Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-12-18 / 51. szám
A találmányban az volt a legcsodálatosabb, hogy ez Idáig senkinek sem jutott eszébe. Igazán nem is találmány volt ez. Inkább a már pontosan felmért és sokszorosan igazolt ismeretek — az ■egészségi állapotról, a jellemről, a tehetségről, a fogékonyságról, a hajlamokról, a szociális érzékről, a politikai, a morális ítéletekről, egyszóval: az emberről begyűjtött ismeretek — mérnöki pontosságú, olykor szellemes rendszerezése, matematikai feldolgozása s alkalmazása az emberi értékek komplex mérésére. Afféle kibernetikus káderjellemzés. A feltalálók — egy agg prózaíró és unokája, egy kibernetika szakos, fiatal mérnöknő — igazán jó gyakorlati érzékkel összegezték a műszer-apparátus megtervezésénél és programozásánál a kísérletileg már igazolt módszereket, tapasztalatokat, kutatási eredményeket. Voltaképp ők maguk sem tekintették magukat feltalálóknak, csupán a bonyolult gépezet tervezőinek. Széliében ismert, az illető szakmában régóta nyilvántartott, jórészt már a szaklexikonokban is szereplő adatokkal, tényekkel dolgoztak. A komplex minőségvizsgálatba beiktatott egészségügyi paraméterek elég nagy részben már napjainkban is használatosak, bár idők folyamán finomodtak valamelyest. A látásélesség mutatószámához például hozzátartozott a lehetséges korrekció hányadosa. A vérnyomáséhoz ugyanígy; ezen kívül a kórjóslat s a lebegés mutatói. Bonyolultabb volt a ma használatosnál a vérkép is. Noha a közegészségügy sokat fejlődött az idők folyamán, a szív, az érfalak, a légzőszervek, a máj, az epe, a bélműködés, a szekréció- leletein a legritkábban éppen a „negatív“ minősítés szerepelt, minthogy a vizsgálatok során feltüntettek minden olyan kezdődő elváltozást, amely korosodásra hajlamos. Természetesen az orvostudomány ugyancsak jóval előbbre tartott, mint ma. Egy egészségvizsgáló számítógén apparátus egyetlen segédorvos felügyeletével húsz perc alatt mintegy hatvan leletnek megfelelő adattal térképezte fel a vizsgálati alany állapotát. Fölmérte például az agyvelő térfogatát, az életkori átlagtól eltérő re- dőzöttségét. A szexuális ösztön, a nemző-fogamzó képesség, a libidó, a szexuálpsziché jellemezhető elválto- -zásait, húsz évre előretekintő kórjős- lattal. Megbízható módszert dolgozott ki az orvostudomány az idegállapot fel- 'mérésére is, s egyetlen nyolcjeg -számban (a „neurózis komplex mutatója“) rendkívül világos képletben fejezte ki a vizsgálati eredményt. Az első kezdetleges próbálkozások után a számítógépes vizsgálat önmagát fejlesztette tovább, hiszen tömérdek statisztikai anyag gyűlt föl s ezzel együtt rengeteg tapasztalat. (A kórjóslatok 50—60 éves szelekciója például l:l-re növelte a valószínűségi hányadost.) Minél több vizsgálati anyag állt rendelkezésre, annál pontosabban meghatározhatták a paraméterek átlagértékeit, s annál megbízhatóbban észlelhették a gyanús elváltozásokat. Fél évszázad tapasztalatainak és hatalmas vizsgálati anyagának birtokában a tudósok kidolgozták az „általános életképesség“ paraméterét. Kellő súlyozással minden tényezőt beszámítva ezertől nulláig csökkenő számértékekkel fejezték ki a biológiai minőséget, mely számsorban a nulla az exitust — a halált — jelentette. (Igaz, volt rá esett, hogy csődöt vallott ez a mutató. Azaz mínusz értékbe fordult, ami persze Képtelenség, mert a jelentése: az illető túlélte önmagát... Például egy idős asszony, akit 109 éves korában vizsgáltak és az összes rendelkezésre álló hasonlító anyagok szerint életké- pességi paraméterének két év múlva el kellett volna érnie a nullát, 12? éves koráig élt — tehát 12 évet az életképesség mínusz tartományában. Hasonlóképp túlélte magát egy politikus: kereken húsz évvel.) Mindent beszámítva: az egészségvizsgálat volt a gépi káderjellemzésben a legegyszerűbb; az okos műszerek minden részletében igen megb hatóan elvégezték. Lényegesen bonyolultabb volt a tehetség, a képességek, a