Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-09-04 / 36. szám
A Volga, Európa leghatalmasabb és legbővizübb folyója az utóbbi időben vízhiányban szenved3 Hogyan lehetne segíteni a bajon? Ha a Szovjetunió európai területének térképére pillantunk, azt látjuk, hogy némely folyó északra, mások viszont délre tartanak. Látszólag, nincs itt a vízzel semmi probléma. A földrajztudósoknak azonban más a véleménye. Szerintük északon vízfelesleg, délen pedig vízhiány van. Térképeinken egy képzeletbeli vonalat húztak az ukrajnai Csernovci város és az Uraiban fekvő Cselja- binszk között: a vonaltól északra fekvő területek az úgynevezett nedvességfelesleggel rendelkező talajok zónájához tartoznak. Északi irányban haladva, száz kilométerenként katasztrofális mértékben nő a talajvíz, mocsárrá, élettelen ingovánnyá változtatva több százezer hektárnyi földet. Ugyanakkor az említett választóvonaltól délre olyan földek húzódnak, amelyek a sző szoros értelmében szomjazzák a csapadékot. Pedig éppen itt, a Szovjetunió európai területének déli részén él az ország lakosságának csaknem kétharmada, itt állítják elő az ipari termékek 70 százalékát, a mezőgazdasági terményeknek csaknem a felét. A VOLGA SEGÍTSÉGET KÉR A Szovjetunió európai területének fő vízi útja: a Volga. Partjai mentén nagy iparvárosok húzódnak, a folyón pedig vízerőmű-óriások egész sora követi egymást. Szinte egyvégtében áramlanak a folyón a gabonával, fával, gépekkel, berendezésekkel, kőolajjal megrakott hajók... A Volgán lebonyolított teherforgalom kétszerte nagyobb, mint az ország összes többi folyóján együttvéve. A Volga áramot szolgáltat, vizet ad az embereknek, A V. I. Lenin Volgái Vízerőmű gépterme ... NOSZF sok millió hektár földnek, ezernyi üzemnek, gyárnak és nem utolsósorban a hatalmas Kaspi-tengernek. A termelőerők növekedése ebben a körzetben nem állhat meg. A fejlődés egyre több és több vizet igényel a Volgától... Ideje, hogy a Volga segítségére siessünk. A szakértők kidolgoztak egy tervet, amelynek értelmében az északi folyók vizének egy részét átirányítják a Volga medencéjébe. A Gidroprojekt tervezőintézet az „átterelést“ két irányban javasolja megvalósítani: keleti irányban — a Pe- csora folyó felső szakaszából egy egész sor vízmű megépítése révén; és nyugati irányban — az Onyega-tó- ból és más tavakból, továbbá a Szu- hona folyóból és az Északi Dvina felső szakaszából. A keleti irányú rendszert egy vízerőmű-központtal kívánják megnyitni, amely a Pecsora felső folyásánál, Troicko-Pecsoroszktól kissé északra lenne. Ennek feladata: visszatartani tavaszi áradások idején a víz egy részét, hogy az ár ne juthasson az Északi-Jeges-tengerbe, vagy a mocsaras árterületre. Erre különösképpen a vízszegény években van szükség. A víz ezután a Pecsora egyik mellékfolyójából kialakított Komszomolszk- viztárolón halad tovább, dél felé, saz itt összegyűjtött vizet egy húszkilométeres csatornán egy másik víztárolóba juttatják. Nagy munka ez? Ehhez hasonló nagyszabású tervet nem ismer a világ. Gondoljuk csak meg: csupán a Komszomolszk-víztároló gátja 19 kilométer hosszú lesz. A két zsilip és a hullámvédő gát lehetővé teszi, hogy nagy folyami és tengerjáró hajók is eljussanak ide. A nag,y teljesítményű vízerőművet magában foglaló utolsó vízépítészeti csomóponttól harminc kilométeres csatorna épül a Volgába, a Káma torkolatáig. így jön létre az összeköttetés a Pecsora és a Káma, következésképpen a Pecsora és a Volga között. Ez a hidrotechnikai komplexum — csupán az első szakaszban — évente 15 köbkilométer vizet tudna a Pecsora medencéjéből a Volgába juttatni. (Ez a Genfi-tó vízkészletének közel egyharmada!) Kidolgozták a második szakasz terveit is, amely további 13 km3-rel növeli a Volgába juttatott vízmennyiséget. A tervezett Intézkedések nem fogják kedvezőtlenül befolyásolni a Pecsora hajózhatóságát, és környezetvédelmi károkat sem okoznak. Nyugati irányban is két szakaszban tervezik a Volga vízhozamának növelését. Az elsőben 10, a másodikban további 21 köbkilométerrel