Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-10-09 / 41. szám
Ludavít BéreS főtörzsőrmester Életmentő Még augusztusban történt, Pelsőcön (Pleäivec). A közbiztonsági testület járőre, Ludovít Béres főtörzsőrmester, Szakács Imre főtörzsőrmester a Sajó fölötti hídon áthaladva arra lett figyelmes, - hogy a fürdőző gyermekek közül az egyiket elkapta az ár. Az ötéves Karcagi Ingrid már-már fuldokolva küszködött az árral, a folyó közepén. Ludovít Béres főtörzsőrmester egy pillanatig sem tétovázott, beugrott a folyóba, és a kislányt kimentette. Nem kétséges, hogy idejében, bátran cselekedett. Tettéért megérdemelt jutalmat kapott a járási parancsnoktól. Gál Edit Megszokott, tanítási napokon az iskolai éttermekben gyakran elhangzó mondat: Jó étvágyat! A tardoskeddi (Tvrdo- sovce) alapiskola éttermében, ahol naponként 420 tanuló ebédel, Vanya Zsuzsanna, a konyha vezetője hasonló mó- do n köszönti az étkezőket. Ha megkérik, szívesen beszél arról is, hogy miként szervezik a munkát, hogyan gondoskodnak arról, hogy a kívánság mellé jó, ebédet kapjanak az étkezők. — Az étrendet felettes vezetőink, a járási nemzeti bizottság dolgozói állítják össze az iskolai éttermek szakácsainak közreműködésével. Figyelembe veszik a napi kalória fehérje- és vitaminszükségletek. így tehát minden adagban megtalálhatók a nélkülözhetetlen tápanyagok. Elmondja, hogy heten dolgoznak a konyhában. A kollektíva legrégibb tagja Kurucz Zsuzsanna, aki már tizedik éve dolgozik ebben a szakmában. I/Ida Mária és Varga Margit szakácsok tavaly szereztek szakképzettséget. A munkáról így vall: — Tavaly kaptunk helyet az új iskolaépületben, és azóta sokkal könnyebb a munkánk, mint régebben volt. Tágas a Ismét írok Átnéztem a régi újságokat, hiszen régi levelezője vagyok az Ü] SZŰ-nak, érdekel a múlt is. így került a szemem elé egyik régebbi írásom, melynek ez a címe: Békét a gyermekeknek! Olvastam: „Mosoly sugárzik fababáját dajkáló kislányom arcán ... Boldogok lehetnek gyermekeink, mert béke van ... Vigyázunk a ti boldog, békés életetekre ...“ És eszembe jutott: a lányom ötéves volt akkor. Ma már 21 esztendős, a bratislavai Komensky Egyetem bölcsészkarán tanul, orosz— olasz szakos, harmadéves. Elővettem a fényképét: mosoly sugárzik az arcán. Ismét írok tehát: Ha kell, áldozatot is tudunk hozni, hogy gyermekeink arcáról el ne tűnjön a mosoly. Akkor a hidrogénbomba gyártói ellen emeltünk szót, most a neutronbomba gyártói ellen. Magam és mások nevében is hirdetem: gyermekeink mosolyáért, a békéért küzdünk, tudva, hogy igaz ügyért harcolunk. Dr. Ragyil józsefné konyhánk és jól felszerelt. A modern konyhai gépek nagy segítséget jelentenek számunkra. Ennek kapcsán elmondja azt is, hogy Tardoskedden 1950 óta működik iskolai konyha. Hosszú ideig, 16 évig Balta Ilona néni volt a szakács, aki egymaga főzött 60—70 tanuló számára. Amikor nyugdíjba vonult, tőle vette át a konyha vezetését. Akkor sokkal nehezebb volt, mint most. — Problémák persze most is adódnak — magyarázza — de jó a kollektívánk, magunk is megoldjuk ezeket. Egyébként a nehezebb dolgokban szívesen segít az iskola igazgatósága. — Mit terveznek? — Benevezünk a szakácsok szocialista munkaversenyébe, mert szeretnénk megszerezni a szocialista munkabrigád címet. Nem lesz könnyű, de mi vállaljuk ezt a feladatot. És jó étvágyat kívánva siet tovább, hiszen sokat, nagyon sokat kell tenni azért, hogy az étkezők ebéd után ezt mondják: jó volt, ízlett. Tanka Klára A hálamenet résztvevői A szerző felvétele Dargóról Duklára A Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileumi évfordulójának tiszteletére háromnapos turistautat, hálamenetet szerveztek a Tranzit-gázvezeték kooperációs vállalata nagykaposi (Veika Kapusanyj üzemének dolgozói. Dargóról, a szovjet hősök emlékművétől indulva a szalánci hegyvidéken át jutottak el Duklára, a hősök emlékművéhez, ahol az üzem dolgozóinak nevében elhelyezték a hálát kifejező virágkcszorút. Lukes Pál Jozef Mikulásik A szerző felvétele Nimród lövészei Vadászok Szövetségének vágtornóci (Trnovec nad Váhom) szervezete, pontosabban a NIMRÓD elnevezésű csoport a galántai járás vadászainak egyik legtevékenyebb csoportja. Revírjükről példásan gondoskodnak, állatállományuk gazdag. A csoport tagjai gyakran rendeznek lövészversenyt is. Legutóbb galamblövészetet rendeztek. Nem