Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-12-25 / 52. szám
XII. 25. N C/3 19 A nő akkor igazán veszedelmes, ha csak egyet szeretsz. Jean Rigaux * Egy idős hölgy azt mondja a koldusnak: — Két frankot adtam magának. Annyit talán mondhatna, hogy köszönöm. — Maga nem tudja elolvasni ezen a táblán, hogy süketnéma vagyok?) Vacak két frankért talán csak nem vár csodát! A skót Patrick idegenben megnősült, és hazalátogatott szülővárosába. Az apja megkérdezte; — Tud a feleséged főzni? — Nem tud ... — vallotta be a fiú. — Felvarrja a gombjaidat? — Nem ... — Szörnyű nehéz helyzetben vagyok. — Mi történt veled? — Elvesztettem a szemüvegemet, és nem tudom megtalálni szemüveg nélkül... Az optimistáknak és a pesszimistáknak van egy közös hibájuk: félnek az igazságtól. Tristan Bemard Egy fiatal hölgy gazdag, de öreg urat fogott magának. Néhány nappal az esküvő után sírva találják őt a barátnői. — Ne sírj — igyekeznek őt megvigasztalni —, hiszen a korához képest fiatalos külsejű. — A sajátjához igen, de az enyémhez nem! — A fizetése nem lesz magas, de ennek a foglalkozásnak megvan a maga előnye — mondja a képtár igazgatója az újonnan felvett tárlatvezető- nek. — S mi az? — Naponta többször ingyen megtekintheti a festményeket ... A kártyapartin megüti a guta az egyik játékost. A játékostársa szomorú hangom így szól: — Javaslom, hogy tiszteljük meg az elhunyt emlékét azzal, hogy a megkezdett játszmát á'llva fejezzük be. — Elhatároztam, hogy válók. — Miért? — Nem akarok egy megcsalt férj felesége lenni... — Hogy tetszik a lányának az új titkárnői állása? — El van ragadtatva. Csodálatos főnöke van. Mindjárt az első napon kapott tőle ajándékot. — Egy doboz desszertet! — Nem. Helyesírási szabályokat. A turista nézegette az öreg tengerész mellkasán levő különleges tetoválást, aztán meg kérdezte: — Ezt nem lehet szappannal és vízzel lemosni? — Honnan tudhatnám? A bankrabló egy cédulát adott a pénztárosnak: „Tegye az összes pénzt egy borítékba. Semmi feltűnő mozdulatot ne tegyen!“ A pénztáros szintén feltűnés nélkül egy másik cédulát adott neki, amelyen ez állt: „Igazítsa meg a nyakkendőjét. Éppen fényképezik.“ Öreg az, aki tőled tíz évvel idősebb. O’ Hfenry © — Adjon kölcsön öt dollárt! — Ugyan, hisz nem is ismerem magát! — Éppen ezért. Azok, akik ismernek, nem kölcsönöznek nekem öt centet sem! — Van egyáltalán valami jó tulajdonsága?! — kérdezi az apa ingerülten. — Gyönyörű hangja van. — Ebben az esetben nem lett volna olcsóbb egy kanárit venned?! VÉRBELI üzletember Szó se róla, nem a leggyönyörűbb, de magának fele áron eladom. Jozef Varga rajza N agyon kérem, meg ne mondják legkedvesebb hozzátartozómnak, hogy vettem neki karácsonyra egy népművészeti tányérsorozatot! Mert titok. Volt. Ugyanis nagy óvatosan hazaszállítottam két csúcsforgalml átszállással a belvárosból a tíz darab kifestett tányért. Már előre dagadt a szívem, hogy mit fog szólni az említett hozzátartozóm, amikor megpillantja a falra való díszterítéket. Bezárkóztam a fürdőszobába, hogy előzetesen megtekintsem az ajándékozás örömtárgyait. Néztem a tíz tányért, s rajtuk a százhúsz magyaros virágot: kalocsai pitypangot, vagy matyó pitypangot látok-e a tányékor közepén illatozva? Közben a tányérok hátoldalán felfedeztem egy különleges motívumot. Az árcímkét. Lehet, hogy sznob vagyok, de csúfnak találtam ezeket az utólag felragasztott virágokat. Ha már úgyis kifizettem a vételárat — gondoltam —, minek virágoznak a tányérokon?! És elkezdtem leszakítani azokat. De a gyökerük speciális csiriz-talajba kapaszkodott. Hosszú napokat töltöttem el bezárkózva a fürdőszobában. Családtagjaim piperkőcnek és tisztaságmániákusnak tituláltak a hátam mögött. Én meg dörzsöltem az árcédulákat szivaccsal, majd habfürdőt készítettem nekik. De maradtak. Megpróbáltam leborotválni őket. Még jobban kapaszkodtak. Aztán a fürdőköpenyem alatt becsempésztem hozzájuk a kalapácsot és a hidegvágót. V égre! A legnagyobb tányérról lejött az árcímke. A fél tányérral együtt. Példáját a kisebbek is követték. Ott maradtam bezárkózva egy csomó népművészeti cseréptörmelékkel. Átfutott az agyamon, hogy majd azt mondom: ez egy modern faldíszítési irányzat. Sok-sok tányérdarabka a falon ... De hogy hitethet el ilyesmit egy magamfajta kétbalkezes ember? Rám fogták volna, hogy összetörtem az ajándéktárgyakat az autóbuszon. Nagyon kérem, senki se mondja meg legkedvesebb hozzátartozómnak, hogy ezek után más karácsonyi meglepetést tartogatok számára! Egy dárga pulóvert. Tegnap vettem. Ma bezárkóztam a fürdőszobába. Másfél órán keresztül a pulóveren levő árcédula eltávolításának lehetőségeit terveztem. Aztán letéptem. De maradt az árcédula rögzítését szolgáló horgászzsineg és az azt rögzítő, pulóveren átszúrt apró fémtű. Néztem a damilt. Egykor én is ilyennel mentem harcsára. Néztem a fémtűt. Az nem nézett engem, de úgy megbökte az ujjamat, hogy még vérmérgezéssel is tölthetem az ünnepeket. Közben rám dörömböltek a fürdőszoba- ajtón, éppen akkor, amikor rájöttem, hogy ez egy könnyű eset. Éjjel visszamentem egy ollóval. Kettévágtam a da- milon az első bogot. Aztán a másodikat és a harmadikat is. Sajnos, a harmadik bog már a pulóver volt. Most lyukas. Holnap muszáj új ajándékot vennem! De már nem érdekel, hogyan lesz ráerősítve az árcédula. Tavaly karácsonykor legkedvesebb hozzátartozómat sem érdekelte, hogy milyen meglepetéseket helyezett el a kereskedelem az ajándékba kapott ingemben. Talán azért, mert sokkal jobbal el tudják dugni ajándékaikat, mint a télapó. Amikor felvettem az inget, kilenc gombostű állt a húsomba. TORMAI LÁSZLÓ
