Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1977-10-23 / 43. szám

A z egyetemi tanári állásából kommunista világnézete miatt eltávolított, a gyilkosság, emberrablás és összeesküvés bűnével megvádolt Angela Davis nevét az egész világ ismeri. Színes- bőrűek és fehérek egyaránt. A haladó eszményi- ségű emberiség ugyanúgy, mint a faji gyűlölködés oldalán állók. Felmentésével végződő pere után a fekete filozófusnő a Kubai Kommunista Párt és főtitkára, Fidel Castro meghívására több hóna­pot Kubában töltött, ahol minden idejét az írásnak szentelhette. „Politikai életrajznak“ nevezett köny­ve 1974-ben New York-ban jelent meg és idén nyáron az Európa adta ki tekintélyes példány­számban, kitűnő magyar fordításban. Könyve Előszavában Angela Davis néhány mondatba sűrítve összefoglalja élete konfesszió- ját: „Önhittségnek tetszett, hogy önéletrajzot írjak az én koromban... Ügy érzem, egy ilyen könyv csak elhomályosítaná a legfontosabb tényt, neve­zetesen, hogy a népem millióinak életét alakító­torzító erők tették az én életemet is olyanná, amilyen. Meg vagyok győződve továbbá, hogy a reakció sem kivételes, amellyel ezekre az erőha­tásokra válaszoltam; hogy politikai állásfoglalá­som — végső soron kommunista párttagságom — az egyetlen természetes, logikus módja az em­beri méltóság megőrzésének.“ A bevett szokástól eltérően Angela Davis élete történetének leírását nem gyermek- és fiatalko­ri emlékeivel kezdi, hanem 1970. augusztus 9-vel, hét nappal azután, hogy Los Angelesben járva hí­rét vette annak a zendülésnek, amelynek barátja, Jonathan Jackson és a három San Quentin-i fo­goly közül McClain és William Christmas áldo­zatul esett. Angela Davis tudta, hogy a köpök ül­dözésére indulnak, mert segített megszervezni a Soledad-fivérek kiszabadítására alakult tömegmoz­galmakat, és ellene fordítják azt a tényt, hogy az önvédelmet szolgáló automata-pisztolyát használ­ták a bírósági lázadásban, amelynek során a tár­gyalást vezető bírót megölték, a vádat képviselő államügyészt megsebezték. Kéthónapi bujkálás után kézre kerítik, és kezdetét veszi közel két esztendei kálváriája az USA börtöneiben. A világ irodalmában kevés mű akad, amely hatásosabban festené le azt a bánásmódot, amelyet a szabadságnak fennen hirdetett hazájá­ban a foglyoknak — bűnösöknek és nyilvánvalóan ártatlanoknak egyaránt el kell szenvedniük. Davis vallomásaiból kiviláglik, hogy léteznek bizonyos könnyítések: a fogoly letartóztatása után érint­kezésbe léphet védőügyvédjével, látogatókat fo­gadhat, rádiót hallgathat, tévét nézhet, friss la­pokat és könyveket olvashat cellájában, de mind­ezeket a könnyítéseket szinte semmivé teszik a zaklatások, oktalan megbilíncselések és főleg a börtönőrök embertelen magatartása. Ha akad köz­tük egy emberségesebb — kivált a feketék között —, annál kirívóbb a többiek kegyetlen durvasá­ga, ha színesbőrű a fogoly. Angela Davis számtalanszor tanúja a feketék el­leni gyűlöletnek, amelyre a társadalom tanítja a fehéreket. Ha a cellát el kell hagynia, vagy az egyik börtönből á másikba szállítják — a bűnügy állambeli illetősége alapján —, kegyetlenül meg­bilincselik és elég lenne egy félreérthető mozdu­lat, hogy a kísérő őrök egyike halálos golyóval leterítse. Nehéz harc előtt áll. Tudja, hogy gázhalál vár rá, ha a három vád bármelyikében elmarasztal­ják. De mindvégig él benne a győzelem halvány reménye. Ha erősen figyel, hallja a börtön súlyos csendjében: „Szabadságot Angela Davisnek! Sza­badságot minden politikai fogolynak!