Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-09-25 / 39. szám
A proletár nemzetköziség korunk nagy ereje NOSZF „A nemzetközi kommunista mozgalom a proletár internacionalizmus eszméjével született, s annak erejével nőtt naggyá“ — jelentette ki a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXV. kongresszusán több felszólaló. 1836-ban, Párizsban alakult meg a munkások első nemzetközi szervezete, az Igazak Szövetsége. 1847-ben Marx Károly és Engels Frigyes is tagja lett ennek a szövetségnek, s egy év múlva megírták a nevezetes Kommunista Kiáltványt. A szövetség osztály nélküli jelszavát (Minden ember testvér!) forradalmi felhívás váltotta fel: „Világ proletárjai, egyesüljetek!“ A szövetség új elnevezést is kapott: Kommunisták Szövetsége. Ez volt a proletár internacionalizmus ifjúkora. Azóta sok idő eltelt, a világ történelmi jelentőségű változások tanúja lett. Mélységesen törvényszerű az a tény, hogy a Szovjetunió kommunistáinak XXV. kongresszusán majd minden küldött és vendég hangsúlyozta felszólalásában a proletár nemzetköziség elvéhez való hűséget. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy természetszerűen növekszik a proletár internacionalizmus jelentősége a szocialista országok összeforrottságának erősítése, népeik haladása, valamint a békéért és az enyhülésért vívott harc során megvalósított együttműködésük elmélyítése szempontjából. Azzal magyarázható továbbá, hogy az internacionalizmus a kommunista világmozgalom egységének alapja. E tény ösz- szefügg azzal, hogy az internacionalizmus a világbéke megszilárdításának hatalmas ereje: és végül azzal, hogy az utóbbi időben a proletár internacionalizmus ellen a reakció dühödt ideológiai támadásokat folytat. Mi, szovjet kommunisták, hangsúlyozta Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, minden marxista—leninista szent kötelességének tartjuk a proletár internacionalizmus védelmét. A SZOLIDARITÁS EREJE A szocialista közösség tényleges eredményei különösen jól láthatók a kapitalista világ mai súlyos válságának fényében. 1971 és 1975 között a szocialista államok társadalmi összterméke 36 százalékkal, ipari termelése 52 százalékkal növekedett, ezzel szemben a fejlett kapitalista országok megfelelő adatai csak 12,8, illetve 9,5 százalékot mutatnak. Világszerte nagy elismeréssel fogadták a szocializmus békeoffenzíváját, amely fordulatot hozott a rakéta-atomkatasztrófával terhes hidegháborútól az enyhülés felé, megnyitva a tartós világbéke távlatait. A '-zoriaif'ta országok töretlen és dinamikus fejlődése lehetetlen lenne e ’• '■ ' uí tagoknak szilárd egysége nélkül, amely a barátságon, a kölcsönös baráti segítségnyújtáson, a sokoldalú együttműködésen, a szocialista vívmányok közös védelmén alapul. Azokon az elveken, amelyek áthatják a szocialista közösség országainak minden kölcsönös kapcsolatát. Ez az egység a nemzetközi proletár- szolidaritás legmagasabb formája: a szocialista internacionalizmus. A szocialista országok világméretű megerő- södési folyamatának ez a fő mozgató ereje. Az SZKP XXV. kongresszusán elhangzott beszámolójában Leonyid Brezsnyev a többi között megállapította: ,,A szocialista országok egymáshoz való fokozatos közeledésének ez a folyamata ma egész határozottan, törvényszerűségként nyilvánul meg.