Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1977-10-09 / 41. szám

ÚJ szú A csehszlovák néphadsereg napja alkalom az eredmények értékelésére. A rajok, a szakaszok parancsnokai számot adnak a szocialista munka­versenyről, a századok, zászlóaljak, ezredek, az ütegek, a repülőrajok és a repülőszázadok parancsnokai pedig felmérik, hogy kötelékeik tagjai mivel gyarapították gazdaságunkat. Igen, nem tévedés, gazdaságunkat. Hiszen az üzemanyag megtakarítása, a kiképzés lerövidítése, a harci őrszolgálat példás ellátása, a tökéletes gondoskodás a rájuk bízott anyagról, mindez olyan értékeket teremt meg, amelyek közvetlenül vagy közvetve koronákban is kifejezhetők. Persze a hadseregben nemcsak ez a döntő fontosságú. A szocialista hadseieg alapvető küldetése a szocialista haza és az egész szocialista tábor védelme. Más szóval: a gazdasági tervek teljesítésének feltétele a magas fokú harci felkészültség, a fegyverek mesteri kezelése és a mély politikai meggyőződés a szocializmus helyességéről. Nos, vessünk egy pillantást a laktanyák udvaraira, a gyakorlóterekre és a lőterekre ... A haza acéipajzsa A Február 25-ről elnevezett harcko­csiezred gyakorlóterén a kiképzés ide­jén mozgalmas az élet. A tankok ve­zetői itt sajátítják el „mesterségük“ minden csínját-bínját. A kezdet kez­dete természetesen az elmélet, és csak azután ismerkednek meg harckocsi­jaikkal. Az egyik harckocsizó mosolyogva mondja: — Valóban tüzetes ismerkedés ez. Gyakran tenyerünk is kérgessé vá­lik tőle. Hiszen nem kis munka pél­dául felszerelni a lánctalpat. S még nagyobb gyakorlat után kitisztítani. Odahaza nemegyszer káromkodtam is, ban volt alkalmunk megismerni. A harckocsi-gyakorlótér fölött porfüg­göny takarta el a napot és alig lát­hatóan felvillanó zöld fény jelezte: Előre! A tankok nekilódultak. Árkon- bokron, mocsaras területen, szűk hídon át. A polgári életben Komáromban (Komárno) dolgozó Árpád József ka­tona, az egyik harckocsi vezetője ide­jében és pontosan váltotta a sebessé­get. A másodpercek gyorsan múltak, de a harckocsi minden ellenőrzőpon­ton a megállapított időn belül haladt át. Így a gyakorlat végén az egység parancsnoka a vizsgáztatóval együtt „kitűnőnek“ minősítette Árpád József teljesítményét. kulatban annak idején szinte „bent­lakásos iskolát“ szerveztek az olyan fiatal katonák számára, akik különféle okoknál fogva az alapiskolát nem fe­jezték be. Akadtak olyan dél-szlová­kiai magyar fiúk is, akik ugyan már sok cseh vagy szlovák kifejezést el­sajátítottak, de nyelvtudásuk nagyon hézagos volt. Nos, ebben az ezredben tüzetesen foglalkozni kezdtek az ilyen fiatalokkal, és ők maguk becsületesen nekifogtak a tanulásnak. Közülük a legjobbak később — amint azt tanító­ik és parancsnokaik mondták — be­váltak az ágyúk kezelőszemélyzete tagjaiként. . • Egyszóval ezek a tüzérek, az el­múlt kiképzési évben bizonyítani tud­tak. — Viszont ellenfeleink sem vol­tak rosszabbak a versengésben, ők is kiválóan helytálltak — mondotta a be­szélgetés zárórészében ennek az ala- ik a parancsnoka. Mesteri tudás A keleti katonai körzet egyik ala­kulatában nemrégen Lubomír Ecker ka­tona állt feszes vigyázzban, ünnepi egyenruhában a csapatzászló előtt. A fényképész így örökítette meg. Ez a tényleges szolgálatot teljesítő kato­na számára a legnagyobb kitüntetés. A parancsnok a felvételt Eckernek az egész felsorakozott egység előtt adta át. A katona