“ Emberfölötti kitartását a szülői háznak, nevel­tetésének köszönheti. Ritka jő örökséggel indul az életbe. Tanítói állásából gyermekei gondozása miatt szabadságolt édesanyja főiskolás korában részt vett a faji megkülönböztetés elleni harcban, ÉLETEM Angela Davis koufessziója és a gyűlölködést már zsenge korában megismerő lányát, Angélát arra neveli, hogy ne lásson minden fehérben ellenséget, ne gondoljon a fiókban rejtő­ző fegyverekre, meg a zokogó fekete asszonyra, aki segítségért sikoltott ajtajuk előtt, hanem a „harmónia, az egyenlőség eljövendő világára“. Ap­ja is művelt ember, történelmet tanított egy kö­zépiskolában és a nehéz megélhetés késztette, hogy autójavítással foglalkozzon Birmingham bel­városi néger negyedében. És egy ősöreg, vihar­vert, testetlen kunyhóban élő vénségtől, apja nagyanyjától tanulta meg, milyen volt a rabszol­gaság. S üldő lány még, amikor egyedül New York­ba utazik, hogy ott folytassa tanulmánya­it. Nem tudja még felfogni a tudományos szocia­lizmust, de igyekszik megérteni az utópista szo­cialistákat. A könyvtárban mindent elolvas Robert Owenről meg a mozgalom többi vezetőjétől. Ta­lán romantikus hajlama vonzotta az utópista szo­cialistákhoz. Aztán kezébe kerül a Kommunista Kiáltvány, mely úgy hat rá, mint a villámcsapás. „Mohón faltam sorait — írja —, és feleletet ta­láltam soká, régóta gyötrő megoldhatatlannak vélt kérdésre. Ojra és újra elolvastam, s bár nem értettem minden szakaszát, minden gondolatát, mégis tűzbe hozott, ha egy amerikai kommunista forradalom lehetőségére gondoltam. A feketék problémáit is egy átfogó munkásmozgalom kon- texusában kezdtem vizsgálni. Pontatlanok voltak a feketék felszabadításával kapcsolatos eszméim, megfelelő fogalmak híján kifejezni sem tudtam őket, de lassan már körvonalazódott bennem, ho­gyan lehetne szétzúzni a kapitalizmust.“ Párizsban, Frankfurtban Európa legkiválóbb tu­dósainak előadásait hallgatja, és 1965 nyarán sok­oldalú tudással felfegyverkezve utazik vissza ha­zájába, hogy Kalifornia állam San Diegó-1 egyete­mén együtt dolgozzon Herbert Marcusevel, akinek tanulmányai éveiben és későbbi üldöztetése ide­jén a legtöbbet köszönhette. A forradalom az ő szemében nem ideiglenes feladat, hanem egy életre szóló elkötele­zettség. Soká habozik, míg megfelelő szociológiai ismeretekkel felfegyverkezve, újra elolvasva Le­nin Mi a íeendő-jét, érettnek találja magát, hogy belépjen az USA Kommunista Pártjába. Ugyanak­kor nekirugaszkodik a bölcsészetdoktori vizsgá­nak, hétszámra tanul, amellett részt vesz a Che- Lumumba Klub heti gyűlésein, egyik szervezője az eg atemi tüntetéseknek és egyéb rendezvé­nyeknek, amelyekkel megjavítani akarják az avult tanítási módszereket. Hatvankilencben Kubában jár és az egyik faluban részt vesz a cukornád vágásának embertelen robotjában, amely azóta a cukoripar gépesítésével könnyebbé vált. Kellett ez a munka és a kubaiak határtalan forradalmi lel­kesedésének megismerése, hogy tisztábban lás­sa a felemelkedésnek egyedüli következetes út­ját. Kubai útja után elfogadja a felkínált oktatói állást a Los Angeles-i egyetemen. Párttagsága miatt azonban a vezetők el akarják távolítani és harc indul a fekete lakosság körében, hogy meg­tarthassa állását. Még folyik a harc, amikor Fa- nia húgát férjével együtt hamis vádak alapján le­tartóztatják, és egy évbe telik, amíg az elfogult bíró kénytelen felmenteni őket. Mintha a letartóztatáskor foganatosított attro- citás — a zsaruk tüzet nyitottak a lakásban és megsebesítették Fania férjét — is sürgetné Angé­lát, hogy tevékenyen részt