Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-09-04 / 36. szám
TUDOMÁNY és TECHNIKA A CSEND BIRODALMÁBAN Elbeszélésünk főhőse jelentéktelen szerepet játszik egyelőre életünkben. Nincs ezen semmi csodálnivaló, hiszen eltérően a többi hangtól, az ultrahang emberi füllel nem érzékelhető. A •csend birodalmának „hangjait“ nem ismerjük, annak ellenére, hogy a természetben éppen úgy mechanikus rezgések útján keletkeznek, és a levegőben tovaterjednek, mint más hangok. Az emberi fül tulajdonsága, hogy 20-tól 18 000 másodpercenkénti rezgésszámú hangokat tud érzékelni. A szúnyog szárnyrezgése által képzett hang jelenti körülbelül a felső határt, a tenger morajlása pedig az alsó ihallásküszöbön van. Mi van a természetes érzethatárokon kívül? Az ultrahang (20 000 másodpercenkénti rezgésszám fölött) tulajdonságait részletesen megismertük, s a tudomány és a technika sokoldalúan alkalmazza is. A 20 Hertz alatti rezgéstartomány egyelőre ismeretlen. Mi van a hallásküszöb alatt? Költők fo§lalták romantikus versekbe a tenger morajlását. Mi most sokkal prózaibb dolgokról szólunk, amiknek azért közük lesz a tenger hangjaihoz. A harmincas években az Északi-Jeges-tengenen a Tajmir szovjet tudományos expedíció dolgozott. A tudósok a Föld légkörének felsőbb rétegeit vizsgálták. Meteorológiai léggömbök felbocsátásakor különös jelenséget észleltek; ha a léggömb az emberi fül közelébe került, a megfigyelő éles fájdalmat okozó hangot hallott. A különleges jelenséggel V. V. Sulejkin akadémikus kezdett tüzetesen foglalkozni. Először a rádiószondákat Moszkvában tanulmányozta, de az észlelt hangjelenségek jelentékteleneknek bizonyultak. Helyesen feltételezte, hogy a jelenségnek valami köze van a tengerhez, és a kísérleteket a Fekete-tenger partvidékén folytatta. Bebizonyosodott, hogy a különleges hangjelenséget valóban a tenger okozza. Azt az infrahan- got észlelték, amely a tenger felszínén keletkezik viharkor vagy erős szél esetén. A léggömbbe zárt gáz csupán felerősítette a hanghullámot. Gyakorlatilag egy kisebb vihar is néhány kilowatt erősségű infrahangot kelt, amely száz, sőt ezer kilométeres körzetben is tovaterjed. A hallhatatlan „hangok“ nagy távolságokból is figyelmeztetnek a közelgő viharra. Sok tengeri élőlény megérzi a vihar közeledtét, mielőtt az első fuvallat megérkezne. Például a medúzák a vihar közeledtével beljebb úsznak a tengerbe. A „tenger hangjai“ riasztják őket. A tengerparti településeken sokat beszélnek- azokról az emberekről, akik biztosan előrejel- zik a közelgő vihart. A tenger felszíne még nyugodt, de az idős halászok közelgő viharra készülnek. Ezek az emberek szintén „hallották“ a „tenger hangjait“. Az erős infrahangnezgés, mely nagy távolságokból érkezik, fájdalomérzetet kelt a fülükben. Az egészséges emberrel nem történik meg, hogy ilyen rezgéstartományt érzékeljen. Egyes betegségekben szenvedő emberek, például reumás tünetekkel, a közelgő vihar „hangját“ ha nem is tudatosan, de észlelik. Így észlelték a tenger üzenetét a Tajmir expedíció tagjai is. A normális füllel nem hallható infra- hangokat a hidrogénnel töltött meteorológiai léggömb felerősítette a fájdalomküszöbig. Mint számos más esetben, itt is a véletlen segített bennünket, hogy közelebb kerüljünk a természeti jelenségek megismeréséhez. A Szovjetunióban ennek mintájára olyan készüléket szerkesztettek, mely a medúzákhoz hasonlóan érzékeli a közelgő vihart. XXX Régóta ismeretes, hogy az állatok megérzik a földrengés közeledtét. Feljegyezték, hogy 1948- ban az ashabadi katasztrófa előtt két órával egy istállóban a lovak már nyugtalankodtak és kötelékeiket igyekeztek elszakítani. A földlökések előtt tizenöt perccel kitörték az istálló ajtóit és szétfutottak. A közelben tartózkodó emberek ne- kikezdtek a lovak összefogásának, s ebben a pillanatban az istálló összeomlott. Az ashabadi katasztrófa idejéről egy másik történetet is följegyeztek egy emberről, akit a kutyája mentett meg a biztos haláltól. A kritikus éjszakán gazdáját a kutyája ébresztette fel. A juhászkutya lehúzta