hajlamok fel- térképezése. Részben a tárgyilagos műszerekre bízták a feltalálók ezt a feladatot is. Részben a korabeli használatos tesztek alapján (ne napjaink sokat markoló, keveset fogó műveltség-tesztjeire gondoljunk!) sikerült kidolgozniuk elég megbízható módszert a képességek mérésére. Eleinte kortársainkkal kísérleteztek, a legrangosabb, a legnépszerűbb tudósokat, politikusokat, írókat, művészeket kérték föl, hogy vegyenek részt a közérdekű kísérletben — sajnos, az így kimunkált tesztek valami okból alkalmatlannak bizonyultak általános használatra. Ahány kísérletet végeztek az így összállított tesztekkel, annyiféle volt az eredmény, és ráadásul meredek ellentmondásban az egyéb adatok alapján kiszámítható valószínűségekkel. A gégerákos vizsgálati alanyban a teszt fölfedezte a nem mindennapos énekes-tehetséget. Egy mindkét fülére süket gyerekben a jövő nagy zenei előadóművészét; egy színvakban a nagy festőt; nyolc dioptriás rövidlátóban a reménybeli minisztert. Idegosztályon kezelt kleptomániás- ban, aki minden hozzáférhető értéket eltüntetett, a szennycsatornába hányt: a jövő nagy történettudósát. Szadista rablógyilkosban a humanista eszmék megszállottját; notórius hazu- dozóban... — fölösleges szaporítanunk a példát, a kísérletnek ez a szakasza csődbe jutott. Ezek után a feltalálók a még földeríthető adatok alapján a történelem nagyjainak életét kezdték tanulmányozni; szemléletüket, viselkedésüket, érdeklődésüket, spontán reakcióikat. A közélet, az alkotás olyan nagy egyéniségeinek az életét, akiket kortársaik nem öveztek ugyan a népszerűség koszorújával (sőt máglyára dobták, felakasztották, agyonlőtték, öngyilkosságba kergették, bebörtönözték, száműzték vagy legalábbis mellőzték, útszélre lökték, kigúnyolták, elnémították őket), de akiket az utókor sorra felfedezett s akiket azóta is megőrzött a századoknak a rostáló idő. Az a teszt, melyet e tanulmányaik alapján állítottak össze a feltalálók, már sokkal megbízhatóbbnak bizonyult. Hosszú volna végigkövetnünk a kísérletezés, a tervezés, a megszerkesztés nehéz éveit, de talán fölösleges is. Végtére a mi szempontunkból a találmány sorsa a fontosabb, nem a születése. Annyit azért még érdemes feljegyeznünk, hogy a legtöbb gondot a feltalálóknak a jellem minőségvizsgálata okozta. (Ennek a megoldása olyan bonyolult, hogy még laikus szinten sem érthetnénk meg az integrál, a differenciál és a valószínűségszámítás kombinált képletei nélkül.) Elkészült tehát a minőségvizsgáló apparátus. Az Akadémia (a korabeli Akadémiáról van szó) felkarolta a vállalkozást, biztosította a szükséges anyagiakat, kimondotta az illetékes tárcával a sürgősséget, és legyártották a speciális számítógép rendszer prototípusát. Kitűnően sikerült a programozás, s az alkalmazásba vétel feltételéül szabott ezer kísérlet 99,9 százalékos eredménnyel járt, jóval belül a jelzett tűrési határon. Nagy körültekintéssel választották ki az ezer vizsgálati alanyt. Többnyire elítélt közbűntényesek — rablógyilkosok, notórius tolvajok, - zsebmetszők, útonállók, garázdák, sík- kasztók, munkakerülők — közül, mégpedig a többszörös visszaesőket, akik tehát emberi minőségükről jó néhányszor adtak már bizonyságot. Kitűnő vizsgálati alanyok voltak a bajnokok, az élsportolók, elsősorban az atléták, a úszók, a céllövők, akik már egzak-t módon — másodperccel, kilóval, centivel, találattal — mért teljesítményeik révén kétséget kizáróan bizonyították tehetségüket. Megbízhatóan mérhető teljesítmények alapján némely munkanem legkiválóbb és leghanyagabb munkásait ugyancsak bevonták a kísérletsorozatba. Végtére a gépi minőségvizsgálat káderjellemzései egy kivételével minden esetben fedték a való életben már igazolt minősítéseket. Egy fiatal matematikus viszont, aki már nagy visszhangot keltő, vitákat kavaró publikációkkal bizonyította zsenialitását, fordított minősítést kapott (egyebek közt: betegesen neurotikusnak, feltűnést viszketegségben