Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-09-25 / 39. szám
A ugusztus óta lassú és bővebben nem kommentált tárgyalások folynak, nyilván megszakításokkal, Guatemalában. Angol érdekekről Is szó van, melyeket Rowlands brit külügyi államtitkár hivatott képviselni az elnyomó rendszeréről hírhedt latin-amerikai országban. Nagy- Britannia és Guatemala között ugyanis már júliusban súlyos nézeteltérések támadtak, s a megfigyelők szerint a konfliktus fegyveres viszállyá fajulással fenyegetett. Ekkor hangzott el George C. Pricenak, a Guatemalával szomszédos Belize, azaz egykori Brit-Honduras miniszterelnökének ez a kijelentése: — Kitartóan harcolunk hazánk önrendelkezési jogáért és függetlenségéért. Ezzel kapcsolatban a belize-i kormányfő az ENSZ-közgyű- lés legutóbbi ülésszakának tanácskozására hivatkozott, amelyen síkra- szálltak a gyarmati státusú terület függetlenségének megadására. Fejezet a gyarmatosítás történetéből Mindössze 23 ezer négyzetkilométernyi, 140 ezer lakosú területről van szakadtak a diplomáciai kapcsolatok, de a konfliktus nem fenyegetett robbanással.. London 1964-ben belső ön- kormányzattal ruházta fel Belize-t és kilátásba helyezte, hogy a gyarmat 1970-ben elnyeri függetlenségét. Nem így történt, s ezért paradox módon nem London hibáztatható, hanem egyszerűen a belize-iek nem kértek a felkínált „függetlenségből“. Az ország igazi urai Belize nagyon tarka népessége döntő tényező volt abban, hogy a gyarmattartók és más idegenek, elsősorban az észak-amerikaiak, hallatlan elmaradottságban tartsák az országot, teljesen uralmukba kerítsék természeti kincseit és ténylegesen ők uralkodjanak. A brit és spanyol őstelepesek mellett dánok és németek is elvetődtek Belize-be. Ki kalandvágyból, ki jobb megélhetési lehetőségeket keresve jutott el erre az eldugott földsávra, de akadtak a bevándorlók között vallási okból menekülők is, mint például Menno Simon követői, a menno- nitáknak nevezett szekta tagjai. A lakosság körében többségben vannak a különféle indián nyelvek, Minivihar, de nem lombikban • Harc bel Ica örökségéért • London szorult helyzetben • Mi korra várható kibontakozás? szó, amely a Brit Nemzetközösség keretében mindmáig belső önkormányzatú gyarmat, s teljes függetlenségének elnyeréséért küzd. Belize a Hondurasi-öböl festői zugában terül el, s földjét a XVI. század végén spanyol hódítók, brit kalózok és más kalandorok népesítették be. Nevét onnan, kapta, hogy a maya indiánokhoz tartozó ica törzs alkotta őslakosságát. Ica volt az indiánok ősi fővárosa és egyes vélemények szerint a Bel Ica azt jelentette: az Icából kivezető út. Később viszály támadt az angolok és a spanyolok között e terület birtoklásáért, de Spanyolország 1670-ben, a Bay Settlementben elismerte a brit felségjogot az icák földje fölött. Ezt később más okmányokban is elismerték, s a múlt században Belize már egyértelműen angol gyarmatnak számított. A szomszéd Guatemala, amely szintén a múlt században az egykori spanyol gyarmatbirodalom amerikai romjain vált függetlenné, kezdettől fogva igényt tartott a brit birtokká vált 23 ezer négyzetkilométernyi területre. London és Guatemala között a belize-i viszály miatt 1945-ben már megs általában a belize-iekben erősen él az indián hagyományok hatása. Büszkék rá, hogy kis országukban nincs írástudatlanság, amely a több latinamerikai országban, különösen a veszélyes szomszédban, Guatemalában óriási arányokat ölt. Szép számban vannak meszticek, kreolok és más félvérek, a természetes keveredés következményeként kialakult más fél- vértípusok. Az érintkezés, az ügyintézés nyelve azonban az angol, jóval háttérbe szorítva a spanyolt. A belize-iek életmódjukat, erkölcseiket, szokásaikat tekintve sokkal szabadosabbak, mint a környező országok népei. Étrendjük is nagyon eltérő, fő szerepet játszanak a babfélék és a rizs. Belize-t olykor rágógumiországnak is nevezik, mégpedig azért, mert itt terem az értékes chiclefa, melynek gyantájából készült a nagyon elterjedt és közkedvelt rágógumi. Természeti kincsei között első helyen szerepel a szántál-, mahagóni- és cédrusfa, ezek készletei azonban a külföldi monopóliumok rablógazdálkodása folytán erősen fogynak. Ezenkívül még rengeteg fenyőerdeje is van Belizenek. A mezőgazdaságban a cukornád és a citruszfélék termesztésére szakosodtak, emiatt azonban monokulturális jellegű lett az ország gazdasága, s ami a legaggasztóbb, élelmiszer- behozatalra szorulnak. A természeti kincseket korántsem a hazai lakosság élvezi. A trópusi ültetvények urai a United Fruit, a Co- rozat Sugar Company, a Belize Estate and Produce Company, a Du Pont konszernhez tartozó Pine Harvester Company, Alabama Green and Atkins társaság stb. Ezek a külföldi vagy vegyes társaságok tartják kezüket az ország gazdasági életének érverésén. Torzsalkodás a spanyol örökségért Mint említettük, a belize-i kormány paradox módon sokáig halogatta a teljes függetlenség követelését, mert nagyobb biztonságban érezte magát London árnyékában. Guatemala ugyanis óva intette Londont attól, hogy egyoldalúan függetlenné nyilvánítsa Belize-t, melyet saját területének tekint, s amelynek megszerzésére kész erőszakot is alkalmazni. Guatemala fenyegetését nem lehet félvállról venni, jóllehet a legutóbbi harminc évben többször is elhangzott. • Először is a guatemalai rendszer a latin-amerikai fasiszta diktatúrák egyik legsötétebb rezsimé, ahol lábbal tiporják az emberi jogokat, tömegével gyilkolják le a baloldali és haladó gondolkozású, ellenzéki hírben álló bebörtönzött személyeket. Az állam élén most egy különösen ambiciózus és vaskezű politikus áll, a skandináviai származású Kjell l.augerud tábornok. Amikor júliusban 26 ezer főnyi hadsereget helyezett készültségbe és nagy erőket vonultatott fel a határon, félreérthetetlenül kifejezte szándékát, hogy erőszakkal is bekebelezi Beli- ze-t. Erre több indítékot talált. Guatemala csak Belize-en keresztül érheti el a tengert, másodszor vitatható történelmi tényekre hivatkozva az egykori „spanyol kapitányság“ jogutódának tartja magát (egyoldalúan), harmadszor pedig, és ez a legfontosabb új körülmény a Belize körüli viszályban, egyelőre jel nem becsült nagyságú olajlelőhelyeket találtak Belize területén. Az olajszag csábítja az újkori hódítókat. ' , Éppen azért, mert Guatemala egyetlen országnak sem szalonképes partner, még a jobboldali államrendszerű latin-amerikai országok és maga az Egyesült Államok is óvatosan kezelik a belize-i viszályt, nem támogatva nyíltan Guatemalát. A fasiszta rendszerű Guatemalával nem lépnek szövetségre és nem is adnak neki segítséget. A nyáron csak Izrael szállított 26 tonna fegyvert, köztük tíz vadászbombázót a guatemalai rendszernek. A másik oldalon Belize képtelen volna magát megvédeni, Guatemala hódításának áldozatul esni, ha nem bízhatna London támogatásában. Nagy-Britanniát tovább kísérti kínos gyarmati öröksége. Ugyanis kötelezte magát egykori gyarmata védelmére. Ha tehát megadná neki a teljes függetlenséget, felmentve érezné magát a védelmi kötelezettség alól. Olyan helyzet alakult ki, hogy ez erkölcsileg lehetetlenné válna, viszont az ENSZ^közgyűlés előző ülésszakainak döntése értelmében Belize-nek el kell nyernie függetlenségét. Most már emellett szállt síkra az eddig eléggé óvatoskodó Egyesült Néppárt is, mely Belize legtekintélyesebb politikai pártja, s melynek vezetője Price, egyben az ország miniszterelnöke. A guatemalai kihívás, természetesen, más latin-amerikai országokban is izgalmat váltott ki, hisz egy ilyen bekebelezés precedens lehet a jövőre nézve. Washingtonban olyan terv is megfogant, hogy Belize-t felosztanák Mexikó és Guatemala között, s ezzel vége szakadna a viszálykodásnak. Ez ugyancsak nehezen kivitelezhető megoldás lenne. Egyrészt felháborodást keltene a szabadságszerető latin-amerikai