Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-09-18 / 38. szám
„AZ EMBER JÜLETEEBIflZ IMBIB NEUEBIN" ÉLETSZÍNVONAL A SZOVJETUNIÓBAN ||. A szovjet emberek — más országok lakosságához képest — jövedelmük kisebb részét költik lakásépítésre és fenntartásra, és nagyobb hányadát realizálják a vásárlásokban. Mint A. N. Koszigin a XXV. kongresszuson elhangzott beszámolójában elmondotta: a kiskereskedelmi áruforgalom az 1971—1975-ös években 36 százalékkal növekedett. Gyorsabban nőtt a hús, a húskészítmények, a tojás és más termékek értékesítése, hatalmas mennyiségben adtak el bútort, televíziót, rádiót, varrógépet, mosógépet, hűtőgépet, órát és más tartós fogyasztási cikkeket. A lakosság 1975-ben csaknem egymillió személygépkocsit vásárolt, hétszer any- nyit, mint 1970-ben. A szovjet emberek táplálkozását jellemző fő adat: az egy főre jutó kalóriafogyasztás meghaladja a napi 3200-at. Az elmúlt tíz év alatt az egy főre jutó évi húsfogyasztás 17, a tej- fogyasztás 64, a gyümölcsé 9, a főzeléké, zöldségeké 15 kilogrammal, a tojásfogyasztás 91 darabbal növekedett. Ugyanakkor a lakosság ellátásában mutatkoztak bizonyos átmeneti nehézségek is. „A rossz termésű évek megakadályoztak bennünket, hogy egyes élelmiszerfajták és mezőgazda- sági alapanyagból készülő közszükségleti iparcikkek termelésében elérjük a tervezett szintet“ — mutatott rá a Kommunyiszt hasábjain közzétett tanulmányában Kirill Mazurov, a SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács első elnökhelyettese. Az egy-két évtizeddel ezelőtt még ritkának számító tartós fogyasztási cikkek — mint az alábbi táblázat is mutatja — viszonylag rövid idő alatt teljesen megszokottakká váltak. 100 családra jutó mennyiség: 1960 1970 1976 Televízió 8 51 76 Világvevő rádió 46 72 81 Hűtőgép 4 32 67 Mosógép 4 52 67 A szovjet lakosság áruval való ellátásában a párt és a kormányzati szervek nagy jelentőséget tulajdonítanak az A- és a B-szektor fejlesztési üteme arányos megválasztásának, a B-szek- torral kapcsolatos korábbi szemlélet következetes leküzdésének. L. 1. Brezsnyev így beszélt erről az SZKP XXV. kongresszusán: „A dolgozók jólétének fokozása elengedhetetlenül megköveteli, hogy a lakosság igényeit a különféle árukra és szolgáltatásokra teljesebben kielégítsék. A pénzjövedelmek növekedése ugyanis önmagában még nem hozza magával az életszínvonal valóságos emelkedését. Ráadásul egyes árucikkek hiánya, a szolgáltatások mennyiségi korlátozottsága csökkenti a munka anyagi ösztönzésének lehetőségeit. Éppen ezért a párt a mező- gazdaság gyors ütemű fellendítésével együtt rendkívül jelentősnek tartja az úgynevezett B-szektorba tartozó iparágak fejlesztését. Ha ezeknek az ágazatoknak a fejlődését hagyományos, a múltban elfogadott mértékkel mérjük, akkor teljes joggal beszélhetünk jelentős sikerekről ... Ennek ellenére a Központi Bizottság azon a véleményen van, hogy a B-szektor ágazatainak helyzete nem elégíthet ki bennünket... Még most sem tanultuk meg, hogy a nehézipar fejlesztésének gyors ütemével egyidejűleg fokozzuk a B-szektor, vagyis a szolgáltatások fejlesztését... még távolról sem mindenki küzdötte le teljesen azt a szemléletet, amely a közszükségleti cikkek termelését másodlagosnak, kevésbé jelentősnek tartja. A pártnak nincs szándékában eltérni elfogadott irányvonalától. A B- szektor ágazataiban előirányzott tervfeladatokat minimális feladatoknak tekintjük. Az évi tervek teljesítése során biztosítanunk kell ezeknek az ágazatoknak a gyors növekedését.