Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-12-04 / 49. szám
Kanadai naplójegyzetek I A kanadai dollár gyengülésének okai • Növekvő inflációs ráta • Az áru nem annyiba kerül, mint amennyiért a polcon jelzik • Öt időszámitási zóna egy országban • Angol hajósok, francia hajósok, indiánok • II. Erzsébet arcmása a pénzen Két meglepetés is ért, amikor Montrealban borotvakrémet vásároltam a Simpson-áruház- ban. Beszélhetnék persze három meglepetésről is, de az első nem különlegesen érdekes és fontos, megszokott dolog minden tőkésországban, nemcsak a tengeren túl. A borotvakrém ára ugyanis többszöröse a bratislavai vagy budapesti üzlet árainak. Azonban a második és a harmadik ügyet, históriát gondosan felírtam jegyzetfüzetembe. November eleje volt, azok a napok, amikor a kanadai lapokban meglehetősen sokat írtak az ország valutájának, a kanadai dollárnak a gyengüléséről. A pénztárgépeken azon a napon megjelent egy felirat: azt közölték a vevővel, ha amerikai dollárral fizet, pénzét tízszázalékos differenciával számolják el. (A kanadai dollár tavaly ősztől kezdve mind az amerikai dollárhoz, mind pedig a vezető nyugat-európai és japán valutákhoz képest rohamosan gyengült. Azt mondják, ennek alapvető oka a québeci szeparatista párt 1975. november 15-i győzelme. Erről még lesz szó. A hanyatlás állandó volt és ütemes, s akkor is figyelemre méltó, ha a múltbeli helyzet, amikor a kanadai dollár néhány centtel értékesebb volt az amerikainál, mindenképpen irreálisnak tekinthető.) Azon a napon, amikor jegyzetfüzetembe felírtam, hogy meg kell nézni a kanadai dollár gyengülésének okait, a pénztárgépeken levő felirat tanúsága szerint az amerikai és a kanadai dollár közötti különbség már a legmagasabb volt. Amikor az okokról érdeklődik az ember, olyan választ kap, amely tulajdonképpen az egész kanadai gazdasági élet képét érinti. Az első legfontosabb ok az, hogy 1977-ben a hatalmas ország gazdasági életét aligha lehet másképp jellemezni, mint úgy: stagnál. A munkanélküliség aránya kerek nyolc százalék! A nemzeti össztermék növekedése ebben az esztendőben legfeljebb két százalék lesz, még a reménybeli, egyébként rendkívül alacsony, három százaléknál is kevesebb. Ugyanakkor az 1977- es esztendő keserves helyesbítésre kényszeríti a kormány gazdasági szakértőit az infláció dolgában. Januárban a szövetségi kormány pénzügyminisztere azt mondotta: 6,4 százalék lesz az infláció az esztendő végén. Az ősszel már 8,4 százalék volt az inflációs ráta és arra számítanak, hogy a pontos számítások az év végén 9 százalékot mutatnak majd. Annak ellenére, hogy Kanada külkereskedelmi mérlege aktív, a fizetési mérlegben legalább hétmilliárd dollár hiányt kell majd megállapítani az ország könyvelőinek, és ez azt jelenti, hogy további hosszú lejáratú hiteleket kell felvenni a nemzetközi tőkepiacon. Amikor aztán az ember tovább érdeklődik, akkor egy rendkívül érdekes megállapítást tesznek. A legkülönbözőbb okok miatt — ezek között nem jelentéktelen a. technikai fejlettségben meglevő különbség — a termelékenység az Egyesült Államokban legalább húsz százalékkal magasabb, mint Kanadában. Mindez különösen akkor figyelemre méltó, ha arra gondolunk, hogy Kanada gazdaságában a déli szomszéd, az Egyesült Államok mintegy 73—75 százalékban szerepel mint tőkebefektető, beruházó — vannak, akik ezt úgy fogalmazzák meg, hogy „Kanada háromnegyed része az amerikaiak zsebében van“. Hozzá tartozik a képhez az is, hogy az ország külkereskedelmi forgalmának legalább 70 százalékát az Egyesült Államokkal bonyolítja le. A második meglepetés már a fizetésnél ért: nem annyit fizettem a borotvakrémért, mint amennyi jó nagy betűkkel fel volt írva a polcon. Hozzászámítottak még 8 százalék adót — Quebec tartományban ennyi minden árucikknél a fizetés pillanatában kifizetendő tartományi adó; kivétel az élelmiszer, amelyhez nem számítanak adót és a szeszes ital, amelynek árába már előre beleszámítják a 8 százaléknál sokszorta magasabb adót. Más tartományokban más az adókulcs — de mindenütt növekvő. Más kérdés a szeszes italnál, hogy Kanadában egészen más a pálinkák meg a bor forgalma, mint a világ legtöbb országában. A szeszes ital értékesítése állami monopólium, és az állam ezt a monopóliumát tartományonként az úgynevezett „italhatóságokra“ ruházta