Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-09-25 / 39. szám
ÚJ szú MÉ GIS ELKÉSZÜLT A jó együttműködés legyőzi az akadályokat# Négy hónap csúszás — egy hónap határidő-rövidítés A daruláb Kiemelése és szerelése. A kép jobb oldalán Tömösközi György építésvezető, a bal oldalon szemben Horváth Zoltán brigádvezető A vízi úton történő teherszállítás előnyei ősidőktől fogva közismertek. De mindenképpen kell hozzá kikötő is. A Párkányi (Stúrovo) Papírgyár termékeinek jelentős részét is vízi úton szállítják majd a közeljövőben, ha elkészül a kikötő, amely persze elképzelhetetlen daru nélkül. Egészen pontos szakkifejezéssel élve: kikötői bakdaru nélkül. Ennek szerelését a KGST-együttműködés keretében a budapesti GANZ-MÁVAG Acél- szerkezeti Gyár szakemberei végzik, vagy még pontosabban, mire ez az írás megjelenik: végezték. Az olvasót vagy a kívülállót ritkán érdeklik a részletek. Azt a szerződések tartalmazzák. Hogy az alábbiakban mégis utalunk a szerződésre, az Pál- Fejes István mérnöknek és Hegedős Dénesnek, a Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyár beruházási osztálya dolgozóinak köszönhető. Ök hívták föl a figyelmemet a darura, mondván: Nem akármilyen daruról van szó! A szerződést 1976. július elsején írták alá. A „Szerelési idő“ alcím alatt található szövegből szó szerint idézzük: „Az eladó a bakdaru szerelését 1976. december 1-én megkezdi, és azt az ütemterv szerint legkésőbb 1977. október 31-ig befejezi. E szerelési idő megtartása érdekében a vevő 1976. december 1-re a szerelés helyét a jelen szerződés értelmében szerelésre kész állapotban biztosítja.“ A 90 000 rubel értékű, 10 tonna teherbírású, 24 méter fesztávolságú acélváz acélszerkezetének szerelését a szerződést aláíró másik fél, a GANZ- MÁVAG Acélszerkezeti Gyár szerelőbrigádjainak kellett elvégezniük. Nem mellékes tényező, hogy a szerződés értelmében a szerelési szolgáltatás nem tartalmazta a darupálya alapozásának elkészítését, a szereléshez szükséges emelődaruk biztosítását, az állványozást stb. Ez a papírgyárra tartozott. Nem mellékes, mert... és még egy mondat a szerződésből: „A kivitelező az említett szerelési időt csak abban az esetben tudja szavatolni, ha a vevő elvállalt teljesítési kötelezettségeinek a kikötött időpontban eleget tesz.“ És ez a bökkenő. Ugyanis csúszott... Mármint az alapozás helyén a talaj a Duna felé. így aztán „csúszott“ az alapozás is. Négy hónappal... A szerződésben elfogadott határidő tehát a munkakezdést illetően 4 hónappal eltolódott. Logikus, hogy a 11 hónapra tervezett megvalósítás időpontja is 4 hónappal kitolódik. Nem október 31-én adják át a darut, hanem csak a jövő év február végén, vagy március első napjaiban . . . Mondaná a kívülálló, mert hát, ugye, ez a matematika. Csakhogy létezik akarat, odaadás, felelősségtudat is. „Csúszott“ tehát a munkakezdés. 1976. december elseje helyett ez év áprilisában vonulhattak csak fel a GANZ-MÁVAG szakemberei. Elsőként a lakatosbrigád, vagy ahogy a hivatalos elnevezés szól: az acél- szerkezeti szerelőbrigád. És „jött“ Horváth Zoltán brigádvezető. Mégpedig egy javaslattal... Ha törik, ha szakad, a darut szeptember 30-ig átadják. A javaslatot elfogadták. Hogy nyoma is maradjon, szocialista szerződést készítettek belőle, ki is nyomtatták, Aztán munkához láttak ... A GANZ-MÁVAG Acélszerkezeti Gyár részéről Tömösközi György a külső szerelési osztály építésvezetője volt a mindenes: — Amikor tavaly ősszel itt jártam, nem lelkesedtem túlságosan — mondotta. Ez is jól kezdődik! Lőttek a határidőnek ... Aztán kijöttünk az emberekkel, körülnéztünk. Sokat nem beszéltek, az igaz. Dolgozni kezdtek. Ahogy múlt az idő, úgy jött meg az emberek kedve. Mert ment a munka. Szerencsére az időjárás is kedvező volt. — Mikor dolgoztak, pontosabban, mikortól meddig? — Amikor lehetett. Kora reggeltől késő estig, néha éjjel is. Persze túlzás lenne azt állítani, hogy minden érdem a miénk, jó együttműködés nélkül nem sokra mentünk volna. Először is minden feltételt megkaptunk a papírgyár részéről. Értem ezen elsősorban a szolgáltatásokat. A papírgyárban a beruházási osztályon is mindig megegyeztünk. Igaz, hogy néha vitatkoztunk is, de ilyen az élet. Végül is egyet akartunk. Azt sem szabad elhallgatni, hogy a szerződésben foglaltakat, a kényszerű csúszástól eltekintve, teljesítették. Itt voltak a Slov- naft szakemberei a darukkal. A főtartó beemelésekor Peter Matek vezetésével egy 100 tonnás daruval dolgoztunk, szinte óraműpontossággal. A terhelés nélküli üresjárati próbák, majd a terhelési próbák határidőben folytak. Pillanatnyilag az üzemi próbáknál tartunk. Ez egyébként a szerződés szerint 100 óra lehet és maximálisan 3 hétig tarthat. Egyéves garanciát vállalunk. Az egész kivitelezés időtartama alatt itteni szakemberek is dolgoztad velünk, hogy kisebb meghibásodás esetén ne kelljen leállni és egy csavar miatt Pestre szaladgálni. Most már egyenesben vagyunk, jöhet az átadás—átvétel .. Mechura László műszaki ellenőr tömören így foglalta ösz- sze a történteket: — Férfimunka volt __! MÉS ZÁROS JÁNOS §r A főtartó beemelése IX. 25. A csehszlovák gépipar szerepe az atomenergetikai berendezések gyártásában A 19. brnói nemzetközi gépipari vásáron a szovjet Atom- anergoexport és a Skodaexport közösen mutatta be a szocialista államokban épülő WER 440-es atomerőművek egyes tartozékait. A mellékelt felvétel előterében a Vítkovicei Klement Gottwald Vas- és Gépgyár terméke, az atomerőmű elsődleges, primer körének egyik eleme, egy ausztenitizált, titánnal ötvözött, krómnikkeles acélból készített csodarab látható, melynek belső átmérője 500 mm, falának vastagsága 37 mm, súlya pedig 1980 kg. E különleges acélból gyártott csőnek nagy az ellenálló képessége a kristályok közötti korrózióval szemben. A háttérben a tlmacei Szlovák Energetikai Gépgyárban készített SPP-220 M jelzésű előmelegített gőzszeparátor látható. Az atomerőműveknek ezt a fontos részegységét szovjet dokumentáció alapján gyártják. A gőzszeparátor feladata az, hogy a gőzturbina nagy nyomású része után szárítsa és hevítse a gőzt. A szeparátor 16 részből áll, amelyek a paláston belül körben helyezkednek el, s a palást egy 1200 mm átmérőjű kivezető nyílásban végződik. A vásáron bemutatott exponátumok meggyőzően bizonyították, hogy a csehszlovák kohászat és gépipar kimagasló eredményeket ért el az atomenergetikai részegységek gyártásában, s nagy szerepe lesz abban, hogy a KGST-országok atomerőműveinek együttes teljesítménye 1980-ban elérje a 30 000 megawattot. Á KGST-tagállamok atomenergetikai programjának megvalósításában jelentős feladatok hárulnak a csehszlovák kohászatra és gépiparra. Közismert, hogy az atomenergia békés, termelési célokra, főleg áramfejlesztésre való felhasználása csak úgy lehet környezeti szempontból is biztonságos, veszélymentes, ha a berendezéseket a szigorú követelményeknek megfelelő különleges anyagokból gyártják, s előzetes minőségi, műszaki ellenőrzésnek vetik alá. Az ilyen igényes anyagok, s a belőlük készített berendezések gyártását csak az iparilag legfejlettebb országok vállalhatják. Csehszlovákiában a Szovjetunió atomenergetikai iparának kutatóintézeteivel és vállalataival együttműködve több kohászati és nehézgépipari vállalat vesz részt az atomenergetikai program megvalósításában. Ezek között szerepel a több mint 70 éve energetikai berendezéseket gyártó Skoda Plzen szakágazati vállalat, a már említett Vítkovicei KG Vas- és Gépgyár, a tlmacei Szlovák Energetikai Gépgyár, az I. Brnói Klement Gottwald Gépgyár, a Sigma termelési-gazdasági egység, a Modranyi Gépgyár és számos további vállalat. Az atomerőműví berendezések gyártása teljesen új és perspektív termelési irányzatot jelent a csehszlovák gépipar számára. Az olyan központi egységek gyártásához, amilyen a reaktor 300 tonnás, 14 méter magas, 3,8 méter átmérőjű palástja, új beruházásokra volt szükség. A Skoda Plzefi szakágazati vállalatban például egy 260 m hosszú, 85 m széles és 30 m magas csarnok épül. Hasonló beruházások valósulnak meg a további vállalatokban. M. M.