életútján ez határkövet jelentett. Jelentőségéről tanúskodnak parancs­nokának szavai: — Ecker közkatona a CSKP tagjelöltje. A szakaszagitátor felelősségteljes tisztjét töltötte be, és feladatát nagyon sikeresen teljesítet­te. Tévedés, ha azt hiszik, hogy a szo­kásos módon, csak szavakkal agitál. Ecker munkájával, kiképzési eredmé­nyeivel, pedagógiai képességeivel is agitál. Példát mutatott a többieknek a kiképzésben, a szocialista kötele­amikor meg kellett mosnom kis Sko­da gépkocsimat. De mi ez a tank tisz­togatásához képest... Megpróbálta akár egyszer is a lánctalpakról eltá­volítani az odatapadt agyagot? Provokatív kérdés. Kíváncsiak vol­tunk erre a műveletre. Mit is mondjunk róla? Valóban teljes férfit követel meg. De nem elég hozzá a megfeszített munka — az ötletesség sem hiányoz­hat. Érteni kell, hogy mihez, hogyan és mikor kell hozzányúlni. Csak az ilyen „ismerkedést“ köve­tően kezdődnek a harckocsi próbajá­ratai. Először az olyan egyszerű mű­veletek, amilyen például az indítás. — Nem is olyan egyszerű dolog ez — hangzik az egyik fiatal oktató el­lenvetése. — Csak kérdezzék meg, hogy mi mindent kell megtenni az indítás előtt, mit kell ellenőrizni, megállapí­tani és biztosítani, mielőtt felbőg a mo­tor. Tehát ez sem egyszerű dolog. S az­után következnek a terepgyakorlatok. Ezt egy másik harckocsizó alakulat­Tüzérek versenye A Szlovák Nemzeti Felkelésről elne­vezett tüzérezredben felkerestem nem­rég a parancsnokot. Az eredményeik érdekeltek. Tudtam, hogy más tü­zéralakulatokkal versengenek, és .a múltban nemegyszer ők kerültek az élre. Most is van mivel büszkélked­niük. — Minden lőgyakorlatot kitűnő vagy jó minősítéssel végeztünk el. Márpe­dig ez a siker elsőrendű feltétele — mondja a parancsnok. — A többi tan­tárgyban sem voltunk rosszabbak, de — fontolgatja a szót — ebben az esz­tendőben a versengés rendkívül igé­nyes. Hiszen nemcsak mi, hanem a többi tüzéregység és alakulat is ver­senyt hirdetett a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére. Szégyenszemre nem aka­runk lemaradni. Az elmúlt kiképzési évünk sikeres volt, s az ideinek még jobbnak kell lennie. Emlékszem rá, hogy ebben az ala­zettségvállalások teljesítésében és éle­tével is. Ez tehát a parancsnoki minősítés. Ecker" katona azóta ezt a felvételt berámáztatta. Egész életében emlékez­tetni fogja a laktanyában eltöltött évekre. * * * Egy pillantást vetettünk a lakta­nyák udvaraira és a gyakorlóterekre, röviden szót ejtettünk azoknak az életéről, akik zöld egyenruhában fe­szítenek, s ezekben a napokban ün- ‘neplik a csehszlovák néphadsereg nap­ját. Ezek a pillanatfelvételek is meg­győznek bennünket arról, hogy a had­sereg élete igényes, és a katonák tal­pig férfiak. Arra törekednek, hogy meg­birkózzanak a feladatokkal, gyakran saját kényelemszeretetükkel, eseten­ként közömbösségükkel is. Ebben a harcban többnyire győznek. Úgy, ahogy győztek a Szovjetunióban alakult első csehszlovák hadtest harcosai is, akik 1944. október 6-án a szovjet katonák oldalán, a Dukla hágónál első ízben léptek hazánk földjére. VLADIMIR VLADAR X. 9. Gyakorlat közben Ízlik az ebéd a tábori konyhán (CSTK-fel vételek) snuuímvonl Éppen olyan hivatásos katona ő is, mint a többi. A századnál mégis másképpen tekintenek rá. Ű gondoskodik ugyanis a kato­nák felszereléséről, ellátásáról, a tiszta fehérnemű kiadásáról, a fegyver- és á lőszerellátásról, de- nem