Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-12-04 / 49. szám
KAR AG AND AI RIPORT Hajnali három körül érkezett meg a repülőgépünk, és fél órával később megkaptam a szobám kulcsát a Sirály-szállóban. Azt hiszem, nem én voltam az egyetlen, aki arra gondolt, vajon az ágy, amelyben aludt, nem volt-e AndTijan Nyíkolajevé, Georgij Beregovojé, Pavel Popovicsé, vagy másik szovjet kozmonautáé. A hotel narancsszínű homlokzati falán vagy másfél tucat márványtábla hirdeti orosz és kazah nyelven, hogy éppen itt, ebben a nem nagy karagan- dai hotelben töltötték a szovjet űrhajósok az első napokat, miután a világűrből visszatértek. A rádió éppen közli, hogy egy további Szojuz űrhajó — befejezve feladatait a világűrben — visszatérni készül a Földre. Mindannyiunknak rögtön az jut az eszébe, de jó lenne, ha beszélgethetnénk a világűrből éppen visszatért kozmonautákkal, s azután a riportot leadhatnánk lapunk szerkesztőségének, de mivel éppen péntek volt és méghozzá 13-a, nem volt szerencsénk. A kozmonauták csak két nap múlva értek földet, azután, hogy távoztunk Kar.agandából. A szürke Volga-kocsi végigvisz az űrhajósok városán; itt vannak a közelben valahol az űrhajó-startpályák, s ebben a körzetben szállnak le a kozmonauták. Ám még mielőtt .az „űrhajósok városa“ nevet kapta volna, Karagandát már korábban a „szén és acél városának“ hívták, noha ezt a tájékozatlan látogató a város utcáit járva az első pillanatban aligha veszi észre. A lakóházak és a középületek szinte teljesen eltűnnek a fák zöldjében. — Enélkül bizony sokkal nehezebb lenne itt az élet — mondja az egyik emeletes házban levő lakásában Bo- lat Bakisev 35 éves bányász. — Karaganda Kazahsztán száraz, sivatagos területén fekszik, itt bizony nem nagyon kényezteti el ,az embert az időjárás. Május végén még fagyok vannak, aztán a telet szinte átmenet nélkül 30 fokos hőségek váltják fel, augusztus közepén még éjszaka sem száll le a hőmérő higanyszála plusz 20 fok alá, de a hónap vége felé már ismét kezdődnek a fagyok. A fák azonban nyáron megvédenék a hőségtől, és a hideg sem olyan veszélyes, attól is megvédenék valamelyest a fák. Karaganda lélekszámát tekintve a 33. helyen van a szovjet városok között. Jelenleg valamivel több mint félmillió lakosa van, de nem ez adja meg igazi jelentőségét, hanem az itteni ipar. A város még csak 44 éves, sőt, a Timirtau kohászati kombinát csak 30 éves múltra tekint vissza. Nem mintha nem tudtak volna már korábban is róla, milyen kiadós szénlelőhelyek vannak itt. Már a forradalom előtt volt itt két kisebb akna, ahol szenet fejtettek egy kis rézhámor számára. De az akkori kis településtől, amelynek mindössze három téglaháza volt, a többi faház és földkunyhó, igen messze esett Oroszország — a legközelebbi vasútállomás — s ezt is csak igen rossz utakon lehetett elérni — olyan messze volt Karagandától, mint Kosice Prágától. A Szovjetunió harmadik legnagyobb szénmedencéjének történetét a 30-as években kezdték csak írni. Észak felől 1931-ben megépült a vasúti szárnyvonal, nem sokkal később felállítottak 23 felvonótornyot, tapasztalt bányászok érkeztek Donbaszból, fiatal erős kazahokat pedig Dnyepro- petrovszkba küldtek betanulásra. A felvonótornyok körül sorra épültek a bányászházak. Ma már bontják őket, helyükön a legkorszerűbb toronyházak fognak állni. A liften leszálló bányászok közül csak minden harmadiknak van jellegzetes kazah arcvonása. Kevés volt a „bennszülött“ lakosság, ezért Kara- gandába a Szovjetunió más területeiről is sok bányász érkezett. Ma kevés híján évente 50 millió tonna szenet, mintegy 