népekben, másodszor Guatemalát sem elégítené ki, s ez kihatna a jövőre esedékes parlamenti és elnök- választásra. Az imperialista hatalmak most olyan „salamoni ítéletre“, megoldásra várnak, hogy a viszály éle eltompuljon, illetve lekerüljön a napirendről Belize kérdése, ugyanakkor monopóliumaik is ott lehessenek a belize-i olajkincsek feltárásában és kiaknázásában. Nem önzetlenül. L. öt év alatt — 1975 és 1980 között — a Szovjetunióban olyan nagy energia- termelő bázist helyeznek üzembe, mint az NSZK-ban, vagy Kanadában jelenleg működik. Ezzel az energiabázissal 1980- ban óránként csaknem 1400 milliárdl kilowatt energiát termelnek majd. Szibériára óriási feladat vár a terv megvalósításában. Nyikolaj Nyekraszov akadémikus, Szibéria kiváló ismerője elmondta, hogy az Uraitól keletre fekvő területeken található az ország széntartalékainak 90, a vízenergia tartalékainak és a földgázkincseinek csaknem 80 százaléka és a kőolaj nagy része. Nyugat-Szibé- ria így az ország fő energiaforrása lesz. A tervek szerint ez a körzet 1980-ban 300—310 millió tonna olajat és 125—155 milliárd köbméter földgázt ad. Mégsem az olaj, hanem a szén a legfontosabb energetikai nyersanyag, amit a fejlesztés során felhasználnak. A széntartalékokat tekintve a Szovjetunió a világon az első helyet foglalja el. A legnagyobb lelőhelyek az ország keleti részén találhatók. Közülük kiemelkedő a kanszk-acsinszki és az ekibasztuzi medence. Jártam a Jíanszk- acsinszki lelőhelyen, ahol több mint 600 milliárd tonna barnaszén van. Felkerestem az ekibasztuzi medencét is, ahol 100 méteres, vagy talán még ennél is vastagabb a szénréteg. A kanszk- acsinszki medencében a következő 10—20 évben elérhetik az évi 1 milliárd tonna szén termelését. Mindkét lelőhelyen külszíni fejtéssel bányászható a szén. Ekibasztuzban például eay tonna szén kevesebbe kerül eqy rubelnél, a kanszk-acsinszki medencében pedig csupán 50—70 kopekba. A tizedik ötéves tervben nagy hőerőművek épülnek ebben a körzetben. Az ekibasztuzi lelőhely közelében már megkezdték az első erőmű építését, összesen öt, egyenként 4 millió kilo- wattos erőmű épül ott. A kanszk- acsinszki körzet nyugati határán tíz. egyenként 6,4 millió kilowattos erőmű épül, s a munkát már ott is elkezdték. A keleti országrészben nagy szerepe lesz a vízi erőmüveknek is. A vízi erőmű építés fő körzete a Jenyiszej és az Angara vidéke. A tizedik ötéves tervben elkészül az uszty-ilimszki, a bogu- csanszki és a szajan-susenszkojei erőmű. amelyek összesen 19,9 millió kilowattóra villamosenergiát adnak. Szibéria erőműveit feltétlenül be kell kapcsolni az ország egységes energia- hálózatába, amely 10 millió négyzetkilométeres területet fog át, s két legtávolabbi pontja több, mint 6 ezer kilométerre lesz egymástól. Az egységes energiarendszer kialakításához a világon először 1150 voltos váltó- és 1500 voltos egyenáramú távvezetékeket kelt megépíteni és jelentős technikai, tudományos problémákat kell megoldani. Mindezek az anyagi eszközök nagy összpontosítását igénylik. Egyetlen adat arra, hogy milyen kiadásokkal jár Szibéria fejlesztése: a kilencedik ötéves tervben csupán a tyumenyi olajipari komplexumra 11 milliárd rubelt költött az ország. Ez az 1975-ös francia költségvetésnek csaknem egyharmadát teszi ki. Nemrégiben a kelet-szibériai Bratszk- ban, az alig húszéves városban jártam, ahol ma már több, mint 200 ezren élnek. A Taiga szállóban nagy és sok- nemzetiségű tömeg kavargott. Állandó itt a vendégjárás. Ezúttal Bratszk az alkalmazott rendszerelemzéssel foglalkozó nemzetközi intézet bécsi konferenciájának résztvevőit látta vendégül. A tudósok itt a nagy területi-ipari komplexumok létrehozásának tapasztalatait tanulmányozták. Az intézet igazgatója, az amerikai Roger Lewien professzor így összegezte a látottakat: — Szibériában az eszmék és a tettek kolosszális lendületét tapasztaltam. JURIJ FJODOROV IX. 25. 14 ŰJSZÚ
