Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-11-13 / 46. szám
ÚJ szó HÉ T KÖLTŐ ADYRÓL Huszonhét országból csaknem 90 költő vendége volt a IV. nemzetközi költőtalálkozónak, amelyet a közelmúltban rendeztek meg Budapesten, az Ady-centenárium jegyében. Akik ezeken a hasábokon megszólalnak, részint arra a kérdésre válaszolnak, hogy mit jelent az országuk és maguk számára Ady Endre költészete, részint arról nyilatkoznak, hogy klasszikusunk műveinek átültetésekor milyen fordítói tapasztalatokat szereztek. Vojtech Kondrót Az én Adym örökifjú. Kerülővel jutottam el hozzá, mint úgyszólván mindenhez. Ha róla beszélek, elsősorban az ötlik föl bennem, amit az utóbbi időben magam fordítottam le verseiből, tisztelgésként az ember és a zseni előtt. Hogyan is ismerhetné meg jobban a költő Idegen nyelven író társát, mint úgy, hogy átülteti, magáévá fogadja verseit. S ami a legfontosabb, mondhatjuk, váratlan gyönyörűség: rádöbben a rokonságra, amelyről éveken át semmit sem tudott — bár régóta élt benne sejtelemként. A szenei gimnázium diákjaként, tizenöt évesen, kezembe került egy könyv: Válogatás a világ irodalmából. A könyvben önéletrajzával együtt Ady is szerepelt. Már akkor izgalommal olvastam ezeket a mondatait: „Bolondos érzékenységet örököltem, korán jelentkezőt; gyorsan értettem, szerettem és szenvedtem.“ S milyen programosan hangzottak ezek a szavai is: „Írok, verekszem, ájulok és kezdem megint elölről: vagyok. Tanítóim nem voltak, nem volt szükségem tanítókra, mert éltem és mert éreztem az életet.“ Milyen tehát az én Adym? Ő az, aki egyedül van a tengerrel, mindent átfogó szerelmének tengerével. A mi életszerelmünk talán sohasem lesz olyan s'zéles és mélységes, mint a tenger. Ez inspirált arra, hogy az idén áprilisban verset is írjak róla. Miha Kvlividze (SZOVJETUNIÓ) Ady, mint minden nagy költő, az orosz Puskin, a grúz Rusztaveli és a többiek számomra nem csodálat és áhitat tárgya. Inkább fényes példa arra, hogyan kell a költőnek élnie. Nem stílusfordulataikat, ötleteiket akarom ellesni, hanem költői hőstetteiket, eszméiket, szenvedélyeiket igyekszem a lehető legteljesebben feltárni. Költészete bárki számára példát mutat: hogyan lehet a költő egyszerre nagyon magyar, tehát nemzeti, ugyanakkor mindenkihez szóló, tehát nagyon európai, nemzetközi. Ady velejéig magyar költő. A magyaroknak sokkal többet jelent, mint amit én, aki más nemzet, Szovjet-Grúzia fia vagyok, belőle merítek. Ezért kételkedem — bár magam is művelem — költészete fordíthatóságában. Mert a titkot, ami Adyt nemzete számára nem csupán nagy költővé, hanem különösen élővé és közelivé teszi, nem fejthetem meg. Ez a titok mélyen a nyelvben, az anyanyelvben rejtezik. Mégis, mi, akik más nyelven beszélünk és gondolkodunk, újra és újra nekiveselkedünk, hogy lebontsuk az ismeretlen világot rejtő nyelv falait. Most készítek egy grúz nyelvű válogatást a magyar szerelmi lírából, amelyben természetesen Ady Endre is szerepel. Giang Nam (VIETNAM) Nem vagyok műfordító. Költő és harcos vagyak Dél-Vietnamban. Költőtársam, Te Hanh jóvoltából mégis jó néhány, nyelvünkre átültetett nagyszerű Ady-verset ismerek. Meggyőződhettem róla, hogy Ady is harcos volt. Bár úgy tudom, fegyvert sohasem fogott a kezébe, egész költészetét meghatározza a küzdelem. Nemcsak forradalmi verseire, hanem gyönyörű Léda-zsoltáraira is gondolok, amikor kiemelem a harc és a küzdés alapmotívumát költészetében. Te Hanh vietnami nyelven megjelent fordításai