Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1977-10-23 / 43. szám

Ezzel a csapattal kezdték meg szereplésüket a Spartak Komárno ökölvívói az első ligában Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. ^Főszerkesztő: Dr. Rabay Zoltán CSc. Helyettes főszerkesztők: Szarka István és Csetö János. Szerkesztőség: 893 38 Bratislava, Gorkého 10. Telefon: 309, 312-52, főszerkesztő: 532-20, titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308, Pravda — Kiadóvállalat Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavállalat — Pravda, 02-es Nyomdaüzeme, Bratislava. PRÓBANYOMÁS. Hirdető­iroda: Vajanského nábrezie 15. II. emelet, telefon. 551-83, 544-51. Az Üj Szó előfizetési díja havonta — a vasárnapi számmal együtt — 14,70 korona. Az Új Szó vasárnapi számának külön előfizetése negyedévenként 13,— korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgólat. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Üstredná expedíció tlaée, Gottwaldovo námestie 48/VII. A SÜTI regisztrációs száma: 5/2. ÓtiJ szó Index: 4f!097' A mikor a múlt év végén a komáromi (Komárno) TJ Spartak ökölvívói megnyer­ték a II. ligát, és győztesen kerültek ki az I. ligába ju­tásért vívott selejtező mér­kőzésekből, a város sportszerető kö­zönsége ujjongott az örömtől végre I. ligás csapatunk van! Az akkori lelke­sedés azóta nem lankadt, minden mér­kőzés iránt óriási az érdeklődés a vá­rosban. A csapat tagjai lelkiismerete­sen készülnek a bajnoki mérkőzésekre, éppen ezért nemcsak a komáromi, ha­nem az ökölvívósport iránt érdeklődő, eredményeit az ország minden pontján figyelő emberek is megdöbbenve, jócs­kán elcsodálkozva olvasták ,a napisaj­tóban nemrég megjelent hírt: RH Űstí nad Labem—Spartak Komárno 20:0! Komáromban nemcsak a vereséget követő napokban, de még most is sok szó esik erről a mérkőzésről. — Nem tudom, hogyan történhe­tett ... nálunk az ökölvívásnak nagy hagyományai vannak, és a mostani csapatban is tehetséges fiatalok, sőt mi több, országos hírű öklözök szere­pelnek. Ilyen nagy vereséget szenved­ni. Sehogy se értem ... Egy idősebb ember kesergett így a napokban Komáromban beszélgető partnerének az Európa-szállóval szem­ben levő parkban, mert még mindig nem tudott belenyugodni a vereségbe. Jól ismerhette ezt a sportágat, mert beszélt az egykori futballpályán —, Ráczkertben — megrendezett hajdani mérkőzésekről, és az akkori nagy hírű ökölvívókat emlegette, mondván, hogy azokat nem lehetett volna ilyen arány­ban megverni. — Tény, hogy nagyok voltak a ré­giek — mondotta a másik férfi —, de az első ligába sohasem kerültek fel, mint a maiak! E beszélgetésfoszlány kíváncsivá tett: valóban miért is szenvedett súlyos vereséget két héttel ezelőtt a komá­romi csapat? Felkerestem Jády Károly első osztályú edzőt, a Csehszlovák Köz­ponti Edzői Testület tagját, a szlovák ökölvívó-válogatott és egyben a TJ Spartak Komárno vezető edzőjét. — Hogy is történt? — kérdeztem az ismert szakembertől. — Nem ért váratlanul a vereség és az eredmény sem — mondotta. Több, reményekre jogosító fiatalt próbáltam ki, főleg olyan ökölvívókat, akiknek az állandó szereplésére már a jövő idény­ben számítok. Kár lenne tragédiának tekinteni az eredményt. Túlzás nélkül kijelenthetem: idei terveinket, elvárá­sainkat nem hiúsítja meg ez a vere­ség, ugyanis, amikor felkészültünk az I. ligába való szereplésre, a bentmara- dást és a csapatépítést tűztük ki cé­lul, s azt hiszem, ez sikerült, sőt, ha megnyerjük az Ostrava és a Décín el­leni mérkőzéseket — s ahogyan az erőviszonyokat ismerem, ennek nincs különösebb akadálya —, az ötödik, de talán még a negyedik helyen is végez­het csapatunk. Jády Károly elmondotta, hogy szük­ségesnek tartja a „mély vízbe dobást“, vagyis a fiatal tehetségek bajnoki mér­kőzésben való kipróbálását, mert más az edzés, és' más az, ha elsőligás me­zőnyben bajnoki pontokért folyik a küzdelem. Ez persze lámpaláz, az el­lenfél túlságos tisztelete nélkül nem megy, ahogy az ústíi súlyos vereség is mutatja. Egyszer azonban el kell kez­deni ... Ennyit tehát a 20:0-ről. A komáromi ökölvívóknak az idén még meg kell ciusában készül el. Addig a Szakszer­vezetek Házában rendezzük meg a baj­noki mérkőzéseket, ahova mindössze 500 ember fér be. Mintegy háromszor annyian — sajnos — kint rekednek. A sportcsarnok mielőbbi elkészülését mindannyian várjuk, mert városunkat nagy megtiszteltetés érte: 1979 már­ciusában vagy áprilisában itt rendezik meg a csehszlovák ökölvívó-bajnoksá­got, s ehhez már korszerű, a célnak mindenképpen megfelelő épületre lesz szükségünk. — Hol tartják az edzéseket? — A magyar gimnázium tornatermé­ben naponta kétszer edzünk. a bajnoki mérkőzést megelőző héten pedig egy­hetes edzőtáborba