Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1977-10-30 / 44. szám

/ A Nagy Októberi Szocialista For­radalom évfordulója évről évre is­métlődő alkalom nemcsak arra, hogy emlékezetünkbe idézzük az emberi­ség történelmének e legnagyobb for­dulóját, hanem lehetőség arra is, hogy visszatekintsünk a forradalom teremtette új világ művészeti alkotá­saira, s megismerkedjünk a megújult művészet újabb termésével is. A mi népünk sorsát is a boldog emberi élet kiteljesedése felé indító történelmi pillanat emlékét már ha­gyományosan szovjet filmbemutatók­kal is ünnepeljük. A szovjet filmek fesztiválján műsorra tűzött alkotások nemcsak a sorsmeghatározó esemé­nyeket idézik, hanem szellemiségük­kel azokat a változásokat is, melyek a történelmi jelentőségű napok óta az új világban, hömpölygő minden­napjainkban történnek. Ezek a fil­mek arra a küzdelemre emlékeztet­nek, amely hat évtizede folyik a leg­emberségesebb társadalom megterem­téséért, történelmi diadalok, egyéni sikerek és kudarcok, a közösség fel- emelkedéséért vívott harc közepette. Milliók és milliók értik és szeretik a szovjet filmeket, melyek mindig Is nagy hatással voltak a nézőkre. Eizensteintől a mai fiatal rendező­kig elsősorban az őszinteség, az erő­teljes, hiteles és meggyőző ábrázolás- mód ragadta meg a filmbarátok fi­gyelmét. Nem csoda, hiszen a szovjet filmművészet zászlaján olyan remek­művek címe sorakozik, mint az Októ­ber\ Az anya, a Patyomkin páncélos, A föld, majd az Emberi sors, a Száll­nak a daroak, a Ballada a katonáról, az Iván gyermekkora, A katona apja, •a Tiszta égbolt, Az első tanító, a Rubljov, a Kortársaink, s csak em­lékeztetőül még néhány az erőteljes, a hagyományt és új művészi törek­vést egyesítő művek közül: A tűzön nincs átkelés, Ragyogj, ragyogj, csil lagom, Elfelejtett ősök árnyai. Fa­csemeték, Fekete tollú fehér madár — és hosszan lehetne folytatni még a sort a szovjet filmművészet gazdag terméséből. A hatvanadik évfordulóra rendezett szovjet filmfesztivál célja — az ün­nepélyes megemlékezésen túl — nem­csak a múlt felidézése, hanem a szov­jet filmművészet élő hagyományai­nak, humánus és forradalmi szelle­mének érzékeltetése. A bemutatott filmek arról tájékoztatják a nézőket, hogy a mai alkotók miként folytat­ják a népi forrásokból táplálkozó szovjet filmművészet tradícióit, ho­gyan viszik tovább napjainkban azt a zászlót, amelyre a szocializmus programját és az igazság ügyének szolgálatát tűzték. Ünnep számunkra a szovjet filmek fesztiválja, mert lehetővé teszi a to- vább-bontakozó és a sok-sok remek­művet teremtő szocialista filmművé­szettel való gyakoribb találkozást. A november 3-a és december 12-e között megrendezendő szovjet filmek fesztiváljának egyik legjelentősebb alkotása a Bizalom. A szovjet—finn közös vállalkozásban készült mű egyetlen nap eseményeit jeleníti meg: Lenin, a világ első munkás-pa­raszt kormányának elnöke 1917. de­cember 31-én történelmi jelentőségű dokumentumot írt alá s ezzel szava­tolta Finnország függetlenségét. Bár a film emlékezés és emlékeztetés, mondanivalóját tekintve mégis rend­kívül időszerű, ugyanis a békés egy­más mellett élés lenini politikáját példázza. A rendezők, Viktor Tregu- bovics és Edvin Laine a film címének szellemében domborították ki az al­kotás alapgondolatát: a különböző társadalmi rendszerű országok között is megvalósítható a békés egymás mellett élés politikája, ennek azon­ban kölcsönös bizalmon kell alapul­nia. A népes szereplőgárdából kiemel­kedik Kirill Lavrov leningrádi színész, aki Lenint kelti életre. Attraktív környezetben, egy külke­reskedelmi vállalat kiállítótermeiben játszódik az ... és más hivatalos sze­mélyiségek című film cselekménye. Egy nagy nyugati cég képviselői szovjet termékek vásárlásáról tárgyal­nak szovjet partnereikkel. Nehezen jutnak közös