Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-10-23 / 43. szám
r TECHNIKA Első lépések az űr meghódításában. Az első szputnyik súlya 84 kg volt. Lajka kutya 1957. november 3-án repülte körül a Földet. Az első automatikus tudományos űrállomást 1958 májusában bocsátották tel, ennek súlya már elérte a tekintélyes 1327 kg-ot 1/ TT évtizeddel ezelőtt, K r I 1957. október 4-én feldübörögtek a rakéta hajtómotorjai Bajkonur kilövőpályáján, hogy magasba emeljék az első mesterséges holdat, az első szputnyikot. Ez a nap új korszak kezdetét jelentette az emberiség történetében, ezen a napon nyílt meg az út a csillagok felé. Szergej Koroljov akadémikus, a szovjet űrhajók főtervezője ezt az eseményt így jellemezte: „Nem kétséges, hogy a továbbiakban újabb, tökéletesebb szputnyikok, űrrakéták, majd pedig automata űrállomások és ember lakta bolygóközi állomások fellövése következik, végül pedig az emberek más bolygókra is eljutnak.“ Az elmúlt húsz év eredményei szinte szó szerint igazolják Koroljov szavait. Az utóbbi két évszázad írói fantáziájának eddigi álmai valósággá válnak, hősei alakot öltenek. Az első szputnyik a kozmoszban uralkodó viszonyokról (hőmérséklet, kozmikus sugárzás stb.) gyűjtött információkat, a második pedig Lajka kutya közreműködésével elsősorban a rakéta gyorsulása okozta túlterhelésnek, valamint az ezt követő súlytalansági állapotnak az élőlényekre gyakorolt hatását tanulmányozta. A kozmoszból érkezett adatok komplex kiértékelése és feldolgozása egy új tudományág, az űrkutatás megalapozását jelentette. Az első ember megjelenése az űrben az új korszak egyik legnagyobb eseményének számított. A Vosztok-1 űrhajó Ju- rij Gagarinnal 1961. április 12- én emelkedett a magasba, s 108 perc alatt kerülte meg a Földet. A szovjet tudósok és űrhajózási szakemberek előtt ezután az a feladat állt, hogy megteremtsék az űrben való hosszabb tartózkodás feltételeit. Az ember ugyanis földi viszonyokra „termett“, az évezredek folyamán ezekhez alkalmazkodott, és az űrben különleges megterhelések várnak rá. Ide tartoznak az űrhajó indításával és fékezésével kapcsolatos megpróbáltatások, valamint a súlytalanság következményei. Emellett a fizikailag maximálisan igénybe vett űrhajósnak szellemi képességéit is meg kell őriznie, minden pillanatban készen kell állnia a nagy megteremtette a lehetőséget az orbitális tudományos állomások létrehozásához, hogy az űrhajósok föld körüli parkolópályákon bolygóközi állomásokat szereljenek össze és különböző munkákat végezzenek közvetlenül a világűrben. A világűrkutatás külön nagy fejezetének mondható a Föld állandó útitársának, a Holdnak a meghódítása. A Hold „ostroma“ még 1959-ben elkezdődött: a Lunyik-1 körülrepülte a Holdat, a Lunyik-2 pedig már letette” a Hold felszínére a Szovjetunió felségjelét. A további kísérletsorozatokra az amerikai Apolló-11 űrhajósai tették fel a koronát. 1969. július 20-án irmstrong és Oldrin a Holdkomp segítségével a Nyugalom- ienger térségében Holdra szái't. Nem kisebb sikernek könyvelhető el a szovjet lunohodok működése sem, amelyek összesen több tíz kilométer távolságot tettek meg a Hold felszínén és megközelítőleg ötvenezer fényképfelvételt készítettek és továbbítottak a Földre: Nagy jelentőségű esemény volt továbbá az 1972. február 14-én felbocsátott Luna-20 útja. A holdszonda különleges fúró- és rakodószerkezete segítségével kőzetmintákat gyűjtött és azokat tartályába rakta. Háromnapos gyűjtőmunka után — hold- kőzettel megrakodva — visszaindult a Földre, ahol sikeresen leszállt. Ez a kísérlet az automata kutatószondák létjogosultságát