Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-12-04 / 49. szám
ÚJ szó YT T 4 NOSZF A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása Gömör munkásmozgalmára A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására Gömörben is mind élesebben hallatta szavát a proletariátus. A frontról és az orosz fogságból hazatérő katonák révén a széles néptömegek előtt is ismeretessé váltak a forradalom vívmányai. A munkásmozgalom elsősorban az iparilag fejlett északi részen bontakozott ki. Hnús- tában már 1917-ben megalakult a vasipari munkások szakszervezete, s röviddel ezután Rozsnyón, Zeleznik- ben (Vashegy), Ni2ná Slanában, ChyZná Vodában és Kokavában is szervezetbe tömörült a munkásság. A tisoveci munkásság 1918 februárjában általános sztrájkot kezdett, mely igazságos élelmiszerelosztást követelt. A sztrájkolok a csendőrszuro- nyoktól sem riadtak vissza, s végül teljesítették jogos követeléseiket. A megmozdulás fő szervezőjét, a fiatal Pavel fáchát azonban később elbocsátották állásából. AZ OROSZ BOLSEVIKOK felkelésének hírét kitörő örömmel fogadták a Losoncon megrendezett bé- ke-manifesztáciő résztvevői is. Május elsején háború- és imperialistaellenes jelszavakkal tüntettek Hnűáfában, Ti- sovecben. Rimaszombatban, Losoncon és Rozsnyón egyaránt. Néhány nappal később, pontosan május 12-én fellázadtak a rimaszombati kaszárnya 80. gyalogezredének katonái. A fegyveres megmozdulás azonban eleve kudarcra volt ítélve, hiszen sem kellően előkészítve, sem kívülről támogatva nem volt. Hasonló elszigetelt megmozdulásra került sor Losoncon is, melyet néhány óra leforgása alatt szintén elfojtottak. Politikailag sokkal jelentősebb, átgondoltabb volt az 1918. október 15-e és 20-a között kirobbant katonai felkelés a rimaszombati laktanyában. A lőszerraktárakat megrohamozó katonák ekkor már háborűellenes és a szabad Lengyelországot éltető jelszavakat hangoztattak. 1918 őszén betetőződött a monarchia válsága. Az államhatalom már nem volt képes elfojtani a tüntetéseket, sztrájkokat, a monarchia- és háborúellenes megnyilvánulásokat. Október 28-án Prágában elterjedt a hír, hogy Ausztria—Magyarország fegyverszünetet kért, és elfogadta az antant feltételeit. A nép a kormány lépését a monarchia kapitulációjaként értelmezte. A gömöri munkások és parasztok beszüntették a munkát, a városokban az utcákra is kivonultak, s tüntettek a békéért és a köztársaságért. A SZLOVÁK ÉS A MAGYAR NEMZETISÉGŰ PROLETÁROK lassanként annak is tudatára ébredtek, hogy a Csehszlovák Köztársaság kikiáltásával nem oldódtak meg szociális problémáik, hogy a burzsoázia ellen az új feltételek között is harcolni kell elemi jogaikért. E felismerést tükrözték a drágaság elleni tiltakozó dél-szlovákiai proletárok megmozdulásai is. Mivel a burzsoáziának ebben az időszakban nem volt lehetősége erőszakkal útját állni a ■dolgozók forradalmi mozgalmának, kénytelen volt engedményeket tenni. Az üzemekben a vállalkozók tiltakozása ellenére bevezették a nyolcórás munkanapot. A munkások kezdeményezésére több helyütt üzemi tanácsok jöttek létre, amelyek beleszólási jogot követeltek a vállalatok tevékenységébe. A reformok közül néhány meg is valósult, a burzsoázia természetesen nem engedett azon követeléseknek, melyek alapjaiban rendíthették volna meg a tőkésuralmat. A Magyar Tanácsköztársaság- kikiáltása után Gömör déli részét elfoglalták a Magyar Vörös Hadsereg katonái. Rimaszombatban megyei direktórium alakult, melynek élén dr. Gorzó Gellért, majd Csuvara Mihály tevékenykedett. E felső intézménynél lényegesen aktívabb tevékenységet fejtett ki a városi direktórium, melynek elnöke Lehoczky Pál, alelnöke Koziner Imre volt. Nevezett utóbbi üdvözlő táviratban köszöntötte az időközben Eperjesen kikiáltott Szlovák Tanácsköztársaságot. A kialakult új helyzetben Gömör- fcen a proletár egység megteremtésében jelentős szerepet játszottak az emigráns magyar kommunisták, olyan forradalmárok, akik négy hónapon keresztül magukba szívták a proletár- diktatúra, a szabadság levegőjét. A TANÄCSKÖZTÄRSASÄG bukása után ugyanis sokan közülük Gömörben kerestek menedéket, ahol szinte kivétel nélkül bekapcsolódtak a forrongó munkásmozgalomba, erősítették a már korábban kialakult baloldali ellenzéket. 