Erőmű s a többi nagyszámú új létesítmény, melyet a különböző nemzetiségű dolgozók építenek valamennyi köztársaságban, a Szovjetunióban élő népek internacionalista testvériségének jelképévé vált. Sikeresen fejlődik Beloruszia, Pszkov-megye, Litvánia, Smolenszk-megye, Üzbegisztán és Novgorod-megye földműveseinek és talajjavító szakembereinek együttműködése, hogy megvalósítsák az Oroszországi Föderáció nem fekete földű övezetében levő földek átalakításának programját. A szocializmus kedvező feltételeket teremt ahhoz, hogy megvalósuljon Marx ismert tétele,' mely szerint „az egyik nemzet tanulhat és tanuljon a másiktól". A Szovjetunióban a testvéri köztársaságok dolgozói tanulmányozzák egymás termelési tapasztalatait, kicserélik kulturális értékeiket. Számolunk ezzel a lakosság szellemi igényeinek kielégítésében is. 1975-ben a Szovjetunióban az ország területén élő népek 58 nyelvén és 50 külföldi nyelven adtak ki könyveket és brosúrákat; az újságok a Szovjetunió népeinek 56, a folyóiratok e népek 44 nyelvén jelennek meg. 67 nyelven folynak a rádióadások. 1975-ben a Szovjetunióban beszélt 61 nyelvről 95 nyelvre fordítottak műveket. De nézzünk még néhány más tényt. A forradalom előtt a Szovjetunióban csak kilenc népnek volt nemzeti színháza, a szovjethatalom évei alatt számos nemzetiség kapott nemzeti színházat. Ezen fontos szerepet játszanak a nemzeti kultúrák egymást gazdagító folyamatában. Csupán két színházi évadban, 1971—72-ben és 1972—73-ban az Oroszországi Föderáció több mint 100 színházban a testvéri szövetségi és autonóm köztársaságok drámaíróinak 150 müvét játszották. Prokofjev operáit és balettjeit, Sosz- takovics szimfóniáit, Hacsaturján és Kara-Karajev műveit, Banionis és Lavrov, Rugyenko és Szerkebajev előadói művészetét az államszövetség valamennyi népe ismeri. A szovjet emberek féltő gonddal óvják mindazt, ami valamennyi népnek szent és drága, de határozottan elutasítanak mindent, ami visszahúz, örülünk minden egyes köztársaság sikerének, ám ellenségei vagyunk a nemzeti hivalkodásnak; a sikerekben az egész szovjet nép közös munkájának eredményét látjuk, magatartási kódexünk magában foglalja a nemzeti hagyományok tiszteletét, de nem fogadja el az elavult szokások fetisizálását. Minden szovjet ember szemében feltétlen elsőbbséget élveznek az össz- szovjet értékek, az összállami érdekek. Minden egyes szovjet hazafi szellemi arculatának egyik alapvető sajátja a nagy szocialista hazához tartozás tudata, annak mély megértése, hogy részese a soknemzetiségű szovjet nép tetteinek és törekvéseinek. Az ilyen ember tudatában nincs és nem is lehet kínzó konfliktus egyfelől a kollektív össznépi érdekek, másfelől a szűk nemzeti vagy egyéni érdek között. „A mindennapok körforgásában — írta P. Kozin munkás, a Szocialista Munka Hőse — valahogy nem is fordítunk figyelmet a körülöttünk végbemenő társadalmi változásokra. Néha még azt sem vesszük észre, hogy mi magunk is változunk. Gépgyárunkban az oroszokkal együtt több mint 20 nemzetiség képviselői dolgoznak: ukránok, beloruszok, moldavaiak, litvánok, tadzsikok, örmények, csuvasok ... Nálunk, mint a Szovjetunióban mindenütt, az embert elsősorban munkája, a közös ügyhöz való viszonya alapján értékelik. Ugyanilyen a viszonyunk a más köz- társaságokbeli munkáskollektívákhoz, melyekkel szoros munkakapcsolataink vannak. Előfordul, hogy nálunk gyártott Diesel-mozdonyokhoz a részegységeket kooperációs szállításokban kapjuk Ukrajnából, a balti köztársaságokból, Moldavából, Kazahsztánból. Amikor látjuk, milyen jó minőségűek e termékek, örülünk barátaink sikerének, az ukrán vagy észt elvtársak műszaki hozzáértésének, valamennyi szovjet köztársaság magas ipari színvonalának. Szeretnénk, ha mi sem maradnánk el a többiektől, hogy ránk is mindenütt szívesen gondoljanak.