és megbízhatóságát bizonyította. Az űrhajózás első évtizedének feszült nemzetközi politikai légkörében elképzelhetetlen volt, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Állaiúok közös űrrepülést hajtson végre. Ám 1970-re megértek a feltételek arra, hogy a két ország képviselői leülhessenek tárgyalni az űrkutatás területén való együttműködésről, majd 1972 májusában aláírták a közös űrrepülés előkészítéséről és megvalósításáról szóló szerződést. Ez magában foglalta a segítség- adás, illetve az űrmentés feltételeinek megteremtését, valamint a jövőbeni szoros tudományos együttműködés technikai alapjainak kifejlesztését. Az egyezmény valóra váltásában az 1975 júliusában megvalósított Szojuz—Apolló közös űrrepülés volt az első lépés. Ennek sikeres végrehajtása megnyitója volt egy igen jelentős együttműködési láncolatnak, amely végső soron a különféle űreszközök egységesítéséhez és az űrhajózás nagyobb biztonságához vezet. Az elmúlt két évtizedben a bolygókutatásban is nagyszerű eredmények születtek. Évszázadokon át izgatta az égboltra néző ember fantáziáját, hogy milyen lehet közelről a két szomszédos bolygó, a Vénusz és a Mars felszíne. 1975—76-ban megkezdődött e két bolygó közvetlen felderítése. Szinte egyidejűleg mindkét helyről választ kapott az emberiség: olyan fényképekhez jutott, amelyek a Vénusz, illetve a Mars felszínéről készültek. A Venyere-9 és -10, illetve a Vi- king-1 és -2 egymástól függetlenül — a Szovjetunióban, illetve az USA-ban kidolgozott program szerint — repült a célbolygóig és hajtott végre sikeres leszállást. E ténynek rendkívüli a jelentősége a Naprendszer kutatása és birtokba vétele szempontjából, még akkor is, ha a szondák csak élettelen, mozdulatlan világról tudósítottak. Ez év augusztusában indultak útra az amerikai Voyager- szondák, amelyek a Naprendszerünk távolabbi négy külső bolygóját — a Jupitert, a Szaturnuszt, az Uránuszt és a Neptunt — vették célba. Ennek a kozmikus kísérletsorozatnak azért van nagy jelentősége, mert a csillagászok szerint e bolygók szerkezetének megértése elvezet majd bennünket naprendszerünk keletkezésének felderítéséhez. 1977. május 24-én új űrkutatási egyezmény született a Szovjetunió Tudományos Akadémiája és a NASA között. Az egyezmény szerint tovább folytatódik a már megkezdett közös munka a földkörüli térség, a Hold és a bolygók kutatásában. Az együttműködés a kozmikus orvostan, a biológia, a meteorológia, valamint a környezetvédelem kérdéseit is érinti. Végezetül egészítsük ki e sorokat Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának szavaival: ✓ „A világűr meghódításának általunk követett útja — az alapvető, fundamentális feladatok, a tudomány és technika alapvető problémái megoldásának az útja .. . A Szovjetunió az űrkutatásokra úgy tekint, mint a természet erői és törvényei megismerésének és gyakorlati alkalmazásának nagy feladatára a dolgozó ember érdekében, a Világbéke érdekében.“ NAGY GÁBOR SZOVJET—FRANCIA EGYÜTTMŰKÖDÉS AZ ŰRBEN Ez év június 17-én a Szovjetunió területéről sikere; sen pályára indították a Signe 3. francia mesterséges holdat. A fellövésnél, amely a szovjet—francia űrkutatási együttműködés keretében történt — 20 francia szakember is jelen volt. A Signe 3 mintegy 18 hónapon keresztül kering majd a világűrben. A közös kutatás tudományos célja a kozmikus gamma-sugárforrások mérése, a naptevékenységnek a földi atmoszférára gyakorolt hatásának vizsgálata. A Signe 3 program egyébként része a közös szovjet—francia gamma-csillagászati kutatásoknak. A csillagászat viszonylag fiatal ága a gamma-sugárforrások