Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-09-04 / 36. szám
ÚJ szú IX . 4. 19 — KI kérte a konyhafőnököt? (KrokogyiI) — Ettől a gyönyörű természettől egészen megmámoro- sodtam! — Te csak ne hivatkozz a természetre! Lehelj rám, Lajos! • — Én mások verejtékéből élek. — És ezt nem restelli bevallani? — Miért? Gőzfürdőben dolgozom ... • A professzor kérdezi a vizsgázó orvostanhallgatótól: — Mondja meg nekem, milyen izmok működnek, ha teszem fel, öklözni akarok? — A nevetőizmok, professzor úr! ... Este nyolc óra múlt. A nyolcéves Péter nem nézheti tovább a televíziót, szülei szigorúan ágyba parancsolják. A fiú azonban sokáig nem alszik el, mert izgatja képzeletiét, hogyan fejeződött be a krimi. Végül is a mamája odamegy hozzá:-- Nyugodj meg, Petlkém, a portás volt a gyilkos. Először sósavat itatott a nővel, aztán a fürdőkádba fojtotta. No de most már aludj szépen, fiacskám! — Ha hiszi, ha nem, én már több számot énekeltem lemezre. — Valóban? — Valóban. Bádoglemezre. Ugyanis tetőfedőként dolgozom, és munka közben mindig dalolok. A hetvenéves milliomos be- lészeret egy fiatal lányba. — Gondolod, hogy sikerem lehet nála? — kérdezi egyik barátjától. — Azt hiszem, nagyobb lenne az esélyed, ha azt mondanád, hogy már elmúltál nyolcvanéves — hangzik a válasz. — Miért vagy ilyen szomorú? — kérdezi Tibor a barátját. — A feleségem elutazik. — De hiszen ez még nem ok a szomorúságra! — De igen ... Mert, ha nem lennék szomorú, nem utazna el. — Meghívlak a névnapi vacsorámra. — Nagy társaság lesz ott? — Dehogy! Csak néhány nagyon kedves, bájos ember és te. • — Kérek egy retúrjegyet. — Hová? — Természetesen ide vissza. • — Ki telefonál? — A szomszéd. Azt kérdi, hogy akaszthat-e ő is egy képet a szeg túlsó végére? » — Elrontottam az életemet! Eggyel kevesebbszer kellett volna házasodnom. — Hányszor nősültél? — Egyszer... — Egyszer találkoztam egy nővel, és az első pillantásra beleszerettem — mondja a férfi a barátjának. — No, és feleségül vetted? — érdeklődött a másik. — Nem ... mert másodszor is rápillantottam __ • A légikisasszony rágógumival kínál egy .utast: — Próbálja meg, uram — ajánlja udvariasan —, igen finom és kitűnő szer a kellemetlen fülzúgás ellen! Az illető köszönettel fogadja, s néhány órával később, amikor a gép leszálláshoz készülődik, magához inti a kisasszonyt: — Kedveském, elárulná, hogyan szedjem ki a fülemből ezt a vacakot? • — Milyen nőket kedvelsz? Olyanokat, akik rengeteget beszélnek vagy másokat? — Milyen másokat? • — Vádlott, mi történt azután, hogy a férje kiabálni kezdett és meg akarta ütni? — Jött a mentőkocsi, és bevitte őt a kórházba. — Nem veszed észre, hogy az egyik lábadon barna, a másikon meg fekete cipő van? — De észrevettem, csak nem tudtam, melyiket változtassam meg a kettő közül. Mit óhajt? — kérdezte az igazgató N.-től. — Miben segíthetek? — Szeretném elmondani a terveimet. — Mióta is dolgozik a vállalatunknál, ifjú barátom? — Két hete, pontosabban tizenkét napja. — Tessék, foglaljon helyet, és mondja el a terveit. . — Először is át kell szervezni a vállalatot — mondta az ifjú N. —, ha előbbre akarunk jutni. Drasztikus intézkedésekre van szükség. A központot át kell helyezni Kislő- cére. — És mi lesz a kislőcei telepünkkel? — Azt is át kell helyezni. Nagylőcére. Az igazgató kávéval kínálta N.