Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-10-23 / 43. szám
lehetősen liberális rendeleteket. Most minden 17—38 éves fehér férfinak évente 165 nap katonai szolgálatot kell teljesítenie, a 39—50 és közötti fekete férfiak évente 65 napon df viselnek egyenruhát. Az állig felfegyverzett fehér társadalom persze érzi, hogy helyzete hónapról hónapra bizonytalanabb. 1977 májusában, amikor Vorster dél-afrikai miniszterelnök és Mondale amerikai alelnök tárgyalása után lan Smith Pretoriába repült, hogy megismerje a megbeszéléseken Rhodesiáról kialakult álláspontot, Vorster világosan tudtára adta: már ö sem védelmezheti jeltétel nélkül Salisbury fehéreinek makacs elutasítását mindenféle többségi, .azaz fekete-rhodesiai kormányzattal szemben. Valamivel később Owen brit külügyminiszter és Young amerikai ENSZ-küldött afrikai körútja után aztán kiderült: éppen az imperialista állások védelmében, éppen azért, mert az angol és az amerikai tőke Smith konoksága miatt nem akar kiszorulni Rhodesiából — nyugati hivatalos körök is számolnak Zimbabwe fekete kormányának megalakulásával még 1978-ban és arra számítanak, hogy sikerül úgynevezett „mérsékelt“ embereket találni a következetes hazafiak, Joshua Nkomo és társai helyett. Bármennyire is szeretné tagadni Ian Smith: a fehértelepesek józanab- bul gondolkodó csoportja vagy ellene fordul, vagy pedig menekül az országból. Április hónapban például a hivatalos statisztika szerint 428 bevándorló érkezett és vette át a bevándorlóknak járó igen magas segélyt Salysburyben a hatóságoknál, ám 1472 polgár hagyta el végleg az országot. Ez egyetlen hónapban 1044 főnyi veszteség a fehér kisebbség számára és valószínűnek látszik, hogy 'az esztendő végére körülbelül 10 000 rel kevesebb fehér lesz az országban, mint 1976-ban. A már említett Arnaud de Borchgra- ve a múlt esztendő végén két fehér és'két feketebőrű rhodesiai polgárral beszélgetett arról, hogy milyen jövő vár az országra, tarthatja-e még magát sokáig Smith ^rendszere? A beszélgetőpartnerek egyike Timothy Gibbs a liberális, Smith-tel szemben álló, de a parlamentben nem képviselt Rhodesia Párt elnöke kijelentette: „Smith és pártja olyan helyzetbe került, hogy gyakorlatilag mindent fel kell számolniuk, ami mellett az utóbbi 15 évben kiálltak. Nem lehet csodálkozni tehát azon, hogy vonakodnak a legkisebb lépéstől is.“ időben, sem az új Zimbabwe életében, majd kijelentette, hogy az" országban élő hússzor annyi néger mint fehér érti és tiszteletben tartja azt a tényt, hogy az elmúlt évtizedekben Rhodesiában bonyolult, mo- -« dern gazdaság alakult ki és az itt élő, a fajüldöző rendszer bűntetteiben részt nem vett fehér rhodesiaiakra is szükség van. Érdekes volt a beszélgetés egyik részlete, amelyben Chinamanon kívül Gibbs is részt vett. Borchgrave: Játszhatnak-e a fehérek politikai szerepet az afrikaiak által Zimbabwenak nevezett Rhodesiában? Chinamano: Miért ne? Be kell azonban látniuk, hogy az afrikaiak szerepe, éppen számbeli erejüknél fogva, nagyobb lesz, a fehérek azonban még hosszú ideig dominálni fognak a gazdasági életben. Gibbs: Minél hosszabb ideig halogatják az átmenetet, annál több lesz a probléma — még a mérsékelt fehérek is kevésbé kaphatnak majd szerepet ... 1977 augusztusában Smith még egyszer megkísérelte a „választási trükköt“. A lakosság egyhuszadát jelentő fehérek választottak új parlamentet. „lan Smith utolsó lépése“ — írta erről a választási cirkuszról a Washington Post. Ez a minősítés nagyon pontos: lan Smith-nek nem sikerült az a terve sem, hogy a Zimbabwe Hazafias Front harcos, ,a nép többségét mindig is maga mögött tudó politikájával szemben maga mellé csábítsa azt a két úgynevezett „mérsékelt feketét“, akit különböző ígérgetésekkel nemrég hívott vissza Salisburyba: Muzorewa püspököt és Sithole lelkészt. Ráadásul a nemzetközi közvélemény előtt újra megbélyegezték lan Smith politikáját és politikájának támogatóit is. Habsburg Ottó, az utolsó osztrák császár jelenleg publicistaként szereplő fia, az úgynevezett Páneurópa Unió folyóiratában nemrég igyekezett megvédelmezni Smith politikáját és azt írta, hogy „Donald Lamont Umtali katolikus püspöke a következetes ellenzék vezetője volt, de agitációja saját hazájában, Rhodesiában semmilyen nehézséget nem jelentett számára“. Lamont püspök most nyílt levélben leplezi le Smith.és támogatóinak ha-^ zugságait. Megállapítja, hogy Habsburg Otto cikkéből hihetetlen naivitás és tudatlanság árad — mert hiszen Umtali püspökét száműzték egyházmegyéjéből és tízévi börtönre ítélték. Az ok: az a könyv, amelyet a püspök szerkesztett és adott ki, és amely leleplezi a rhodesiai titkosszolgálat borzalmait... (Folytatjuk) GARDOS MIKLÓS DINT HABSBURG OTTO IKDELME2 lan Smith példaképe: a vietnami agresszió Amerikája 0 Egy tábornok kevesli a megölteket 0 Hány fehér katonája van Salisburynek? 