Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-12-18 / 51. szám
VASÁRNAP BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK 1977. december 18. A NAP kel — Nyugat- Szlovákia: 7.39, nyugszik 15.56 Közép-Szlovákia: 7.30, nyugszik 15.47 Kelet-Szlovákia: 7.21, nyugszik 15.38 órakor A HOLD kel — 12.10, nyugszik 00.11 órakor NfiVNAP|UKON SZERETETTET. KOSZÜNTftlK AUGUSZTA — SLÄVKA nevű kedves olvasóinkat 1907-ben született Christopher FRY angol drámaíró 0 1942-ben ölték meg a német fasiszták Oldrich HLAVÄC cseh orvost, Írót (szül. 1893). AZ ÜJ SZÓ JÖVŐ vasárnapi SZAMÁNAK TARTALMÁBÓL Mindig kell áram Komlósi Lajos riportja Egész évben karácsony Flőriániné M. Márta írása Józsa király, az ember Szilvássy József beszélgetése az ismert labdarúgóval Egymástól távol — egymáshoz közel Bodnár Gyula riportja egy színészházaspárról „A gyermek évszázada” Fábry Zoltán még nem közölt írása Ahol a szovjet pezsgő készül Fülöp Imre riportja Sok kicsi sokra megy Elérkeztünk ahhoz az időszakhoz, amikor az energiatermelő üzemek dolgozói felkészültségből, szakmai érettségből, a fogyasztók pedig lelkiismeretességből, megértő magatartásból vizsgáznak. Télen — a többi évszakhoz viszonyítva — jelentősen nő az energiafogyasztás és az ellátás folyamatosságát veszélyeztető tényezőket az energiatermelő üzemek fokozott igyekezettel, a termelés növelésével, a fogyasztók pedig átgondolt takarékossági intézkedések foganatosításával csökkenthetik a minimumra. A villanytelepek, elosztó állomások, a tüzelőanyagokat kitermelő vállalatok dolgozói még a forró nyárban gondoltak a 'télre: kis- és nagyjavításokat végeztek a berendezéseken, a bányákban, a gáz- és naftaipari vállalatokban pedig ésszerű, a termelés növelését előmozdító munkamódszerek alkalmazásával, valamint a jelentős évfordulók tiszteletére vállalt kötelezettségek példás teljesítésével növelték a termelést. Energiából azonban — főleg télen — a sok is kevés, mert a korán beköszöntő esték szükségessé teszik a korai lámpa- gyújtást, a lakásokat, a munkahelyeket, a közlekedési eszközöket fűteni kell és az üzemek is több energiát fogyasztanak, mint nyáron, mert az év végi hajrá, az újév igényes feladatainak teljesítésére irányuló törekvés a gépek nyújtott, vagy több műszakban történő üzemeltetését teszi szükségessé. Mivel mindenki a közös energiaforrásokból részesül, senkinek sincs joga kijelenteni: addig égetem a lámpát az előszobában vagy az udvaron, amig jólesik, mert én fizetem a villanyszámlát, pénzem pedig van elég! Vannak értékek, amelyek nem vásárolhatók meg pénzzel. Ezek közé tartozik az energia is. Ha például hazánkban tízmillió ember gondolkodna így és mindenki csak egy égőt működtetne órákon át feleslegesen, az elpocsékolt energia csillagászati számot érne el, s nem jutna elegendő áram a kórházaknak, óvódáknak, ahol a fényt és a meleget nem pótolhatják a bankjegyek. Az energiaigényes téli időszak nemcsak a villamos áramot és a tüzelőanyagot közvetlenül kitermelő üzemek, hanem a szállítással foglalkozó szervezetek — főleg a vasút — dolgozóitól is nagy felelősséget, a feladatok végzéséhez szükséges öntudatos viszonyulást igényel. A bányák dolgozói hiába teljesítenék túl a tervfeiadataikat, ha a kitermelt szén a kellő számú vasúti kocsi hiánya miatt nem jutna el a rendeltetési helyére. Mivel az energia létfontosságú produktum, szükséges, hogy a termelők, szállítók és a fogyasztók a folyamatos ellátás biztosítása érdekében úgy működjenek együtt, mint egy finoman olajozott gépezet. Novemberben aktívákon találkoztak az energetikai üzemek szakemberei a vállalatok főenergetiknsaival és a nemzeti bizottságok tisztségviselőivel. Tájékoztatták egymást az igényekről és a lehetőségekről. Szükséges, hogy az elfogadott harmonogramot egyetlen üzem se lépje túl, s ha a termelésben mutatkozó esetleges lemaradások pótlására törekednek, dolgozzanak több műszakban, mert délután, este és főleg éjjel elegendő mennyiségű elektromos áramot tudnak biztosítani a villanytelepek. A nemzeti bizottságok tisztségviselői a gyűléseken, ha a választóikkal találkoznak, kérjék