Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-10-30 / 44. szám
A szocialista államiság lenini értelmezése Az Auróráról leadott emlékezetes lövés óta eltelt hatvan esztendő teljes mértékben alátámasztotta a tudományos kommunizmus elveinek élet- képességét, általános és tartós érvé nyességét, a proletárforradalomról szóló marxista-leninista tanítás általános érvényességét. Bebizonyosodott a proletárforradalom tartalmáról, e forradalom és a burzsoá állam viszonyáról, a győztes munkásosztály politikai rendszerének jellegéről és küldetéséről, a szocialista állam jellegéről, feladatairól és fejlődéséről vallott marxista-leninista tanítás. A hat évtized tudományosan támasztotta alá Leninnek az államról szóló tanítását, amelyet Állam és forradalom című műve tartalmaz. A proletárdiktatúra győzelme Az átmeneti időszakban, majd a fejlett szocialista társadalom építése során a Szovjetunióban döntő győzelmet aratott a proletárdiktatúra -eszméje, a szocialista államiság lenini értelmezése. A szovjet állam fejlődésének elemzése nagyon tanulságos, mert szemléletesen bizonyltja a szocialista államiság általános és tartósan érvényes törvényszerűségeit. Egyúttal elméletileg és gyakorlatilag alátámasztja a marxizmus—leninizmusnak a proletárdiktatúrával és a szocialista államisággal kapcsolatos tételeit. Marx és Engels a múlt század polgári demokrata forradalmai, de elsősorban a Párizsi Kommün tapasztalar tai alapján a kispolgári szocialisták ellen megvédte annak a tételnek a helyességét, miszerint a burzsoá államot a proletárforradalom fogja megdönteni. A II. Internacionálé reformista és revizionista vezetői igyekeztek Marx és Lenin tételeit elferdíteni, azt állítva, hogy állításai csak egyes tőkésországokra vonatkoztak, ezért nem általános és tartós érvényűek. A polgári és a szocialista államiság folyamatosságát hangsúlyozták, tagadva a kettő közti törést. Elvetették a proletárdiktatúra elvét, miközben a demokrácia sorsára hivatkoztak. A mai revizionistákat is ugyanez jellemzi. Az erőszak nem program X. 30. Lenin alkotó módon továbbfejlesztette Marx és Engels eszméit, megvédte őket az akkori mozgalomban jelentkező jobboldali áramlatokkal való éles harcban és bebizonyította, hogy általános érvényűek. Kiemelte Marx azon tézisét, hogy a proletariátus következetesen irányított osztály- harca törvényszerűen a proletárforradalomban éri el tetőfokát és proletárdiktatúrához vezet. Lenin egyidejűleg megtalálta és tudományosan megindokolta a proletárdiktatúra konkrét formáját, az •egész ország munkásságát és parasztságát képviselő tanácsok rendszerét, azt a formát, amelyet az orosz forradalom meg is valósított, amely ösztönző erővel fejlesztette a tömegek forradalmi energiáját és egyúttal a jövő proletárdiktatúrájának elődjévé vált. Lenin továbbá arra is rámutatott, hogy a jövőben a helyzet alakulása a szocialista államiság új formáinak kialakulását is előidézi, a lényeg, a proletárdiktatúra azonban megmarad. A proletárdiktatúra nélkül — tanította Lenin — a győztes forradalom egy percre sem tudná megtartani hatalmát. Pedig csak olyan forradalomnak van értelme, amely meg tudja óvni és tovább tudja fejleszteni a szocializmust. Lenin jól tudta, hogy a legyőzött polgárság nem törődik bele „új helyzetébe“, az új társadalmi rendszerbe. Azok, akik ma — naivitásból vagy szándékos megfontolásból — azt hiNOSZF szik, hogy a polgárság (vagy esetleg a hűbérurak osztálya) beletörődik a szocializmusba, semmit sem értettek meg a történelem materialista magyarázatából és a tudományos kommunizmus tanításából. Az osztályok viszonyulását a társadalmi rendszerhez objektív gazdasági helyzetük és az ebből adódó gazdasági érdekek határozzák meg. A munkásosztály kénytelen politikai uralmat gyakorolni a legyőzött burzsoázia fölött, érvényesíteni a politika klasszikus funkcióit éppen amiatt, mert a burzsoázia ellenforradalmi álláspontra helyezkedik a szocializmussal szemben. Emellett meg kell említeni, hogy a történelem során még egyetlen osztály sem bánt annyira nagyvonalúan és humánusan a legyőzött osztállyal, mint a munkásosztály. Modernizálják a trockista érvelést A proletárdiktatúrát egyes emberek a mi mozgalmunkban is kizárólag az erőszakkal együtt emlegetik. Jói jön ez a nagytőkét képviselő politikának és ideológiának, mert így a lakosság