“ Megmutatkozik ez a folyamat a szocialista gazdasági integrációban, amely biztosítja a nemzetközi munka- megosztás lehető legkedvezőbb fejlődését a KGST keretein belül. A testvéri országok erőfeszítéseinek egyesítése eredményeként létrejönnek gazdasági potenciáljuk gyors és folytonos növekedésének előfeltételei. Az 1976—1980-as évekre első ízben dolgozták ki a sokoldalú gazdasági integráció terveit, amelyeket összehangoltak a nemzeti feladatokkal. Ez újabb lehetőségeket teremt a tudományos-technikai forradalom további kibontakozásához országainkban. Megnyilvánul a közeledés a Varsói Szerződés védelmi szervezetének az erősödésében, amely biztosan oltalmazza a szocializmus vívmányait, féken tartja az imperializmus agresszív törekvéseit, minden nép nemzeti függetlenségének és biztonságának az ügyét szolgálja. A közeledés testesül meg a szocialista országok nemzetközi tevékenységének összehangolásában is. A szocialista országok e tervszerű politikája eredményeképpen a hetvenes években tovább változtak a nemzetközi erőviszonyok, a szocializmus javára. Ez a politika segítette Vietnam, Laosz és Kambodzsa hazafiainak győzelmét, mozdította elő a Kuba elleni imperialista blokád összeomlását, a portugál gyarmatok népeinek felszabadulását. S hathatósan támogatta a fejlődő országokat a neokolonializmus és a monopóliumok diktátuma elleni harcokban. A testvéri országok szoros együttműködésének, mindezeknek a sikereknek legfőbb alapja, éltető eleme és irányító, szervező ereje — a szocialista országok kommunista pártjainak megbonthatatlan harci szövetsége, világnézetük, céljaik, akaratuk egysége. Hazld jegyezzük meg, hogy a szocialista világrendszer nem ideiglenes csoportosulás, nem katonai-politikai tömb, ahogy olykor a burzsoá propagandisták nevezik. A szocialista világ- rendszer minőségileg új lépcsőfok az emberi társadalom fejlődésében, olyan lépcsőfok, amely természetesen és törvényszerűen alakult ki az előző társadalmi fejlődés eredményeként. Ugyanakkor a szocialista világrend- szer a fejlődés adott fokán több szuverén, független szocialista államból áll, s ezek mindegyike saját nemzeti gazdasággal rendelkezik, amely önálló alkotórésze a kialakuló egységes szocialista világgazdaságnak. A szocialista közösség — közös célok érdekében együttműködő egyenlő és szuverén országok szövetsége. Kipróbált közös fegyverük a szocialista internacionalizmus, amely arra irányul, hogy megvalósuljon a dolgozók célja: a társadalmi igazságosság, az elnyomott népek célja: a nemzeti fel- szabadulás, az egész emberiség célja: a szilárd béke. NEMZETKÖZI ES NEMZETI A proletár nemzetköziséghez való hűség mindig elengedhetetlen előfeltétele volt és marad a kommunista világmozgalom fejlődésének, összefor- rottsága erősödésének és befolyása növekedésének. Az internacionalizmus reálisan hozzájárul ahhoz, hogy az egész világ kommunistái hatalmas erővé váljanak, biztosítja az eszmei-politikai álláspontjuk szilárdságát a nemzetközi imperializmussal vívott harcban. Nem meglepő tehát, hogy az internacionalizmus elleni harc az antikom- munizmus stratégiájának fő iránya lett. Ezt bizonyítja az utóbbi időben indított nemzetközi antikommunista kampány, amely egyesíti a proletár szolidaritás legkülönbözőbb politikai színezetű ellenségeit. önmagukban véve propagandafogásaik nem újak. Ugyanazok, amelyeket már a hidegháború idején elcsépeltek, frázisok „Moszkva kezéről", arról, hogy az SZKP megpróbálja „ráerőszakolni akaratát" más kommunista pártokra és így tovább. Legfeljebb az az új ebben, hogy az ^ntikommunisták megkísérlik összekötni ezeket a frázisokat azoknak a változásoknak a nacionalista szellemű értelmezésével, amelyek az enyhülés körülményei között a kapitalista országok kommunistái osztályharcában végbemennek. Napjainkban jelentősen nőtt a kommunista pártok tömegbefolyása, fokozódott szerepük nemzetük életében. Néhány országban gyakorlati közelségbe kerül a kommunisták kormányban való részvételének lehetősége. Mindez természetesen növeli a kommunista pártok nemzeti felelősségét, rendkívül időszerűvé teszi azt a kérdést, hogyan alkalmazzák a tudományos szocializmus általános elveit országuk nemzeti sajátosságaira. A kommunisták előtt az a feladat áll, hogy tevékenységükben összekapcsolják a nemzetközi és a nemzeti mozzanatot, mégpedig a marxizmus— leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján, összhangban a harc megváltozott feltételeivel és új lehetőségeivel. A kommunisták egész tevékenységükben a forradalom fejlődésének, a szocializmus és a kommunizmus építésének általános törvény- szerűségeiből indulnak ki. Ebben az irányban folynak a marxista—leninista pártok útkeresései. Másképpen tüntetik fel a dolgot az antikommunisták és a nacionalista opportunisták. A kommunista pártok mai politikájának lényegét meghamisítva azt állítják, hogy a kommunisták nemzeti autarkiára törekszenek, elver tik a proletár internacionalizmust mint „elavult előítéletet", megpróbálják szembeállítani a kapitalista országok kommunista pártjait a szocialista közösség kommunista pártjaival, különösen az SZKP-val. Az antikommunistáknak és a szovjetelleneseknek azonban nem sikerült — és nem is sikerül — elszakítaniuk a kommunistákat a proletár nemzetköziségtől, a Szovjetunióval és az egész szocialista közösséggel való szolidaritástól. A kommunisták erélyesen leleplezik a szovjetellenes propaganda koholmányait, amelyeket az SZKP-nak és a Szovjetuniónak a forradalmi világmozgalomban betöltött szerepéről terjeszt. Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára például az 11 Messaggero című újságnak adott interjújában kijelentette: „A Szovjetunió soha a legcsekélyebb mértékben sem próbálta meghagyni nekünk, mit kell és mint nem kell tennünk. Nemcsak a mi olaszországi tevékenységünkkel kapcsolatban, de abban sem, ami a nemzetközi munkás- mozgalomban való nemzetközi tevékenységünket és részvételünket illeti." NEMZETKÖZISÉG ÉS EGYMÁS MELLETT ÉLÉS Éles ideológiai harc folyik napjainkban a proletár nemzetköziség és a békés egymás mellett élés, az osztályharc és az enyhülés viszonyának kérdése körül is. Egyes burzsoá ideológusok és politikusok szerint a békés egymás mellett élés összeférhetetlen azzal, hogy a Szovjetunió és más szocialista országok szolidárisak a népeknek a szabadságért és a haladásért vívott harcával. Különféle „ultra- baloldaliak" viszont azt bizonygatják, hogy az enyhülés az „imperializmussal való megbékélés" útja, lemondás a proletár internacionalizmusról. Világos, érvekkel alátámasztott választ adott erre Leonyid Brezsnyev az SZKP XXV. kongresszusán. A békés egymás mellett élés — hangsúlyozta — az államközi kapcsolatokra vonatkozik, a háború és az erőszak kiiktatását jelenti. Az enyhülés semmiképpen sem hatálytalaníthatja vagy változtathatja meg az osztályharc törvényeit. Senki sem számíthat arra, hogy a kommunisták az enyhülés körülményei között beletörődnek a kizsákmányolásba, vagy hogy a monopolisták a forradalom híveivé szegődnek. A proletár internacionalizmus nemhogy nem ellentétes a békéért és a békés egymás mellett élésért vívott harccal, hanem feltételezi ezt a harcot. Minél szilárdabb a nemzetközi proletár szolidaritás, annál inkább erősödik a béke ügye. A proletár nemzetköziségnek és a béke ügyének dialék- tikus egységét zseniálisan előre látta Marx, amikor teljes határozottsággal írta: a különböző országok munkás- osztályának összefogása végeredményben lehetetlenné teszi majd a háborúkat a népek között. L. KOVALENKO professzor, a filozófiai tudományok doktora (APN) IX. 25. iQ „A Nagy Október győzelmes eszméinek hatására a világ térképét teljesen átformáló, mélyreható forradalmi változások történN tek. Létrejött és megszilárdult a szocialista világközösség, a nemzetközi forradalmi mozgalom legnagyobb vívmánya. A szocializC/3 mus átvette a történelmi kezdeményezést, és az eddig kizsákmányolt és elnyomott embereknek megmutatta a szabadsághoz és a boldogsághoz vezető utat. A Nagy Október korszakunkban a társadalmi haladást meghatározó minden felszabadító gondolat, min- ite den forradalmi és demokratikus mozgalom és erő forrása." (Részlet a CSKP Központi Bizottságának a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából hozott határo- zatából.)