vonul a csapat. Leg­többet az őrsújfalusi (Nová Stráz) kempingjében tartózkodunk, ahol na­ponta háromszor tartunk edzést. Ki­használom az újság nyilvánosságát és köszönetét mondok Horváth Józsefnek, a komáromi magyar gimnázium igaz­gatójának, aki készségesen rendelkezé­sünkre bocsátotta az iskola tornater­mét és ezzel nagyban hozzájárult a csapat jó felkészüléséhez. Sajnos a tornateremben — helyszűke miatt — nem állíthatunk fel szorítót, pedig a taktikai felkészülés ezt igényli, ugyan­is nem körülhatárolt területen nem kaphatnak teljes értékű szakoktatást ökölvívónik arról, hogyan Jöjjenek ki“ a szorító sarkából, ha az ellenfél oda- kényszeríti őket. Ahogyan mi mondjuk: érezni keli a szorítót, a benne levő tá­volságokat, tudni kell gazdálkodni a hellyel és így tovább. Nos. szabad te­rületen problematikus az ilyen igényű felkészülés. — Kik érik el a legkiegyensúlyozot­tabb eredményeket? — Kovács Tibor, Václav Malatinec és Szeded Károly. Az első kettő az idén Karlovy Varyban megrendezett cseh­szlovák bajnokságon a második, Szeder a harmadik lett. Vele kapcsolatban mondom el, hogy az idei elsőligás baj­noki mérkőzéseken mindössze egy ve­reséget szenvedett. Jády Károly vezető edző még elmon­dotta, nagyon örül annak, amit a ko­máromi járási és városi szervek a csa­pat i. ligába kerülése alkalmából tettek. A csapat jó szereplését előmozdító in­tézkedések foganatosításával kapcsola­tos ígéreteiket maradéktalanul megtar­tották, amit az ökölvívók az idén — mint bemutatkozó együttes — a középme­zőnyben való elhelyezkedéssel, a ké­sőbbiekben pedig esetleg dobogós hely megszerzésével hálálnak majd meg. KOMLÚSI LAJOS mérkőzniük Dubnica, Decin, Galánta és Olomouc csapatával. — A fiatalítást már régen elkezdtük — mondotta az edző. Kovács Tiboron és Václav Malatinecen kívül ma vala­mennyi öklöző közelebb van a 20. mint a 30. életévéhez. Az Ostí nad Labem elleni mérkőzésen Krúdy György, Haj­dók István, Ondrej Bofansk^, Ladislav Ciliak, Paál Attila és Gyerák Lajos hi­ányzott abból a keretből, mellyel .az I. ligába való bejutáskor megkezdtük a küzdelmeket. Hajdók és Bofansky ugyan ma is aktív tagja az első csa­patnak, de egyikük sérült volt, a má­sik túllépte a súlycsoportját. — A fiatalok idővel „beérnek-e“, vagyis helyt tudnak-e úgy állni, mint a sikeresen szereplő kezdő csapat tag­jai? — Bízom bennük, technikai felké­szültségüket, erőnlétüket is jól isme­rem. Meggyőződésem, hogy sok örömet szereznek még az ökölvívást szerető, hozzá értő komáromi szurkolóknak. — Nem sértődnek meg azok ,a szo- rítóban már oly sok nagyszerű sikert elért idősebb ökölvívók, akik a fiatalí­tás miatt nem kerülnek be az első csa­patba? — Szó sincs róla! A komáromi ököl­vívók példamutató magatartása, a csa­pat tagjai közötti sportbaráti viszony a járás határain túl is ismert. Nem is szólva arról, hogy rangos B csapatufik is van, melyben számítunk a szereplé­sükre. Mi sportszeretetre, és nem kar­beilleszkedett a kollektívába, és kiváló eredményeivel hozzásegítette a Spar- takot a II. liga és a selejtezők meg­nyeréséhez, de ez év július elsején le­járt a szerződése és visszatért az egye­sületébe. Rajta kívül soha nem szere­pelt vendégjátékos a Spart.akban. — Évente sok kínálat érkezik szak­osztályunk vezetőségéhez az ország különböző pontjairól — mondotta az edző —, de olyan nagyszámú és így a jövőt illetően igen kecsegtető saját ke­Beszelgetes Jady Károllyal, a TJ Spartak Komárno ökölvívócsapatá­nak vezető edzőjével rierhajhászásra neveltük ökölvívóinkat. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az eredményeket nem értékeljük, de felelősségteljesen kijelentem,' hogy — csakúgy, mint az olimpián — nálunk is a részvétel, a sportolás a fontos. A TJ Spartak Komárno ökölvívó­szakosztálya főleg a saját nevelésű sportolók szereplésének biztosít tág te­ret. Serdülőkoruktól foglalkoznak a fiatalokkal és jó közösségi szellemben nevelik őket. Volt rá példa, hogy ga- lántai vendégjátékos, Rácz Lajos is szerepelt a komárnói csapatban. Jól retünk van, hogy eltekintünk más klu­bok ökölvívóinak a szerepeltetésétől. Ez szilárdítja a már említett jó közös­ségi szellemet, és egyúttal növeli is ökölvívóink népszerűségét, hiszen a fiatalok mindegyikét jól ismerik a szurkolók kicsi koruktól fogva. — Mennyien tekintenek meg egy bajnoki mérkőzést? — Lényegében kevesebben, mint amennyien valójában szeretnének. Saj­nos, az 1000—12000 néző befogadására alkalmas új sportcsarnok — az építők ígérete szerint — csak a jövő év már­Izgalmas pillanatok a szorítóban. A kép jobb oldalán Matkovics Béla, a Spartak ökölvívója, a csehszlovák válogatott keret tagja. (Ladislav Eliá§ felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents