Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1977-10-23 / 43. szám

ÚJ szú X. 23. KOMOR A bűvész, akinek egyetlen mutatványa sem sikerült, így szól a közönséghez: — Van-e valakinél egy to­jás? Egy dühös néző válaszol: — Ha lett volná, már régen magához vágtuk volna! — Tisztelt bíróság, én egy hajszálát sem görbítettem meg neki. — Ez igaz, de a lábát sem kellett volna eltörnie. — ön New Yorkban lakik? — Igen. — És milyen messsztre van a munkahelye? — Olyan félórányira ... — Autóval? — Nem. Lifttel. — Drágám, ha holnap Prágá­ba mész, vehetnél nekem két pulóvert... — Meg vagy őrülve? Hisz megveheted itthon is, nem? — Kitűnő! Csak ezt akartam hallani. — Mennyi az ön havi borra­valója? — Egyszer ennyi, másszor annyi. — Irigylem. Én a felét sem keresem meg. — Jean, miért szorít ez a cipő? — Mert bent maradt a nyel­ve, uram. — Ugyan, Jean! Ha kidugom a nyelvem akkor is szorít. A férj sohase aludjon el el­sőnek, és sohase ébredjen fel utolsónak. HONORÉ DE BALZAC — Mi történt 1769-ben, Já­noska? — Akkor született Napóleon. — Helyes. És 1772-ben? — Akkor volt hároméves. Két barát beszélget: — Salamon királynak kilenc- száz felesége volt. — Szeretném tudni, mivel táplálta őket! — Engem inkább az érdekel­ne, hogy ő mivel táplálkozott! — Hány kocsma van a ma­guk falujában? — Egy. — Csak egy? — Talán csak elég az ilyen kis falu számára, mint a mienk? — Elég, elég, de mi van ak­kor, ha abból az egyből kidob­ják? Egy versenyló rászól egy szamárra: — Köszönhetnél nekem! Én derby-győztes 16 vagyok. — Most! De én még húsz év múlva is szamár leszek. — A szoba megfelel, kiven­ném. — De nő nem jöhet fel! — Férfi feljöhet? — Hogyne! — Akkor kiveszem a meny­asszonyom számára. A szónak birkóznia kell a gondolattal, de nem szabad elgáncsol­nia. RENARD — Azt hiszem, a feleségem nem olyan jó szakácsnő, mint ahogy mesélte. — Miből gondolod? — Láttam, hogy a tojást konzervnyitóval feszítette ki. SZÖVEG NÉLKÜL (Eulenspiegel) — Mondd, nagyapa, igaz az, hogy aki kí­váncsi, hamar megöregszik? )an Bernat rajza Szotyolákné megbetegedett. Szerencsére a szomszéd házban lakik egy orvos. Szotyolák úr tehát becsönget, az ablakban megjelenik az orvos felesége. — Itthon van a doktor úr? — kérdezi Szotyo­lák. — Nincsen, jöjjön fel! K i ne ismerné — aki szellemi tornák művelője — azt az esetet, midőn Kosztolányi, kávéházi asztaluknál ülve, váratlanul Karinthyhoz fordult és azt kérdezte tőle: — Kicsoda, micsoda, milyen micsoda, mit csinál a milyen micsodáján? Karinthy Frigyes, rövid gondolkozás után „lefordította“ a kérdéshalmazt, kitalálva, mit bújtatott el benne Kosztolányi. Egy vers kezdősorát: Edward király, angol király, léptet fakó lován. Így született meg híres játékaiknak egyike. Manapság egy hasonló játék terjed. Két ismerős találkozik, szóba kerül egy harmadik, közös ismerős, és azt kérdi róla az első: — Micsoda, miből, hogyan? A másodiknak ebből el kell találnia, hogy mije van a har­madiknak? Például: hétvégi ház, prémiumból, OTP-re. Ennek a játéknak legnagyobb mestere, valamennyi ismerő­söm között őszelő Jenő, aki nemrég hívott meg egy kávéra, s belépve hozzá, tátva maradt a szám: Őszelő saját emeletes villájában lakott, a kertben úszómedencével és a garázsban Volvo gépkocsival. — Miből, hogyan, ennyi micsoda? — csúszott ki önkénte­lenül is belőlem a kérdés, pedig nem is akartam játszani. De Őszelő — aki a játék magasiskoláját művelte — nem jött zavarba: — Húszévi munka eredménye — mutatott magunk köré —, de meg kellett fogni a pénzt. Én ötezret keresek, a feleségem hármat, ez havi nyolcezer. Kettőt félretettünk, mintha nem is lett volna. Ez évi huszonnégyezer, húsz év alatt négyszáz­nyolcvanezer froncsi. — De ez a ház, testvérek között is ... — Persze — mondta Őszelő —, de ez nem minden. — Minden héten egy kenyér- és víznapot tartottunk, ezen a na­pon nem fogyasztottunk mást. Ez a nap egy százassal került kevesebbe, mint a hét más napja. Heti száz forint húsz év alatt százezer. Számolj utána. — Elhiszem. — Heti egy csikknapot tartottunk. Az előző napi csikkekre gyújtottunk ezen a napon. Én is, a feleségem is erős dohá­nyosok vagyunk, ez a nap húsz forint megtakarítást jelent, húsz év alatt huszonkétezer. Újságot, hetilapot húsz év óta nem vettünk, az előző napi újságot olvassuk, melyet a kol­légák eldobtak, otthagytak. Egy nappal elmaradva az esemé­nyektől. Gondold meg, hogy vesztettünk bármit is? — Semmit — feleltem őszintén. — Napi öt forinttal számolva, húsz év alatt negyvenezret takarítottunk meg. — Szépen gyűlik a pénz — mondtam —, de ez mind ke­vés ... — Nyugalom — intett őszelő. — Húsz évvel ezelőtt kitalál­tuk, hogy az öltözékünkön nem változtatunk. Én húsz éve egy­forma barna kesztyűt veszek, barna zoknit, világoskék inget, és így tovább. — Miért spórolós ez? — kérdeztem bután. — Mert az ember fél pár kesztyűt vesz, és egy ingnek hol a gallérja, hol a kézelője pusztul el. így egymással kiegészít- hetőek. Ez a módszer két-három forint megtakarítás havonta. Húsz év alatt egy Zsiguli ára. — Hát még? — kérdeztem egyre ingerültebben. — Aztán, amit mi úgy nevezünk, hogy intim kapcsolat. Tudod, egy férfi egy évben, mondjuk tízszer félrelép. Ezt is megtakarítjuk. Havonta egyszer a feleségem felvesz egy csip- kekombinét, és úgy viselkedik hogy más napokon maga is szégyellné. Egy ilyen kaland minimum ötszáz, húsz év alatt több mint százezer. Elhitted volna? — Kevés! — ráztam a fejemet. — Még mindig kevés! — Hát jó! — szólt dühösen Őszelő. — Akkor vedd hozzá, hogy megvesztegethető vagyok, fekete üzleteim vannak és sikkasztok is. Ez húsz év alatt hárommillió. Még mindig nem jön ki? — Most már kijön — feleltem. — Csak ideges voltam, mert nem értettem, hogyan nem tudok én — én is éppen havi nyolcezerrel — venni egy porszívót. SOMOGYI PÁL 19

Next

/
Thumbnails
Contents