középrétegeit a proletárdiktatúra veszélyével tudja rémisztgetni és rá tudja venni arra, hogy ne kövessék a munkásosztályt és pártját, adják fel a forradalom és a szocializmus perspektíváját. A jelenlegi antikommunisták és revizionisták tudatában vannak annak, hogy már nem elég eltorzítani hagyományos módon a proletárdiktatúráról és arról az „erőszakról“ alkotott képet, amely a proletárdiktatúra megvalósításával kapcsolatban törvény- szerű. Éppen ezért a szocializmust bürokrata és technokrata rendszernek minősítik, s szerintük ez a két jellemvonás a szocialista államiság fejlődésének sajátossága. Modernizálják a régi trockista „érveket“, a jelenlegi körülményekhez idomítják, és kellő adag szovjetellenességgel fűszerezik ezeket. Az össznépi államót azzal vádolják, hogy elidegenedett a néptől. Mindez azt bizonyítja, hogy nem értik és nem is akarják megérteni a bürokratizmus lényegét. Ott keresik, ahol nincs, és nem veszik észre a tőkésországok hatalmas bürokratizmusát. Aki valóban elmélyülve, becsületesen elolvassa az új szovjet alkotmányt, észreveszi, hogy ez az alkotmány mennyire demokratikus, s mennyire céltudatosan szem előtt tartja 3 munkásosztály és a többi dolgozó érdekeit; valóban törődik azzal, hogy minden állami intézmény következetesen a nép javát szolgálja és felelős legyen a nép objektív érdekeinek érvényesítéséért. A proletárdiktatúra lényege és fő feladata a dolgozók, a tömegek politikai vezetése. A proletárdiktatúra — tanította Lenin — különös formája a proletariátus, a dolgozók élcsapata és a dolgozók számos és erős, de nem proletár rétegei közti osztályszövetségnek. Ez a feladat, ez az egység páratlan a történelemben. A kezdet kezdetétől kifejezi a proletárdiktatúra mélyen demokratikus tartalmát, amely a szocialista államiság fejlődésével párhuzamosan szintén fejlődik. A fejlett szocialista társadalom szakaszában létrejön az államiság új formája: az össznépi állam. Amíg a burzsoá állam szociális osztálybázisa egyre szűkebbé válik, a szocialista állam szociális bázisa kiszélesedik, elmélyül és megszilárdul, s a fejlett szocializmus szakaszában gyakorlatilag minden dolgozót magában foglal. Éppen ez a szálka ellenségeink és szövetségeseik szemében. A munkásszövetség kialakulásában és megszilárdulásában, a munkásság, a szövetkezeti parasztság és a szocialista értelmiség új történelmi együttműködésében látják ellenforradalmi céljaik megvalósításának legnagyobb akadályát. Ezt a szövetséget mindenáron meg akarják bontani, el akarják szigetelni a munkásosztályt, szembe akarják állítani a munkásokat az értelmiségiekkel és az értelmiségieket a munkásokkal, el akarják érni, hogy az új társadalom ne tudjon forradalmi példát mutatni a tőkésországokban élő tömegeknek. így kell értelmeznünk az emberi jogok nevében indított kampányukat is: ez a kampány a munkásosztály, a dolgozók szövetsége ellen és a szocialista államiság ellen irányul, amely a dolgozó nép forradalmi vívmányainak hatalmi biztosítéka. A gazdasági-szervező és a kulturális-nevelő munka szintén a proletár- diktatúra feladata. A gazdasági és kulturális élet politikai irányítása oszthatatlan része a proletárdiktatúra alapvető funkcióinak. A dolgozók öntudatos részvétele az irányításban A Szovjetunió az ipari termelésben Európában az első, a világon a második helyen áll, ez az ország adja a világ mezőgazdasági termelésének 14 —17 százalékát. A proletárdiktatúrának köszönhető, hogy megváltozott a szovjet munkásság, parasztság és szocialista értelmiség arculata és életmódja. Sikerült megteremteni az anyagi feltételeket a dolgozók szövetségének megerősítéséhez, a szocialista nemzetek közeledéséhez. A proletárdiktatúra egyes feladatai dialektikusán összefüggenek, nem lehet őket egymástól elszakítani. A fejlett szocializmusban a proletárdiktatúra első feladata megszűnik, a másik kettő minőségileg magasabb történelmi színvonalon továbbra is megmarad. Ezzel magyarázható a szocialista államiság folyamatossága, lényege, egységes gazdasági és osztálybázisa. Az össznépi állam a proletárdiktatúrával azonos típusú állam, annak folytatása, azzal a különbséggel, hogy megszűnt a legyőzött polgárság fölött gyakorolt uralom funkciója és minőségileg új alapokra helyeződött a dolgozóknak a politikai irányításban való öntudatos részvétele. A proletárdiktatúrából