Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1977-10-23 / 43. szám

lehetősen liberális rendeleteket. Most minden 17—38 éves fehér férfinak évente 165 nap katonai szolgálatot kell teljesítenie, a 39—50 és közötti fekete férfiak évente 65 napon df vi­selnek egyenruhát. Az állig felfegyverzett fehér társa­dalom persze érzi, hogy helyzete hó­napról hónapra bizonytalanabb. 1977 májusában, amikor Vorster dél-afri­kai miniszterelnök és Mondale ame­rikai alelnök tárgyalása után lan Smith Pretoriába repült, hogy megis­merje a megbeszéléseken Rhodesiáról kialakult álláspontot, Vorster világo­san tudtára adta: már ö sem védel­mezheti jeltétel nélkül Salisbury fe­héreinek makacs elutasítását minden­féle többségi, .azaz fekete-rhodesiai kormányzattal szemben. Valamivel később Owen brit külügyminiszter és Young amerikai ENSZ-küldött afrikai körútja után aztán kiderült: éppen az imperialista állások védelmében, ép­pen azért, mert az angol és az ame­rikai tőke Smith konoksága miatt nem akar kiszorulni Rhodesiából — nyugati hivatalos körök is számolnak Zimbabwe fekete kormányának meg­alakulásával még 1978-ban és arra számítanak, hogy sikerül úgyneve­zett „mérsékelt“ embereket találni a következetes hazafiak, Joshua Nkomo és társai helyett. Bármennyire is szeretné tagadni Ian Smith: a fehértelepesek józanab- bul gondolkodó csoportja vagy elle­ne fordul, vagy pedig menekül az or­szágból. Április hónapban például a hivatalos statisztika szerint 428 be­vándorló érkezett és vette át a be­vándorlóknak járó igen magas se­gélyt Salysburyben a hatóságoknál, ám 1472 polgár hagyta el végleg az országot. Ez egyetlen hónapban 1044 főnyi veszteség a fehér kisebbség szá­mára és valószínűnek látszik, hogy 'az esztendő végére körülbelül 10 000 rel kevesebb fehér lesz az országban, mint 1976-ban. A már említett Arnaud de Borchgra- ve a múlt esztendő végén két fehér és'két feketebőrű rhodesiai polgárral beszélgetett arról, hogy milyen jövő vár az országra, tarthatja-e még ma­gát sokáig Smith ^rendszere? A be­szélgetőpartnerek egyike Timothy Gibbs a liberális, Smith-tel szemben álló, de a parlamentben nem képvi­selt Rhodesia Párt elnöke kijelentet­te: „Smith és pártja olyan helyzetbe került, hogy gyakorlatilag mindent fel kell számolniuk, ami mellett az utób­bi 15 évben kiálltak. Nem lehet cso­dálkozni tehát azon, hogy vonakod­nak a legkisebb lépéstől is.“ időben, sem az új Zimbabwe életé­ben, majd kijelentette, hogy az" or­szágban élő hússzor annyi néger mint fehér érti és tiszteletben tartja azt a tényt, hogy az elmúlt évtize­dekben Rhodesiában bonyolult, mo- -« dern gazdaság alakult ki és az itt élő, a fajüldöző rendszer bűntetteiben részt nem vett fehér rhodesiaiakra is szükség van. Érdekes volt a beszélgetés egyik részlete, amelyben Chinamanon kívül Gibbs is részt vett. Borchgrave: Játszhatnak-e a fehé­rek politikai szerepet az afrikaiak ál­tal Zimbabwenak nevezett Rhodesiá­ban? Chinamano: Miért ne? Be kell azonban látniuk, hogy az afrikaiak szerepe, éppen számbeli erejüknél fogva, nagyobb lesz, a fehérek azon­ban még hosszú ideig dominálni fog­nak a gazdasági életben. Gibbs: Minél hosszabb ideig halo­gatják az átmenetet, annál több lesz a probléma — még a mérsékelt fehé­rek is kevésbé kaphatnak majd sze­repet ... 