1919 októberében) Rimaszombatba érkezett Csapó Sámuel, ahol egy nyilvános gyűlés fő szónoka volt. Ezt követően feszült politikai légkörben alakult meg a városban a szociáldemokrata párt, melynek elnöke Lehoczky Pál vasmunkás volt, alelnöke pedig Molnár Lajos, a betegsegélyzői pénztár hivatalnoka lejt. Röviddel az alakuló gyűlés után megalakult néhány szak- szervezeti csoport: élelmezési dolgozók, vasmunkások, építőmunkások, iparosok, üzlettulajdonosok stb. egyesülete. 1920 tavaszán a dolgozók nagy tömege emelte fel szavát a közellátás fogyatékosságaival kapcsolatban. A proletariátus tiltakozott a feketepiacon folyó üzérkedések, de mondhatni a kormány egész szociálpolitikája ellen. A Rimaszombatban megrendezett május elsejei tüntetést a pártalapítók egyike, Réthy István elvtárs így idézte fel emlékirataiban: „Körülbelül ötezer ember vonult végig a város utcáin. Forradalmi jelszavakat hangoztattak, az Internacionálét énekelve vonultak a Masaryk térre, ahol nagy népgyülésre került sor. »Uszító« hangú felszólalásomért engem kéthavi börtönre és 100 korona pénzbírságra ítéltek, de letartóztattak több más elvtársat is, akik a Tanácsköztársaság bukása után emigráltak Rimaszombatba.“ A nyár folyamán számos nagygyűlésre került sor Rimaszombatban. Ezeken az összejöveteleken megtárgyalták és elfogadták a III. Interna- cionálé és a szociáldemokrata párt marxista baloldalának politikáját. A baloldali vezetők agitációs munkája megtette hatását, hiszen 1920 őszén a szociáldemokrata párt többsége a baloldalhoz csatlakozott. Ez az elkülönülési folyamat Gömör-szerte bekövetkezett. A szociáldemokrata párt baloldala által 1921. január 16—17-én Luboch- nában országos viszonylatban is megtörtént a szakadás, lerakodhatott a kommunista párt alapja. A kongresz- szus után 1921. március 28-án került sor a területi konferenciára, melyen többek között négy részre osztották a Banská Bystrica-i kerületet: mégpedig Banská Bystrica-i, tisoveci, losonci és rimaszombati körzetekre. A területi végrehajtó bizottság elnökségébe választották a harcedzett gömöri kommunisták képviselőit is. A CSKP PRÄGAI ALAKULÓ KONGRESSZUSA után, sőt Rimaszombatban néhány nappal még korábban hivatalosan is megalakult a kommunista párt. Még az év folyamán létrejönnek a párt alapszervezetei Tisovecben és Hnús- fában. Hála a rimaszombati, rozsnyói és losonci pártszervezetek aktivistáinak, Korláton is közösségbe tömörültek a kommunisták. Az első elnök Polák Ferenc elvtárs lett, pénztárosnak Szatmári Lajost választották, míg a titkári tisztséget Kurali Antal töltötte be. 1922 májusában Uzapanyitban is megalakult a pártalapszervezet. Születésénél többek között Demeter Balázs, Demeter Ambrus és Petresz András bábáskodott. A proletariátus haladó magvát képviselte Harkács község ifjúsága, ahol 1922. október 5-én alapították meg a pártszervezetet. Az alapító tagok közül Majercsik József, Lassán fános, Tamás László, Márton István, Dubej Gusztáv, Her- czeg Dániel, Tóth Mihály, Koreny László, Szobony Vince és Fertő Dezső nevét említi a krónika. Még ebben az évben Hertz Sándor (losonci kommunista szenátor volt) jelenlétében alakult meg a párt 22 taggal Csíz