Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-09-25 / 39. szám
ÚJ szó IX. 25. 1S A z ősrégi afrikai országot, Ghánát a Gyarmatosítók Aranypartnak nevezték el. Az elnevezés, amelyet az idegen leigázók ragasztottak az országra, már a múlté. A ghanaiak- nak pedig mindig a rabszolgakereskedelmet, az ország kincseivel való rablógazdálkodást és a nemzet teljes jogfosztottságát juttatják eszünkbe. Az új nemzeti állam — amely az ország területén valamikor elterülő régi királyság emlékére a Ghana nevet vette fel — megalakulásának jelentősége túlnőtte az ország határait. Ghana nemcsak a kontinens egy újabb nemzeti államává vált, hanem a fekete Afrika első olyan független országa, amely az angol gyarmatosítókkal szembeni sokéves és hősies harcban vívta ki az ország népének szabadságát. Ghana első kormányának élére az afrikai felszabadító mozgalom kiemelkedő alakját, Kwame Nkrumahot választották. Irányításával rövidesen kidolgozták a gyarmati rendszer maradványai felszámolását és az ország gazdasági, politikai és kulturális életének haladó alapokra való helyezését célzó konkrét intézkedéseket. Ghánának nagy segítséget nyújtott a Szovjetunió gazdasági élete fejlesztésében. Szovjet szakemberek bekapcsolódtak Ghana természeti kincseinek felkutatásába és feltárásába, közreműködtek az első állami gazdaságok megszervezésében, amelyekben fő- leg gyapotot, rizst és hüvelyeseket termelnek. Szovjet segítséggel szerelték fel az aranytisztító üzemet, felépítették a kőolajfinomítókat és a hazai bauxitot feldolgozó alumíniumgyárat. Azok, akik akkor Ghánában voltak és rendelkeznek némi tárgyilagos ítélőképességgel, ha ma újra odakerülnek, láthatják és bizonyíthatják, milyen óriási változások történtek az országban. Mindenfelé iskolák, kórházak és utak épültek. Az iskolákban ingyenes a tanítás. 1966 januárjában megkezdte a termelést a Volta folyón épített vízi erőmű. S a vízgyűjtő medencéből a szomszédos szántóföldeket öntözik. A gazdaság fejlesztéséhez és a tervgazdálkodás bevezetéséhez szükség volt a fiatal köztársaság helyzetének megszilárdítására. Megkezdődött a kétéves gazdaságfejlesztési terv megvalósítása. Kwame Nkrumah elnök kijelentette: feltétlenül szükséges az országban működő külföldi társaságok nemzeti ellenőrzés alá vonása. (A függetlenség kikiáltása után számos külföldi társaság megtagadta az adófizetést az állampénztárnak.) A tőkéjüket itt kamatoztató külföldiek ettől kezdve kénytelenek voltak üzleti könyveiket ellenőrzés céljából bemutatni az állami ellenőröknek. Három nap múlva e kijelentése után ismételten sikertelen merényletet kíséreltek meg Nkrumah ellen. . A nyugati imperialista körök és ügynökségeik azonban nem nyugodtak bele vereségükbe és tovább szőtték Ghana elleni cselszövéseik hálóját. A hadsereg és rendőrség vezetőinek reakciós csoportja 1966. február 24- ére virradó éjszaka puccsot hajtott végre. Ez néhány évre megakadályozta Ghánát abban, hogy valóban szuverén, gazdaságilag független államként valósítsa meg terveit. A puccs után Ankrah tábornok vezetésével megalakult a Nemzet Fel- szabadítási Tanács, amely feloszlatta a nemzetgyűlést és a. Népi Konvenció Pártot (amelyet Nkrumah 1949- ben az „azonnali önkormányzat“ jelszavával alapított), érvénytelenítette az alkotmányt és 1969-ben a hatalmat átadta az imperialistabarát polgári kormánynak. Az ország kapui kitárultak a nyugati, főleg az angol monopóliumok előtt, s az ország akkori urai Ghana minden nyersanyagtartalékát rendelkezésükre bocsátották. Ugyanakkor megszakadt a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal a kereskedelmi és gazdasági kapcsolat. Befagyasztották a Szovjetunió közreműködésével épülő ipari és mezőgazdasági létesítmények befejezését. Az ország nemzeti termeléséből származó bruttó jövedelme évente átlagban csak 2.5 százalékkal növekedett. Gyakorlatilag csökkent a lakosság egy főre eső reálbére. Az ország külföldi adóssága két és félszeresére nőtt, megnövekedett a korrupció, a munkanélküliség, jelentősen emelkedtek a létfenntartási költségek. Nkrumah kormányának a földrész gyarmatosítás és faiüldözés elleni harcát támogató határozott politikai irányvonala a fajüldözőkkel folytatott „párbeszéddé“ változott. Ghana hirtelen elveszítette nemzetközi tekintélyét. A neokolonialista politikai irányvonalat folytató kormány bebizonyította, hogy kéotelen megoldani az előtte álló feladatokat. 