Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1977-12-18 / 51. szám

Az utca alsó végéről csak keveset látni a falu feletti dombon sorakozó épületekből. Az emelkedőn felkapaszkodva azonban egy rövid pillantással Is körbetekinthető az egész telep, a lukanyényei (Nenince) Vörös Zászló Egységes Földművesszövetkezet baromfifarmja.

A Katren-udvarban, ahogy a helybeliek nevezik a jó hírű baromfitenyésztő farmot, éppen csendesen telik a nap. A takarmányt szállító traktorosok már elvégezték szokásos munkájukat, a második műszakra készülő gondozók pedig még ráérnek elindulni otthonról. A farm legrégibb dolgozója — Nemcsok Vince elvtárs — azonban reggeltől estig mindig talál magának munkát. Most is itt tanyázik. Rátalálni mégsem könnyű. A leghátulsó épületben keresett magának asztalt, széket. Oda már csak az fárad utána, akinek igazán fontos elintéznivalója van

— Ha mindenki itt érne, aki csirkét, tojást szeretne vásárolni, vagy egyszerűen csak kérdezni, közölni akar valamit, bizony nem sok idő maradna a munkára — magyarázkodik a sáros cipő láttán.

Nemcsok Vincét persze nemcsak ilyesmiért keresik gyakran. Személyében ugyanis régen olyan szakembert ismernek a helyi és a környék legtöbb földművesszövetkezetének vezetői, aki a baromfitenyésztés igazi nagymesterének mondható. Tizenhét éve dolgozik a Katren-udvarban. A legkülönbözőbb és a legújabb szakmai problémák kapcsán is kikérhetik véleményét az emberek. Nemcsak alaposan ismeri, de a gyakorlatban régen sikeresen és késedelem nélkül hasznosítja is a kutatóintézetek, a kísérleti tenyészetek legfrissebb tapasztalatait. Nem túlzás azt állítani, hogy jórészt ezért mondhatják magukénak a szövetkezet dolgozói a közép-szlovákiai kerület egyik legeredményesebb baromfifarmját.

Amikor ez kerül szóba, mintha csak helyesbíteni akarná az iménti megállapítást, gyorsan hozzáteszi:

— Az ipolynyéki szövetkezet baromfitenyésztő szakembereivel, dolgozóival mindig komolyan kell versenyeznünk az elsőbbségért. Ennek a szakmai versenynek egyébként már nagy hagyománya is van a két baromfifarm dolgozói között. Gyakran találkozunk egymással, és természetesen sohasem titkolunk el egyetlen új ismeretet, új tapasztalatot sem az ipolynyékiek előtt.

— Melyik szövetkezeti farm lesz eredményesebb az idén?

— Erre nehéz válaszolni. Mi is nagyon kíváncsian várjuk az év végi összegezést, értékelést.

A Katren-udvarban tizenhét évvel ezelőtt mindössze 130 tojást értékesítettek egy-egy tojótól. A 220-as átlagot is csak 1969-ben érték el. Azóta azonban sok minden megváltozott a farmon. Korszerűsítették az épületek berendezéseit, más takarmányt használnak, újabb ismeretek, tapasztalatok segítik a tenyésztői és a gondozói munkát. Az idén már minden bizonnyal a 260-at is meghaladja az átlagos tojáshozam.

— Szlovákiában az eddigi legnagyobb tojástermelési sikereket Nyitrán érték el. Az ottani tenyésztők már az évi 288 tojásról beszélhetnek. Igaz, hogy az a baromfifarm elsősorban kísérleti jellegű. De még nálunk sem jelenti a végső határt az idei évre célul tűzött 260-as átlagos hozam.