rá, a termelésen, az importon túl az árusítás is ezeknek az italhatóságoknak a kezében van. Szeszes italt csak a hatóság boltjaiban lehet vásárolni, az élelmiszerüzletekben nincs whisky vagy bor, sör is csak néhány élelmiszerüzletben kapható. És például Quebec tartományban — amelynek 1 540 700 négyzetFelhőkarcolók városa, Montreal — a dokkok a kikötőben annak a Szent Lőrinc folyónak a vizében épültek, amelynek partján Jacques Cartie kötött ki kilométer a területe és a legutóbbi népszámlálás szerint valamivel több mint hatmillió lakosa van — összesen 283 olyan üzlet van, ahol szeszes ital vásárolható. (Csak gyors összehasonlításul Csehszlovákia területe 127 862 négyzetkilométer, Magyarországé 93 030 négyzetkilométer, az NDK-é pedig 108 298 négyzetkilométer ...) így tehát már egy apróság vásárlása is meglepetésekkel szolgál; olyan meglepetésekkel, amelyek azt mutatják, hogy ez a hatalmas és gazdag ország az utóbbi esztendőkben nem kevés gazdasági problémával küzd. Az előbb csak egy tartományról, Quebecről esett szó. Oj-Fundlándot, amely most New Foundland and Labrador néven Kanada tartománya és négy évtized múltán jelent meg a Szent Lőrinc folyó széles torkolatában facques Cartier1 francia hajós, aki a dús növényzetű, indiánok lakta gyönyörű földet a folyó fölött magasodó hegyet, egyáltalán a nem is sejtett nagyságú országot ünnepélyesen francia birtoknak nyilvánította és Űj-Franciaor- szágnak nevezte el. El kellett telnie még egynéhány évtizednek, hogy megjelenjen a montreali hegy alatt Samuel de Champlain (szobra ott áll az óvárosban, talapzata alatt mindig van friss virág), aki az első európai telepet alapította. Champlain emífr'*fA Tegnap és ma Kanada fővárosában, Ottawában. Egy régi templom mellett van a telefontársaság felhőkarcolója, előtte pedig egy „Utcai forgalom“ című modern szobor De hát Kanada szövetségi állam, tíz tartományból és két úgynevezett területből áll, és az egész ország területe 9 976 200 négyzetkilométer — nyugati partjától kelet felé haladva öt úgynevezett időszámítási zónán áthaladva kell átigazítani az óránkat, a repülőgép a Nova Scotia tartományban levő Halifax repülőteréről a Yukon területi White Horse repülőteréig hosszabb utat tesz meg, mintha valaki Európából repülne Kanadába. A legfrissebb adatok (az 1975-ös hivatalos statisztikai becslés) szerint az országnak 22 800 000 lakosa van. A két legnagyobb lélekszámú tartomány a már említett Quebe- cen és a több mint 8 millió lakosú Ontarion kívül akadnak átlagos európai országok méretével rendelkező, de rendkívül gyéren lakóit tartományóriások, mint például a közel 700 000 négyzetkilométer terü- tű Saskatchewan, amelynek meg egymillió lakosa sincs ... Az észak-amerikai földrészen tulajdonképpen csak ebben az országban, még közelebbről Quebec tartományban, a legnagyobb városok egyikében, Montrealban található a legtöbb valódi és épségben megőrzött történelmi emlék, öreg ház — itt lelhető meg száz meg száz emléke a francia és az angol gyarmatvilág tegnapjának. Századunk végén lesz fél évezrede, hogy John Cabot felfedezte béréi, szinte kizárólag csak franciák, mindenekelőtt jó üzleteket akartak kötni, semmiért vagy semmiségért kívánták megszerezni az indiánoktól a vadban hihetetlenül gazdag ország ezerféle prémjét. A bekerített, fegyverrel őrzött európai telepecskéből alakult ki aztán Montreal, és a kis telep lett a mindinkább észak és nyugat felé .továbblé- pegetö franciák gyarmatának központja. Hat évtizeddel Champlain után jelennek meg az angol hajósok a Hudson-öböl- ben. Ekkor kezdődik meg az angol gyarmatosítás és kezdődik meg az a hétéves háború, angolok és franciák között, amelynek a végén az angolok birtokába került egész Kanada. Amikor ma a Simpson-áru- házban Montreal forgalmas főutcáján, . a Rue Catharine-on pénztárcájához nyúl a vásárló, hogy kifizesse a borotvakrémet, papírpénzén is, tízcentes nikkelpénzén is 11. Erzsébet angol királynő arcmását látja. Vajon hogy fér össze egymással az utcatáblán a Rue Catharine (persze néhol még fel van írva angolul is az utcanév), és a londoni Buckingham-palota koronás lakójának arcmása a pénzen? Nemcsak a törénelem- ben kell választ keresni erre — a jelenben is gyakorta felmerül ez a probléma. (Folytatjuk) GÄRDOS MIKLÓS XII. 4. 14 fl SM iDrinc fdlyo prjmm
