Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-10-30 / 44. szám
X. 30. A város főterén a vnb székháza, háttérben a Centrum áruház előtt volt a hnb, illetve a vnb elnöke és jelenleg a népszerű, de idehaza ritkán kapható 50 köbcentiméteres kismotort, a Babetát gyártó üzem igazgatója. Kilencven százalékban gútaiak, kétharmadában nők dolgoznak itt, és az átlagos életkor 27,5 esztendő. Nem kis dolog az sem, hogy ez év elejétől a motorokon kívül — ezeket a rajeci üzemtől kapják — itt gyártják ennek a motorkerékpárnak minden alkatrészét, és itt szerelik össze. Ha meggondoljuk, hogy ebben az üzemben 1975 végén készült el az első száz példány, akkor ugrásszerű fejlődésként könyvelhető el az idei 45 000 darab. Gyártmányuknak neve és rangja van. Mi mást bizonyít az, hogy a mintegy tizenhétezer darabot átvevő Magyarország és az idén hozzávetőleg háromezer darabot értékesítő hazai piac mellett a többi Babeta a tőkésállamokban, elsősorban a 12 ezer darabot importáló NSZK-ban öregbíti a gútai munkáskezek, hozzáértés hírét. S az üzemfejlesztés tervei enyhíteni fognak a város egyik gondján is. Azon, hogy ámbár jóval ezren felül ingáznak Guta, illetve Komárom (Komárno) és Érsekújvár (Nővé Zámky) között, magában a városban is nem kevés a munkaerő-tartalék. Néhány száz munkaalkalmat biztosít majd az üzem második szakaszának felépülése. Jövőre kezdődik és 1981-ben fejeződik be ez a munka, 88 millió korona beruházással. Az elképzelés ugyanis az, hogy az anyavállalat fokozatosan a gútai üzemnek engedi át a Pionier 50 köbcentiméteres kismotor gyártását. S kilátásban van az üzemfejlesztés harmadik szakasza is. Persze nemcsak munkaalkalmakról van szó. Arról is, hogy a gyár az eltelt öt esztendőben például 168 üzemi lakást épített dolgozóinak, s további kétszázat szeretne a következő ötesztendős tervidőszakban. KULTURÁLIS SZONDA Az 1974-ben rendeltetésének átadott Művelődési Házban kutattam: milyen is egy fiatal város kulturális élete. Magára a palotára méltán büszkék lehetnek a helybeliek. Műszakilag ragyogóan felszerelt 342 férőhelyes színházi terme, a táncparkettes rotundában 250 férőhely a szemináriumok, a konferenciák és szórakoztató műsorok hallgatósága, közönsége számára (ottjártam napján rendeztek szellemi vetélkedőt a Szovjetunióról és az Októberi Forradalomról), a gyönyörű előcsarnok, a két helyiséggel rendelkező könyvtár, az ízlésesen berendezett falatozó — mindez valóban meglepően színvonalas és nagyobb városok is szíves-örömest elfogadnák. Holoubek László, ennek a létesítménynek igazgatója, a MATESZ volt színésze azonban tisztában van vele, hogy közönség nélkül mindez, de még az évente szép számban szervezett különféle rendezvények is, például filmvetítés, színielőadások, hangversenyek, esztrádműsorok, ünnepi akadémiák stb. vajmi keveset érnének. Jó jel, hogy szavából úgy veszem ki, nem egészen elégedett a látogatottsággal, pedig tavaly tekintélyes volt — összesen húszezer fő. Ügy mondta, még jobban fel kell kelteni az emberek kultúra iránti érdeklődését, szoktatni kell őket a lehetőségekhez. Ebben a vonatkozásban a könyvtárra is nemes küldetés hárul, amelynek igyekszik is eleget tenni. Például azzal, hogy az utóbbi évtizedben könyvállománya kereken megkétszereződött, több mint 28 ezer kötetet tesz ki, a kölcsönzések száma pedig mintegy 150 százalékkal növekedett. A magyar nyelvű könyvek száma viszont nézetem szerint aránytalanul kevés ahhoz képest, hogy Guta lakosságának hozzávetőlegesen