Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-12-11 / 50. szám
CEUUK A REMBZHtS SPWIflltKBWSHi Az iskolai testnevelés nagyon fontos és állandó probléma. Így volt ez a múltban s így lesz a jövőben is a folytonosan javuló feltételek ellenére. Mert ahogy változnak az idők, múlnak az évek, változtatni kell a módszereken is, illetve azokat a modern kor követelményeihez alkalmazni. A fiatalság sportolás iránti érdeklődése a mozgás utáni vágy természetes megnyilvánulása. Ilyen korban kell és lehet az ifjú nemzedéket a testedzéshez, a rendszeres sportoláshoz szoktatni. Nem könnyű dolog, ám csak addig, amíg a fiatalok rá nem eszmélnek, mennyi örömet jelent a futás, úszás, a labdajátékokról nem is beszélve. Amit pedig fiatalon megszoknak, az bizonyára később sem maradhat ki a heti, esetleg napi programjukból. A testedzés életük szerves részévé válik. Komoly feladat, melynek megoldása elsősorban a testnevelőkre hárul. A fenti gondolatok foglalkoztattak bennünket, amikor a Komáromi (Ko- márno) Mezőgazdasági Szakközépiskolába tartottunk. Vajon miként oldják meg a testnevelés fontos, de nagyon gyakran egyáltalán nem egyszerű problémáit ott, ahol a diákok csaknem kivétel nélkül kisközségekből, falukból származnak, s az iskola elvégzése után majdnem mindnyájan mezőgazdasági üzemekben tevékenykednek. Amikor bekopogtunk Berze István igazgatóhoz s bemutatkoztunk, meglepődött, szabadkozni kezdett: — Diákjaink nem dicsekedhetnek olyan rendkívüli sporteredményekkel, amelyek indokolnák, hogy az újságban is foglalkozzanak velük. Miután megmagyaráztuk: minket nem elsősorban az eredmények érdekelnek, hanem az, miként folyik az iskolában a testnevelés, szívesen állt rendelkezésünkre. — Iskolánkat 1896-ban alapították és az első végzős diákok 1900-ban hagyták el kapuit. Hozzánk a kilencéves alapiskola elvégzése után kerülnek a növendékek. A hároméves mezőgazdasági szaktanintézetbe 116-an járnak, s onnan a kétéves felépítményibe kerülnek. A négyéves szakiskola diákjainak száma 125. Összesen 282-en látogatják a há- rort szakiskolát, s közülük csaknem kétszáz bennlakó, az internátust csak a hét végén hagyják el. A többiek viszont naponta utaznak. Vajon hány testnevelő foglalkozik a fiatalokkal? — Csak egy! Sajnos, az a helyzet, hogy két testnevelőt nem alkalmazhatunk, mert nem tudnánk számukra teljes elfoglaltságot biztosítani. Egynek pedig túl sok az, amit el kell végeznie. így Szép Lajos testnevelő tanárnak bizony nincs irigylésre méltó dolga. Megköszöntük Berze Isstván igazgatónak a felvilágosítást és a testnevelő társaságában elindultunk, hogy végignézzük az iskola sportlétesítményeit. Közben természetesen az iskolai testnevelésről, a fiatalság sport olt at ásáról beszélgettünk. — Nem akarok panaszkodni — mondotta mintegy elöljáróban Szép tanár —, de a testnevelés és a sport ma oly sokrétű követelményt állít velünk szemben, hogy valóban minden túlzás nélkül, nehéz dolgunk van. De vegyük sorjába, mit kell tennünk és mit szeretnénk elérni. Kezdjük mindjárt az egyik nagy problémával, a sportrendezvények látogatásával. A legkülönbözőbb szervek rendeznek versenyeket, azonban ezek sajnos nincsenek összehangolva, mivel nem tudnak egymás kezdeményezéséről. Így történik azután, hogy míg az iskolai év első szakasza — az őszi, téli hónapok — rendezvényekben szegények, addig az év másik fele — a tavaszi, kora nyári hónapok — versenyekben túlzsúfolt, így állandóan utazhatunk. — Mindez elsősorban az úgynevezett kis iskolákat sújtja a leginkább, mivel azokban a szerény létszámból nehezebb a jó eredményekre képes sportolókat kiválasztani, nevelni. Viszont az értékelésben párhuzamot vonnak a gimnáziumok és a szak- középiskolák között és nem veszik figyelembe azt, hogy az utóbbi diákjai lényegesen elfoglaltabbak. Nálunk még nehezíti dolgunkat az in- ternátusi nevelés programja. Mindebből arra következtethetünk, hogy általában kevés a szabad idő. Vonatkozik ez diákokra, tanárokra egyaránt? — Bizony — mondja bosszankodva. — Sok mindent tervezünk, sőt ellenőrzik is, vajon a ránk bízott feladatokat teljesítettük-e, az iránt azonban senki sein érdeklődik, van-e időnk családunkra, gyermekeinkre. Sokat beszélünk a szabad idő célszerű kihasználásáról. Van a gyerekeknek egyáltalán szabad idejük? Nézzük csak, milyen az internátusbán lakók napi programja. — Ébresztő reggel hat órakor, utána takarítás, reggeli 7.10-kor, illetve nyolc órakor kezdődik a tanítás és 16.45 órakor végződik. 