Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-09-25 / 39. szám
ozsrn H at an voltak. A legidősebb 29 éves, a legfiatalabb, a csoport egyetlen nőtagja — Ludmila még nem töltötte be tizennyolcadik évét. A kábítószerekkel tizenöt éves korában ismerkedett meg. Háromszor volt az elmegyógyintézet lakója. Amikor először került összeütközésbe a törvénnyel, a bíróság mellőzte a büntetés kiszabását. A közmondás szerint más kárán tanul az okos. Ludmila már a saját kalandjaiból is levonhatta volna a tanulságot, de társainak befolyása erősebb volt; nem tudott megállni a lejtőn. Két és fél évvel ezelőtt társait a bíróság többszöri betörés, illetve a társadalmi vagyon fosztogatása, az ifjúság erkölcsi nevelésének veszélyeztetése, kábítószerek és mérgek előállítása vádjával több évi szabadságvesztésre ítélte, és pszichiátriai gyógykezelésüket is elrendelte. Szenvedélyük rabjai A prágai Egyetemi Kórház mellett működő, a kábítószerek élvezőit nyilvántartó rendelő főorvosa dr. Jaromír Rubes pszichiáter. Várótermében tarka társaság fogad: 20—22 éves fiúk és lányok, de vannak közöttük középkorú férfiak és nők is, olyanok, akikről az ember joggal feltételezhetné, hogy régen benőtt a fejük lágya. A fiatalok közös ismertetőjele az ápolatlan, hosszú haj, rongyos farmernadrág, piszkos viharkabáf, zárkózottság. Az egyik bozontos szakállú mereven tekint maga elé, semmi iránt sem mutat érdeklődést. Egy másik valamilyen folyóiratban lapozgat, de van, aki regényt olvas. Tehát nem ellensége a betűnek, és talán dolgozik is valahol — gondolom. Ha azonban az esti órákban találkoznék vele, messzire elkerülném. Akadnak viszont a váróteremben értelmes tekintetű, bizalmat keltő, tisztán és jól öltözött egyének is. Meg- tévelyedtek. Kérdés, megtalálják-e a visszafelé vezető utat. Itt ismerkedtem meg az említett galeri legfiatalabb tagjával, a csapzott hajú, gondterhelt arcú, zavaros tekintetű húszéves Ludmilával. Az idén márciusban töltötte le 18 hónapos börtönbüntetését. Azóta az egyik prágai üzem irodájában dolgozik. Munkaadói elégedettek vele. Szeretne megjavulni, meggyógyulni, de a cáillapítószerek nélkül állandó fejfájás, álmatlanság és fáradtság gyötri. — Ha úgy érzem, hogy nem bírom tovább, akkor — el ne áruljon, kérem — •egy két tűszúrással segítek magamon — mutat az alkarján látható sebhelyekre. Életük kockáztatásával Hogyan kezdődött? Az első lépésre a lány öt évvel •ezelőtt határozta el magát. Kíváncsiságból. Sokat hallott a hippikről, megirigyelte furcsa, számára akkor csábító életmódjukat. Tudni akarta, mi készteti a nyugati országok fiataljait a kábítószerek élvezetére. És mert rossz társaságba kerülni nálunk sem nehéz, különösen annak nem, akit mostohaapja kiűzött az otthonából, Ludmila csakhamar kétes emberek közé került. A mindenre elszánt gazemberek közt voltak a hírhedt repülőgéprablók, Micica kapitány gyilkosai is ... — Dúskáltunk a kábítószerekben, kedvem szerint válogathattam bennük — mondja. Egyre nélkülözhetetlenebbek lettek számára, s ezért beszerzésükben is segédkezett. Eleinte csak falazással, idővel azonban a betörésekben is tevékenyen részt vett. Élete első „hőstette“ annak az egészségügyi központnak a kirablása volt, amelyben az édesanyja nővérként dolgozott. Azután gyógyszertárakba és egy gyógyszerraktárba törtek be. Ludmila meglehetősen értelmes lány, azzal is tisztában van, hogy minden bűncselekmény megtorlásra vár. Ezért azon sem csodálkozott, amikor a törvény őrei letartóztatták. Csak az édesanyja sírt keservesen — sajnos, későn eszmélt rá vétkes mulasztására —, no meg a nagyapja, aki otthon nélkül maradt unokájával ma is megosztja tenyérnyi lakását. Mit mond a pszichiáter? Dr. Rubes főorvos szerint ma már a fővárosban több mint ezer a Ludmilához