Hogy ezt Nemcsok Vince és a bronzjelvényt hamarosan ezüstre cserélő tizenhét tagú szocialista munkabrigádjának dolgozói valóban komolyan gondolják, több dolog is bizonyítja. Elsősorban az, hogy az idei évre meghatározott tojástermelési és -értékesítési tervet már a harmadik negyedév végére jócskán túlteljesítették. Nem maradt azonban teljesítetlenül a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának köszöntésére tett értékes munkafelajánlás sem. A brigádtagok: Balogh Erzsébet mérnök, a baromfifarm vezetője, Híves Mária, Berec Mária, Nemcsok Veronika, Koháry Elvira, a másik Híves Mária és a többiek az idei év elején azt ígérték, hogy november hetedikéig teljesítik az egész évi tervet amely összesen 11 millió 500 ezer tojás értékesítését adta feladatul számukra. Jó munkájuk nyomán azonban erre már a lerövidített határidő előtt sor kerülhetett. Ezért újabb felajánlást tettek. Ennek értelmében az év végéig további 500 000 tojást adnak át a felvásárlóknak. A tervtúlteljesítés teljes értéke így összesen több mint kétmillió tojás értékesítését jelenti majd december utolsó napján.

— Ha minden jól megy, néhány tojással meg is tetézhetjük az eredetileg célul tűzött 260-as átlagot. Azért mondom ezt feltételesen, mert — sajnos — nem éppen kifogástalan a jó minőségű kevert takarmánynyal való ellátás. Vagy az etetőanyag összetételével van baj,

vagy egyszerűen késik a megrendelt szállítmány. Az éhes tyúkok pedig nálunk sem sietnek tojni. További gondot jelent, hogy már sok mindent cserélni kellene a tojásházakban. A .legtöbb berendezés bizony megkopott a nyolc évvel ezelőtti üzembe helyezés óta. Ami még hibátlanul működik, azt pedig nem ritkán megállásra kényszeríti az áramkiesés.

Mintha csak ördögöt festett volna a falra, mert néhány perc múlva kialszik a lámpák fénye, csendesülni kezd, majd végleg megszűnik a villanymotorokkal hajtott berendezések zúgása.

— Most szerencsére csak a közeli vezetéken dolgoznak a szerelők — siet megnyugtatni a többieket Nemcsok Vince. —• A hálózatot bővítik. Rosszabb lenne, ha az elosztóban, vagy a transzformátorban mondta volna fel valami a szolgálatot.

Egy hosszabb cigarettaszü- netnyi idő elteltével valóban újra világítanak a lámpák, elindulnak, majd felgyorsulva a megszokott zakatolásba kezdenek a gépek.

LALO KÁROLY

Az „örökmozgó“ szalagok mellett Nemcsok Veronikának és Híves Máriának mindig sok a dolga

(A szerző felvétele)

Jő húszesztendős történelme van ma már a Ziar nad Hronom-i kohóipari vállalatnak. És e történelem első betűit szovjet emberek írták. Technológusok és tervezőmérnökök, akik a szlovákiai alumíniumgyártás hajnalán tervekkel a tarsolyukban és .gazdag tapasztalatok birtokában tanítani kezdték a közép-szlovákiai embereket, miként lehet a bauxitből, ebből a rőtszínű ásványból ezüstösen csillogó alumíniumot „varázsolni“. A nagyüzem törzsgárdájának tagjai még emlékeznek is a szovjet mérnökök — Agronovszkij, Bondarenko, Koszarev, Tkacsenko, Tulcsinszkij és a többi — nevére.

' A nagyvállalat egyik legfontosabb üzemét — az alumínium-oxidot (timföld) gyártó részleget is szovjet tervek alapján építették. Az egész csehszlovák iparnak nagy szüksége van timföldre, mert ez nemcsak az alumíniumgyártás elengedhetetlen kelléke. A timföldre más kohóipari ágazatoknak, továbbá a gyógyszer-, a papír- és a kerámiaiparnak is szüksége van.

A gyártás beindítása előtt kételkedők is akadtak, akik így tették fel a kérdést: Itt, Közép-Szlovákiában, ahol az emberek többsége földműves volt és pásztor, itt akarják meghonosítani az alumíniumgyártást? Azt az iparágat, amely oly bonyolult? Még a nyugati „jósok“ is felfigyeltek terveinkre. Előrejelzéseik szerint az üzemet ugyan felépíthetjük, de Csehszlovákia az alumíniumot nyugatról — valutáért — fogja vásárolni.