a négyötöde magyar nemzetiségű. EPILÓGUS — Sok az elképzelésünk és hogy ezekből mit tudunk megvalósítani, az a társadalmi igényektől és lehetőségektől függ — a városfejlesztésről ezt ismét Borka elvtárs mondja. Tisztában van vele, ma és hosszabb távon rengeteg a tennivaló, hogy Gúta minden vonatkozásban várossá váljon, illetve bizonyítsa városi rangját. Nagyon kell itt például — ezt sokan mondták nekem — egy strandfürdő, a tervbe vett új vízvezeték, amely megoldja az ivóvíz minőségével kapcsolatos gondokat, korszerű sporttelep, a csatornahálózat kibővítése, ami nem csekély technikai nehézségekbe ütközik és sok minden más. Persze, ez idő és pénz kérdése. De szükséges, a többi között azért is, mert ahogy azt Borka elvtárs m fejtegette, a környezet visszahat az ember tudatára, a szocialista életmód alakulására. S ez olyan további cél, amelynek elérésén érdemes és kell is munkálkodni... GÄLY IVÁN PROLÓGUS Víz éltette és víz pusztította — így volt ez századokon át. Sorsát földrajzi fekvése határozta meg. Ott lapult meg a Csallóköz északkeleti kiszögelésé- ben, ahol a Kis-Duna ölelkezik a Vággal. Ott, ahol Mária királynő már 1349-ben földvárat emeltetett, ami bizonysága volt e terület jelentőségének. A víz éltette — a még századunk elején is jelentős halászat és a tutajozás. S pusztította is a rendszertelenül jelentkező hívatlan vendég — az árvíz. A víz ma már nem élteti. Iparosodó korunkban a két folyóban élőlény, halfajta csak alig marad meg. S ami megmarad, fogyasztásra többé-kevésbé alkalmatlan. A Vág vízierőmű-rendszerei pedig a -tutajozásnak is megálljt parancsoltak. A víz megszűnt barát lenni, s legutóbb, az 1965 júniusi katasztrofális árvíz idején is, ellenségként rohamozta meg a községet. Azokban a hátborzongató, s mégis győzhetetlen emberi helytállás tudatomba vésődő példáival zsúfolt napokban és hónapokban jártam utoljára Gútán (Kolárovo). Akkor, amikor a Nagy-Duna gátszakadásait követően megfeszített munka folyt az áradat megfékezésére — hasztalan. Majd akkor, amikor a községnek csaknem egész területén az átlagos víz- szint meghaladta a két métert, és így maradt ez két teljes hónapon át. A zabolátlan elem romba döntött 768 családi házat, 1400-at súlyosan megrongált és tönkrement a lakberendezések hatvan százaléka. Elpusztult a középületek, az utak zöme, a villanyhálózat, a szövetkezet egész termése. Hónapokig tartott, míg a kitelepített lakosság fokozatosan visszatérhetett községébe, de az iskolás gyerekek Szlovákia és Csehország különböző pontjain voltak kénytelenek elvégezni a tanévet — másképp nem lehetett. Bizonyára akadt itt akkoriban ember, akiben mint görcsbe rándulő inas kézben a vékony falú üvegpohár — szilánkokra pattant a remény. De igazuk azoknak lett, akik hittek, bíztak és... dolgoztak. Mert itt, éppen úgy, mint a Csallóköz mintegy negyven négyzetkilométernyi, milliárdos károkat elszenvedett árpusztította területén, csodákat művelt az internacionalista segítség, társadalmunk példátlan összefogása, a szocialista állam támogatása, a patronáló városok és járások szolidaritása, s nem utolsósorban a helybeliek szinte emberfeletti erőfeszítése. Tizenkét év elteltével most láthattam, felmérhettem, hogy a csaknem tizenegyezer lélekszámú község csodás főnixmadárként, ha nem is a hamujából, hanem vízáztatta romjaiból újjászületett, nem egy pontján felismerhetetlenné... A helyreállítás, az újjáépítés első szakaszát ugyanis követte a többi. S ennek egyik mozgató rugója