“ A szovjet népgazdaság 1976—1980 évi fejlesztésének fő irányai az árudését irányozzák elő. A dokumentum hangsúlyozza: el kell érni, hogy élelmiszerekből és iparcikkekből jobban kielégítsék a lakosság fizetőképes keresletét és különösen gyorsan kell javítani a lakosság tartós fogyasztási cikkekkel való ellátását. Ez utóbbi irányba ható konkrét intézkedés az SZKP Központi Bizottsága és a Minisztertanács 1977. január 6-án közzétett határozata, amely a tömegfogyasztási cikkek gyártásának fejlesztéséről és a minőségük javítása érdekében teendő lépésekről intézkedik. E cikkek gyártásának a tizedik ötéves terv végéig 1,7-szeresére kell növekednie. A dokumentum a többi között konrétan megemlíti a televíziókészüléket, órát, bútort, kerékpárt, motorkerékpárt, fényképezőgépet, egyes ruházati cikkeket, köztük a szovjet fiatalok körében is népszerű farmerszövetet. A párt- és a kormányhatározat különösen nagy figyelmet szentel a minőségi és a korszerűségi mutatóknak. Külön intézkedik például olyan termékek sorozatgyártásának megindításáról, illetve gyártásuk megsokszorozásáról, mint az automata mosógépek, univerzális konyhai kisgépek, hőszabályozó vasalók, kazettás sztereo- magnetofonok, képmagnetofonok, zsebszámítógépek, filmfelvevő vario- objektívek, 67 cm-es képernyő-átmérőjű színes, továbbá hordozható televíziókészülékek, kvarcórák, stb. A árualap mennyiségének és választékának növelésével együtt nagy figyelmet fordítanak a Szovjetunióban egy másik, korábbi „szűk keresztmetszet“ — a kereskedelem — gyors ütemű fejlesztésére és korszerűsítésére is. Az önkiszolgáló áruházak, osztályok és üzletek száma meghaladja a 250 ezret, arányuk az egész áruforgalomban ma több mint 55 százalék. Fejlesztik a vásárlók idejét kímélő más formákat is: az előrendelést, a katalógusos házhoz küldést, növelik a kereskedelmi automaták számát. A jelenlegi ötéves tervben számottevően javítják a kereskedelmi hálózat ellátottságát elektronikus mérlegekkel, pénztárgépekkel, számítótechnikával, hűtőtérrel, csomagolóanyagokkal, hű- tőrakteres gépkocsikkal stb. Mindez szintén csaknem közvetlenül a lakosság kényelmét, javát szolgálja. 1977 júliusában az SZKP Központi Bizottsága és a Minisztertanács újabb határozatot hozott „A kereskedelem továbbfejlesztésére irányuló intézkedésekről“ címmel. A párt dokumentumaiban, az életszínvonal emelésével foglalkozó beszédekben, tanulmányokban gyakran visszatérő téma a szolgáltatások fejlesztése is. Az elmúlt tizenöt esztendő alatt a lakosságnak nyújtott szolgáltatások volumene évi átlagban 13 százalékkal, összesen több mint a hatszorosára nőtt. Az ellátottság tekintetében azonban meglehetősén nagy még a különbség az egyes köztársaságok, városok, illetve általában a város és a falu között. Annak ellenére, hogy falun az elmúlt másfél évtizedben átlagosan évi 20 százalékkal nőtt a szolgáltatások volumene, még mindig nem érték utói a városok színvonalát. Éppen ezért a fejlesztési ütem aránya továbbra is hasonló marad. A fejlesztés iránya kettős. Egyrészt a városokban és a járási központokban építenek komplex szolgáltató házakat, amelyekben nagy teljesítményű, korszerű gépek segítségével növelhetik a termelés koncentrációját és szakosodását, másrészt a falvakban, az üzemekben, a kolhozokban és szovhozokban növelni kívánják a felvevőhelyek számát. Az életszínvonal emelésében — a bérek s velük együtt az értük vásárolható áruk, szolgáltatások mennyiségének növelése mellett — jelentős szerepe van a társadalmi fogyasztási alapok — a „borítékon kívüli“ juttatások — gyarapodásának. A szovjet lakosság ezekből az alapokból kapja az anyagi javak és szolgáltatások teljes volumenének csaknem az egyhar- madát. Ezek a juttatások kiegészítik a munka szerinti elosztás elvén alapuló jövedelmeket, s ily módon az állam szociálpolitikájának fontos eszközét képezik. A társadalmi fogyasztási alapok volumene a kilencedik ötéves terv idején 1,4-szeresére növekedett és elérte a 89 milliárd rubelt.. (A munkások és alkalmazottak már említett 1975-ös 146 rubeles havi átlagbére a társadalmi fogyasztási alapokból származó plusz juttatásokkal együtt — tehát a tényleges teljes jövedelem — 198 rubel volt.) 1980-ra a népgazdasági tervtörvény 115 milliárd rubelre, rendeli növelni a társadalmi alapokból történő juttatások és kedvezmények összértékét. .Ezekből az alapokból kívánják a többi között meggyorsítani a gyermekintézmények építését. (Ez idő szerint a Szovjetunióban minden harmadik, a városokban minden második gyermek