hasonló szerencsétlenek száma. Érthető tehát, hogy az orvosi váróteremben többnyire minden szék foglalt. Az azonos diagnózissal idejáró páciensek valamennyien a lejtőre jutottak. Hogyan feledkezhettek meg magukról ennyire? Néha- nyan még olyanok is köztük, akik az életben már megállták helyüket, akiknek rendes keresetük és családjuk van, tehát komoly, többnyire köztiszteletben álló emberek, meggondolatlanul rohannak a vesztükbe! Az orvos fejfájás, álmatlanság vagy fáradtság elleni porokat ír elő számukra. Ha rendszeresen szedik, szervezetük hamarosan megszokja, s ezért egyre nagyobb adagokra van szükségük az Idővel nélkülözhetetlenné vált szerekből, amelyeknek törvényellenes beszerzési módjától sem riadnak vissza. Külön fejezetet képeznek a rossz házasságokból származó, rendezetlen, zilált családi viszonyok közt élő fiatalok. A könnyelmű alkoholista szülők elhanyagolják gyermekeik nevelését, akik szenvednek emiatt. Elkeseredésüket rossz iskolai előmenetelük is tükrözi. Szeretnék, ha törődnének velük, ha valahol kitűnnének. Ezért csatlakoznak valamilyen galerihez, amelynek tagjai felkarolják őket. A kábítószerek élvezetével is megismerkednek, amelyeknek rabjai lesznek. Ezért vesznek részt a betörésekben és lopásokban, ami erkölcsi érzékük hiányában nem is esik nehezükre. Elvonókúra Dr. Rubes elmondja, hogy a kábítószerek élvezete — csakúgy mint az alkoholizmus — gyógyítható ugyan, az orvosok azonban nem minden esetben érnek el eredményt. A páciens erős akarata, szilárd elhatározása nélkül ugyanis a szakemberek minden fáradozása hiábavalónak bizonyul. önként, saját elhatározásukból — a tapasztalatok szerint csak kevesen fordulnak segítségért a pszichiáterhez. Aki ezt mégis megteszi, az többnyire valami rosszban sántikál, például azt reméli, hogy a kezelésből bizonyos előnyei lehetnek, például mentesül a tényleges katonai szolgálat alól. Aki megelégelte a felelőtlen életet, és valóban igyekszik megszabadulni káros szenvedélyétől, vagy akinek pszichiátriai gyógykezelését is elrendelte a bíróság, azt állandó felügyelet alatt tartjákj és többnyire járó betegként kezelik. A súlyosabb eseteket beutalják az elmegyógyintézetbe. Előfordul azonban, hogy a várt eredmény csak az egészségügyi és a közbiztonsági szervek együttes intézkedésével érhető el. T- Erre azért van szükség, hogy megakadályozzuk a kábítószerek élvezésének terjesztését — mondja a főorvos —, mert bár a szenvedély magában véve nem büntetendő, a Büntető törvénykönyvben felsorolt anyagok és szerek megőrzése, előállítása vagy a használatukra való felbujtás jogszabályokba ütköző cselekedet, tehát megtorlással jár. Ezzel ma már tisztában vannak a megtévelyedettek, és azt is tudják, hogy szenvedélyükkel feleslegesen kockáztatják egészségüket, életüket. Tény. hogy drága árat fizet az, aki nem bír ellenállni a kísértésnek, aki nem veszi tudomásul, hogy bár az orvosságok megfelelő adagolásban gvógvítanak, túlzott mennyiségben való használatuk megtámadja a központi idegrendszert, tehát végzetes következményekkel jár. # * # Míg nyugaton a munkanélküliség, a nyomor, az elkeseredés készteti az embereket meggondolatlan cselekedetekre, nálunk ez a kapitalista országokból hoz^ zánk került probléma néhány gyenge jellemű, divatnak hódoló egyén fegyelmezetlenségére vagy kíváncsiságára vezethető vissza. Szocialista társadalmunk jövő nemzedékünk védelmében erélyesen harcol e veszélyes jelenségek ellen. KARDOS MARTA IX. 25. ÜTJÄT A NAGY OKTOBER HATÄROZTA MEG „A fiatalok megvalósítják életcéljainkat...1 Korát meghazudtoló, fiatalos léptekkel haladt lefelé az ünnepi emelvény lépcsőin, miután az Internacionáléval véget ért a csehszlovák—szovjet-magyar országhatár mentén megrendezett baráti találkozó nagygyűlése. A 84 esztendős Mlchal Kralnak e'v- társ, pártunk érdemes alapító tagja hazank legidősebb nemzedékét képviselte ezen a nagyszerű ünnepségen. Egy szovjet kislány szaladt hozzá, és egy csokor virágot nyújtott át: „Krajhák elvtárs, fogadja tőlem szeretetem és tiszteletem jeléül . ..