Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1977-12-25 / 52. szám

MARTA BEZÜCHOVÄ Marci már nem volt éppen kicsi, de még nem tudott sem olvasni, sem számolni. Bármire hallott és nyugodtan elviselt mindent, de azért nagyon sze­rette, ha a nagymama „szere­tett kis bogárkáménak szólítot­ta. És ottthon mindig felfede­zett valamit. Fantasztikus dol­gokat talált például az egyik előszobái szekrényben: nagy esernyőt, amelyet ki lehetett nyitni, aztán visszacsukni, apa régi kalapjait, amelyeket — ha feltett a fejére, olyan sötét lett, hogy maga is félt, egy dobozt színes képeslapokkal, melyeket születés- és névnapra kapott nagymama, s ha szétrakta, olyan volt, mint egy virágos­kert. És még mi minden volt abban a szekrényben! Ráadásul felül annyi hely volt benne, hogy nyugodtan bele lehetett ülni, mint egy kis házikóba. Egyszer éppen odakészülő­dött Marci, de zárva találta, a kulcs pedig sehol. — Nagymama, miért van az én házam, az én szekrényem zárva? Nagymama abbahagyta a mo­sogatást, meg töröl te a kezét: — Mit akarsz, Marcikám, melyik szekrény? Ahá, az! An­nak most zárva kell lennie, tu­dod, abban van a karácsonyi meglepetés. No, szeretett bogár­kám, menj csak szépen ját­szani az építőkockákkal. A „bogárkám“ szót fogadott, épített egy házat, majd egy má­sikat. — Nagymama, mikor nyitod ki azt a szekrényt, úgy szeret­ném azt a meglepetést látni! — Csak karácsonykor látha­tod meg! — Nagymamuska, akkor leg­alább mondd meg, hogy milyen. És hogyan került a szekrény­be? — No, a szekrénybe Megle- petásfalváról került — gondolta ki gyorsan nagymama —, és hogy milyen? Nos, nagyon szép. Még annyit alszol, ahány ujjacskád van, azután meglá­tod. De milyen építőmester vagy te, hogy csak úgy félben- hagyod a házat? Maréi bár tovább épített, ál­landóan a szekrény felé lesett. A nappal még csak gyorsan telt, de azután az éjjel! Furcsát ál­modott, amely az egyik pilla­natban fehér, a másikban piros, aztán rózsaszínű, majd világos­kék, se nem szögletes, se nem gömbölyű, szája akár a hol- dacska, szeme akár a gyertya, és állandóan ezt suttogta: Ta­láld ki, mi vagyok, találd ki, mi vagyok... A következő éjjel ugyanígy. Már kibírhatatlan volt. Végül elérkezett a karácsony. A szek­rény azonban továbbra is zárva volt, Marcit pedig elvitték szán- kázni. Amikor hazatért, már az előszobában érezte a vacsora illatát, de Marcit csak a szek­rény érdekelte. Már nyitva volt, benne az esernyő, a kala­pok. a rózsás képeslapok, de semmi új. Szomorúan mondta: — Nagymama, miért hazud­tál, hiszen itt nincs semmiféle karácsonyi meglepetés. — No, no, hiszen már ott van a fa alatt — mondta a nagymama az ő „bogárkájá­nak“, és bevezette őt a szobá­ba, ahol egy nagyon, de na­gyon szép fa állott, amely alatt Marci két képeskönyvet, játék­emelődarut, és olyan televíziót talált, amelynek gombjait for­gatva egymás után jelentek meg a képek. Ez a televízió a „Piros sapkácskát“ vetítette. Teltek a hetek, teltek a hó­napok. Marci öt és fél centi­métert nőtt, de még mindig Az illusztrációt Lőrincz Zsuzsa készítette nem tudott olvasni, és még mindig szívesen vette, ha „bo­gárkámnak“ szólították, amikor újra karácsonyra készültek s megismétlődött a jelenet: be­zárt szekrény, és éjszaka titok­zatos hang kérdezgette: Találd ki, mi vagyok? Marci felkiáltott álmában: — Két képeskönyv, emelőda­ru és televízió. Az meg csak nevetett: — Nem tudja, nem tudja, nem tudja, szégyen ... És valóban. A karácsonyfa alatt Marci ekkor egy nagy labdát és dominót talált. Újra okosabb lett. Az idő pedig rohant tovább, Marci már iskolás volt, már másodikos, már negyedikes, a „bogárkámat“ már szégyellte. Ahogy teltek az évek, egyik karácsony a másik után, Marci már tudta, hogy milyen Megle- petésfalváről jönnek az ajándé­kok, már maga is készített ^és rejtegetett ajándékokat. Am mindeddig nem sikerült megfej­tenie a régi karácsony előtti titkokat, csodákat. De most megpróbálja! Hogy honnan tudom mind­ezt? Szívemre teszem a kezem, és bevallom, hogy egy kicsit füllentettem. Ami történt, az nem Marcival, hanem velem esett meg. Akkor karácsonyra nem is emelődarut, mag televí­ziót, hanem babát kaptam, ame­lyet fésülni lehetett, és lehúny- ta a szemét. Egyébként minden igaz. Különösen az éjjeli hang. Tudjátok, már azt gondoltam, hogy ez valamiféle betegség, amelyre gyógyszert kell szedni, de a bölcs doktor bácsi megma­gyarázta: — Kedves kislány, az az éj­jeli hang csak azt jelenti, hogy valami meglepetés készül szá­modra, hogy valaki karácsony előtt erősen gondol rád, hogy valaki nagyon szeret téged. A doktor bácsi búcsúzóul ke­zet rázott velem. A rendelőből kiérve felpillantottam az égre. Az égbolt kék volt, csak egyet­len felhő látszott, és valame­lyik ablakból hegedű szólt, szív­hez szólóan. Ekkor jutott eszembe a következő karácso­nyi kívánság: Szóljon hozzátok most és ka­rácsony előtt mindig ilyen titokzatos hang, tartozzon eh­hez a kedves ünnephez úgy, mint az égbolthoz a felhő, mint a hegedűhöz a vonó! És ehhez még kívánok nektek színes csillagszőrókat, sok-sok szaloncukrot, töltöttet, mert azok aztán nagyon finomak. Fordította: HAJDÚ ANDRÁS Felelősségük tudatában Ipolyságon (Sahy) a városi nemzeti bizottság nagytermében tartott ünnepi gyűlést a Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium ifjúsági szervezete. Értékelték a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulója tiszteletére tett vállalások teljesítését. Megállapították: becsülettel teljesítet­ték azokat. Egyik jelentős vállalásuk az volt, hogy a szervezet tagjainak egy része tisztséget vállal a pionírcsapatban. Hatvanan vállaltak ilyen feladatot. Jankovics Ferenc elvtárs, az alap­iskola pionírcsapatának vezetője irányítja tevé­kenységüket. Nagy Sándor elvtárs, a városi pio­nírház igazgatójának helyettese pedig megszer­vezte a pionírinstruktorok felkészítését, oktatását. A gimnazisták vállalásának legszebb vonása az, hogy felelősséget éreznek a fiatalabb nemzedék, a pionírok neveléséért, és ezt nemcsak szavakban vallják, hanem tettekben is kifejezik. HERDA ERZSÉBET ADY ENDRE Békesség ünnepén /részlet) Kicsi gyertyák lobogjatok föl, Bóduljunk tömjének szagán!... Szép dolog ez! ... így kell csinálni Minden karácsony-éjszakán ... A Messiást nem várják immár, Nem kell többé a Messiás, Hazug a megváltás meséje, Szentségtelen a szentírás, Hazug minden, amit az ember Évezredekkel istenné tett, Csak egy igazság — közös jussú S egyenlő végű — ez az: élet... Addig lobogj csak kicsi gyertya. Harsogjatok csak égi viliik, örvendezzél