Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-11-13 / 46. szám
Tapintható és hallható betűk Néhány hónapja jártam ott. Az újságírók ünnepén semminek jobban nem örültem, mint egy címemre érkezett és ottlétem óráira emlékeztető levélnek. Nem tollal vagy írógépül vetették papírra, hanem a Braille-írás törvényei alapján ujjheggyel is tapintható, domború ponthalmocskákból kerekedtek ki a betűk, a szavak, a szöveg: A sajtó, a rádió és a televízió napja alkalmából őszintén üdvözlik önt a világtalanok levoőai alapiskolájának pionírjai. November 13-a a világtalanok nemzetközi napja. Ebből az alkalomból látogassunk el a városnak abba, a rendeltetésének tavaly átadott új épületébe, amelynek korszerű gépei, műszerei, technikai felszerelése az írott és az élőszót tolmácsolják azoknak, akik látószervükkel nem érzékelhetik ezt a világot. A Szlovákiai Rokkantak Szövetségének nyomdájában és könyvtárában Kovács Imre, a könyvtár vezetője olyan otthonosan, magabiztosan kalauzol munkatársnője, Anna Stramová kíséretében, hogy csak jobban odafigyelve veszem észre — ő maga is világtalan... .A pontrendszer nyomdája Utunk először oda vezet, ahol a világtalanok havonta kétszer megjelenő folyóirata, a Nov? Zivot (Oj Élet) készül. Nem nagy a terjedelme ennek a pontírásos időszaki kiadványnak. Hozzávetőleg húsz gépelt oldalt állít össze a szerkesztésében részt vevő tizenegy tagú kollektíva. Témáinak sokrétűsége viszont meglepi az újságírót. Olvasnivalót talál benne a fiatalabb és az idősebb korosztály, az ismeretterjesztő és a szépirodalom, a sport kedvelője egyaránt. A készülő számban volt például vezércikk, az Októberi Forradalom 60. évfordulója alkalmából megjelenő sorozat egyik írása, továbbá hazai és külföldi hírek a világtalanok életéről, megemlékezett a folyóirat kulturális évfordulókról, sporteseményekről és természetesen beszámolt arról is, hogy milyen új könyvek jelennek meg. Magától értetődően az ilyen széles érdeklődési kör csak külső munkatársi hálózat segítségével elégíthető ki. És Kovács Imre büszke arra, hogy ez a 600—650 példányszámú és ingyen terjesztett kis folyóirat, amely nagy és nemes küldetést teljesít, évente nem kevesebb, mint 300 írásra, cikkre támaszkodhat. Különleges, nyugatnémet gyártmányú, pontírásos rendszerű szedőgéppel készül, és jellegénél fogva kinyomtatása is bonyolultabb — két munkanapot vesz igénybe. A 26 alkalmazottat foglalkoztató nyomdában készülnek különben a könyvek is, mégpedig a tankönyveken kívül évente mintegy ötven, többnyire szépirodalmi, latin betűs mű ölt itt magára új köntöst, hogy olvashatóvá váljon a világtalanok számára. Zsúfolt könyvespolcok A könyvtárban 430 könyveim között lehet válogatni. Megtaláljuk itt Romain Rolland, a kiváló francia regényíró Péter és Lucia című megrázó és költőien szép kisregényét éppúgy, mint mondjuk A. Sz. Makarenko, a nagy szovjet pedagógus és író lenyűgözően erős és igaz, Az ú) ember kovácsa című alkotását. S itt álljunk meg egy pillanatra. A pontírásra történő áttétel egyben annyit jelent, hogy például a Maka- renko-mü vaskos egy kötete új formájában nem kevesebb, mint 25 kötetet tesz ki. Eltekintve attól, hogy egy- egy ilyen kötet előállítási költsége meghaladja a száz koronát — összesen tehát kétezerötszáz koronát — egy ilyen könyvtárnak nagyok a helyigényei is. A polcok valóban zsúfoltak. És milyen az érdeklődés? Anna Stramová mondja el, hogy csak a világtalanok helybeli iskolájából nyolcvan aktív olvasójuk van. Akad köztük olyan, például a tizenöt éves Alada Lakato- Sová, aki fél év alatt tizenkét könyvet, összesen 42 kötetet olvasott el. Hogy milyen gyorsan olvassák ezt az írást? Az átlag percenként 60—70 szó — kapom a választ. És érdekes az is, hogy nagyon sokan olvassák Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig, Gárdonyi Géza Egri csillagok és Jókai Mór Lőcsei fehérasszony című művét. Persze nemcsak az iskola tanulói veszik igénybe a könyvtár szolgálatait. Számos állandó olvasójuk van különböző más városokban és községekben is, és ezeknek havonta kétszer, postán küldik el a 3—4 hétre kölcsön kért műveket. Irodalom magnószalagon Agnesa FarkaSovská már öt éve dolgozik a hangkönyvtárban. Ez a munkahely korszerű módon segíti a világtalanoknak tolmácsolni az ismeretterjesztő, szórakoztató és szépirodalmat. A lényeg az, hogy itt tárolják és innen expediálják, még a cseh országrészekbe is, a magnószalagokra feljátszott műveket. Évente