1977 augusztusában Smith még egy­szer megkísérelte a „választási trük­köt“. A lakosság egyhuszadát jelentő fehérek választottak új parlamentet. „lan Smith utolsó lépése“ — írta er­ről a választási cirkuszról a Washing­ton Post. Ez a minősítés nagyon pon­tos: lan Smith-nek nem sikerült az a terve sem, hogy a Zimbabwe Ha­zafias Front harcos, ,a nép többségét mindig is maga mögött tudó politi­kájával szemben maga mellé csábítsa azt a két úgynevezett „mérsékelt fe­ketét“, akit különböző ígérgetésekkel nemrég hívott vissza Salisburyba: Muzorewa püspököt és Sithole lel­készt. Ráadásul a nemzetközi közvéle­mény előtt újra megbélyegezték lan Smith politikáját és politikájának tá­mogatóit is. Habsburg Ottó, az utolsó osztrák császár jelenleg publicista­ként szereplő fia, az úgynevezett Páneurópa Unió folyóiratában nem­rég igyekezett megvédelmezni Smith politikáját és azt írta, hogy „Donald Lamont Umtali katolikus püspöke a következetes ellenzék vezetője volt, de agitációja saját hazájában, Rhode­siában semmilyen nehézséget nem je­lentett számára“. Lamont püspök most nyílt levélben leplezi le Smith.és támogatóinak ha-^ zugságait. Megállapítja, hogy Habs­burg Otto cikkéből hihetetlen naivi­tás és tudatlanság árad — mert hi­szen Umtali püspökét száműzték egy­házmegyéjéből és tízévi börtönre ítélték. Az ok: az a könyv, amelyet a püspök szerkesztett és adott ki, és amely leleplezi a rhodesiai titkosszol­gálat borzalmait... (Folytatjuk) GARDOS MIKLÓS DINT HABSBURG OTTO IKDELME2 lan Smith példaképe: a vietnami agresszió Amerikája 0 Egy tábornok kevesli a megölteket 0 Hány fehér katonája van Salisburynek? 0 A tartalékosok évi 165 napja 0 A veszteség: tízezer kivándorló 0 Mór Vorster miniszterelnök is... 0 Fe­hérek a holnapi Zimbabwében A szabadságharcosok legfontosabb szervezetének, a Zimbabwe Hazafias Frontnak egyik vezetője, Josiah Chi­namano is válaszolt az amerikai új­ságíró néhány kérdésére. Világosan megmondotta: Smith-nek semmiféle szerepe nem lehet sem az átmeneti X. 23. H ogy miként él a hatalommal Rhodesia fehértelepes kisebb­sége, azt — túl az esztendők óta on­nan érkező hírek özönén — pontosan elmondta lan Smith miniszterelnök, amikor július derekán elbeszélgetett Arnaud de Borchgrave-\e\ a News­week munkatársával. Az amerikai új­ságíró a beszélgetés elején emlékez­tette a rhodesiai miniszterelnököt ar­ra, hogy az utóbbi időben még pártja egyes tagjai is kijelentették, hogy „a legrövidebb időn belül létre kell hoz­ni a mérsékelt irányzatú fekete több­ségű kormányt“. „Ön tagadta, hogy valaha is elfogadta volna a fekete megjelölést, amikor még az előző amerikai kormány Rhodesia tervét a két éven belül kialakítandó többségi uralomról jóváhagyta — mondta Borchgrave és azt kérdezte Smíth-től, hogy vajon nem tulajdonít-e túl nagy jelentőséget a szó használatának. „Értelmezheti, ahogy kívánja. Ha fekete többséget mondanék, ez azt jelentené, hogy kizárom a fehéreket. Ezt elutasítom. Egy tisztán feketék­ből álló kormány csak újabb formája lenne a fajvédő politikának. Az új kormányt a rendelkezésünkre