az össznépi államba való átmenet előfeltétele a dolgozók szövetségének keretén belül való egyfajta, minőségileg új közeledés, amely folyamat élén a munkásosztály áll. Más szavakkal kifejezve, az össznépi állam létrejöttének feltétele a munkásosztály és a kommunista párt körül tömörülő dolgozó nép politikai-eszmei egysége egy adott történelmi fok eléréséhez. Ez az egység nem formális, hanem objektív, valós. Szilárd gazdasági bázisra támaszkodik, meg a tudományos világnézetre — a marxizmus—leniniz- musra — és a baráti osztályok, csoportok, rétegek' és nemzetek aktív politikai öntudatának magas foka jellemzi. A kommunista pártnak a halhatatlan lenini tanításhoz hűen végzett fáradhatatlan céltudatos tevékenysége alapján jön létre. A népnek az az erkölcsi-politikai egysége, amelyet a Szovjetunióban sikerült elérni, bizonyítja a dicső szovjet testvérpárt valódi élcsapatszerepét. Egyúttal vonzó példa az egész világ dolgozó tömegei számára. A proletárdiktatúrától az össznépi állam megteremtéséig megtett út nem jogi ügy, nem a törvényhozók óhajának eredménye, hanem objektív, gazdasági, politikai-ideológiai és osztályszempontból megalapozott történelmi folyamat, amely a fejlett szocializmusban éri el tetőfokát. Az össznépi állam és a proletárdiktatúra klasszikus formája között azonban semmiképpen sincs ellentét. Az össznépi állam továbbra is olyan állam marad ugyanis, amelyben a munkás- osztály játssza a vezető szerepet. Azok a polgári publicisták, akik azt állítják, hogy az új szovjet alkotmány megfogalmazása az össznépi állam kérdésében azok álláspontjához áll közel, akik elvetik a proletárdiktatúra elvét, legalább két dologban tévednek. Először: az alkotmány nem tagadja a proletárdiktatúra szükségességét, általános és tartós érvényességét, hanem éppen ellenkezőleg, kiemeli az össznépi állam és a proletárdiktatúra közti folyamatosságot. Másodszor: állításuk ahisztorikus, mert az összehasonlíthatatlant próbálja összehasonlítani. Mechanikusan egymás mellé helyezi a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet és a fejlett szocialista társadalom szakaszát. A jövő a jelenből születik A Szovjetunióban az emberi közösség új történelmi foka alakult ki, amelyet a szovjet nép fogalommal lehet kifejezni. Ez a közösség a munkásság, a szövetkezeti parasztság, a szocialista értelmiség és a többi dolgozók, számos nemzet és nemzetiség osztálytársadalma. Legfontosabb jellemvonása a baráti szociális csoportok, rétegek és nemzetek érdekeinek egysége, amely a társadalmi egység olyan új szintjét érte el, ahol az egység dominál az érdekek eltérő volta fölött. A volt burzsoázia minden befolyását elvesztette a szovjetunióbeli események alakulására, mert mint osztály, régen megszűnt létezni, és mint osztályt már a burzsoá ideológia sem tudja képviselni. A szovjet nép kategória még mindig magába foglalja azokat a szociális és osztályérdekekben megnyilvánuló különbségeket, amelyek a régi társadalmi munkamegosztás következtében megvannak. Ebből következik, hogy ebben a társadalomban a munkásosztálynak továbbra is vezető szerepet kell betöltenie. A szocialista demokrácia legfontosabb feladata az, hogy biztosítsa a történelmi átmenetet a szocialista államiságból a kommunista önigazgatásba. A szocialista demokrácia fejlődésével párhuzamosan fejlődik a szovjet ember, mint a szocialista és a kommunista viszonyok aktív hordozója, mint a kommunizmus öntudatos építője. A szocialista demokrácia fejlődése ezt az embertípust a kommunista önigazgatás jövő hordozójává és megvalósítójává formálja. A jövő a jelenből születik. A szocialista államiság — a párt vezetésével — fontos szerepet játszik ebben a történelmi folyamatban. » * • Az új szovjet alkotmány olyan dokumentum, amely kifejezi az államiságnak a Szovjetunióban elért fokát, továbbfejlesztésének nagyszabású programját. Olyan dokumentum, amely fontos mérföldkőként vonul be a ) Szovjetunió Kommunista Pártjának, a szovjet népnek és az egész forradalmi világmozgalomnak a történetébe. A szocialista demokrácia a szocialista államiság győzelme, a proletárdiktatúra törvényszerű eredménye. Nagyszerű és méltó hozzájárulása az SZKP-nak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója megünnepléséhez, nagyszerű eredménye a marxizmus—leninizmus alkotó .alkalmazásának. LADISLAV TOMASEK 3