élő, hanem agyagból, aszfaltból gyúrt, gépből röpített galambokra lőttek. A legügyesebb lövésznek Jozef Mikulásik bizonyult. Második helyezést ért el a versenyben Ladislav Dojcan, harmadikat Szabó Lajos. A verseny végén rendezett vacscráról persze nem hiányzott az őzgullyás sem. Milan Al'aksa Sokat tanultunk Ma már nincs abban semmi rendkívüli, hogy a főiskolások külföldön vállalnak idénymunkát. A mi 18 fős csoportunk az idén a Német Demokratikus Köztársaságban vállalt idénymunkát, hiszen a Nyitrai (Nit- ral Mezőgazdasági Főiskola és a hallei Martin Luther Egyetem növénytermesztési kara között jó pár éve szoros baráti kapcsolat alakult ki. Két hétig a görzigi állami gazdaságban dolgoztunk, majd kéthPtes országjárásra indultunk. Sok helyen jártunk, Weimarbon, Meis- senben, Drezdában, Berlinben, Rostockban’. Mindenütt barátsággal fogadtak bennünket. Legemlékezetesebb a kéthetes idénymunka volt. Sokat tanultunk. A munkagépek csoportos üzemeltetése ott már nem újdonság. És milyen pontos, minőségi munkát végeznek az ottani mezőgazdasági dolgozók! Zárt pótkocsikkal, autókkal szállították a begyűjtött termést. Otszélre nem szóródott egyetlen mag se. Reméljük, tapasztalatainkat sikerrel fogjuk itthon is hasznosítani. Szikura Ferenc erdőirtást. Távozásom előtt lefényképeztem őket. A felvételen balról jobbra ilyen sorrendben láthatók Kalmár Sándor, Fejes Árpád, Petőcz Kálmán, Kopec János, Kozma Jenő csoportvezető, Vörös József erdész és Csicsay Imre. A felvétel után sietnem kellett, mert a Duna felől go- molygó felhőket sodort az erdő fölé a szél. Mire a faluba értem, már zuhogott az eső. Érthető: büszkeséggel gondoltam rájuk, új ismerőseimre, akiket munka közben nem rettent meg még az eső sem. F. Szabó Béla A szerző felvétele Nemcsak teljesítjük. Hosszas keresgélés után találtam rájuk, a falu melletti nagy erdő mélyén. Nagy munkában voltak, az erdőt irtották. Nem tanácsos őket ilyenkor megzavarni, az idegent könnyen érheti baleset. Amikor elérkezett az étkezés ideje, és a tisztásra összegyűltek, beszélgetni, ismerkedni kezdtünk, ök, az Állami Erdészet dunaszerdahelyi (Dun. Strodaj üzemének KT.zma b"ő vezette munkacsoportja, leültek, a magákkal • űzött táskákból falatozni kezdtek, én meg kérdezősködni. Vörös Józsel erdész elmondta, hogy mintegy 150 hektáros erdő gondozása a feladatuk. Évi tervük 6000 köbméter fa kitermelése. Teljesítik? — kérdeztem. Furcsán néztek rám. Fejes Árpád nyomban válaszolt: Nemhogy teljesítjük, de ha csak egy mód van rá ... Szóba kerültek a problémák is. Többen hajnali négykor kelnek, hogy 8 őrára a munkahelyükön legyenek. Mikrobusz, vagy terepjáró autó szállítja őket munkába. Az üzem vezetősége gondosan törődik felszerelésükkel. Munkaruhát, védőszereket kapnak. Előnyös üdültetésben részesülhetnek. Akár külföldön is. Kérésük: ha ebédre meleg ételt kaphatnának. Jogos a kérésük, a teljesítés annál bonyolultabb feladat, hiszen rendszerint lakott területtől távol, szinte járhatatlan utakon megközelíthető helyeken dolgoznak. Munka- csoportjuk 1972-ben alakult. Jól összeszoktak. Kozma Jenő csoportvezető elmondta, hogy azóta évről évre könnyebb a munka is, hiszen mindig gépesítenek valamilyen munkát. Például, motoros fűrész nélkül már el sem tudják képzelni az Az erdészeti munkacsoport Antonín Hajek zootech- nikus és az óriás gyík A szerző felvétele Látták már? Tizenegy éve jária hazánk városait a TRANSPORT SAFARI elnevezésű, 38 élő, egzotikus állatot bemutató csoport, melynek vezetője: Antonín Hajek, zootechnikus. A felvételen ő látható. Egyébként a két járműre helyezett, tehát mozgó ter- ráriumot az olomouci Pihenés és Kultúra Parkjának vezetősége létesítette. lárt már ez a mozgó terrárium a Szovjetunióban, Magyarországon, Lengyelországban is. Érdekes állatállománya, melyben mexikói, arizó- niai, kubai krokodilok, mérges gvíkok, kígyók láthatók. Főleg a pedagógusok, az iskolás gyermekek kiváncsiak ezekre az állatokra, hiszen más valamit képen látni, és más azt megnézni valóságban. Szlovákiában csak egyszer, négy évvel ezelőtt Kosicében járt ez a mozgó terrárium. Hajek elvtárs panaszkodott, hogy amikor Bratislavába szerettek volna látogatni, nem kaptak engedélyt. Sajnálja, hogy nem mutathatta be ott is kedvenc neveltjeit, de reméli, előbb-utóbb sor kerül majd erre. Kovács Árpád X. 9. Jó étvágyat!