10 millió tonna kokszot termelnek, azonkívül 6 millió tonna acélt és 4,5 millió tonna hengerelt árut, főként lemezt; ebből készül például a Zsiguli kocsik karosszériája. És a körzet erőművei ma annyi villamos áramot termelnek, adnak az országos hálózatnak, amennyit Karaganda alapításakor a Szovjetunió összes erőművei együttesen. BOLAT BAKISEV, a Szocialista Munka kétszeres Hőse, a Munka Dicsőségrendjének kitüntetettje a Szovjetunió egyik legmélyebb bányájában, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója nevű bányában dolgozik. Ottjártunkkor a bányaüzem egy részének rekonstrukciója folyt éppen, ennek befejeztével négy és fél millió tonna szenet fognak itt termelni. A fejtési viszonyok hasonlók itt mint az ostravai szénmedencében, ezért nem csoda, hogy az itteni bányavállalat és az ostravai Csehszlovák Hadsereg Bánya dolgozói testvér-baráti kapcsolatokat tartanak fenn, közösen foglalkoznak számos műszaki probléma megoldásával. Bakisevék megkínáltak ebéddel, olyan étellel, amit maguk is fogyasztanak, és amivel az ottani vendégeket szokás megvendégelni — kazah módra készült bárányhússal. A hús a közeli kolhozból származik, a bárány- húshoz köretként felszolgált tésztaféléhez a lisztet, illetve a gabonát szintén itt termelik, akárcsak a zöldséget. Mert a kolhozparasztok zöldségtermeléssel is foglalkoznak; a földeket az lrtis vizével öntözik, bár az Irtis 456 kilométerre folyik innen. Az előző ötéves tervidőszakban épült meg az Irtis vizét ide szállító kazah főcsatorna. A szomszédos szobában a negyedikes Zsanna Bakiseva a gitárját pengeti, fiúk, a hetedikes Kanat a legközelebbi jégkorongidényről ábrándozik. Biztosan jól játszik, hiszen az iskola csapatával már Kazahsztán jó részét beutazta. Bakisevék dicsekednek, hogy jól élnek, évről évre jobban. Bolat minden hónapban 570 rubelt hoz haza, s felesége, Balajn is 110 rubelt. Szépen berendezték kétszobás lakásukat, amelyért néhány rubelt fizetnek. Noha egyre többet keresnek, a legfontosabb élelmiszerek ára már évtizedek óta ugyanaz, akárcsak a könyvek ára; egész könyvtárra való van belőle a gyerekek szobájában. Minden évben igyekeznek a nagy szovjet ország más-más részét megmutatni gyerekeiknek. Nemrég voltak Moszkvában, egyszer rokoni látogatáson Leningrádban, legutóbbi szabadságuk egy részét az egyik bányászüdülőben töltötték, és tíz napot utazgattak Kazahsztánban, Karaganda, a Balhas-tó és Alma-Ata között. Tíz nap alatt két és fél ezer kilométert tettek meg hároméves Zsiguli" kocsijukkal. — Jól jut? — kérdezem. — Jól ám, eddig még nem volt vele baj, habár már többször tízezer kilométert is megtettem vele — dicséri a kocsit Bakisev. Karagandában, akárcsak a Szovjetunió más városaiban, ezerszám futnak a Zsigulik. Jól és többnyire üzemzavar nélkül, mint ahogy jól dolgoznak az itteni emberek, a kara'- gandai bányászok, a timirtaui kohászok, vagy ,a környékbeli kolhozparasztok. Jelszavuk: a terv törvény, teljesítése kötelesség, túlteljesítése becsület! A karagandai szénbánya egyik aknájának bejáratánál elhelyezett táblán láttam ezt a szöveget. A kara- gandaiak ehhez a jelszóhoz tartották magukat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére kibontakozott felejánlási mozgalomban. jAn blaZej XII. 4. N C/3 A timirtaui kohászati kombinát. (A szerző felvételeiJ SZÉN IGEL. ■■ — II ----- || —\(---- (----^ —/— o TM I LM I T7 ___LÍ _Lí_njcL iTll Ka raganda a fák sűrűjében 3 | fc o § :o co ä ?3 jg '43 h (0 iá N I a ; > 03 p r- f-,: T3 I :0 í* I w i .xg o £| •gal 'O «1 5 X§ '« 'CO® N Xg «» rag •. n| ^ mJ 'fQ \(uU 1 v3 :o| Mg «C ’Sjg