“ A meghatódott veterán barázdált arcán örömkönnyek peregtek, magához ölelte a kislányt, majd megkérdezte tőle, hogy hívják. — Natasa Vaszilievna — — csicseregte a kis szöszke lány. — Uzsgorodi vagyok. Figyelemmel hallgattam a csehszlovák veteránok nevében elmondott üdvözlő beszedet, szép volt. De hol tanult meg Mihail Mihajlovics ilyen jól oroszul? — A Nagy Október indított utamra engem is. az orosz néptől, a forradalmároktól sok mindent, a nyelvet is megtanultam. Köszönöm a virágot, tanulj szorgalmasan, mert a jövő a tiétek. Még egy őszinte ölelés, és Krajúák elvtárs néhány léoés után már régi harcostársait üdvözölte. — Hogy élsz, Anton Grigor-, jevics, hogy szolgál az egészséged? Hát te, Ferik Miska, úgy hallottam, még dolgozol ... Én is élek, 'itt vagyok veletek, s ennek nagyon örülök — lelkendezett Krajnák elvtárs. Elég sokáig eltartott, míg a három jóbarát, harcostárs kibeszélgette magát. Három pionír szegődött hozzájuk. Krajnák elvtárs — őt keresték — mint mindig, most is készségesen válaszolt a kislányok kérdéseire, közben bemutatta társait. — Ez itt Anton Grigorjevics Serstyuk elvtárs, Kárpátontúlról érkezett. A nehéz években, illegalitásban sokat dolgoztunk együtt. Másik társam, Michal Ferik elvtárs Csörgőről (Cer- hov), velem harcolt a Magyar Tanácsköztársaság és a Szlovák Tanácsköztársaság idején. Melegen tűzött a nap. Anton Grigorjevics javaslatára, aki néhány perc múlva három nagy adag fagylalttal a kezében tért vissza, egy lombos koronájú fa alá ültok. A kislányok — akik közben Krai- ííák elvtárs életútjával ismerkedtek — illedelmesen megköszönték az ajándékot. Megtudták, hogy Krainák elvtárs 1912 óta részt vett a munkás- mozgalomban. 1919-ben Budapesten dolgozott, itt lépett be a Magyar Kommunista Pártba, innen vonult be a Magvar Tanácsköztársaság vörös katonájaként. A harcokban megsebesült. Miután felépült, visszatért Koímarokra. ahol az 'fiúság körében tevékenykedett, s marxista köröket szervezett. Alapító tagja volt a CSKPnak, később az SZLKP illegális területi bizottságának tagjaként dolgozott Kelet-Szlová- kiában. 1943-ban négy évre elítélték, a börtönből az SZNF idején szabadult. A felszabadulást követően különböző párttisztségeket viselt. Érdemeinek elismerése fejében a Köztársasági Érdemrenddel és Munkaérdemrenddel tüntették ki. — Ma, amikor a Nagy Októberre emlékezünk — folytatta Krajnák elvtárs — a büszkeség érzésével gondolok nemzedékem hősiességére. Megértettük Október eszméjét, és aktívan bekapcsolódtunk munkásosztályunk forradalmi harcába. Nagyon boldog vagyok, hogy a marxizmus—le- ninizmus eszméje, amelyért a mi nemzedékünk forradalmárai harcoltak, a Nagy Október, valamint a szocialista forradalmak győzelme után, új tartalommal töltődött meg. Mi, a legidősebb nemzedék kommunistái abban a meggyőződésben élünk, hogy a mai nemzedék megvalósítja a mi életcéljainkat. Büszkék vagyunk arra, hogy a szocialista országoknak, az Októberi eszme hű megvalósítóinak családjába tartozunk. Ezt az utat válasszátok, ezen haladjatok ti is, gyermekeim. Ha ezt teszitek, akkor mi sem éltünk és dolgoztunk feleslegesen, s ti boldog emberek lesztek. Meghatódottan, köszönetét mondva a beszélgetésért, távoztak a legifjabb nemzedék képviselői azoktól, akik az elsők között kezdték érvényesíteni a Nagy Október eszméit. KULIK GELLERT Michal Krajnák elvtárs (középen) régi harcostársak és új barátok körében (J. Ohofrej felvétele) Dr. Jaromír Rubes főorvos (Srbová Drahomíra felvétele)