gazdájáról a takarót, felugrott az ágyára, harapdálta a lábát és az ajtót ostromolta. A döbbent gazda követte kutyáját. Amint kiértek a házból, az összeomlott. Hasonlóan a szkopjei katasztrófa előtt a helyi állatkert lakói nyugtalankodtak. Japánban a földrengések észlelésére bizonyos halfajták viselkedését használják fel. Az első földlökéseket megelőzően az akváriumi halak nyugtalan köröző úszásba kezdenek. Nyilvánvalónak látszik, hogy egyes élőlények olyan jeleket is észlelnek, amelyek a bekövetkező földrengés epicentrumából származnak. Hogy milyenek ezek a jelek?. Ebben az esetben is valószínűsíthető az infrahangok keletkezése és észlelése. Megbízható ismereteink vannak arról, hogy mi zajlik le a Föld gyomrában a földrengést közvetlen megelőző pillanatokban. Az epicentrumban az ásványi rétegek fokozatosan labilis állapotba kerülnek, ami nagy tömegek hirtelen helyváltoztatásának a kiváltója. Az ilyen mozgásokat nevezik szigorúan véve földrengésnek. Ezt megelőzően azonban kisebb, „jelentéktelen“ rétegmozgások is történnek, amelyeket •néha szintén észlelnek. Például Taskent északi elővárosának lakosai 1966-ban többször felfigyeltek a pincékből jövő morajokra, hangokra. Joggal feltételezhető, hogy a bekövetkező földrengés központjában rétegrezgések vannak és a rezgések tovaterjedő infrahangokat keltenek. A földtömeg rezgő mozgása jól megfigyelhető vulkanikus kitörések előtt és alatt. A tűzhányó- kitörést is erős infrahangkeltés kíséri. Amennyiben bebizonyosodik, hogy a Föld mélyének rezgéseit az állatokhoz az infrahangok közvetítik, nem okoz majd különösebb nehézséget olyan( műszer elkészítése, melyek idejében előrejelzik a közelgő földrengést. XXX Ki vitatja, hogy károsan befolyásolja közérzetünket a környezet zaja. Ingerel, idegi és fizikai fáradtságot okoz. Mindez közismert, és ahol az lehetséges, védekezünk is ellene. És az infrahang? A fülünkkel nem észlelt „hang“ hasonló módon káros. Ez a „hanginger“ nagyon gyenge, de lépten-nyomon befolyása alatt vagyunk. Nem hallható, mégis része annak a háttérnek, amely körülvesz bennünket. Forrásuk a ventillátorok és a kompresszorok, a Diesel-motorok, egyszóval a lassújáratú gépek. Állandó infrahamgforrás a közlekedés zaja. Az említett zajnak egy nagyon kellemetlen tulajdonsága van. Míg egy közönséges sípot (rezgésszáma 2900 Hertz) fél kilométeres körzetben hallhatunk, addig a 29 Hertz rezgésszámú infrahangot 40—50 kilométeres körzetben észlelhetjük. A szakemberek sokéves kutatásai alapján egyértelműen kimondható, hogy az infrahang az okozója a városlakók idegfáradtságának. Az infrahangot is alkalmazzák a kutatásban. Számos tulajdonsága közül az atmoszférában való nagy terjedési sebességét használják ki. Az infrahang segítségével 35—40 kilométeres magasságban követhetők a meleg levegőrétegek mozgásai. Az így nyert adatok segítenek követni a felsőbb légrétegekben bekövetkező folyamatokat, melyek közvetve hatással vannak mindennapi életünkre, közérzetünkre. Az elmondott példa ellenére nem ismerjük az infrahangok valamennyi tulajdonságait. Az eddig rendelkezésre álló adatokat azonban már figyelembe veszik a gépek és berendezések tervezésekor. A tudományos munkahelyeken intenzív kutatómunka folyik a nem hallható „hangok“ megismerése érdekében, mely tevékenység végső célja az, hogy az infrahangot is az emberiség hasznára fordítsák. V. MEZENCEV, APN Moszkva A Szovjetunió már hosszabb ideje vásárol hazánktól vulkanikus sajtológépeket, amelyek gyártásában a plzeni Skoda Művek jelentős sikereket értek el. Plzeüben ezekben a hetekben 28 sajtológép összeállításán dolgoznak, amelyek szovjet traktorgumiabroncsokat gyártó Üzemekbe kerülnek. Uzembehelyezésükkel jelentős növekedést érhetnek el a Szovjetunióban az említett termék gyártása terén. A képen a vulkanizációs sajtológép szerelése látható. Jifí Suchy — az előtérben — a berendezés irányítását ellenőrzi (CSTK felvétele) A tengerek környezetvédelme Földünk végtelennek tűnő légkörét, a tengerek beláthatatlan térségeit az emberiség szinte napjainkig „szeméttárolónak“ használta. Az atmoszférába és a hidroszférába bocsátott szennyező anyagok mindaddig nem jelentenek számottevő veszélyt, amíg a kibocsátó források száma, sűrűsége és az emissziók erőssége viszonylag csekély volt. Századunkban azonban a felgyorsult ipari fejlődés a szennyező-mérgező anyagok mennyiségét és hatását megsokszorozta. A tengerek állaga az elmúlt években annyira romlott, hogy a tengervízben élő vegetációnak csaknem a 40 százaléka elpusztult. Ebben az olajtank- katasztrófákon kívül nem elhanyagolható szerepet játszottak azok a szennyezések, amelyek az egyéb vízi járművekről jutottak — sok esetben emberi gondatlanság vagy közöny következtében — közvetlenül a tengerekbe. A tengervíz növekvő szeny- nyezettsége radikális és preventív jellegű intézkedéseket kívánt. Az IMCO (Intergovernmental Maritime Consultative Organisation — Kormányközi Tengerészeti Tanácskozó Szervezet) az ENSZ 1973. évi stockholmi környezetvédelmi konferenciáján nyilvánosságra hozott nyilatkozata szellemében még 1973-ban Londonban megalkotta a tengerszennyezésről szóló ún. MARPOL egyezményt (teljes nevén: international convention on marine pollution). Az egyezmény életbelépésének feltétele az, hogy legalább 16 állam csatlakozzék hozzá, s ezek kereskedelmi flottájának részaránya a világ összes kereskedelmi hajójának BRT-tartalmából legalább 50 százalékot tegyen ki. Ennek bekövetkezése után az egyezmény 12 hónap múlva lép életbe. A konferencia résztvevői azt remélték, hogy a fenti feltételek az 1970-as évek közepére megvalósulnak, s így nem lesz akadálya az egyezmény mielőbbi hatálybalépésének. A csatlakozás azonban igen jelentős anyagi ráfordításokat követel az érintett országoktól, s ezeknek az áldozatoknak a súlya korunk kapitalista világválságának következtében még te- téződött is, ezért a tényleges megvalósulásig a vártnál lényegesen lassabban jutnak el. A hajózási szakemberek óvatos optimizmussal az évtized végére várják ennek bekövetkeztét. Újfajta levélhullató A KGST-tagországok a trebíCi ELITEX konszern vállalatot bízták meg a kis- és középméretű kötőgépek gyártásával. A monopolhelyzetbe került nagyüzem így komoly figyelmet szentel a gyártmányfejlesztésnek, a termékek korszerűsítésének. Évente legalább két új típusú harisnya, vagy harisnyanadrágkötőgép gyártását kezdi meg. Az ELITEX gyártmányait ma már 65 országban ismerik és elismerik. A kötőgépek legjelentősebb piaca a Szovjetunió és az NDK. A felvételen Antonín Rössel, a D3Vc 14 automatikus kötőgépet állítja he. (CSTK felvétele) Baskír állami gazdaságokban immár évek óta eredményes kísérleteket végeznek a Szovjet Tudományos Akadémia növényfiziológiai intézetében kifejlesztett újfajta levélhullató anyaggal. Ilyen defóliánsra számos növény termésének learatása- kor, begyűjtésekor lehet szükség, főképpen a gépesített termésbegyűjtéskor. Az eddigi de- fólíánsnknak (például a mag- néziumklorátnak) az volt a hátrányuk, hogy gyorsan el- fonnyasztották a leveleket, és akadályozták a növényi nedvkeringést. Az újfajta defóliáns- sal bepermetezett növények a 12. napon hullatják el leveleiket, de a bennük levő nedv visszaáramlik a törzsbe és megmarad a nedvkeringésben. Így a növények jobban állják a fagyokat és nagyobb termést hoznak a következő évLen. A kísérletek szerint az új levélhullató nem jelent veszélyt az emberi egészségre és gyapotvagy különböző gyümölcsfák kezelésére egyaránt használható. Víz alatti felvevőgép — távirányítással Az Angol Tengerészeti Intézet szakemberei víz alatti filmfelvételek és állóképek egyidejű elkészítésére alkalmas berendezést fejlesztettek ki. A felvevőgépet a felszínről irányítják. Nagy látószögű lencséinek átmérője 35 milliméter. A kezelő monitoron figyeli a filmkamera felvételeit, és ha valami érdekeset vesz észre, egy másik kamera működtetésével rögzíti a képet. Ha a megvilágítás nem elegendő, akkor a berendezés fényszórója automatikusan felgyullad. Az új berendezést elsősorban a tenger alatti kőolajfeltárásban és a tengerfenék vizsgálatában használják. IX. 4. N W