“ A szovjet életforma azt jelenti, hogy egy ember értékét, méltóságát az össznépi ügyhöz való hozzájárulása alapján ítélik meg. Rendszerünk olyan, ahol az osztály- vagy a nemzeti hovatartozástól függetlenül minden embernek egyenlő joga van nagyot cselekedni, a haza javára alkotni. Nálunk minden ember Időben érzi társainak támogatását, baráti segítőkészségét. Az emberek iránti igényesség együtt jár nálunk az emberi méltóság tiszteletben tartásával, az ember iránti figyelemmel és a róla való gondoskodással. Az SZKP Központi Bizottságának a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójáról hozott határozata hangsúlyozza, hogy a szocializmus nagy vívmánya az igazi kollektivizmus és elvtársiasság légköre, az országban élő összes nép és nemzet összeforrottsága és barátsága, az egyészséges erkölcsi szellem, mely erőssé és állhatatossá tesz bennünket. Így nézzük azt, ami nemzeti Elvi ellenfelei vagyunk annak, hogy népeket vagy egyes embereket nemzeti ismérvek alapján szembeállítsanak egymással. De a nemzeti sajátságokat sem állítjuk szembe életünk internacionalista rendjével. Értelmezésünk szerint internacionalistának lenni annyit jelent, hogy nem zárkózunk be egy nemzeti burokba, hanem érdeklődünk az új társadalmat építő valamennyi nép szellemi, kulturális és történelmi értékei, az emberi civilizáció valódi vívmányai iránt. Határozottan ellenezzük a magántulajdonosi viszonyok szülte etno- centrizmust, azt a fajta nemzeti büszkeséget, mely azon az elfogult elképzelésen nyugszik, hogy saját nemzetünknek csak erényei vannak, míg minden más nemzetnek csak hibái. A szocializmus új módon tekint arra, ami nemzeti: e szerint a „nemzeti érték“ fogalmát nem a mitikus „kizárólagosság“ határozza meg, mely valami „kiválasztottságnak“ vagy kivételes sorsnak az eredménye. A nemzeti: egy nép évszázadokon keresztül végzett anyagi és szellemi tevékenységének terméke. Ugyanakkor magában foglalja az egész emberiség nemzeti tapasztalatait is. Külföldön sokat írnak a szovjet népről, nagyszerű tulajdonságairól. Semmi meglepő sincs abban, hogy a reakciós ideológusok, akik a nemzeti elkülönülés és ellenségeskedés kategóriáiban gondolkodnak, ellenségesen fogadták azt a megállapítást, hogy a Szovjetunióban kialakult az emberek új történelmi közössége. Nemzetünk és nemzetiségeink összeforrottsága azonban egyre gyakrabban kényszeríti őket, hogy lemondjanak az olyan primitív kitalálásokról, mint a Szovjetunió peremvidékeinek „gazdasági hanyatlása“ vagy a „nemzeti kultúrák elsorvadása“. Ugyanakkor új „érveket“ kell keresniük az internacionalista eszmék elleni harchoz. Így Alexandre Bennigsen, akit a közép-ázsiai szovjet köztársaságok szakértőjének tekintenek, azt a célt tűzte maga elé, hogy megkeresi a szellemi élet azon „mélységi“ tényezőit, melyek — számítása szerint —, ha nem is rögtön, de lagalábbis a század végére széthúzó tendenciákat okozhatnak. Vajon miben látja ezeket? Az elmaradott középkori szokásokban, a pánszlávizmus „évszázados értékeiben“, melyek — véleménye szerint — a közép-ázsiai népek nemzeti tudatának „változatlan alapját“ képezik ma is. Bennigsen szerint a baladás legbiztosabb útja az „ősökhöz való visszatérés“. E „teoretikus“ elmaradott gondolkodás visszatérhet a múltba, az élet azonban nem kapcsol „hátramenetbe“. Ha a burzsoá ideológusok különféle