látogatja az óvodákat vagy bölcsődéket. A szülök egyébként a tényleges költségeknek átlagosan csak mintegy az egyötödét fizetik gyermekeik után.) Az Acsiszajszki Vasmű melegháza 3000 négyzetméteres területet foglal el. Ebből a melegházból az üzem kórháza, óvodái és szanatóriumai számára az egész év folyamán friss uborkát és paradicsomot szállítanak. Felvételünkön a melegház egyik dolgozója, Szajindzsamal Abdikulova (Az APN felvétele) Az elmúlt tervidőszakban számos nyugdíjas-kategória havi pénzbeli juttatását emelték fel, jelentős mértékben az idős kolhozistákét. A munká sok és alkalmazottak minimális nyugdíja 50, a kolhozistáké csaknem 70 százalékkal lett több. A Szovjetunióban egyébként a nyugdíjasok száma meghaladja a 45 milliót, ezeknek mintegy 60 százaléka öregségi nyugdíjat élvez. (A nyugdíjkorhatár a férfiaknál 60, a nőknél 55 év; a bányászok, a kohászok, a szövőmunkások, a vegyipari dolgozók és számos más kategória számára öt-tíz évvel leszállították.) A nyugdíjakat — a társadalombiztosítás más ágaihoz hasonlóan — teljességgel az állami költségvetésből fizetik: a Szovjetunióban senki sem fizet hozzájárulást a nyugdíjalaphoz. A társadalmi alapokból fizetik a szakközépiskolai, főiskolai és egyetemi ösztöndíjakat is, amelyeknek összege az elmúlt ötéves tervben ugyancsak jelentősen emelkedett: az egyetemistáké a negyedével, a technikumi hallgatóké a felével lett több. A nyugdíjak, az ösztöndíjak és a segélyek növelése a kilencedik ötéves terv idején összesen 30 millió személyt érintett. Akárcsak a nyugdíjak esetében, a szovjet dolgozók a táppénzhez sem fizetnek semmiféle hozzájárulást. Nyolc évnél hosszabb munkaviszony esetén a dolgozó a havi átlagkeresetének megfelelő táppénzben részesül. A szovjet egészségügyi ellátás fontos és sokatmondó adata: a 10 000 lakosra jutó orvosok számát tekintve (32) a Szovjetunió az első helyen áll a világon. A dolgozók egészségének megóvását, a szabad idő növelését, kulturáltabb kihasználásának lehetőségét szolgálja a szovjet dolgozók munkaidejének tervszerű, következetes csökkentése is. 1913-ban az orosz iparban foglalkoztatott felnőtt munkások átlagos heti munkaideje 58,6 óra volt. 1955-ben 47,8, jelenleg 40,7 óra. A szovjet dolgozók többsége ötnapos munkahétben naponta mintegy 8 órát dolgozik. A bányászok heti munkaideje viszont csak 36 óra. A. munkaidő csökkenésével párhuzamosan növekszik a fizetett szabadság ideje is, amely a munkások és az alkalmazottak esetében ma átlagosan évi 24 napot tesz ki. A dolgozók életkörülményeinek sokoldalú és szüntelen javítását érintve a Szovjetunióban rendszerint a nép anyagi és kulturális életszínvonalának emeléséről beszélnek. Az oktatási és népművelési intézményekben folyó munka javítása, számuk szüntelen gyarapítása ugyancsak a párt gondoskodásának középpontjában áll. Az elmúlt ötéves terv idején alapjaiban befejeződött az általános tízéves középfokú oktatásra való áttérés s jelenleg annak minőségi elmélyítésén munkálkodnak. Az alap- és középfokú iskolákban jelenleg mintegy 50, a felsőoktatási intézményekben 5, a szakközépiskolákban több mint 5 millió gyermek és fiatal tanul. Az eredményeket kiválóan jellemzi egy adat: 1977 elején 35 millió szovjet állampolgár rendelkezett egyetemi, főiskolai vagy szakközépiskolai diplomával. Különféle szabadegyetemeken, tanfolyamokon, művelődési házakban és palotákban, színházban, hangversenyen, könyvtárban fejlesztik tudásu- IX. 18. kát, műveltségüket, emelik általános szakmai és kulturális színvonalukat a szovjet emberek. Így járják azt az utat, amely társadalmuk tovább fejlődéséhez, tökéletesedéséhez vezet. „Még nem értük el a kommunizmust — mutatott rá L. I. Brezsnyev az SZKP XXV. kongresszusán. — De az egész világ látja, hogy pártunk erőfeszítései arra irányulnák,, hogy mindent megtegyünk az ember jólétéért az ember nevében. Éppen ez a magasztos humánus cél egyesíti a pártot a néppel, köti össze széttéphe- tetlenül a pártot és minden szovjet embert.“ KULCSÁR ISTVÁN ÚJ SZÚ
