Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-12-11 / 50. szám
Kanadai naplójegyzetek II. Egy évtizeddel De Gaulle látogatása után 9 René Lévesque látogatása Párizsban • „Néhány millióan a 230 millió között“ • Az olimpiai falu ma is üresen áll • Quebec a 23. lehetne a sorrendben • „Fel kell világosítani őket tévedésükről“ A kanadai pénzen azért van ■az angol királynő arcmása, mert a hatalmas ország a Brit Nemzetközösséghez tartozik, és bár lényegében az elmúlt két évtizedben az önállóság minden fontos elemében előrelépett, államfőként az országban a II. Erzsébet angol királynőt képviselő főkormángzót tisztelik. Természetes, hogy az államfőnek tulajdonképpen csak hivatali szerepe van — a politikai kérdésekben a szövetségi kormány (a miniszterelnök Pierre Trudeauf és a tartományi kormányok döntenek. Nincs értelme a történelem évszázadaira hivatkozni, a már említett John Cabot-ra, az angolra és Samiel de Champlain-ra, a franciára — elég egy néhány esztendővel ezelőtti eseményt felidézni. Egy évtizeddel ezelőtt történt, hogy De Gaulle Franciaország tábornokelnöke kanadai látogatása során nyilvánosan éltette a „szabad Quebecet" — és ezzel a létező, tulajdonképpen az első világháború óta folytonosan növekvő kanadai—francia nacionalizmus hamu alatti parazsát felszította. Éppen Kanadában voltam, amikor az elmúlt esztendő novemberében győzedelmes szeparatista, azaz francia nacionalista Parti Québécois (PQ) egyik vezetője, a tartomány miniszterelnöke, René Lévesque párizsi látogatást tett. A québeci miniszterelnöknek egyszerűen fantasztikus fogadást készítettek elő Párizsban. A repülőtéren Barre miniszterelnök fogadta, majd ellátogathatott a francia nemzetgyűlés épületébe, és a lapok megírták, hogy III. Napóleon óta ő az első, aki a Bourbon-palotának a Concorde térre néző főlépcsőién léphetett he az épületbe. Annak ellenére, hogy amikor Guiringaud francia külügyminiszter legutóbb Kanadában járt, Párizsnak a Quebeckel kapcsolatos álláspontjáról azt mondta, hogy az eqgrészt be nem avatkozás Kanada bel- üqgeibe és nem érdekeltség (non indifference) Quebec iránt, a québeci miniszterelnök párizsi látogatása rendkívüli mértékben felszította KanadáPierre Trudeau szövetségi miniszterelnök ban a szeparatisták érzelmeit és vágyálmait. Amikor Lévesque az Orly repülőtéren látogatásának céljáról beszélt, még csak ezt mondta: „El akarom magyarázni a köztársasági elnöknek és a francia népnek Quebec emancipációinak állomásait.“ (A nagy kanadai lapok hozzátették, hogy a miniszterelnöknek majd el kell magyaráznia, hogy a PQ kiharcolta: népszavazás dönt majd arról, hogy legyen-e független Quebec. De azt is meg kell mondania, tették hozzá még a francia nyelvű montreali lapok is, hogy a québeci szuverenitásnak össze kell kapcsolódnia a Kanadával való rendkívül szoros gazdasági társulással.) Eredetileg úgy képzelték, hogy Lévesque majd a nemzet- gyűlés ülésén beszél a francia képviselőkhöz. De a diplomáciai tojástáncot járó francia szervezők megérezték, hogy ez olyan mértékű udvariatlanság és tapintatlanság lenne Kanada irányába, hogy lemondtak róla. Megszakították a parlament ülését és a francia honatyák egy másik terembe gyűltek össze, ahol Lévesque olyan beszédet mondott, amelynek egyik mondatában ez áll: „A térképen új állam tűnik majd fel, a független Quebec.“ Montrealban és Ottawában, René Lévesque, québeci tartományi miniszterelnök valamint Torontóban sok emberrel beszélgettem erről a nagyon izgalmas és aktuális problémáról. Annyit meg lehet állapítani, hogy még a franciák körében is van egy elég jelentős tábor, amely federalistának vallja magát, azaz elhatározott, meggondolt állásfoglalása, hogy Quebec maradjon Kanada tíz tartományának egyike. Egy nagy montreali élelmi- szeripari üzem igazgatója a következőt mondotta: „Míndösz- sze néhány millóan, talán öt- millónyian vagyunk itt franciák Quebec tartományban és talán néhány százezren Onta- rióban és néhány ezren nyugatabbra Kanadában. Hát hogyan képzelik egyesek, hogy néhány millió francia elszigetelten él az összesen majdnem 230 milió észak-amerikai angol között? Hát ez az ultranacionalizmus egyszerűen ostobaság.