szenvedőnek, műveletlennek s legkivált éppen a matematikához tehetségtelennek, végeredményben őrültnek minősítette a gépi káderezés).. Kiderült: a káderező-apparátus a lángész felkutatására alkalmatlan. A megszokottól meredeken eltérő, a szentté avatott tekintélyeket vakmerőén támadó, a gondolkozásnak, a következtetéseknek új utakat törő, a valóság tényeit semmilyen hitbuzgalom kedvéért meg nem tagadó emberfajta jellemzésére nem váltak be a szokványos paraméterek. A feltalálók rengeteget küszködtek a korrekción, eredménytelenül. Azt mindenesetre sikerült megoldaniuk, hogy az apparátus, ha már ezekre a szélső esetekre megbízható választ nem képes adni, legalább az említetthez hasonló, nyilvánvalóan durva hibákat ne kövessen el. Nem bolygatták meg az egyébként bevált programozást, de minthogy a gép a szélsőséges eseteket azonos kategóriában minősítette: az ilyen kivételesen ritka vizsgálati alanyoknál kigyúlt a vezérlőtáblán egy piros lámpa és megszólalt a vészcsengő. Akár zseni volt az illető, akár őrült. S hogy melyik a kettő közül, annak megállapítását e módosítással a feltalálók kizárták a gépi káderezés hatóköréből. Elkövetkezett hát az üzembe helyezés napja. Öriás dolog, ha meggondoljuk: az emberi társadalom teljes átalakítása rejtőzött ebben a találmányban. Hiszen minden gondunkat-bajunkat visszavezethetjük szinte egyetlen közös okra, minden csalódásnak, konfliktusnak, békétlenkedésnek a gyökere holtbiztosán elágazik idáig: az emberi minőség mérésére ez idáig nem volt megbízható, komplex mérőeszközünk. Amint láttuk: az egészség, az élet- képesség mérésére vannak jó műszerek, bizonyos képességeket, teljesítményeket is elég pontosan minősíthetünk — volt szó róla legkivált a sportban. Sem protekció, sem ilyenolyan elfogultság, sem a versenyző előzetes vagy utólagos jellemzése, minősítése, jóakaróinak vagy rosszakaróinak véleménye nem befolyásolhatja a stopperórát, a mérőszalagot, a célfotót, a tehetséget itt egzakt módon mérhetjük: a minőséget — mennyiséggel. Mi mindent nem tudunk csak megközelítően is hasonló pontossággal mérni! Vegyük csak azt, mennyire átalakítaná magánéletünket és közéletünket, ha az emberi minőséget is egzakt módon mérhetnénk; a jellemet, a szakmabeli tehetséget, az akaraterőt, a becsületet, a bátorságot, az őszinteséget, a jó férj, a jó feleség, a jó barát, a jó főnök, a jó politikus, a jó állampolgár tulajdonságait! Mennyi gondot, bajt, csalódást kiküszöbölhetnénk az életünkből, ha kiki úgy választhatná meg a párját, a munkatársát, a főnökét, a barátait — de még az ellenségeit is —, * hogy előzőleg pontos méretet venne a megkívánt minőség mértékegységével, ahogyan a szabómester a ruháról. Nos, a komplex minőségvizsgáló apparátus jelentősége messze túlnőtt azon, amit egy figyelmet keltő találmánynak szokás tulajdonítani — joggal nevezhetjük korszakalkotónak. Annál inkább érthetetlen számunkra az a sors, amely ennek a nagyszerű találmánynak osztályrészül jutott. Úriási volt pedig az érdeklődés eleinte. Jöttek szerelmespárok: jól választottak-e? Jöttek édesanyák, megtudakolni: milyen ember válik majd a gyerekeikből? Politikus megbízhaté Párthívei lasztott po Csapatos tek: alkalr ra, amelye Tódultak osztályveze kai a pály vételre jav vételre jel derjellemzi nyükhöz. Művészei hogy a tál elmélyíthes zódhassana guk előtt i tékeikről. El sem hányféle i kokkal, vá keresték fi Éjjel-nap a segédszi váltotta e; napra sza] már hónap kezni. Viszont gedetlenséj már megkE A harma meg benyc be; a drág porrá zúzt meglocsolti felgyújtott! zők. Az agg a kudarcot vai ezek v — Emiéi mozásra: i van: az utí hogy az ut És megh: Ez 2076-t Az unok: dolt a nag dott hinni hiteles, me tapasztalati Még a 1 félben levő dig nagy í káderezte 1 Egyik vi2 eredményt! „Mégis a mi baj — unoka, a t Mert hogy góban anny mek fiúban ez csakis a a programé „Mert sei ja, mint ér bész. És se mint én, Ijc lat... Mit morult gép; sze hogy hogy szétve