kutatása. A mostani szovjet—francia program szerint a világűrből figyelik meg a rövid, intenzív gam- masugár-fellobbanásokat. Igen erős sugárzásokról van sző, amelynek fluxusa a 10-4 erg/em2 értéket is elérheti. A csillagászok nem ismerik még ennek a jelenségnek az okát, és nem tudják ezt az eddig ismert égitestekhez kötni. A Signe 3 fedélzetén egy nagy teljesítményű gammateleszkőp működik: talán ennek segítségével közelebb jutnak a nagy erejű kozmikus gammasugárzások eredetének felderítéséhez. A NAP KÉMIAI ÖSSZETÉTELE Allen amerikai csillagász és Ross ausztrál fizikus a mesterséges holdak méréseit is felhasználva közölték a Nap kémiai összetételére vonatkozó legújabb adatokat. A lista 72 elemet tartalmaz. Eszerint a Napon minden egymillió hidrogénatomra 63 ezer hélium-, 690 oxigén-, 420 szén-, 87 nitrogén-, 45 szilícium-, 40 magnézium-, 37 neon-, 32 vas-, 16 kén-, 2,2 kalcium, 1,9 nikkel- és 1 argonatom jut. ANTIANYAG AZ UNIVERZUMBAN A részecske fizika törvényei az anyag-antianyag közötti egyensúlyt követelik meg, így egyes kozmológusok véleménye szerjnt létezniük kell antianyagból álló anticsil- lagoknak és antigalaxisoknak is. Hogyan lehetne erről kísérletileg meggyőződni? A közönséges fény nem árulja el a különbséget. A bétábomlás során kibocsátott elektronok azonban igen, mert ezeknek spinje (perdülnie) ellentétes, attól függően, hogy anyag, vagy anti- anyag-e a forrásuk. Az univerzum erőterei azután lelassíthatják ezeket az elektronokat, ennek során pedig fékezési sugárzás jön létre. Ennek a fénynek a polarizációja megfelel az elektron perdületének, így megfigyelése révén az anyag megkülönböztethető az anti- anyagtól. Ezt a lehetőséget John. G. Cramer, a washingtoni egyetem kutatója vetette fel nemrégen, hangsúlyozva, hogy a módszer nem elég érzékeny a közönséges csillagok megfigyelésére, és talán csak a nóvák és szupernóvák vizsgálatára használható. A megfelelő mérőműszereket a Föld elnyelő légköre fölé kell majd juttatni. ÚJ szú ho zzáértést igénylő feladatok elvégzésére. A jól kiképzett űrhajós azonban erre is képes. A German Tyitov vezette Vosz- tok-2 űrhajó több napos útja bebizonyította, hogy az ember az űrben is képes egészsége veszélyeztetése nélkül, a földön megszokott életet élni. A Vosztok-program következő állomása Nyikolajev és Po- povics űrhajósok repülése volt, akik 1962 augusztusában sikeresen végrehajtatták az első csoportos űrrepülést. Amikor 1963 júniusában Bikovszkijjal a fedélzetén felemelkedett a kilövőállványról a Vosztok-5 űrhajó, már megszokottá, csaknem hétköznapivá vált, hogy űrhajók keringenek a fejünk felett több száz kilométer magasságban, emberekkel a fedélzetükön. Az a hír azonban, hogy a Vosiítok-5 párjaként felröpített Vosztok-6 parancsnoka nő, ismét meglepte a világot. A női nem, Valentyina Tyeresková képviseletében űrrepülésből is sikeresen vizsgázott, és ezzel a világűrben is elnyerte az egyenjogúságot. A Vosztok űrhajók repüléssorozata két alapvető dolgot bizonyított. Az egyik, hogy a szovjet tervezők által szerkesztett Vosztok űrhajók biztonságosak, a másik pedig az, hogy az ember fizikailag és szellemileg az űrviszonyok között is teljes értékű lehet. 1965. március 18-án emelkedett a világűrbe a Voszhod-2 űrhajó. Ekkor ismét világraszóló esemény hírét közölték: Alekszej Leonov kilépett a kozmikus térségbe és húsz percet töltött az űrhajón kívül. Ez KÉT ÉVTIZED SIKEREI A KOZMOSZBAN iivwMl v •***» unmmn... — - — Az első emberek a világűrben: Jurij Gagarin, German Tyitov, Andrijan Nyikolajev, Pavel Popovics, Valerij Bikovszkij és Valentyina Tyeresková