“ Tavaly novemberben, amikor a PQ nagy meglepetésre választási győzelmet aratott és kormányt alakított Quebecben, tulajdonképpen maga Lévesque, a pártvezér, a miniszterelnök sem beszélt méq elszakadásról. Azt hangoztatta, hogy tisztességes, jó kormányzatra van szükség. Itt egy pillanatra meg kell állni. Nemcsak Quebec tartományban, egész Kanadában nagyon sokat beszélnek manapság a tisztességről. Éppen ott-tar- tózkodásom napjaiban zajlott a parlamentben a rendkívül heves vita egy, a PQ tagjai elleni lehallgatási botrány dolgában — sokan kanadai Watergate-ügy- nek mondják ezt. 1975 végén a rendőrség házkutatást tartott egy liberális szenátor irodájában — dokumentumokat kerestek bizonyos személyek ellen, akik belekeveredtek a repülőtereken árusított vámmentes, majd ügyesen másutt áruba bo- csájtott whisky több milliós üzletébe. így kezdődött, és 1977- ben már ott tartott a vizsgálat, hogy a montreali olimpiai falu építésével kapcsolatos állítólagos panama részleteit kutatták. (A tényékhez tartozik, hogy az olimpiai falu, egy sokemeletes felhők -'rcoló-monstrum ma is teljesen üresen áll, mert valakiknek sokkal jobb üzlet kiadatlanul adómentes vagyonként leltárban tartani, mint esetleg lakbéradót fizetni a sokmilliós bevétel után.) Egyáltalán: nagyon sok gazdasági visszaélésre derített fényt néhány haladó politikus, és újságíró az elmúlt esztendőkben, úgyhogy Lévesque első választási és választás utáni jelszavai jó fogadtatásra leltek Quebsc- ben. Most azonban, különösen 1977 januárja óta már a leghatározottabban az elszakadásról beszélnek a PQ emberei. Az azonban kétségtelen, hogy a PQ politikája nem mindenki számára elfogadható. A minap írta az United States and World Report: „A közvéleménykutatásokból kitűnik, hogy Quebec tartomány lakosságának — ötmillió francia nyelven beszélő és egymillió angolul beszélő kanadai polgár — csak a kisebbsége teszi magáévá a függetlenség, az elszakadás gondolatát. De még ez a kisebbség is csökkenő tendenciát mutat. 1977 júliusában egy közvéleménykutatásból kiderült, hogy a lakosságnak körülbelül 70 százaléka ellenzi az elszakadást, szemben az áprilisi 62 százalékkal. Lévesque azonban anélkül, hogy felhatalmazást kapott volna a lakosságtól az elszakadási folyamat beindítására. gyors ütemben lépéseket tesz Quebec francia szuverenitásának előmozdítására. Egy új törvény a franciát tette az egyetlen québeci hivatalos nyelvvé, ami nagy megrázkódtatást váltott ki az angol nyelvű kisebbségben." Torontóban a kereskedelmi és iparkamarában találkoztam egy Montreálból származó üzletemberrel, aki elmondotta, hogy hozzá hasonlóan száz meg száz középtőkés és kistőkés költözött át január óta Torontóba. „Jól tudom, hogy ha Quebec független lenne, a maga kb. 45 milliárd dollár értékű árutermelésével a világ ösz- szes országai közül a 23. helyre kerülne. Azt is tudom, hogy olyan fantasztikus erőforrásokkal rendelkezik ez a tartomány, hogy még előbbrelépésre is van lehetősége. De hát tudni kell, hogy a függetlenség ára irtózatos lenne. Az egész kanadai gazdaság stagnál — a québeci visszaesőben van. Az új beruházók tulajdonképpen 1975 novembere óta nagy ívben elkerülik Montreali, egész Quebec tartományt ..." Montrealban valaki elvitt a valóban elegáns és főként a középosztály felsőbb rétege által kedvelt Westmount kerületbe. Az elmúlt évtizedekben ez főként az angolul beszélő lakosság előtt volt kedvelt környék. Húsz percig sétálgattunk és húsz perc alatt valamivel több mint száz „ez a ház eladó“ — táblát számoltam meg. Az angolul beszélők távoznak Quebecböl. El kell gondolkodni persze azon is, hogy a tartományban valamivel több mint 350 nagy amerikai vállalatnak van" leányvállalata vagy fiókja és a beruházások összege valószínűleg 5 milliárd dollár körül van. Azonban szemben az angolul beszélő kanadai tőkével az amerikai vállalatok nem terveznek távozást ... A nyelvi törvény (amelytől függetlenül egyelőre még például az élelmiszer-kereskedelemben kötelező minden árura, konzervdobozra, zacskóra pontosan ugyanolyan betűvel és ugyanolyan terjedelemben mindkét nyelven feltüntetni az áru nevét és származását!) Trudeau szövetségi miniszterelnök szerint „súlyos visszalépés, az angol nyelvű.„ québeciek történelmi jogainak megtagadása“. (Egyébként több mn* 500 ner folyik a legkülönbözőbb bíróságokon a nyelvi törvény ellen, azon a címen, hogy az ellentétben áll Kanada alkotmányával.) Senki nem tudja megmondani, hogy vajon a közvélemény kui at ásnak van igaza, vagy Lévesgue reményei válnak valóra és a népszavazáson az elszakadás vagy az együttműködés mellett dönt a többség. Trudeau miniszterelnök sajtóértekezletén — éppen akkor, amikor Lévesque még Párizsban koszorúzgatott — kijelentette: „Ha sok francia még azt hiszi, hogy Quebec valamiféle gyarmat, fel kell világosítani őket tévedésükről.“ Alighanem az észak-amerikai kontinens legújabbkori történetének legizgalmasabb részlete a Quebecben zajló francia- angol vita. GÁRDOS MIKLÓS Montrealban ünnepük a PQ győzelmét 1977 XII. 11. Egy karikatúra: „Valami rágja Kanada egységét“ (Kanada címere a juharlevél)