után franciául is olvastam Ady-verseket. Váratlan tapasztalatot szereztem. Jóllehet, a vietnami fordítások is franciából, tehát másodkézből készültek, bennük átütőbbnek éreztem a költő személyiségét, erősebbnek az akaratát, hatalmasabbnak az indulatait. Te Hanh Ady-fordításai eddig csak folyóiratokban jelentek meg. Ebben az évben mintegy XI. 13. negyven költeménnyel kiadják Vietnamban az első önálló Ady-kötetet. Heinz Kahlau (NDK) 11 Amíg nem bíztak meg, hogy (Franz Fühman- nal együtt) fordítsak a Corvina kiadó számára válogatott Ady-verseket, a költőnek csak a nevét ismertem. Minél távolabb kerülök a tizenkét éve megjelent kötettől, annál világosabban látom az Ady-fordítás nehézségeit. Azok a nyers- fordítások, amiket használtam, körültekintőek voltak. Az átültetésre választott verseket többször elmondhattam magamnak magyarul, hogy rájuk hangolódjak. Mégis: sokszorosan több Ady- költeményt kellett volna ismernem, hogy személyesen kiválaszthassam azokat, amelyeket végül is németül megszólaltatok. Az Ady-fordítás óriási dilemmája, hogy a verseiben tükröződő mentalitást szinte lehetetlen érzékelni. Nemcsak a költő lírai karakterét kellett volna átmentenem, hanem sajátos versföldrajzát, kultúrhistóríai fordulatait és ' szavainak felhangjait is. (Megjegyzem: Nagy Lászlónál is éreztem ezt a problémát.) A legnehezebb megragadni Ady európaiságát, amely provincializmusellenes forradalmiságával párosul. A Párizsban járt az ősz német fordítását azért tartom viszonylag elfogadhatónak, mert a helyszínen ellenőriztem, hogy sikerül-e eltalálnom a hangulatot. Máig nem tudom azonban, miként lehetne a nem magyar olvasóval jobban átéreztetni, hogy a Héja-nász az avaron nem általában ősszel esett meg, hanem egy hasonlíthatatlanul magyar ősz szenvedélyét idézi. Georges Kornheiser (FRANCIAORSZÁG) Az egyetemen, ahol tanultam, Sauvageot professzor azt állította: Ady verseit nem lehet visz- szaadni franciául. Felkutattam a fordításokat és a változatokat összehasonlítottam az eredetiekkel. Sok elfogadható megoldást találtam, de igazat kellett adnom tanáromnak. Az ötvenes évek végén elhatároztam, lefordítok néhány verset Adytól. A párizsi Magyar Intézet akkori igazgatójának, Gereblyés Lászlónak tetszettek kísérleteim, azóta több mint száz Ady-verset ültettem át franciára. Azt hiszem, legtöbb fordítója két hibát követ el. Vagy az egzotikumot, a magyarkodást hangsúlyozza verseiben vagy pedig a francia szimbolista költők — elsősorban Baudelaire — utánzójának tekintik. Nehézveretű, biblikus, heroikus, költeményeinek megértéséhez nem elég csak magyarul tudni. A magyar történelmet, a néplélektant is alaposan ismerni kell. Én sokszor magyar származású édesanyámat kérem meg, magyarázzon el egy költői képet, mondja el, ami hallatán az eszébe jut. Meggyőződésem, hogy Ady témái — szerelem, halál, isten, haza, nép, forradalom, háború — olyan általános jel- képiséget hordoznak magukban, amely nemzetiségtől függetlenül mindenkihez szól. Ady-fordí- tásaimat szívesen megjelentetném kötetben, Addig is, míg kiadót találok, irodalmi esteket szervezek. Előadást tartok Petőfiről, Adyról, József Attiláról; verseiket pedig saját fordításomban mondom el. Constantin Olaríu (ROMANIA) Romániában régóta és sokan ismerik Adyt. Költészete ismeretének és szeretetének már tradíciója van. Ebbe belejátszott Gogával, Emil Isac-kal való barátsága, meg az is, hogy sok Párizst járt, régi román író ugyanúgy rezonált a világ nagy