meg őket: ne működtessenek feleslegesen villamos fogyasztókat, mert sok kicsi sokra megy és ennek valamennyien megérezzük a kárát. KOMLŰSI LAJOS KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK A haladás fékező! Több mint négy éve már, hogy tizenegy ország részvételével Bécsben megkezdődtek a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentésével foglalkozó tárgyalások. A közel 160 plenáris ülés és a számtalan két- és többoldalú találkozó mindeddig nem hozta meg a kívánt eredményt. Ha tehát az elért megállapodások alapján akarjuk megvonni a bécsi tárgyalássorozat hatékonyságának mérlegét, ez egyértelműen negatív, hiszen nem sikerült semmilyen kézzelfogható eredményre jutni. A szocialista országoknak, köztük hazánknak, már 1973 novemberében beterjesztett eredeti javaslata szerint a két félnek egyszerre és egyenlő arányban kellett volna csökkentenie haderejét. Ez az előterjesztés abból indult ki, hogy a haderőcsökkentés nem boríthatja fel a térségben kialakult történelmi erőviszonyokat. Ezzel szemben a NATO országok az ugyancsak 1973 novemberében telit javaslataikban azt kívánták — s kívánják ma is —, hogy a Varsói Szerződés és az atlanti tömb államai fogadjanak el közös felső határt a szárazföldi erők létszámára vonatkozóan. A nyugati országok képviselői a szárazföldi erők aránytalan csökkentését szorgalmazva, a fegyverzetek redukálásáról sokáig hallani sem akartak, s csökönyösen ragaszkodtak ahhoz, hogy a NATO országok nem hajlandók semmiféle nemzetközi kötelezettséget sem vállalni. Ezt a felfogást a Varsói Szerződés államai a múltban és most is következetesen elutasítják. Ugyanakkor javaslataikban a fegyverkezési hajsza megfékezését és elveik fenntartása mellett a kompromisszumok lehetőségeinek keresését tartották és tartják szem előtt. Ilyen javaslat volt például 1974 ben, hogy a résztvevők vállaljanak kötelezettséget arra, hogy a tárgyalások időszakában nem növelik közép-európai fegyveres erőik létszámát. A tavaly februárban előterjesztett szociálista javaslat szerint az első szakaszban a Szovjetunió és az Egyesült Államok csökkentette volna haderejét Közép-Európában, s a második szakaszban (1977—1978) került volna sor a többi részt vevő állam erőinek egyenlő arányú csökkentésére. E javaslat után a NATO országok ismélelten követelték: a szocialista országok közöljenek adatokat haderejük nagyságáról. Megint csak a megegyezésre való készséggel magyarázható, hogy a szovjet küldöttség vezetője tavaly júniusban közölte a megfelelő adatokat. A nyugati válasz — az adatok közlése — azonban hónapokig váratott magára, s végül is olyan bejelentésben fogalmazták meg, amelyben a NATO teljesen alaptalanul és indokolatlanul nem tüntette fel az NSZK-ban állomásozó francia erők létszámát. Ezt követőleg pedig a Nyugat újabb időhúzó taktikához folyamodott kétségbe vonva a szocialista országok által ismertetett adatok hitelességét. A bécsi tárgyalásoknak most lezáruló fordulója tehát azért nem hozta meg még m'ndig a kívánt haladást, mert a NATO- országok nem hajlandók lemondani törekvésükről, hogy egyoldalú katonai előnyökre tegyenek szert. ESEMÉNYEK KÉPEKBEN Prágában a ]ülius Fuíík Kultúra és Pihenés Parkjának Kongresszusi Palotájában hétjön elkezdődött a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség VIII. kongresszusa. A képen a résztvevők szavazással jóváhagyják a kongresszus programját (A CSTK felvétele) Megtartotta 37. közgyűlését Bratislavában a Szlovák Tudományos Akadémia. Az Akadémiának az elmúlt időszakban kifejtett tevékenységéről szóló jelentést Milan Répás, a Szlovák Tudományos Akadémia levelező tagja, az Akadémia főtitkára terjesztette elő (A CSTK felvétele) Szombaton, december 10-én a Szovjetunióban felbocsátották a Szojuz—26 űrhajót. A képen: a Szojuz—26 legénysége, gyakorlat közben az űrhajósok Gagarinról elnevezett kiképző központjában. Baloldalt Jurij Romanyenko, az űrhajó parancska, jobboldalt pedig Georgij Grecsko fedélzeti mérnök látható (Felvétel: CSTK — TASZSZ) XII. 18. Veszélyes nyugati szám (A moszkvai Pravdából) PROTICS JOLÁN ÚJ SZÓ