Tíz esztendővel a timföldgyártó üzem beindítása után — 1967-ben — a kohászok egy év alatt 118 ezer tonna timföldet adtak a népgazdaságnak. Ez 18 ezer tonnával több a tervezettnél. Ezzel azonban még nem mondták ki az utolsó szót. Hozzáláttak a víztelenítő berendezés korszerűsítéséhez, és tovább növelték az üzem teljesítőképességét. Itt is fontos szerepük volt a szovjet szakembereknek. A Leningrádban működő Össz-szövetségi Kutató és Tervező Intézetben dolgozták ki a korszerűsítési terveket. A hazai kutatóintézetek — pl. a brnói Chemoprojekt — is hozzájárultak a nagyvonalú fejlesztéshez. Brnóban végezték el a bonyolult számításokat. Dalibor Borecky, a neves kohőipari szakember egy Ziari látogatásakor a leningrádiak terveit tanulmányozva így szólt: „Mérget vehetnek rá, hogy a szovjet terv beválik.“

Be is vált. Üzemfejlesztés közben a leningrádiakkal való együttműködés kiváló volt, „menet közben“ is bármikor konzultálhattak a kivitelezők. Ma már konkrét adatokkal is bizonyítható, hogy kifizetődő befektetés volt az üzem rekonstrukciója. Az idén több mint 141 ezer tonna timföldet állítanak elő, 700 tonnával többet a tervben megszabott mennyiségnél.

Ügy tűnik, hogy a kiemelkedő eredmény elérése után sem pihennek meg a babérokon a 2iari kohászok. Közülük több mint nyolcvanan szovjet üzemekben — Leningrádban, Dnyepropetrovszkban, Volhovban, Uralszkban és Kamenszkban — gyarapították ismereteiket. Ezek kijelentették: tovább kell növelni a berendezések teljesítőképességét. Úgy vélik, hogy a mostani ötéves terv véMária Bujanová már húsz éve dolgozik a timföldgyártó részlegen, s az üzemben a legjobb dolgozók egyike

géig az évi produkció még további 13—14 ezer tonnával növelhető.

Tirtisnij mérnök, a leningrádi fejlesztési csoport egyik oszlopos tagja a műszakiakra jellemző rövidséggel így vélekedett a szlovákiai alumínium- kohászok megalapozott elképzeléseiről: „Talpraesett legények! Tudják, mit akarnak.“

Tirtisnij mérnök számára hazánk két vidéke különösen kedves vidék. Az egyik Kelet-Csehország, ahol a második világháború vége felé harcolt, a másik pedig a Garam völgye, ahol egy nagyüzem építéséhez járult hozzá.

Jelentős összegbe került a timföldgyártó üzem víztelenítő berendezésének a korszerűsítése. A 13 millió azonban csakhamar visszatérül, mert a rekonstrukció révén évente 5 millió koronával nagyobb termelési érték érhető el. Az üzem energiamérlege is kedvezőbbé vált, a felújított üzem beindítása óta 6 ezer tonna fűtőanyag takarítható meg évente. A korszerűsített üzem által kibocsátott környezetszennyező anyagok mennyi sége is jelentősen csökkent.

jozef Fábry, az igazgató egyik helyettese az utóbbi tényezőről így vélekedik:

— Lényegesen növekedett a termelés, a környezetszennyező anyagok mennyisége azonban nem növekedett. Ez azt jelenti, hogy az egy termék- egységre eső szennyezés csökkent. Úgy látom, a közegészségügyi szakemberek — akik állandóan szemmel tartják a környezet szennyezés alakulását — elégedettek.

A korszerűsítés révén az alapvető nyersanyag — a bauxit — hasznosítása is kedvezőbbé vált. Ez sem utol- sőrendű szempont, különösen hazánkban, amely nem bővelkedik nyersanyagokban.

Több mint 700 ember dolgozik az üzemben. Magukénak érzik a timföldgyártó részleget, és a legkiválóbXII. 18.

H H/ftlflí-T ’ It f1M A % / f I k 1 f11 TAIulllTAK

n uLvvJt I i\y onvLvi\ I vL irtwULiriiY-ssí