1972 januárjában Ghánában újabb katonai államcsínyt hajtottak végre. Az új katonai kormány vezetője, Acheampong alezredes az Afrika című lap tudósítójának néhány hónappal a népellenes rendszer megdöntése után kijelentette: a katonai felkelőket a hatalomátvételre az országban burjánzó „visszaélések és korrupció, valamint a közvagyon pazarlása és szétlopkodása, a helytelen gazdaságpolitika, az alkotmányjogok gyakori megsértése, önkényes elbocsátások és az egész vezetés helytelensége“ késztette. Az új rendszer vezére arra is rámutatott, az előző kormány uralkodása idejében a bíróság és a jogi ügyek intézésében olyan nagyfokú visszaélések történtek, hogy az alkotmányban foglalt törvényesség olcsó cirkuszi mutatvánnyá vált. Acheampong hangsúlyozta, Ghánában 750 000 dolgozó családtagjaival együtt minHalászbárkát vontatnak a partra den kereseti és megélhetési lehetőség nélkül maradt. Ez komoly figyelmeztetés volt a 9 millió lakosú országnak. Ghana vezetői, élükön Acheampong alezredessel, az ország nemzeti érdekeinek védelmezését tűzték maguk elé. A katonai kormány gazdaságpolitikája arra irányult, hogy csökkentsék a külföldi piacoktól való függőséget, kiaknázzák a belföldi nyersanyagkészleteket, bővítsék az állam irányító és vállalkozói tevékenységét és fokozatosan kiszorítsák a külföldi tőkét az ország nemzetgazdaságának különböző ágazataiból. Ezeket a politikai elveket a kormány az 1972-ben kiadott „Fehér Könyvben“ és a tőke- befektetésre vonatkozó rendeletben foglalta össze. A rendelet a külföldi társaságok tevékenységét csak abban az esetben engedélyezte, ha nem volt mód hasonló nemzeti vállalat megszervezésére. Nagy gondot fordítottak a gazdaságban az állami szektorok fejlesztésére. Állami ellenőrzés alá vonták az ország területén működő, vasérc kitermelésével és az erdőtermékek feldolgozásával foglalkozó külföldi társaságokat. Megszigorították az arany- és a gyémántbányászat feletti állami ellenőrzést. Ez az iparág is valamikor a Lonro, a Consolidated African Selection Trust cégek és a külföldi monopóliumok kezében volt. Állami ellenőrzés alá vonták az olasz ENI társaság tulajdonában levő témái kőolaj- feldolgozó üzemet is. Az 1973 januárjában elfogadott Megújulás Chartában a kormány kitűzte a célt: A nemzet minden erejét Ghana szabadságának kiharcolására és felvirágoztatására, a dolgozók érdekeinek biztosítására és a nemzeti egység megszilárdítására kell összpontosítani. Az új gazdasági program megvalósítása ma már érezteti jótékony hatását az ipari termelés növekedésére. Az utóbbi években az ország gazdaságában általános fellendülés észlelhető. A termelés növekedésének évi átlaga eléri a több mint 50 százalékot. Különösen a feldolgozó ipar fejlődik gyorsan. Ezt részben elősegítette az egyes külföldi áruk behozatalát korlátozó és a külföldi konkurrenciával szemben a hazai ipar védelmét biztosító kormányintézkedés. A belföldi termelők előtt most az a feladat áll, hogy ne csak elsőrendű áruval lássák el a hazai piacot, hanem exportra is szállítsanak. Ghana vezetői tudják, az ország nemzetgazdaságának fejlődése ma mindenekelőtt a mezőgazdaság sikeres irányításától függ. Ezért tervbe vették az állami irányítással működő gépesített nagyüzemi gazdaságok szervezését. Már több mint 40 ilyen — 25 000 hektárt megművelő — gazdaság termel az országban. Szorgalmazzák a szövetkezeti mozgalom fejlesztését is. A 2000-nél több mezőgazdasági szövetkezetben félmillió földműves dolgozik. A termékek értékesítésében érvényesülő kooperáción kívül egyre nagyobb tért hódít a termelési kooperáció is. A szövetkezeti mozgalom ösztönzésére megnyitották a Szövetkezeti Bankot, amelyben a földművesek előnyös feltételek mellett kölcsönt vehetnek fel. A kormány felhívással fordult az ország lakosságához; alkossanak NNOBYA-kat (ami tvi nyelven a közösen megművelt szántóföldterület növelését jelenti). A NNOBYA-ba tömörült 10—10 család 100 akra földet kaphat közös megművelésre. 