vegyen az ellenállás megszervezésében, röplapokat szervez, gyújtó be­szédeket tart, és egy alkalommal csaknem áldo­zatul esik a rendőri bestialitásnak. Ekkor ébred rá, hogy csak az egységes mozgósított tömeg harcos tiltakozása kényszeríti rá az ellenséget, hogy kiengedjék a letartóztatottakat. A ligha akad a dokumentumirodalomban olyan munka, amely az amerikai élet rop­pant ellentmodásairól és a faji megkülönbözte­tés ellen küzdő különféle csoportok harcairól hi­telesebb képet adna, mint Angela Davis könyve. Az utolsó két fejezet a börtönviszonyokat és a gázhalállal állandóan fenyegetett vádlott peré­nek lefolyását ecseteli, nem egy epizódjában tor- rokfojtó izgalmassággal. Az önéletírás amellett, hogy esztétikai tekintet­ben is kiváló, napjaink egyik leghitelesebb kordo­kumentuma. Ma, amikor oly sok szó esik az em­beri jogok megsértéséről, a való tények megcáfol­hatatlan, élethű leírásával, leleplező értéke fel­becsülhetetlen. EGRI VIKTOR Műfordítóink műhelyéből SZEBB ÉLETRE ÓHAJTOZÓ DALOK A magyar nyelvű proletariátus arcát más körülmények alakították, mint a csehekét például. Az életmód, az ipari munkásság fejlettsége vagy szervezetlensége a munkásműveltségre is hatással volt. Így lehetséges, hogy Magyarországon az ismeretlen szerzőjű proletárlíra cs aknem csasztuskákra és mozgalmi dalokra szűkült, s a népdalnak, parasztdalnak megfelelőt nem alkotott az ipari munkásság. Legalábbis nem olyan mértékben és minőséggel, mint a cseh proletariátus. A közelmúltban megjelent ezeknek az ismert vagy ismeretlen szer­zőjű daloknak egy gyűjteménye Prágában. Már első olvasásra megfogott a versek humora s a korabeli hazafias és klerikális szólamoknak ötletes kiforgatása, az ismert cseh dallamokra szerzett újmódi szövegek szellemessé­ge. Ezekből fordítottam le néhány verset ízelftőül, örömet lelve munkámban. V. I. X. 23. Fölvétel K. U. K. csendőri szolgálatra Prágában Mivelhogy nagy rebelliók s mindenféle lázadás rázza Prágát, növelni kell a csendőrség hadsorát. ötven legény tüstént jöhet — legyen kiszolgált zupás, itt szép jövő vár reájuk akkor is ha — tökbuták. Bányát, kohót felügyelni, tapasztalásból tudom, csak úgy lehet, ha a csendőr hóhérként forgat szuronyt. Betűt nálunk nem kell tudni, nem kell írást, olvasást. Fölvételnél ez a döntő, hogy a golyód célt talál. Részegségre, kocsmázásra nem baj, ha van hajlamod, akkor üt szívvel a csendőr, ha egy kicsit italos. A jó csendőr csak ne féltse a szocdemek tar fejét, hogyha kard van a kezében, a kaput is verje szét. A civilt ő ne tisztelje s ne a nőket, lányokat, csupáncsak a katonákat, no meg a csuhásokat. A csendőrnek jó azt tudni, ő az ország védője, éppen ezért büntetlenül bárkit szitává lőhet. Pótlólagosan még közlöm: vizsga e nagy szakmához közelesen letétetik — az első zavargáskor. RIKÄCS K. U. K. csendőrigazgató Húsz János egynémely követőjére Keresd az igazságot — bekötött szemmel, halld az igazságot — betömött füllel, tanuld az igazságot — nyomon követni, szeresd az igazságot — kiforgatni, és óvd az igazságot — az elterjedéstől! Proletár miatyánk Miatyánk, tekints le szenvedéseinkre! Gyere, segíts a meggyötörteken! Legyen meg a Te igazságos akaratod, miképpen itt, azonképpen máshol is, És bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek, mindennapi kenyerét add meg a proletárnak, mint ahogy megadod a semmittevőknek is. És ne vigy minket a szakadárság kísértésébe, de szabadíts meg kizsákmányolóinktól most és mindörökkön örökké. Ámen. VARGA IMRE fordításai 11

Next

/
Thumbnails
Contents