gyarapodna a Volga vize. E hatalmas vízfolyam mintegy három csatomaágon a Sekszna folyóba ömlene, amely azután a Volgába, pontosabban a f rECSORSZK o Ribinszki-víztárolóba továbbítaná vizet. Ehhez csupán az első szakaszban hét hatalmas hidrotechnikai csomópontot, öt szivattyúállomást kell létesíteni a Volgát a Balti-tengerrel ösz- szekötő rendszerent továbbá két — 45, illetve 60 kilométer hosszú — csatornát. EGYSÉGES VÍZI ÜT A víz átterelése nyugati irányban egy új, 700 kilométer hosszú vízi utat eredményez, amely a Volga—Baltivízrendszertől az Eszaki-Dvináig és a Vicsegdáig terjed. E célból a terv hajózsilipek építését és a mélymerülésű hajók számára is alkalmas meder kialakítását irányozza elő. A Pecsora folyó Troicko-Pecsorszk fölött általában csak rövid ideig, a tavaszi áradáskor hajózható, azt követően rendkívül sok gondot okoz e nyersanyagban gazdag térségben a szállítás. A Pecsora és a Káma egyesítése nemcsak Északon teremt olcsó szállítási útvonalat, hanem az ország egész európai területén is. A szállítási volumen már az első időszakban eléri a több millió tonnát. A kevésbé ismert troicko-pecsorszki kikötő hatalmas folyami kikötővé válik. A nyugati irányú létesítményrendszer is előirányozza a vízháztartás szabályozását. Lehetővé teszi a vizenyős, elmocsarasodott területek kiszárítását. Óriási, több mint százezer hektárnyi, korábban művelésre alkalmatlan területeket lehet majd mező- gazdasági művelés alá vonni. Sokat nyerhet Észak energetikai vonatkozásban is, mivel a terv egész sor vízerőmű építését irányozza elő. Felvetődik a kérdés: mit szól mindedhez a természet? A Szovjet Tudományos Akadémia Földrajzi Intézetének munkatársai megvizsgálták, hogy Észak átalakítása milyen változásokat idézhet elő a természetben. Az ő észrevételeik és ajánlásaik képezték azt az elméleti alapot, amelyre az egész terv épül. az Átalakítás gazdasági KIHATÁSA Az utóbbi 35 esztendőben - a Volga vidékét tizenötször sújtotta pusztító aszály. A mezőgazdaságot ért veszteségek rendkívül nagyok voltak. Nem véletlen, hogy az SZKP XXV. kongresszusa fokozott figyelemmel fordult e térség problémái felé. A 10. népgaz•/T’ daságfejlesztési terv előirányozta a tervezési munkálatokat, kijelölte a Volga menti földek öntözésének távlati feladatait. A terv megvalósításával hatalmas öntöző- és elárasztó- rendszerek épülnek, amelyek stabilan magas búzatermést biztosítanak. A terv egy másik nagy probléma megoldását is lehetővé teszi. A Kas- pi-tenger az értékes halfajták, különösen a tokfélék halászatának vonatkozásában az ország első vízmedencéje. Ezenkívül a Kaspi-tenger jelentős vízi út is. Mivel azonban már jelenleg is a szükségesnél 9 köbkilométerrel kevesebb vizet kap a Volgából, vízszintje csökkenő tendenciát mutat. Csupán 1929-től (ekkor volt utoljára viszonylag stabil a víz szintje), a Kaspi-tenger 260 centiméterrel lett sekélyebb és 34 000 négyzetkilométert engedett át vízterületéből a szárazföldnek. Ennek következtében a tenger északi részén a tokfélék tenyészterü- letének több mint egynegyede elveszett, elsekélyesedett a Delta, csökkent a halállomány. Árt a halaknak a víz sótartalmának fokozódása is. Nagy nehézséget okoztak ezek a változások a vízi közlekedésben is: a kikötőben sok pénzt és munkát kellett fordítani a meder mélyítésére, helyenként pedig át kellett telepíteni magukat a kikötőket is. Ezt a kedvezőtlen folyamatot csak a Volga tudja megállítani, ha — vizet kap Északról., Az északi folyók vizének átirányítása a Volgába — példátlan bonyolult komplex feladat. Mielőtt még hozzákezdenek, pontosabban ismerni kell az esetleges következményeket. Ezért a tervet még sokszor, újra és újra gondosan tanulmányozzák majd. A terv csak azután realizálódhat, ha az ökológusok, a talajtani szakemberek, a hidrológusok s más, egymással határos tudományok képviselői is kimondják a végső szót. OLEG POPOV (Szocialisztyicseszkaja Indusztrija ) IX. 4. ... és a vízerőmű központi vezérlőterme (Az APN felvételei) VriZUHATAG icmiinAi EuEvvImnUL