álló akár fehér, akár fekete, de a legki­válóbb politikusokból kell kialakíta­ni“ — felelte ingerülten Ian Smith, majd kijelentette, hogy nem hiszi, hogy az Afrikai Egységszervezet po­litikája elfogadható számára és azt sem hallgatta el, hogy elítéli azokat a nyugat-európai kormányokat, ame­lyek tiszteletben tartják az Afrikai Egységszervezet döntését. Ezután került sor a beszélgetés ta­lán legérdekesebb részére. Borchgra­ve ugyanis emlékeztetett arra, hogy a nyáron Rhodesia fehér hadserege (amelyben jó néhány külföldi zsoldos is teljesít szolgálatot) több alkalom­mal támadást intézett a Mozambik területéről érkező hazafias erők el­len és ennek a támadássorozatnak kapcsán többször is betörtek a szom­széd ország területére. Még mielőtt a Smith-kijelentést idéznénk, érdemes azt a nyilatkoza­tot is idézni, amelyet a rhodesiai fegyveres erők főparancsnoka, Peter Walls tábornok tett néhány nyugati újságíró előtt Salisburyben ,a harma­dik mozambiki betörés után. „Azt re­méltem, hogy többet irtunk ki, csak harminckettőt lőttünk le. Ezeket mind ellenségnek tartjuk, és gondolják csak meg, a bozótban nagyon nehéz kü­lönbséget tenni a polgári lakosság és a szervezett ellenség között.“ A tá­bornok cinikus, kegyetlen mondatait egészíti ki a Newsweek-interjúban szereplő részlet. Borchgrave: Nagy-Britannia és az Egyesült Államok figyelmeztette önt, nehogy ugyanaz történjen Zambiával, mint ami Mozambikkal. Azt mondják, jelenleg mintegy háromezer gerilla tartózkodik Zambiában, ön szerint mindkét országban egyaránt ádázul üldözni kell a gerillákat? lan Smith: Nem hiszem, hogy amit mi teszünk, eltér a jól ismert és el­fogadott nemzetközi gyakorlattól. Nekünk ugyanolyan jogunk van így cselekedni, mint a briteknek azelőtt, az amerikaiaknak Vietnamban és az Izraelieknek ma.“ A rhodesiai hadsereg egyébként nyolc hónapja — 1977 kora tavasza óta (Afrikának ezen a részén januárt kell tavasznak tekinteni) állandó ké­szültségben van. 1976-ban az egyik kormánynyilatkozat azt állította, hogy a hadsereg létszáma húszezer fő és ehhez kell hozzászámítani azt a 38 000 személyt, aki vagy a rendőr­ség és fegyveres határőrség tagja, vagy pedig tartalékos katonának szá­mít. Angol újságírók véleménye sze­rint az adat legalábbis pontatlannak tekinthető, mert Salisburyben min­denki tudja, hogy a hadsereg létszá­ma 30 000 főn túl van, hónapról hó­napra újabb és újabb zsoldosok ér­keznek az 1976 januárjában kezdett toborzás óta. Az is közismert, hogy tartalékosnak tekintenek minden 17. életévét betöltött fehér férfit és szá­mítanak arra is, hogy szükség esetén a különböző lövésztársaságokban és kiképző hétvégeken fegyverforgatásra megtanított nők közül is jbőven je­lentkeznének szükség esetén fehér önvédelmi alakulatokba. Ráadásul 1977. január 1-től megváltoztatták a tartalékosokra vonatkozó addig meg­A rhodesiai fajüldözők állandóan növelik katonai kiadásaikat és a rendőr­ség fenntartási költségeit. Smith-katonák kiképzése (CSTK felvétele) ZIMBABWE ÜT JA O c — eo cd £2 s <a> li CA O M t*_l 73 C/3 50 '#a N ti m 0) ™ N (0 w !< JC (0 ►> 00 «0 > JÓ ►» o ** N CA a JC o ►* c 2 CA 8 a 05 QJ Sí 'QJ X3 OJ a

Next

/
Thumbnails
Contents