utolsósorban a katonai fe­gyelemről is. Egyszóval mindenütt ott van, ahol szükség van rá. Ko­rán kel, későn fekszik. A század­nál azt mondják, hogy a parancs­nok jobb keze. Nincs irigylésre méltó dolga. Frantisek Nedomát, az egyik század példás szolgálatvezető zászlósát, a raktárban találtam meg. Tett-vett a polcokon, számol­gatta, nem hiányzik-e valami, el­lenőrizte a lőfegyvereket. Vaskos füzetébe néhány bejegyzést tett. Kérésemre katonai pályafutásáról kezdett beszélni. — Az alakulathoz tényleges ka­tonaként 1959-ben vonultam be. Az első napok, hetek, nehezen teltek. Később megszoktam. Aztán az altiszti iskolába vezényeltek, amelynek elvégzése után az egy­ségünk műszaki szakaszának let­tem a parancsnoka. Aki volt katona, az tudja, hogy egy tényleges szolgálatát teljesítő szakaszparancsnoknak nincs köny- nyű dolga. Alárendeltjeinek egy részével egyszerre öltötte magára az egyenruhát. Nedoma szakaszve­zető azonban kivívta nemcsak fe­lettesei, hanem beosztottjainak el­ismerését is, és megfelelő tekin­télyt szerzett. Bizonyítja ezt az is, hogy a tényleges katonai szolgá­lat letelte előtt megkapta a Haza szolgálatában kitüntetést. — Megszerettem a katonaéletet, úgy határoztam, hogy a katonai életpályát választom, amely ugyan nem könnyű, de szép. Jelenlegi beosztásomban, illetve szolgálatve­zetőként már 18 éve dolgozom. Hogy ml a sikereim titka, ki lehel jó szolgálatvezető, erre receptet adni nem tudok és nem is lehet. Minden egységnél, századnál má­sok a feltételek. — A szolgálatvezetőnek igen sok a feladata, nem felejt el egyet-kettőt véletlenül belőle? Mosolyogva válaszol: — Ha az ember az iskolában jól megtanulja az ábécét, élete végéig nem felejti el. így vagyok én is a katonai szabályokkal, a feladatokkal. Ha netán ma vala­mit nem tudtam megtenni, . azt másnap okvetlen elintézem. Tudja, mi szolgálatvezetők naponta kap­csolatban vagyunk a legénységgel. A személyes példamutatás igen fontos. És még valami — a tár­gyilagosság, de ugyanakkor a problémák megértése és azok megoldása. Igazságosan kell na­ponta értékelni a szobák, a szaka­szok közötti szocialista versenyt, a körlet tisztaságát. Körüljártuk a század körletét. Meglepődtem a példás renden, hi­szen jómagam is voltam tényleges katona s mostanában is gyakran megfordulok a laktanyákban. Ne­doma szolgálatvezető jó munkáját kiemelve a zászlóparancsnok el­árulta, hogy itt készítik fel min­den évben az új szolgálatvezető­ket. A feladatok rendszeres és ki­váló teljesítéséért, az aktív poli­tikai munkáért két évvel ezelőtt megkapta a Kiváló Munkáért Ér­demrendet és a nemzetvédelmi minisztertől a család részére négyhetes szovjetunióbeli üdülés­re szóló beutalót. — A századnál vannak segítő­társaim — a SZISZ és a pártta­gok — mondja búcsúzóul. — Nél­külük eredményeim nem lehetné­nek ilyen jók, nem teljesíthetném példásan szolgálatvezetői felada­taimat. A napnak 24 órája van. Nedoma zászlós ennek felét a szolgálati helyén tölti. A mindennapi felada­tokon kívül pártgyűléseket szer­vez, előkészíti az aktivisták és propagandisták tanfolyamát. Segít a szakkörökben, tanácsot ad a „Vörös zászló nyomában“ vetél­kedőhöz, érdeklődik, mire van szüksége a patronált alapiskolá­nak. Este fáradtan, de elégedetten tér haza, mert szereti az embe­reket, munkáját, amely számára több mint folgalkozás: élethivatás! N. J. HÍ ROM epizód Íjl ^ wßf* p

Next

/
Thumbnails
Contents