17.00 órától egy őrá kötelező tanulás a szobákban, majd 18.00-tól 19.00-ig vacsora- szünet, utána pedig 21.00 óráig ismét tanulás következik. Persze, az órarendtől függően egy-egy osztály diákjai azért jutnak szabad időhöz, például akkor, amikor csak hét órát töltenek az iskola padjaiban. A felszabadult két órát lehetne és kellene is testnevelésre, valamint sporttevékenységre fordítani, ha a nevelőknek nem lennének egyéb, megoldásra váró feladataik, így azután erre fordítják a szabad időt. Ezek szerint a testnevelésre, vagy még inkább a sporttevékenységre kevés idő jut. Mégis vannak eredmények, amelyekről a versenyeken elért jó helyezésekért, sőt győzelmekért járó oklevelek tanúskodnak a legékesebben. Hogyan csinálják? — A tanoncoknál hetente egy, a többieknél két óra a kötelező testnevelés. Az órarendileg biztosított, előírt tananyagban szertorna, atlétika és labdajátékok szerepelnek. De kell időt szakítani a versenyszerű sportolásra is, hiszen iskolánkban biztosítottak a feltételek. Amint láthatták, a 400 méteres salakos futópálya övezte labdarúgópálya szép környezetben, iskolánktól alig öt percnyire fekszik. Ennek ellenére azért, hogy még több időt nyerjünk, a tornaterem közvetlen közelében távolugró-, magasugró- és súlylökőpályát létesítünk tavasztól. A kosár- és kézilabdapályát nyáron aszfaltozták. — Sokan úgy vélik: a vidékről származó fiatalok masszívabb testi felépítésűek, a városi gyerekeknél erősebbek. Ez azonban inkább a felsőbb osztályokban mutatkozik meg. Azok, akik a kilencedikből jönnek hozzánk, csaknem mind egyformák és sajnos nagyon szerény mozgás- kultúrájúak. Ami pedig az úszást illeti, a mérleg egyenesen meghökkentő. A szakközépiskola új növendékeiből húsz lány közül csak kettő tud úszni. Belátom, ahonnan jöttek, ott nem volt lehetőségük az úszás elsajátítására, de mielőtt tanulmányaikat elvégzik, feltétlenül meg kell őket úszni tanítani. — Csehszlovákiában a diákok tantervében szerepel a síkiképzés, mely nem megy a tanítás rovására. Szerintem az úszásoktatást is hasonló módon lehetne megoldani, és ezzel óriásit lépnénk előre. Mert a legnehezebb az uszodába eljutni. Igaz, van szabad szombatunk, de a hét végén a szülők is igényt tartanak gyermekeikre. Viszont az órákat öt napra sűrítették össze, tehát hét közben kevesebb idő jut a szabad foglalkozásra. Bűvös kör, ugye? — Ennek ellenére rendszeresen részt veszünk különböző versenyeken, az ifjúsági sportjátékokon, a mező- gazdasági iskolák részére rendezett versenyeken, és hol több, hol kevesebb sikerrel szerepelünk. Természetesen nem lehet köztünk és a hatszáznál több diákot számláló iskolák között párhuzamot vonni, éppen ezért tartom értékesnek azt a második helyet, amelyet 1975-ben a komplex értékelés szerint a kerületben tizennégy iskola között megszereztünk. Milyennek látja a jövőt, mit kellene tenni? — Az iskola igazgatósága támogat bennünket, létesítményekben nincs hiány, anyagiakban sem látunk szükséget. A legjobb megoldás az lenne, hogy a kora esti órákban tarthatnánk edzéseinket. Akkor viszont a diákok egy része már a következő napra készül, a többiek pedig utaznak haza. Így a foglalkozást a tantervhez kell alkalmaznunk. A sportkörök közül a röplabda, labdarúgó, sportlövészet, az atlétika, télen a sakk, asztalitenisz és a tornatermi labdajátékok iránt nyilvánul meg érdeklődés. — A legnépszerűbb nálunk is a labdarúgás. Az idén első ízben rendeztünk a Nagy Október tiszteletére négy csapat részvételével labdarúgó- tornát. Jövőre szeretnénk nemzetközi rangra emelni. Számolunk ugyanis a magyar mezőgazdasági technikum növendékeinek részvételével. Szerencsére akad segítőtárs: Kiss Ferenc kolléga, aki a labdarúgókkal foglalkozik és Mits Ferenc nevelő, aki a fiú röplabdázók edzéseit irányítja, így hármasban érthetően jobban bírunk a sok teendővel és reméljük, hogy a jövőben iskolánk testnevelését, sportját még eredményesebbé tehetjük. ‘Meggyőződésünk: a fiatalok ezért nagyon hálásak lesznek. KOLLÁR IÚZSEF A CSTK felvételei ÓÚJszó Index: 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr. Raboy Zoltán CSc. Helyettes főszerkesztők: Szarka István és Csető János. Szerkesztőség: 893 38 Bratislava, Gorkého 10. Teiefon: 309, 312-52, főszerkesztő: 532-20, titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gozdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308, Pravda — Kiadóvállalat Bratislúva, Volgogradská 8. Nyomja a Provda, az SZLKP nyomdavállalat — Pravda, 02-es Nyomdaüzeme, Bratislava. PRÖBÁNYOMAS. Hirdető- iroda: Vajanského nábrezie 15. II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Az Új Szó előfizetési dija havonta — a vasárnapi számmal együtt — 14,70 korona. Az Új Szó vasárnopi számának külön előfizetése negyedévenként 13,— korona. Terjeszti a Postai Hírlcpszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Ústrednó expedíció tlace, Gottwaldovo námestie 48/VII. A SÜTI regisztrációs száma: 5 2.