kérdéseire, mint ő, s akár Ady, az univerzum megértésére törekedett. E román költők a vershangulatot tekintve is közel állnak hozzá: Adytól tanulva beolvasztották a maguk költészetébe a magyar líra tipikus jegyeit. A legjelentősebb mai román lírikusok között egy sem akad, aki ne fordított volna Adytól. Ady költészete félelmet is feltett bennem a maga tökélyével. Ügy éreztem, szavaim dadogások az orgonazúgás mellett, hogy a költészetnek ebbe a katedrálisába csak némán és bátortalanul szabad belépnem. Sokszor töprengek azon, hogy e nem mindennapi ember költészetét hogyan tegyem érzékletessé az emberek számára. Befejezésül megemlítem, hogy Ady Endre publicisztikai műveinek román nyelvű kötete a jövő héten jelenik meg Bukarestben. Ezzel a kiadvánnyal indul egy új sorozat. Kenneth McRobbie (KANADA) Egy ilyenfajta konferenciát, mint ez a költőtalálkozó, csak a forgószél indokolhat: Ady költészetének intenzitása, magasfeszültsége, féktelensége, személyiségének hatósugara és önpusztító jellege. A messzire ható forgószél indokolja csak, és annak az országnak a földje, történelme, amely költőjét nem tudta beszorítani határai közé. Költészete az élet fegyelmezetlensége s az alkotói önfegyelem. Mindezt nem a mézesmázos hódolat mondatja velem, hanem a tisztelet Ady korbácsa iránt. A korbács iránt, amelyet mindig célba találó haraggal forgatott, mert magától és másoktól mindig sokat követelt. Ezt az indulatot kellene eltanulnunk tőle. Ady, mint költő, elválaszthatatlan a kritikustól és publicistától. Ám a kritikusnak is szüksége volt az új költői nyelvre, amely a kor valódi szellemét tükrözte, mert csak Így valósíthatta meg önmagát, az embert. M űfordítóink ÜHELYÉBÖL Pavel Roys versei Oda az élethez Élet! Hányszor is fejtettem, véstem, olvasztottam, ünnepeltem e szót. Nem tüllbe égetett láng a szeretet. A szeretet élő folyó, melyből az ember fölbukik. Nyújtsátok felé kezetek. Ö, anyatej kozmikus óceánja, megrészegítesz engem. Magasztalom azt, éppen azt ,az időtöredéket, amelyből valahol világra bukkan az Élet. Utak porából, porából sivatagnak és mezőnek, puskaporból és tűzhely hamujából újra és újra kibuggyan türelmetlenül, éneklőn a vér. Ősrégi és vég nélküli Élet, harcban vagyunk, úton oszthatatlan vezetésed alatt, hogy megvédjük az élőkkel az élőket. Ö, Élet, fűszálak édes csöngetése, megszegése a kenyérnek, amely értünk újra megszületik. Ö, zenével átszőtt Élet, simogató hangjaival az anyáknak és gyerekek szép sírásával. 0, Élet, oltároknak ragyogásán is túlnövő, régholt csillagrendszeren, sziklák és kardok tompaságán, az életek között te leghűbb élet, meghajtok előtted, hű rabszolga, világ büszke ura, szerelemről és halálról daloló ismeretlen költő. Ö, Élet, tiéd vagyok a nem általam ásott, nem általam hántolt utolsó művel is: önnön sírommal is. Magasztallak, dicsérlek, énekellek, Élet, távolba látó ifjú, mint ,az éjből kivilágló dombok, mint tavaszelői fűzfarügy, időtlen és bölcsességben szerény, szeretett elvtársam, Élet. Valamit örökké el nem felejteni. Az értelem kifeszített kötelén általmenni valami befejezetlenen. Nem zuhanni le a szem gödrébe. A szakadékot átrepülni s nem állni meg a félelem pontján. Átgázolni a sötétség mélyén s nem veszteni el ,a partok biztonságát. Az ellenséges tűzvonalon áttörni. Ne kelljen kígyóbőrt soha levedleni. Legyen előttünk örökké beíratlan füzete az égboltnak. Buzogjon bennünk mélységes forrása a kezdeteknek. KULCSÁR FERENC fordításai Kopócs Tibor rajza