1972-ben az ország vezetősége „Ghánát jóllakatja Ghana“ jelszóval kampányt hirdetett meg, amely már számottevő eredményeket hozott. A kampány következtében elterjedt a kukorica, rizs, jam-gyökér, köles és paradicsom termelése. Mezőgazdasági szakemberek megállapították: Ghánában a közeljövőben megvalósulnak annak a reális feltételei, hogy az ország valóban önellátóvá váljék a legfontosabb termények tekintetében, melyeknek a behozatala máris jelentősen csökken. A kampány sikerét előmozdította az egyénileg gazdálkodóknak és a mezőgazdasági szövetkezeteknek nyújtott állami támogatás. A kormány végeztette el a talajjavító munkálatokat és az öntözőberendezések felszerelését. Az állam a földműveseket még azáltal is támogatja, hogy megtéríti nekik a felhasznált műtrágya 60 és az elvetett vetőmag 50 százalékának az árát. A ghanai katonai kormány által kitűzött szociális-gazdasági változások megvalósítására felzárkózott az ország lakossága. Ghana több százezer főt számláló munkásosztálya szervezettségének fényes bizonyítékát adta már akkor, amikor az angol gyarmati uralom éveiben harcba szállt az embertelen kizsákmányolás ellen. Az országban a szakszervezetek feladata jelenleg, hogy szorgalmazzák és hozzájáruljanak a népgazdaság építési feladatainak megvalósításához, erélyesen lépjenek fel a külfö’di tőke beáramlása ellen és kiharcolják a gazdaság legfelsőbb szintű állami irányítását. Tevékenyen munkálkodnak a haladó ifjúsági és diákszervezetek is. A fiúk és lányok társadalmi munkában .vesznek részt, segítenek a mezőgazdasági munkák elvégzésében, utak, kórházak és iskolák építésében. Az eltelt két évtizedben a Ghanai Köztársaságnak számos politikai nehézséggel kellett megbirkóznia, de ennek ellenére kiváló eredményeket ért el gazdasági, szociális és politikai téren egyaránt. Különösen szem- betűnőek a közművelődés, a kultúra és az egészségvédelem terén elért eredmények. Ghana a lakosság műveltségi szintje tekintetében fekete Afrika egyik leghaladóbb állama. Egyre nagyobb szerepet játszik a nemzetközi politikai színtéren, ahol következetesen szót emel a gyarmatosítás és a fa'üldözés e’lpn küzdők érdekében, s támogatja jogos követeléseiket és igazságos harcukat. Ghánát kereskedelmi és gazdasági szerződések fűzik a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz, s vitathatatlan ezek óriási jelentősége. Acheampong alezredes jelenlegi államfő vezetése első évében a Szovjetunió és Ghana árucsere-forgalma megkétszereződött. Figyelemre méltó kereskedelmet folytat Lengyelországgal, az NDK-val, Magyarországgal, Romániával és más szocialista országokkal is. A lakosság megelégedéssel vette tudomásul a kormány döntését, hogy folytatják azoknak az objektumoknak az építését, amelyeket szovjet technológia alapján, szovjet szakemberek közreműködésével még 1966 előtt Nkrumah elnök ideiében kezdtek meg. s amelvek építését Busia elnök (1966—1972) egyidőre befagyasztotta. A közelmúltban a ghanai Daily Graphic örömmel adta hírül, Ghánába szoviet szakemberek érkeznek, hogy tanulmányozzák az elkezdett atomerőmű-éDÍtés folytatásának lehetőségét, Kwabeniben és Tarkwá- ban pedig az aranytisztítő üzem abbamaradt építésének felújítását. A Szovjetunió szakemberekkel segítette a panelgyár üzembe helyezését is. Az év eleién szoviet mezőgazdasági küldöttség járt Ghánában, amelyet AcheamDong államfő is fogadott. Szívből jövő köszönetét mondott a Szovjetuniónak az együttműködésért és azért a segítségért, amelyet Ghana mezőgazdaságának fellendítéséhez nyújtott és nyújt jelenleg is. JURIJ FONAREV „Szabadságkapu“ diadalív Accrában (Sebes Tibor felvételei) fr ; Mk 1 HARCA I I I I f 1 . ... ,. : ,' A NEMZETI OjjaszOletésErt