derék világ, Te meg vagy váltva tudniillik. K arácsony, az öröm, a szeretet, a béke, a nyu­galom, a kiegyensúlyozottság ünnepe. Ter­mészetes, hogy nagy előkészület: az aján­dékok, a meglepetések készítése előzi meg, s vele­járója a családi körben elfogyasztott ünnepi va­csora. Kellemes ilyenkor emlékezni, s számba venni, hogy máshol, más országokban hogyan ünnepelnek barátaink, embertársaink. A feldíszített fenyőfa, a karácsonyfa csupán 1830 óta jelképe a karácsonynak. Régi északi, skandináv népi hagyománnyal kapcsolatos. Hosszú időn keresz­tül ugyanis az emberek a fákhoz különféle ajándé­kokat, színes papírba vagy nyírfaháncsba csoma­golt édességeket hordtak. Hogy ki fogyasztotta el, ki vitte el ezeket, nem tudni. De nézzük csak, hogy ünnepük a karácsonyt ,a világ különböző tájain? Hogyan ünnepelnek mások? A Szovjetunióban az év utolsó napjaiban ren­dezik meg a fenyőünnepet a Télapó-ünnepéllyel együtt. A gyerekek számára vidám műsort, bált és karnevált rendeznek. Az emberek kölcsönösen meglátogatják ismerőseiket, rokonaikat, kicserélik ajándékaikat — s habár künn hő van, a szovjet szokáshoz híven ilyenkor nem hiányoznak az élő virágok sem! Az Amerikai Egyesült Államokban már a ka­rácsonyt megelőző napokban járják az utcákat a Santa Clausok, akik a mi Télapónkhoz hason­lóak. Csakhogy Télapó Csukotkáról jön, a Santa Claus pedig Alaszkából. És míg a Télapó ajándé­kot hoz, a Santa Clausok hatalmas postaládába gyűjtik a pénzt jótékonysági célokra. Az ünnepi asztalról pedig nem szabad hiányoznia a pulyka­pecsenyének és az almás kalácsnak. Franciaországban inkább a mi szilveszterünkre hasonlít a karácsony. Este az utcák megtelnek emberekkel, énekelnek, táncolnak, konfettet do­bálnak, harmonika szól. Az ajándékokat a gyer­mekek papucsába rakják, akárcsak nálunk Miklós napján. Puerto Ricóban fenyőfa helyett kaktuszt állí­tanak fel a lakásokban. A kaktusz ugyanis, csak­úgy, mint a fenyőfa, örökzöld növény. Szép hagyományt alakítottak ki nálunk a prá­gai állatkertben is. Karácsonykor ugyanis a gye­rekek ingyen látogathatják az állatokat, s termé­szetesen ilyenkor az állatoknak is kijut az édes­ségekből. Hadd tudják meg azok is* hogy ünnep van ... ' * HAJ VÍZSZINTES: 1. Idézet egy Télapóról szóló ver síkéből, első rész (zárt betűk: Ö, T, N). 7. Savat tartalmazó-e? A múlt :idő jele. 9. Hidak építé­sére kiképzett műszaki alakulatban szolgáló katona. 10. Maró folyadék. 11. Táncmulatság. 12. Indulatszó.. 14. A lantán vegyjele. 15. Terület- egység. 16. Határozőszó. 17. Cári rendelet. 18. V. H. 19. Juttat. 21. Mezőgazdasági épület. 22. Mace­dón azonos hangzói. 23. Bárány. 24. Súlyos fer­tőző betegség. 26. Személyes névmás. 27. Idéze­tünk harmadik része. FÜGGŐLEGES: 1. Török nyelvű nép. 2. Időszak + hamis. 3. Laska része. 4. Idézetünk befejező része. 5. Pele fele. 6. Alkohol. 7. Idézetünk máso dik része (zárt betűk: J, G, C, P). 13. Lakóhely. 16. Régi űrmértékegység. 18. Költeménye. 20. Ha­talmas európai folyam. 22. L betűvel az elején hórihorgas fiatalember. 25. Ilyen eszköz is van. 27. Henrietta, Ilona. (L. L) Beküldendő a vízszintes 1., a függőleges 7., a vízszintes 27. valamint a függőleges 4. számú so­rok megfejtése. \ XII. 25. • •••• 18

Next

/
Thumbnails
Contents