községben. Néhány hónappal későbbi időszakra esik a nagyon agilis tevékenységet kifejtő tornaijai és ute- kácsi pártalapszervezet megalakulása. A burzsoázia egy évvel később kezdte meg általános offenzíváját a dolgozó tömegek politikai kiváltságai ellen. Érdekei érthetően ütköztek a párt érdekeivel, ezért támadásait elsősorban a kommunisták ellen irányította. A kommunista párt felismerte, hogy új rendelkezéseivel és politikájával a burzsoázia a meglevő kiváltságok és szociális jogok eltörlését célozza. Gömör-Kishont területén ezért NAGYGYŰLÉSEKEN TILTAKOZTAK „A köztársaság védelmére“ című törvénytervezet ellen. A reakciós törvény elfogadásának visszhangja Sla- vosovcében. Rimaszombatban és Rozsnyón sem maradt el. Rimaszombat Tamásfalva negyedében 1923. március 19-re virradóra röplapok jelentek meg, melyek nagy riadalmat keltettek a helyi állami igazgatásban. Nagy nyomozási akciót rendeltek el a röplapkészítők kézre kerítése érdekében, de eredménytelenül. Néhány nappal később sztrájkba léptek a támasfalvai építőmunkások, s két ízben is hasonló munkabeszüntetésre került sor a korláti bazaltkőbányában. Az Utekáci Üveggyár leépítése ellen munkabeszüntetéssel tiltakoztak a dolgozók, amit 20 százalékos bércsökkentéssel és 30 munkás elbocsátásával toroltak meg a tulajdonosok. A CSKP első hivatalos kongresszusa után — melyet 1923. február 2-a és 5-e között bonyolítottak le — alapirányelveket fogadtak el a szervezetek feladatairól, mindenekelőtt a nevelőmunkáról. Gömör számos helységében a húszas évek eleién Komszomol-szervezetek jöttek létre, melyek négy éven keresztül csak illegálisan működtek. Akikről kiderült, hogy tagjai a Komszomolnak, hátrányos megkülönböztetésben részesültek, s a létszámcsökkentések alkalmával elsőként mindig ők kerültek szabadlistára. A megtorló intézkedések ellenére viszonylag erős ifiúsági szervezetek működtek Rozsnyón. Tornalián, Rimaszombatban és Feleden. Adóik után nemegyszer bíróságra kerültek, s vezetőiket — Fábry Istvánt, Vajda Józsefet, Péntek Barnabást és másokat — több havi börtönbüntetésre ítélték. A KOMSZOMOL a nárt utánDótlását nevelte, amolyan előiskola volt. A szervezet soraiból számos kiváló pártfunkcionárius és kommunista harcos került ki. Hasonlóan eredményes tevékenységet fejtettek ki a Proletár Testnevelési Egyletek. Rimaszombatban 1920 tavaszán alakult meg az országos hírnévre szert tevő RMTE, mely magába foglalta a város sportoló ifjúságát. Tisovecben 1921. július 4-én alakult meg a FRTJ. melynek elnöke főn Ferenéik volt. Néhány héttel később HnúSfában és Utekáéban is megalakultak a Proletár Testnevelési Egyletek, melyek a legkülönbözőbb sportrendezvényeket, tornabemutatókat és kirándulásokat szerveztek. A húszas évek eleién kulturális vonalon Is elindult a felemelkedés útián a gömöri proletariátus. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom nálunk is alapjaiban rendítette meg a kapitalista rendszert. HACSI ATTILA Az első Lenin-emlékmíí Csehszlovákiában Észak-Csehországban a lounyi járásban, a dnupovi fennsík szélén fekszik Podborany városka, amely a közelmúltban ünnepelte megalapítása 400. évfordulóját. 1928. november 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 11. évfordulójának napján a dolgozók felvonulást rendeztek, amelyen néhány ezer ember vett részt. Ekkor leplezték le a munkásház falán V. I. Lenin domborművét. Csehszlovákiában ez volt a világ proletariátusa vezetőjét köszöntő első emlékmű. Három év múltán a München előtti köztársaság hatósága eltávolíttatta a domborművet, melyet a nmn- kásházban sikerült elrejteni. 1956-ban a város központjában újra felállították. Felvételünkön: a Lenint ábrázoló dombormű. (Felvetői: CSTK M. Kalina)