0 A tartalékosok évi 165 napja 0 A veszteség: tízezer kivándorló 0 Mór Vorster miniszterelnök is... 0 Fehérek a holnapi Zimbabwében A szabadságharcosok legfontosabb szervezetének, a Zimbabwe Hazafias Frontnak egyik vezetője, Josiah Chinamano is válaszolt az amerikai újságíró néhány kérdésére. Világosan megmondotta: Smith-nek semmiféle szerepe nem lehet sem az átmeneti X. 23. H ogy miként él a hatalommal Rhodesia fehértelepes kisebbsége, azt — túl az esztendők óta onnan érkező hírek özönén — pontosan elmondta lan Smith miniszterelnök, amikor július derekán elbeszélgetett Arnaud de Borchgrave-\e\ a Newsweek munkatársával. Az amerikai újságíró a beszélgetés elején emlékeztette a rhodesiai miniszterelnököt arra, hogy az utóbbi időben még pártja egyes tagjai is kijelentették, hogy „a legrövidebb időn belül létre kell hozni a mérsékelt irányzatú fekete többségű kormányt“. „Ön tagadta, hogy valaha is elfogadta volna a fekete megjelölést, amikor még az előző amerikai kormány Rhodesia tervét a két éven belül kialakítandó többségi uralomról jóváhagyta — mondta Borchgrave és azt kérdezte Smíth-től, hogy vajon nem tulajdonít-e túl nagy jelentőséget a szó használatának. „Értelmezheti, ahogy kívánja. Ha fekete többséget mondanék, ez azt jelentené, hogy kizárom a fehéreket. Ezt elutasítom. Egy tisztán feketékből álló kormány csak újabb formája lenne a fajvédő politikának. Az új kormányt a rendelkezésünkre álló akár fehér, akár fekete, de a legkiválóbb politikusokból kell kialakítani“ — felelte ingerülten Ian Smith, majd kijelentette, hogy nem hiszi, hogy az Afrikai Egységszervezet politikája elfogadható számára és azt sem hallgatta el, hogy elítéli azokat a nyugat-európai kormányokat, amelyek tiszteletben tartják az Afrikai Egységszervezet döntését. Ezután került sor a beszélgetés talán legérdekesebb részére. Borchgrave ugyanis emlékeztetett arra, hogy a nyáron Rhodesia fehér hadserege (amelyben jó néhány külföldi zsoldos is teljesít szolgálatot) több alkalommal támadást intézett a Mozambik területéről érkező hazafias erők ellen és ennek a támadássorozatnak kapcsán többször is betörtek a szomszéd ország területére. Még mielőtt a Smith-kijelentést idéznénk, érdemes azt a nyilatkozatot is idézni, amelyet a rhodesiai fegyveres erők főparancsnoka, Peter Walls tábornok tett néhány nyugati újságíró előtt Salisburyben ,a harmadik mozambiki betörés után. „Azt reméltem, hogy többet irtunk ki, csak harminckettőt lőttünk le. Ezeket mind ellenségnek tartjuk, és gondolják csak meg, a bozótban nagyon nehéz különbséget tenni a polgári lakosság és a szervezett ellenség között.“ A tábornok cinikus, kegyetlen mondatait egészíti ki a Newsweek-interjúban szereplő részlet. Borchgrave: Nagy-Britannia és az Egyesült Államok figyelmeztette önt, nehogy ugyanaz történjen Zambiával, mint ami Mozambikkal. Azt mondják, jelenleg mintegy háromezer gerilla tartózkodik Zambiában, ön szerint mindkét országban egyaránt ádázul üldözni kell a gerillákat? lan Smith: Nem hiszem, hogy amit mi teszünk, eltér a jól ismert és elfogadott nemzetközi gyakorlattól. Nekünk ugyanolyan jogunk van így cselekedni, mint a briteknek azelőtt, az amerikaiaknak Vietnamban és az Izraelieknek ma.“ A rhodesiai hadsereg egyébként nyolc hónapja — 1977 kora tavasza óta (Afrikának ezen a részén januárt kell tavasznak tekinteni) állandó készültségben van. 1976-ban az egyik kormánynyilatkozat azt állította, hogy a hadsereg létszáma húszezer fő és ehhez kell hozzászámítani azt a 38 000 személyt, aki vagy a rendőrség és fegyveres határőrség tagja, vagy pedig tartalékos katonának számít. Angol újságírók véleménye szerint az adat legalábbis pontatlannak tekinthető, mert Salisburyben mindenki tudja, hogy a hadsereg létszáma 30 000 főn túl van, hónapról hónapra újabb és újabb zsoldosok érkeznek az 1976 januárjában kezdett toborzás óta. Az is közismert, hogy tartalékosnak tekintenek minden 17. életévét betöltött fehér férfit és számítanak arra is, hogy szükség esetén a különböző lövésztársaságokban és kiképző hétvégeken fegyverforgatásra megtanított nők közül is jbőven jelentkeznének szükség esetén fehér önvédelmi alakulatokba. Ráadásul 1977. január 1-től megváltoztatták a tartalékosokra vonatkozó addig megA rhodesiai fajüldözők állandóan növelik katonai kiadásaikat és a rendőrség fenntartási költségeit. Smith-katonák kiképzése (CSTK felvétele) ZIMBABWE ÜT JA O c — eo cd £2 s <a> li CA O M t*_l 73 C/3 50 '#a N ti m 0) ™ N (0 w !< JC (0 ►> 00 «0 > JÓ ►» o ** N CA a JC o ►* c 2 CA 8 a 05 QJ Sí 'QJ X3 OJ a