nevezőre: a nyugati fél csak a saját hasznát és önös érdekeit tartja szem előtt s a tárgyalásokat a japán konkurrencia Is hátráltatja. Vajon dűlőre jutnak-e és megkötik-e az egyezményt? Szemjon Aranovics rendező izgalmasan pergeti a cselek­ményt, célja azonban nem csupán a szórakoztatás, hanem elsősorban az, hogy a nézők elé tárja, milyen igé­nyes munka, nehézségek előzik meg egy-egy nemzetközi egyezmény alá­írását. Az érdeklődéssel várt film­ben két népszerű és remek színészt is láthatunk: Vjacseszlav Tyihonovot és Irina Mirosnyicsenkót. Chilei és szovjet filmesek közös munkája az Éjszaka Chile felett. A nagyhatású film a Pinochet kormány­Szovjet-finn koprodukcióban készült a Bizalom című film; Lenin szere­pében Kirill Lavrov leningrádi színészt láthatjuk zat népirtó módszereit és a fasizmus mai arculatát leplezi le. Sebastian Alarcon és Alekszandr Koszarev al­kotása dokumentumhűséggel — de mű­vészi megfogalmazásban — azt példáz­za, hogy nincs semleges magatartás, az egyetlen lehetséges út a harc a fasizmus ellen. Az alkotók egy fia­tal építész — Grigorij Grigoriu ala­kítja (A cigánytábor az égbe megy fő­szereplőjeként ismertük meg) — sze­mével láttatják a fasiszta puccsot és az azt követő napokat, amikor a junta emberei a santiagói stadiont koncent­rációs táborrá változtatták s a haladó erőket a legkegyetlenebb módszerek­kel igyekeztek megtörni. A film — mely a nyári moszkvai fesztiválon különdíjat kapott — tisztelgés a meg nem alkuvó és elszánt chilei nép előtt. Borisz Vasziljev forgatókönyve alap-' ján — Leonyid Bikov rendezésében — készült a Mentek, mentek a kato­nák. Az alkotás háborús film, de nem a szó hagyományos értelmében. A rendező ugyanis nem a történelmi eseményeket rekonstruálja, hanem újszerűén közelíti meg a témát. A történet két síkon mozog: a jelen a múlt eseményeivel váltakozik — lírai képsorokban. Hol mai fiatalokat lát­hatunk a vásznon, hol a második világháború névtelen katonái, hősei tűnnek fel, amint az ukrán földet védelmezik. Mélységes humanizmus, sajátos rendezői meglátás jellemzi a filmet, a humoros jelenetek komorabb hangvételűekkel elegyednek. Három jó barátról szól Tyimur Zo- lojev alkotása, A vakáció elmaradt. A rendező a filmben nemcsak a ba­rátság ás együvé tartozás problémáját veti fel, hanem az egymás iránt ér­zett felelősség kérdésével is foglal­kozik. Mondanivalóját azonban érde­kes történetbe ágyazza, bemutatva egy-egy barát munkáját és magán­életét is. Lélektani elemekkel átszőtt bűn­ügyi film Az ügy elhúzódik; a krimi­ben egy idősebb nyomozó munkáját kísérhetjük figyelemmel, amint egy gyilkosság körülményeit, illetve a vádlott bűnösségét vizsgálja. Megfon­toltan és körültekintően kezeli az eseteket, ezért is áll szőrszálhasogató ember hírében. Amikor a vizsgálat lezárul, s az ügy látszólag tisztázó­dik, a nyomozó még mindig kételke­dik, újabb részletekre figyel fel, újabb igazságokra derít fényt, s a nyomo­zást kezdi elölről... A film főszere­pét a nálunk is jól ismert kitűnő karakterszínész, Leonyid Leonov játsz- sza. A fesztiválhoz kapcsolódva az or­szág számos városában és községében ünnepi filmvetítéseket, illetve film­napokat rendeznek. A stúdióhálózat­ban felújításban műsorra tűzik a szov­jet filmművészet több, már klasszikus­sá vált alkotását, bemutatják a nem­zetiségi filmstúdiók műveit, valamint retrospektív vetítéseket tartanak Kor­társaink a szovjet filmekben és A Szovjetunió történelme címmel. A filmforgalmazók nem feledkez­tek meg a legfiatalabb nézőkről sem; a barátsági hónapban az idén is rendeznek gyermekfilmfesztiválokat, Szlovákia mintegy száznyolcvan mo­zijában. TÖLGYESSY MÁRIA ...és más hivatalos személyiségek; jelenet a filmből - jobbra Vjacseszlav Tyihonov X. 30. o N w 3 io OinuiiT Filmek DlülJlll — — — — — — — — — " —■ — ■

Next

/
Thumbnails
Contents