az éppen egy évtizeddel ezelőtti esemény volt: az ország legnépesebb községe annak rendje és módja szerint — hivatalos végzéssel — város lett. A FEJLŐDÉS TÉNYEI Persze, az ilyen papír, bármennyire is szép a szövege, önmagában csak papír marad. És a tíz esztendő nem nagy idő, legalábbis a városiasodás szempontjából nem az. De hogy mi minden belefér, arról a két szemem és Borka János elvtársnak, a vnb elnökének tájékoztatása győzött meg. őslakos és ez is magyarázza, hogy a város fejlődése, lakosainak öröme és gondja — a tisztségéből következő kötelességein túlmenően is — bensőségesen foglalkoztatja. Pedig korábban, mielőtt 1971-ben a város élére került, a1 szövetkezet gépesítőjeként jóval kevesebb volt a tennivalója, kisebb a felelőssége s több a nyugalma. Persze nem fél sem a munkától, sem a felelősségtől — ezt édesapja, pártunk alapító tagja is beléplántálta. — Az első köztársaságban Vörös Gutának is nevezték a községet, hisz volt úgy, hogy az elöljáróságnak tizennyolc képviselője volt kommunista. Egy időben apám volt a segédbíró, úgy is hívtak bennünket, hogy a bíró Borka családja ... Ennyit mond magáról, többet nem is hajlandó, inkább arról beszél lassan, megfontoltan, ami a város, városa fejlődését jellemezte az eltelt évtizedben. Tények, számok, adatok tömege. Először a város központjára kérdezek, amely Nemesőcsa (Zemianska OlöaJ felől jövet, ahol még több más utcához hasonlóan a falusias jelleg dominál, valóban meglepő volt számomra. Az építészeti megoldásában megkapó Szabadság teret három új korszerű épület uralja — a vnb székháza, előtte Karol Palus műépítész és Nagy János szobrászművész árvizet, illetve a szülőföld termékenységét jelképező két műve. Ettől jobbra a Centrum bevásárló központ és a tér másik oldalán a Művelődési Ház. De Borka elvtárs szívesebben beszél arról, hogy a tíz esztendő alatt felépült mintegy 1700 lakásegység, továbbá két óvoda, egy bölcsőde, egészségügyi központ, új szövetkezeti irodaház, két vendéglő és több üzlet, három szolgáltató ház. Megközelítőleg 50 kilométernyi új utat építettek és rekonstruáltak, bővíteni szándékozzák a jelenleg 18,5 kilométer hosszú gázvezetéket, fejlesztik a közvilágítást és sokatmondó tény az is, hogy eddig mintegy 20 hektáron létesítettek zöldövezetet. S mindez távolról sem teljes felsorolás. 45 EZER KISMOTOR Gúta mégis, mindmáig, többé-kevésbé mezőváros, amelynek sajátos kültelki része, jobban mondva tanyavilága van. Elsősorban a városközponttól tíz-tizenegy kilométerre fekvő, másfél ezer lélekszámú nagyszigeti rész és annak magva, a Seregakol. Ennek bevonása a város vérkeringésébe nem könnyű feladat, s bár vitathatatlan eredménnyel jár — nemegyszer még fejtörést okoz. A polgári köztársaságban a községben tulajdonképpen csak egy kicsi halászhálógyár jelentette az ipart. S jóllehet, ma is a legtöbb munkaerőt a 6710 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodó, 1100 tagot számláló, a gútai, illetve az Ifjúság Falva-i Efsz egyesülésével létrejött SZISZ Egységes Földművesszövetkezet „szippantja fel“, a hatvanas évek derekától már jóval tekintélyesebb szerepe van az iparnak is. Azóta épült fel pl. a 280 alkalmazottat foglalkoztató bútorgyár, de főleg a Povaáská Bystri- ca-i Gépgyár fióküzeme, amelyben ma 630 szakmunkás és részben technikus talált rá a hivatására és keresi meg a kenyerét. Ezt már Ján Jánytól tudom meg, aki Borka elvtárs A gépgyár 10 000 négyzetméternyi termelési csarnoka, ahol a Babeta készül