mintegy 30 alkotás kerül ide, s az állomány ottjártamkor 240 könyveim s ki tudja hány magnótekercs volt. Az olvasók, jobban mondva a hallgatók száma hozzávetőleg 350. Természetesen a magnószalagokat térítésmentesen kapják kölcsönbe, s hadd jegyezzük meg, hogy az erre igényt tartó világtalanok a jnb útján jelentős engedménynyel vagy teljesen ingyenesen magnetofont is kapnak. E tekintetben — úgy mondták nekem — példás magatartást tanúsít a rimaszombati (Ri- mavská Sobotaj járás. A művek feljátszása sem olcsó dolog. Például FrantiSek Heéko Vörös bora tizennyolc magnetofonszalagot igényel és közismert, hogy egy ilyen szalag ára 115 korona. Társadalmunk azonban szocialista jellegével, humanizmusával teljes összhangban ebben az esetben is erkölcsi kötelességének tekinti a lehető legnagyobb anyagi segítség és támogatás megadását. Ennek tudatát csak megerősítették bennem a fiatal FrantiSek Budzák szavai, aki hangtechnikusként irányítja á feljátszó részleget. Ez is rendkívül korszerű, s berendezése — teljes elkészülése után — egymillióháromszázezer korona értékű lesz. Tőle tudom meg azt is, hogy nemcsak könyveket játszanak itt fel két-három példányban, mégpedig ez év májusa óta kazettás formában is, hanem 1972-től hatvan példányban, háromórás műsorral, a Pramefi. (Forrás) elnevezésű „hangosújságot“ is. A feljátszás közreműködői tanítók, színészek, például a koSicei Makovicky házaspár. Különben a közeljövőben megvalósuló elképzelés a színdarabok feljátszása is, hogy a kultúra fáklyája még több fényt szórjon szét ott, ahol a legjobban érzik hiányát... GÁLY IVÁN Imrich Uhrinák a grafopresst kezeli (A világtalanok nyomdájának archívuma) M inden ember külön világ. S mint ahogyan valamennyiünknek megvan a külön gondja, a világon is tömérdek a probléma. Bolygónk talán éppen ezért szüntelen forrongás és átalakulás. Az ember igyekszik megteremteni a jobb életfeltételeket, ám közben súlyos hibákat és szabálysértéseket követ el. Talán ez az oka — meg a közelgő 2000: év, amelynek szinte mágikus jelentőséget tulajdonítanak —, hogy valósággal fantasztikus jóslások tanúi vagyunk: mi vár az emberiségre, mit nem kerülhet el. A futurológia, a jövőkutatás jóslás lett, a futurológusok pedig az iszonyatos horrorok forgatókönyvírói. „Száguldó tigris hátán ülünk, s aki egyszer ráült, soha többé nem szállhat le róla“ — hirdeti egyik elméletük, kiszolgáltatva az emberiséget az erős, megszelídíthetetlen ragadozó kénye-kedvének, amelyet nem vagyunk képesek sem megfékezni, sem irányítani. Alwin Toffler amerikai futurológus azt állítja Összeütközés a jövővel című könyvében, hogy a technika, a technológia és a szociális folyamatok „mozgásba jöttek, nem lehet őket irányítani, és mindennemű igyekezetünknek — hogy megbirkózzunk velük — ellenáll.“ A kizsákmányolókat az elviselhetetlen nyomorúságban élő, éhező milliók lázadásának látomása rémíti. A világon ugyanis több a fegyver, mint az élelem. Az imperializmus tehetetlen a nyugtalankodókkal szemben, s ezért halállal ijesztgeti az emberiséget. Nyugaton a kirakatokban ilyen című könyvek jelennek meg: A síron túli világ fogalma, Halál és gyász a mai Nagy-Britanniában, A barokk világosság mint a halálra való készülődés, Hogyan haldokoltak valamikor, öngyilkosság, Viszonyulás a halálhoz. Különösen terjedelmes könyv a Halál antropológiája című, valósággal félelmetes az Élők és holtak, Az ember és a halál, Párizsban meghalni és egy sor további. Egyes jövőkutatók, a tisztelt szélhámosok, spekulánsok és szemfényvesztők tudatosan vonják el az emberek figyelmét a valódi problémáktól, halálfélelmet keltve bennük. Minek töri magát, az életnek nincs értelme, mindennek a halál a betetőzése, próbálják meggyőzni és rábeszélni az embereket. A halál elől nincs menekvés — akkor hát a világ ínsége ellenéne is inkább pusztíts, ne kezdj vállalkozásba, nehogy meggyorsítsd a halál eljövetelét. Vannak azonban rózsaszínben látó, mondhatnék optimista jövőkutatók is. De hát az ő elméleteik is ugyanoda vezetnek, csak éppen ellenkező oldaláról jutnak el hozzá. Ember, hagyj fel a forradalmakkal, miért lázítasz, közben még elpusztulsz. Várd meg a legendás 2000. évet. A 2000. évvel kapcsolják össze bizonyos szociális eszmék automatikus életbelépését, az anyagi jólétet, a könnyű munkát, a sok szabad időt, a szórakozást, víg- ságot, élvezeteket. Mindezt pedig a XI. 13. e (Gyökeres György felvétele) Milyen az emberiség legvalószínűbb jövője?