-et majd így szólt: — Folytassa, kérem, nagyon érdekel, amit mond. És mi lesz a következő lépés? — Az üzem automatizálása. Nem dolgozhatunk kisipari módszerekkel. — Ezzel egyetértek! — mondta fellelkesülve az igazgató. — És aztán? N. előrecsúszott a széken, és kipirult arccal tovább beszélt: — Az automatizálás következtében feleslegessé vált segédmunkásokból hadsereget szerveznék, és ha kineveznek, e hadsereg élén lecsapnék Itáliára. Megszerezném a vállalatnak Milánót, Velencét, egész Észak-Olaszországot... — Értem már — szólt közbe az igazgató, és az ifjú N.-ben önmagát látta húszéves korában. Húszéves korában ő is tele volt tervekkel, lelkesedéssel. Akkoriban ő is meg akarta hódítani a világot. — És mi lenne a következő lépés? — Egyiptom. Aztán India. — Fantasztikus! De itt van égy kis probléma. Anglia uralja a Földközi-tengert. Nelson admirális állandóan ott cirkál a hajóhadával. — Semmiség! — legyintett N. — Ha a vállalat rendelkezésemre bocsát egy hajóhadat, hadihajókat és szállítóhajókat, eljutok Egyiptomba. — Igazgató elvtárs, keresik! — szólt be az ajtón Giziké, a titkárnő. — Többen is várnak odakinn. — Senkit se engedjen be. Fontos tárgyalásom van Jöjjenek holnap. Vagy holnapután. Most N. kartárssal van sürgős megbeszélni valóm... S mi lesz, ha kudarcot vall Egyiptomban? — Az lehetetlen — mondta N. — De ha mégis, visszatérek a vállalathoz és ... — Megválasztatja magát konzulnak. — Első konzulnak. Azt akarom, hogy az én kezemben fussanak össze a szálak. — És mi lesz velem? — kérdezte az igazgató. — Önt majd kinevezem a szenátusba. — Köszönöm, de egyvalamire nem gondolt. Angliára. Mit csinálunk Angliával? — Ezen még nem gondolkoztam. — Kontinentális zárlatot kell elrendelnünk. Ezzel megbénítjuk az angol kereskedelmet. — Nem rossz — mondta elgondolkozva N. — Nekem is eszembe juthatott volna. — Aztán átrajzoljuk Európa térképét. — Ez az! — kiáltott fel N. — Látom, ön megért engem. A családom, nagyon sokan vagyunk, követelőző: mindegyik király akar lenni valahol. — Fiatal barátom — állt fel íróasztala mellől az igazgató —, el vagyok ragadtatva öntől. És még mondja valaki, hogy a fiatalokban nincs ambíció. Egyelőre azonban ne beszéljen senkinek a terveinkről... Néhány hónap múlva visszatérünk az ügyre ... Maximum egy év múlva ... Az ifjú N. elégedetten távozott. „Öreg muki az igazgató — gondolta magában —, de ahhoz képest hogy negyvenkét éves, még elég fiatalosan gondolkodik.“ MIKES GYÖRGY — Szeretném, ha a fiunkból pedagógus lenne! — mondja egy papa. — Van hozzá hajlama? — Ezt még nem tudjuk. Egy dolog azonban bizonyo$: nagyon szereti a hosszú iskolai szüneteket. — Nem tudod, ki ad el gépkocsit? — Dehogyisnem. Egy Kropa- csek nevű egyén. — S honnan tudod ilyen biztosan? — Mert a múlt hónapban tőlem vette. — Továbbhajthatsz, zöldet mutat a lámpa! (lei ParisI