babonákban és idejétmúlt hagyományokban reménykednek, ez az ő magánügyük. De a szovjet köztársaságok, közöttük a keleti szovjetköztársaságok dolgozó tömegei, melyek más népek segítségével lehetőséget kaptak, hogy minden területem magasabb szintre emelkedjenek, az internacionalizmus, a testvériség útját választották. A nagy történelmi esemény, a világ első szocialista állama létrejöttének 60. évfordulója különösen szembetűnően mutatja a lenini nemzetiségi politika gyümölcseit, mely ezeknek a köztársaságoknak a népeit a feudális rendszerből a fejlett szocializmusba, a teljes jog- fosztottságból a nemzeti államiságba, a szabadság, a más népekkel való egyenjogúság és barátság társadalmába, az írástudatlanságból és megnyomorított- ságból a gazdasági és kulturális haladás csúcsaira emelte. Hatalmas laboratórium „A szovjet állam építésének kezdetén — írja Jurij Ritheu szovjet író — a volt cári Oroszország népei a gazdasági és kulturális fejlettség különböző szintjén álltak. Talán a legbonyolultabb helyzetben a kis északi népek voltak, amelyeknek a jövője a régi rendszerben egyértelműen meghatározott és világosan látható volt: kipusztulás, a föld színéről való teljes eltűnés. Miután e sorstól megmenekültek, szükségük volt egy olyan forrásra, amelyből erőt tudtak meríteni az új korszakhoz méltó saját kultúrájuk megteremtéséhez. Ez a jótékony forrás az orosz kultúra volt. Ez a gazdag, emberiességtől áthatott szellemi örökség számos, különböző nyelvű, arculatú és szokású népet ajándékozott meg. Ez minden valószínűség szerint azért is történt így, mert az orosz kultúra legjobb alkotásaiban nagy erővel nyilvánult meg az az egyetemes emberi és humánus tartalom, amely valamennyi népet rokonit és egyesít.“ A Szovjetunióban olyan új típusú személyiség alakult ki, melyben a szocialista haza érdekei iránti hűség és a szovjet hazafiság szervesen összefonódik a következetes internacionalizmussal, a szocialista országok népeivel való barátsággal, a világ minden táján a társadalmi és nemzeti felszabadulásért küzdő harcosok iránti szolidaritással. A Szovjetunió az európai és ázsiai földrész hatalmas területein fekszik. Lekosságának soknemzetiségű összetétele igen bonyolult: több mint 100 nemzet és nemzetiség él itt. Ezek a népek, amelyeknek különbözőek az évszázados történelmi hagyományaik és kulturális sajátosságaik, s amelyeket a múltban mély vallási ellentétek választottak el egymástól, olyan szövetségre léptek, melynek szilárdságát bármely nemzetiségi szempontból egységes burzsoá állam megirigyelhetné. A Szovjetunió, képletesen szólva, hatalmas laboratóriummá vált, amelyben a történelem folyamán először — s teljes sikerrel — próbálták ki a gyakorlatban a marxizmus—leninizmus nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos tanítását, bizonyítván a szocialista internacionalizmus megalapozott fölényét a burzsoá internacionalizmussal szemben. E. BAGRAMOV, a filozófiai tudományok doktora „A proletár internacionalizmus — alapelv, amit a kommunisták tevékenysége a gyakorlatban igazolt. A proletár internacionalizmus áthatja a tudományos kommunizmus elméletének és gyakorlatának egész tartalmát.. Az internacionalizmus zászlaja alatt győzött Október, szilárdultak meg az első szocialista állam pozíciói, jött létre a szocialista világrendszer, erősödik és fejlődik a szocialista államok közössége, növekszik és tömörül egységbe a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom." 3 (Részlet az SZKP Központi Bizottságának a NOSZF 60. évfordulójával kapcsolatban hozott határozatából.)
